Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

8 NÉPÚJSÁG 1987. augusztus £ ★ HORIZOm^ A magánmunka ma a r* ■ . ' ' K a Qazclasági gyorsítás újabb motorját kapcsol­r\ SZOVjetUniODan ták be, ami ugyan nem a legfontosabb és nem a legerősebb, de nagy figyelmet kelt. Május 1 -vei életve lépett a magánmunkáról szóló törvény, s ennek nemcsak gyakorlati, de mondhatni elméleti jelentősége van. Önmagában nem követel semmiféle alapvető változást a szocialista elvekben: a szovjet alkotmány már rég elismerte a magánmunkát. Ennek megítélése azonban na­gyon ellentmondásos volt eddig, a vele foglalkozó törvényi előírások nem voltak telje­sek és megbízhatóak. Ezzel függ össze, hogy negatív előjelet kapott a társadalmi igé­nyeknek megfelelő és a szolgáltatások iránt növekvő keresletet részben kielégítő ma­gánmunka. A mostani intézkedések lényege nemcsak az, hogy napvilágra hozza ezt az úgyne­vezett „árnyék-gazdaságot", hanem az is, hogy bekapcsolja azt a szocialista gazdasá­gi mechanizmusba. Az egyik előre látható eredmény - a hatékonyabb ellenőrzés, mégpedig nemcsak adminisztratív úton, hanem a korábbi helyzetben jelentkező ösz­tönös elemek gazdasági rendszerezésével. A kérdés azonban nem korlátozódik az ellenőrzés javítására, csupán annak a felté­tele, hogy szélesebb körben és eredményesebben alkalmazhassák a magánmunkát, mint korábban. Itt is a következetesség érvényesül. Ha szükség van ilyen munkára és formái megfelelhetnek a szocialista viszonyoknak, akkor azt ösztönözni is kell. Nem véletlen, hogy a magánmunkából származó jövedelmek adóztatására is új módszert vezetnek be, érdekeltté teszik az embereket ebben a tevékenységben. Ha er munka révén a jövedelem az átlagbérnél alacsonyabb, akkor nem kell adózni. Ha vala­mivel meghaladja azt, ugyanannyi az adó, mint amit bármely állami vállalatnál dolgozó fizet -13 százalék. De körülbelül 50 százalékra növekszik az adó, ha a jövedelem az átlagbért háromszorosan vagy többszörösen meghaladja. A korábbi adózási rendszer egyáltalán nem ösztönzött, sőt, ez volt az egyik ok, ami miatt sokan inkább illegálisan végeztek magánmunkát. Szovjet közgazdászok számításai szerint idővel elérheti a 2,5 milliót a magánmunka engedélyt kérők száma. A törvény megjelenése előtt hivatalosan nem egészen 100 ez­ren voltak. Ez a szám bizony elég szerény, ha figyelembe vesszük, hogy mintegy 130 millióan dolgoznak a népgazdaságban. Valójában ezt is pontosabbá kellene tenni. Várható, hogy a magánmunkát vállalók jelentős része nyugdíjas és háziasszony, lehet, hogy diák lesz. A törvény nem engedélyezi a bérmunkát, a családtagok bevonását és a szövetkezeti tevékenységet természetesen nem tiltja, hanem ösztönzi azt. Vannak, akik azt kérdezik, hogy nem vonja-e el a magánmunka és a szövetkezeti forma a szakembereket a nagy iparvállalatoktól? Leonyid Abalkin, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia közgazdasági intézetének igazgatója erre válaszolva megjegyzi, hogy ha netán felvetődne ez a probléma, a megoldás nem a mesterséges korlátozás, ha­nem olyan bérezést kell a nagy vállalatoknál bevezetni, amely jobban ösztönzi a szak­képzett dolgozókat a vállalatoknál. Az új törvény elég rugalmasan kezeli a tiltást, az engedélyezést, a vétót. Ezek ponto­san meghatározott foglalkozásokat érintenek, mint a fegyvergyártás, vegyianyag előállítás, nemesfém feldolgozás és így tovább. Nem tettek viszont pontot az engedé­lyezett foglalkozások listájának végére. Maga a törvény mintegy 30 féle szakmát jelöl meg (a korrepetálástól a háztartási gépjavításig, ruhakészítéstől a magántaxikig), de ezeket a helyi hatóságok kiegészíthetik és bővíthetik. Ez ésszerű megoldás, ugyanakkor éppen itt van az egyik gond - a régi előítéletek, amelyek még korántsem szűntek meg. A helyi szervek a múlt tehetetlensége miatt nemegyszer továbbra is bürokratikus akadályokat támasztanak. Az SZKP Politikai Bi­zottsága egyik legutóbbi ülésén nagyon határozottan bírálta ezt a helyzetet. A lett köz­társaság kormánya például elvetette a köztársasági pénzügyminisztérium törvényter­vezetét, mert az nem annyira ösztönözte, inkább korlátozta a magánmunkát. A terveze­tet átdolgozásra visszaküldték a különböző ágazatokat képviselő szakértő bizottsá­goknak. Kétségtelen, nemcsak erre kell idő, hogy megszűnjön a „felfegyverzett semleges­ség”, a magánmunkával szemben, hanem arra is, hogy működésbe lépjen a törvény­ben előirányzott szervezeti mechnizmus. Ez egyebek között kedvezményeket irányoz elő azoknak, akik előnyben részesítik az állami vállalatokkal szerződésben szabályo­zott együttműködési formát. Ez kedvezményeket jelent a hitelnyújtáshoz, helyiség- bérletnél, az anyag-beszer­zésnél. Bolthálózat is létrejön, ahol eladják a termékeket, de nem tiltják azt sem, hogy önállóan értékesítsék azokat. Konkurenciát jelent-e a magánmunka az állami vállalatoknak a szolgáltatásokban? S . . hogyan értékeljük ezt? Valószínűleg gyorsabban eltűnnek na igen, a szolgáltatási hiányosságok, amikor ezek az állami szolgál­tatók már nem lesznek monopolhelyzetben. Igaz, szó sincs arról, hogy kiszorítanák őket, hiszen a Szovjetunióban a szolgáltatások iránti igény ma háromszor akkora, mint a kapacitás. Az viszont teljesen reális távlat, hogy a szolgáltatóiparnak komolyan átkeli szerveznie saját munkáját. Ez pedig megfelel a szovjet fogyasztók és az országban fo­lyó átépítés igényeinek. Egészségügyi hírek Laoszból Közegészségvédelmi tanfolyamot szerveztek az Egészségügyi Világszer­vezet és az ENSZ Gyermekalapjának tá­mogatásával a közelmúltban Vientiane- ban, a laoszi fővárosban. Az öthónapos tanfolyamon - amely a maga nemében az első volt az országban - hat tarto­mány 36 egészségügyi dolgozója vett részt. A hallgatók egészségügyi és járvány­tan! statisztikát, anya- és gyermekvédel­met, közegészségtani ismereteket, jár­ványgyógyítást és járványmegelözést tanultak. * Laoszban 4 központi, 18 tartományi­megyei és 3 kerületi kórház működik. Két év alatt - 1985 óta - 520 kórházi ággyal bővítették a kórházi hálózatot. A laoszi egészségügyi szolgálat jelen­leg 10400 szakdolgozót foglalkoztat. Ezek közül az orvosok és gyógyszeré­szek száma: 720. Karlovy Vary Hadüzenet a környezetszennyezésnek Karlovy Vary a Teplá folyócska romantikus völgyében fekszik Itt keresett gyógyulást Leibnitz, Bach, Beethoven, Goethe, Marx, Csajkovszkij és Turgenyev. Karlovy Vary, a legismer­tebb fürdőváros. Melegvizes gyógyfor­rásait az emésztőszervi bántalmakban szenvedő betegek dicsérték és dicsérik a világ minden táján. És mégis: a zöld­ben megbúvó fürdőváros felett kérdője­lek gyülekeznek. Megmarad Karlovy Vary gyógyító hatása ma, a XX. század végén is? A Greenpeace nevű ismert környezet­védelmi szervezet három aktivistája 1984 áprilisában a helyszíni tapasztala­tok alapján megállapította: a fürdőváros az Érchegység övezetében fekszik, ab­ban a térségben, amely eléggé szennyezett a Csehországból és az NSZK-ból származó ipari kéndioxid le­csapódásától. Aggódnak az esetleges barnaszén bányászásától is, amelynek rétegei a városközponttól alig hat kilo­méterre találhatók. Az első pillantásra ezzel a fürdőváros vonzóereje jelentő­sen csökkenne. A találgatások helyett nézzük a tényeket. A Karlovy Vary-i gyógykúra sokáig csak a felső tízezer tagjainak kiváltsága volt. A fürdőváros szanatóriumai, közös fürdői még akkor nem a legkorszerűb­ben felszereltek. A fürdő tervszerű fej­lesztése csupán 1945 után kezdődött, amikora magántulajdonú fürdőintézete­ket államosították. Az idényjellegű mű­ködés helyett egész éves üzemeltetésre álltak át. Eszerint alakították át a fürdő­ket és a sétányokat. A gyógyító érték nem annyira a kelle­mes erdei környezetben rejtőzik, hanem inkább a IV. Károly császár által 1358- ban felfedezett forróvizes ásványvízfor­rásokban. Tizenkettő van belőlük. Kü­lönböző hőmérsékletűek (41 °C-tól 72 °C-ig). Összetételük is különböző, azonban valamennyi Karlovy Vary-i sa- vanyúviz tartalmaz szénsavas kén- és nátriumkloridot. A balneológusok a be­teg epehólyagot, hasnyálmirigyet, gyomrot, vagy Ízületeket és hátgerincet nemcsak gyógyvízzel kúrálják. A gyógy­kezelés része a diétás étkezés és a re­habilitációs torna is. A páciensekre nagy hatással van maga a fürdőváros nyugalmat árasztó, romantikus környe­zete is. Éppen ezért Karlovy Vary városterve­zői a település képének további szépíté­sén dolgoznak. A fürdőövezetből foko­zatosan elköltöznek azok a szervezetek, amelyek nincsenek közvetlen kapcso­latban a gyógykezelésekkel és helyükre a balneológiái, rehabilitációs és szállás­adó létesítmények kerülnek. Folytatják a fedett sétányok felújítását, nemsokára újabb kötélpályákat adnak át, melyek a várost körülvevő természetvédelmi terü­let, a Slavkov-i erdő dombjaira visznek fel. Vajon ez azt jelenti-e, hogy Csehszlo­vákia olyan helyeken végez beruházá­sokat, ahol szennyezett a levegő és még szenet is fognak bányászni? Bizonyára nem! A levegő természetesen nem ideá­lis, de az iparosodott Európában nehéz olyan helyet találni, amelyet a szennye­ződés ne károsítana. Karlovy Vary für­dővárosi részét lényegében zöldövezet védi a szennyeződéstől, s a csehszlovák környezetvédelmi programnak köszön­hetően a helyzet javulni fog. Szenet sem bányásznak majd Karlovy Vary-ban. A kormány szervei 1983-ban úgy döntöt­tek, hogy 2000-ig leállítják a.széntarta- lék kutatását a város mellett és megtil­tották a bányászatot. A jövőt fenyegető sötét felhők tehát oszladoznak. A gyógykezelések közé tartozik a forróvizes gyógyfürdőzés... ...és a meleg forrásvizes ivókúra Igazgyöngy Kamcsatkából Kamcsatkában igazgyöngy hizlalását tervezik. Ehhez itt minden feltétel rendel­kezésre áll. Megtalálható a legfontosabb is, a Middendorf-féle édesvízi gyöngy­kagyló. Elnevezését a múlt évszázad elején élő orosz tudósról kapta, aki első­ként irta le részletesen e kagylók termé­szetét. Ezt a puhatestűt sikerrel alkal­mazzák Japánban és az utóbbi időkben Kínában is drágakövek mesterséges termelésére. A szakemberek a félsziget folyóinak és tavainak alapos vizsgálata során nagy számú gyöngykagyló telepet fe­deztek fel. Tanulmányozták a kagylóhéj alatti irizáló borsó kifejlődésének körül­ményeit is, és most egy különleges te- nyésztelep kialakításán dolgoznak, amelynél a mikroelemekben gazdag geotermál vizeket hasznosító technoló­gia kerül majd bevezetésre. Cápaipar Kubában egyre nagyobb gazdasági jelentőségűvé válik a cápák ipari feldol­gozása. A cápa húsát kitűnő emészthe­tősége miatt sok országban kedvelik, részben pótolja a lepényhalat és a kard­halat, továbbá a lazacot. A cápa bőrét kofferekké, táskákká dolgozzák fel, to­vábbá vízhatlan cipőket és csizmákat készítenek belőle. A legfontosabb termék azonban a cá­pa májából kivont olaj, amelyet lakkok és festékek, padlóbevonatok és vízhat­lan anyagok gyártásához használnak fel.

Next

/
Thumbnails
Contents