Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8. KÉPÚJSÁG 7 / Tejháború Újiregen Idős bácsi keresett meg bennünket panaszával, Sütő János, Újiregről. Az SZTK-ban volt gyógytornán, onnan jövet ejtette útba a szerkesztőséget, hogy el­keseredésében tőlünk kérje: tegyünk igazságot az ügyében.- Nem tudunk dűlőre jutni a tejátvevő­vel - mondta -, csal a zsírszázalékkal. Kevesebbet ír be a könyvbe, mint ameny- nyi a tejben van, és ezzel jócskán megká­rosít bennünket. Fokoltattam mára szek­szárdi tejüzemben meg Regszemcsén is azt a tejet, amit ő mért, mindig több volt az övénél. Panaszt is tettem ellene a téesz- ben, de hiába. Most aztán összevereked- tük, úgy megütötte a vállamat tejeskan­nával, hogy el is tört. A karomat még most sem tudom felemelni, pedig hatszor su- garazták. A fiamat megfenyegette, hogy leönti sósavval, a feleségem is fél tőle. Lassan már ott tartunk, hogy inkább leadjuk a teheneket. A falurádióban azt mondják, egyre kevesebb az országban a tehén... Nálunk a faluban már csak né­gyen tartunk, ha mi is abbahagyjuk, mi­ből lesz a tej? Most perben állunk... Földes utcán döcög az autó Újiregen, az utolsó házig megyünk, abban laknak Sütőék. A kerítésen száradó köcsögök, kannák mutatják, hogy jó helyen járunk. Leülünk a konyhában, folytatjuk a Szek- szárdon megkezdett beszélgetést, bár alig értjük egymás szavát, olyan csatto­Sütő Jánosné: „Miért nem akkor mér, amikor ott vagyunk?” gással jár az udvaron a szecskavágó gép. A legkisebb fiú kezeli, aki a PAV-nál dolgozik, s még itthon él idős szüleivel. A többi már mind „kirepült”. Kell is a segít­ség, mert nyugdíjat ide nem hoz a postás. János bácsi ugyan több évig volt - meg­szakításokkal - tsz-tag, de mivel lerom­lott egészsége miatt kilépett, nincsenek meg az évek a nyugdíjhoz. Asszonyának nem is volt munkahelye, az öt gyereke nevelése mellett nem tudott eljárni. így aztán a négy tehéntől fejt tej ára meg a fiú keresete jelenti a család minden jövedel­mét. Ahogy körülnézünk, látjuk, fény­űzésre nemigen telik...- A legjobb hónapban 8300 forintot kaptunk a tejért, de ebből 5-6000 el­megy abrakra, takarmányra - így a fele­ség - hiszen csak korpából 12 zsákkal kell havonta. S még ezt a kevés pénzt is kiveszi a zsebünkből az átvevő, Szabó István, azzal, hogy kevesebb zsírt szá­mol. Szóvá is tettem neki egyszer, hogy miért nem akkor fokol, mikor mi is ott va­gyunk, de megfenyegetett karóval.- Azon a bizonyos „verekedős" napon a fiam vitte reggel a tejet - veszi át a szót Sütő János. - Soká nem jött vissza, hát utánamentem. Véresen találtam a tejház előtt, Szabó egy vödörrel megütötte. A védelmére keltem a gyereknek, erre a te­jes engem is megtámadott. Akkor tört el a vállam. Most perben állunk. De becsapott másokat is, kérdezzék csak meg az Al- bertékat! Sütő János: „Védelmére keltem a gyereknek” Én nem veszekszem... Albert Ferencet a házuk előtti legelőn találjuk, épp elkészült a szénagyűjtéssel. Csendesen beszél, hangjából nem érző­dik a Sütőékéből sugárzó ellenséges düh.- Tavaly októberben megellett a Virág, s mikor utána vittem a tejet, a Pista azt mondta, nincs rajta semmi zsír. Két napig nem is vittem, aztán meggondoltam, ne a disznók egyék meg, s mégis bevittem. Hát, 5-ön felül volt a százalék. Kérdez­tem, hogy lehet, hisz ugyanattól a jószág­tól való, mire Szabó azt mondta, biztos rátettük a kétnapi zsírt. Aztán hallottuk, hogy azt híreszteli, lisztet, meg tejport 'kevertünk bele. De hát ez butaság, mert azok leülnek a kanna aljára. Meg külön­ben is, én általában reggel háromnegyed hatkor odateszem a kannát a tejház ajta­jába, lemegyek dolgozni a sertéstelepre, s visszafelé jövet hozom el. Közben akár ellenőr is vizsgálhatná, s akkor kiderülne a csalás. Nem érdemes reckírozni négy­ötezer forintos büntetést. Szerintem Sü­tőék se variáltak a tejjel.- Ök azt állítják, Szabó István mindig csal a mérésnél...- Nézze, mi 5500 forintot kapunk a két tehén tejéért, ő meg 15 000-et vesz fel, pedig csak három tehene van. Szerintem valaki pártfogolja, azért van még itt... Miért nem jönnek ki szúrópróbasze­rűen fokolni hozzánk is, meg a tejházba is. Amit én viszek, nyugodtan megmér­hetnék. S akkor kiderülne, kinek van iga­za.- Tettek már panaszt valahol?- Én nem vagyok olyan ember, egy-két százalékért nem szólok.- Az a néhány százalék forintban meny­nyi kiesést jelent?- Havi 500-1000 forintot, attól függ, mennyi volt a tej.- Ha ennyi jogosan járó pénztől eles­nek, akkor talán már érdemes lenne szól­ni a téeszben... Albert Ferenc csendben ingatja a fejét.- Én nem veszekszem... „Csak nehogy emberhalál legyen...” Szabó István főállása éjjeliőr, így hát éppen aludt, mikor kerestük. Miután fele­sége felébresztette, s elmondtuk hogy tejügyben járunk, már dőltek is belőle a szavak.- Sütőék jelentettek be a verekedés miatt, ugye? Tegnap is megfenyegetett a fiuk vasvillával, már nem is igen merek feléjük menni. Az a bajuk, hogy nekem Albert Ferenc: „A Hímes 12-13 li­tert ad naponta” több a leadott tejem. Összeférhetetlen emberek, a szomszédjukat is elűzték. Egyszer, amikor megkiabáltak, mert el­mentem a házuk mellett, este bosszúból nem vettem át a tejüket. Utána meg kellett térítenem azt a húsz litert, de legalább egy darabig csönd volt. Hogy a százalék- juk nem olyan magas, mint szeretnék, ar­ról én nem tehetek. Tessék, nézzék meg a múltkori ellenőrzés jegyzőkönyvét! Megnézzük, ez áll benne: „... a tejszállí­tó (Sütő János) panasza nem volt meg­alapozott, mivel a teje zsirszázaléka a szúrópróbaszerű vizsgálatnál lényege­sen nem tér el a kifizetett százaléktól. Ko­vács Lajos, a Tamási Tejipari Vállalat el­lenőre.” Előszedi Szabó István a füzeteket is, amelyekbe a mérések eredményeit írja. Ki hány liter tejet adott el. Hány kiló volt a zsír, és hány százalékot és hány forintot jelent. A mért zsírfokok minden termelő­nél változóak az övéi néha magasabbak, mint a többieké...- Édes asszonyom, egy tehéntől ket­tes, meg hatos tejet is lehet eladni - oktat ki. - Lehet, hogy én itt lefokolom, utána hazulról másikat visznek méretni, előtte kicsit feljavítják, s már ott is a differencia. Ezt a begyűjtőhelyet tíz éve én alakítot­tam, eleinte hazulról hordtam oda a me­leg vizet mosogatni. Ha vége ennek a pe­reskedésnek, abba is hagyom, s akkor aztán bezár a tejház, vihetik be Regszem­csére a tejet.- Csak nehogy emberhalál legyen a vége - szól közbe Szabóné -, mert ezek képesek leszúrni az uramat... „Minden átvevőhelyen parázs a hangulat...” Vajon mi vezethet oda, hogy három­négy ember egymás torkának essen pár száz forint miatt, s a tulajdonképpen tyúkpernek minősíthető viszályuk elsimí­Szabó István: „A verekedésnél ne­kem is kiesett két fogam” tását hosszadalmas bírósági tortúrától várják, s egyedi eset-e az újiregi tejhábo­rú - arról Varga Jánost, az Regszemcséi Egyetértés Tsz elnökét is megkérdeztük.- Sajnos, minden átvevőhelyen parázs a hangulat, megy a harc a zsirszázalé- kokért - mondja -. Előfordult, hogy a gazdák vizezik, aztán vajjal feljavítják a tejet, az átvevő meg a saját zsebére variál kicsit, és sokszor odáig fajulnak a dol­gok, hogy le is kell váltani a csarnokost. Regszemcsén például már a harmadik ember látja el ezt a munkát, Újiregben vi­szont Szabó István már tíz éve csinálja. Ha több bejelentés is érkezett volna el­lene, már leváltottuk volna, de csak Sü­tőék jártak nálam. így is elrendeltem a háztáji ágazatvezetőnek a fokozott ellen­őrzést, de mindent rendben talált. Most, hogy a verekedés miatt perre került sor, berendeltem Szabó Istvánt, meg írásban is közöltem vele, hogy a gazdákkal nem szabad így viselkedni. De további intéz­kedést csak a bíróság döntése után te­szünk. Az elvünk az, hogy két-három gazdáért is kell begyűjtőhelyet fenntartani, de ne­héz lesz havi ötszáz forintért találni más valakit. Három tárgyalás már megvolt, s ha a bíróság elmarasztalja Szabót, akkor leváltjuk. A többi tejházban szerzett tapaszta­lataim alapján azonban azt már biztosan tudom, olyan ember többé nem lesz csarnokos, aki maga is tart tehenet. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Nyolcórai munka - otthon Bedolgozókra pedig szükség van... Megyénkban az utóbbi években csök­kent a bedolgozók száma. Míg 1980-ban kb. 1500-an dolgoztak, addig napjaink­ban csak 1000-en. Gyárak, üzemek ke­vesebb lányt és asszonyt foglalkoztat­nak, mint a korábbi években. Az okok, mint megtudtuk, lehetnek sokfélék. Léte­zik olyan munkahely, ahol ezt a fajta tevé­kenységi formát azért szüntették meg, mert ráfizetésessé vált. Másutt váltottak profilt, és ennek következtében, más ter­méket gyártanak. Mások úgy tartják, hogy a jelenlegi szabályozórendszer nem ösztönzi a bedolgozói foglalkozta­tást. Ellenben egy tény: a gazdasági ered­ményesség és az ésszerű foglalkoztatás szempontjából növelni kellene. Gondol­junk csak a megváltozott munkaképes- ségűekre, a gyesen lévőkre, másokra. A jónevü, Hőgyészi Vegyesipari Szö­vetkezet történetéből éltagadhatatlan a bedolgozói munka. Ök, mindig „jól csi­nálták” ezt a foglalkoztatást. Története, némi túlzással „munkahelyi történelem” van náluk a bedolgozásnak. Ritka eseménynek vagyunk tanúi Hö- gyészen. E terület egyik kompetens felelőse, ha az érdeklődő azt kívánná, félúton abba is hagyná az ebédet, hogy készséggel áll­jon az előbbi rendelkezésére. Azért eny- nyire nem sürgős az ügy. Tehát várunk. Lehőcz Jánosné, a Hőgyészi Vegyes­ipari Szövetkezet munkaügyi előadója tárgyilagosan készséges.- A bedolgozók? - kérdez vissza. - Mi elmondhatjuk, hogy több, mint harminc éve foglalkoztatunk ilyen formában asz- szonyokat. Jól bevált munka ez. Bár azt is el kell mondani, hogy a mi szövetkeze­tünkben tömegesen - tessék alatta 60-70 embert érteni - úgy a '60-as évek­ben foglalkoztattunk. Ezt követően be­dolgozóink többsége nyugdíjba ment. Idős asszonyok voltak, kellett nekik a nyugdíjhoz az idő, a beszámítás.- Most hányán vannak? - kérdezem. Lehőcz Jánosné azonnal maga elé te­szi a bérfizetési lepedőt és számol...- Alig, ha tízen vannak. Ellenben, szé­pen, kifogástalanul és tisztességesen dolgoznak. Azért van két kivétel is. Ök megmunkálás nélkül visszaküldték az anyagokat. 0 Takaros portába térünk be a hőgyészi Fő utca 76. számú házba. A sátortetős, családi ház nem hivalkodik, a kert rend­je kifogástalan, a gyümölcsfák nehezed­nek. Az udvar hátsó részéből gépzaj hai­tik. Gyuris Boldizsárékat keressük. Az asz- szony, leánykori néven Szabó Jolán keze alól innen kerülnek ki a beszegett portör­lők. Naponta nem kevesebb, mint 450 darab. Gyuris Boldizsárné új dolgozó a VISZ-nél. Mármint ebben a munkavég­zésben. Különben a régiek egyike.- Tizenhat éves korom óta dolgozom a szövetkezetben - mondja a minden iránt érdeklődő, jó kedélyű asszony. - Én va­lamennyi munkahelyen dolgoztam, leg­utóbb csoportvezető voltam. Most pedig itthon dolgozom. Az érdeklődőt ilyenkor a „miért” érdek­li. Percekkel később szót is váltunk vele. A nagymama fürkésző figyelemmel tanú­ja beszélgetésünknek.- Döntöttünk az urammal - mosolyog. - A mama idős, beteg, nem képes már el­látni magát. Nem lehet egyedül itthon hagyni. Ezért fogadtam el a körülménye­ket, megbékéltem velük és folytattam - bedolgozóként - a munkát.- Csoportvezető volt. A túloldalon...- Nézze, én olyan természetű vagyok, aki tisztességesen akarja a tényeket elfo­gadni. Itthon vannak a gyerekek is, itt a háztartás, a mama pedig már idős. Élni kell, dolgozni kell. Átmegyünk a kis műhelybe. Itt minden az ésszerűsítő férj keze nyomát viseli ma­gán. Lámpa, a szövetkezet adta varrógép felett. Tornyokban a megmunkálandó anyag, plusz egy rádió és egy televízió.- Munka közben is hallgatja nézi? Gyuris Boldizsárné megint mosolyog.- Én a tévéújsághoz igazítom a napjai­mat - feleli. - A rádióban ott van a Nap­közben, amit mindig meghallgatok. Aztán jön a 168 óra, amikor pedig pénteken­ként a tévében az Ablak meg, az idő alatt nem dolgozom. Csak előtte vagy utána. Fogékony vagyok a közéletre. Csak később derül ki, hogy nem is akármiért. Szabó Jolán sokáig a Hőgyészi Ve­gyesipari Szövetkezet pártalapszervezetének titkára volt. (Hogy miért a „volt” szó, ez egy külön találkozás végeredmé­nye lehet.)- Itt a háztartás - mutat körbe -, iskolai időben meg a gyerekek, főzni kell rájuk, nem járnak már napközibe. És jön még sok minden más. Nézzen körül, rendben kell lenni a ház­nak, környékének, de el is kell végezni a munkát is. Mindennap kemény nyolc órát dolgozom. Persze, azt én alakítom ki, hogy részleteként mennyit. A fontos az, hogy teljesítsem az elvárást, mert azért kapom a fizetést.- Mennyi a pénz?- Egy portörlő beszegéséért kereken 29 fillért kapok. Havonta megcsinálok 8500 darabot. Persze, ide azt is tegye, hogy nekem a szövetkezet adta a gépet, a cérnát és hozza viszi a félig - vagy kész terméket. Naponta majdnem félszáz portörlőt szegek 0 Hudanik József, a Hőgyészi Vegyes­ipari Szövetkezet áruforgalmi vezetője. Mondja, hogy van olyan bedolgozójuk is, aki csak a nyugdíjjogosultságért dolgo­zik. De ők vannak kevesebben.- Volt már minőségi gond a bedolgo­zóknál?- Soha. Akik törülközőket vagy por­törlőket szegnek, munkájukat korrekt módon elvégzik. Megtudom azt is, hogy a szövetkezet - alapanyag-beszerzése alapján - 90 szá­zalékban munkát is tud adni az asszo­nyoknak. A maradék tíz százalék mögött a be­szerzési nehézségek, az alapanyagárak rejtőznek.- A bedolgozók - mondja az áruforgal­mi vezető - mindig az üzemi szinten vett gazdaságtalan folyamatot végezték. Az ő foglalkoztatásuk mégis megéri a szö­vetkezetnek. A bedolgozói forma jó ne­künk is, de nekik is.- Sok üzem, szövetkezet különböző in­dokok miatt megszüntette ezt a fajta tevé­kenységet. Maguk?... Hudanik József nem vár a válasszal:- Ha a szövetkezet összeredményes- sége úgy kívánja, akkor még bővítjük is a bedolgozó asszonyok számát. szűcs - sörös

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents