Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

1987. augusztus 1. /tolna''' NÉPÚJSÁG 5 Miért alapítottak új adóhivatalt? Nemrégen a Magyar Közlöny szűksza­vúan adta hírül, hogy megalakult az Adó- és Ellenőrzési Hivatal. Az új szervezet a korábbi szétszórt apparátust egyesítet­te, e névtábla alatt működnek a már ko­rábbi Ellenőrzési Főigazgatóság, az adó- megállapitó hivatalok, az illetékhivatalok e területtel foglalkozó csoportjai is. A névváltoztatás fontos átalakulást ta­kar. A pénzügyi intézményrendszer kor­szerűsítésének újabb, igaz kevésbé lát­ványos lépése érkezett el. S tegyük hoz­zá gyorsan az adóreformtól függetlenül. Nem véletlen, hogy nem az Országgyű­lés őszi ülésszakán hozandó döntéstől tették függővé az apparátus fölállítását. A létrehozás alapvető indoka ugyanis az eljárás egységesítése volt. Valószínű, alig akad ma valaki Magyar- országon, aki baráti társaságban ne hal­lott volna rémtörténeteket az adóhivatal logikátlan eljárásairól, az adó megállapí­tásának önkényességéről, stb. És hiába lenne, ha nem ismernénk el, éppen az apparátus széttagoltsága, az egységes irányítás és ellenőrzés hiánya valóban az érvényes jogszabályok egymástól merő­ben eltérő módon való értelmezése adott alkalmat. Hiszen minden tanácsnak jo­gában áll az adott kereten belül, hogy megszabja, mikor ad például egy kis falu cipészének adókedvezményt, vagy ép­pen mentességet és kinek engedi el mél­tányossági alapon a tartozásait. S az adófizető állampolgárok joggal érezhet­ték úgy, hogy hátrányba kerültek, mert a mentesség az egyik megyében vagy vá­rosban járt, míg máshol nem. Az is biztos, hogy éppen a kiskereske­dőknél, kisiparosoknál a forgalom becs­lése sokszor lehetetlen helyzetet terem­tett. Valós adatok nélkül az egyik fél - a keserkedö vagy iparos a valódi forgal­mánál kevesebbet, az adóhivatal pedig sokkal többet írt az adóívre. S nem szorul különösebb magyarázatra, hogy e kér­désekben is mennyire eltérhetett egy­mástól az egyes adóhivatalok, illetve a ta­nácsok pénzügyi osztályainak vélemé­nye. Az egységes adóhivatal létrejötte se­gítheti az áldatlan helyzet fölszámolását, persze csak a most érvényes jogszabá­lyok keretein belül. Ez mindenképpen azt jelenti, az eljárás minden egyes lépcsőjé­ben azonos elvek alapján bírálják el az adófizetők bevallásait, kérelmeit. És se­gíthet abban is, hogy ne a helyi érdekvi­szonyok határozzák meg az adózás na­gyon fontos elemeit, a mentességeket, kedvezmények alapelveit, a méltányos- sági elbírálás kritériumait. Lehet, hogy ezek még szigorúbbak is lesznek néhány helyen, mint most. De valószínűleg, az egységes rendszer alkalmazása senki­ben sem kelti azt az érzést, hogy talán személyes okokból egyedül vele packá­zik a „hivatal”. Persze, erre az átalakulásra még né­hány hónapot várnunk kell, az apparátus fölállítása csak most kezdődött meg. Minden megyében és a fővárosban létre­jöttek az adófelügyelőségek; ezek a la­kossági általános jövedelemadóval illet­ve szintén az e szférát érintő forgalmi adó ügyeivel foglalkoznak. A hasonló területi elosztásban fölállí­tott igazgatóságok a vállalatok adóügyeit intézik. Tehát már most létrejött egy megyében belül az egységes apparátus, s az akkor is nagy szó, ha az alapvető szabályok nem változtak, tehát az adóeljárás mene­te alapjaiban azonos a korábbival. Az új adóhivatal munkája akkor módo­sul lényegesen, ha az Országgyűlés elfo­gadja az adóreform tervezetét. Ekkor lényegesen bővül az adózók száma, az ügyek, az akták is jócskán megszapo­rodnak, így jóval több munkatársra lesz szükség, ahogy a modern technikát, a számítógépet sem nélkülözhetik majd. Ám a fölkészülés csak szeptember után kezdődhet meg. K. LAKATOS MÁRIA Kistápéi gondolkodó Faluvégi dohánypajta Csendélet 1. Utcakép a „kaszárnyával”. A középső épület az egykori cselédlakások maradványa. Csendélet 2. Pámer Mihályné tanácstag: „A lányomék Nagydorogon építenek” K is tá p é- Lakunk itt vagy nyolcvanan. Jobbára korhaladt, nyugdíjasok - mondja Pámer Mihályné, a tápéiak tanácstagja.- Fiatalok nagyon kevesen vagyunk - kapcsolódik beszélgetésünkbe egy ifjú ember. - De nincs is itt mit csinálni. A kultúrban volt egy pingpongasztal, az összetörött, így már az sincs.- A kultúrházat terménytárolónak használják leginkább - mondja a tanácstag­asszony. - Márciusban volt egy lakodalom benne. A boltunk hetente háromszor nyit ki, arra az időre, amíg elviszik az emberek azt, amit megrendeltek. A nagydo­rogi áfész lát el minket. Az áhított eső ide is megérkezett. Hűs szellőket lobogtatnak a fák, amikből itt bő­ven akad. Alig tudok egy utcaképet csinálni, mert eltakarják a házakat. Pedig azoknak sincs mit szégyenkezniök, hiszen a legtöbbjük rendben lévő, udvaruk csinos, virágos. Sok házban fürdőszoba, mosogató is van, mikhez az udvari ásott kutakból hidrofor szolgáltatja a vizet. De látom, az utcán is vannak vezetékes vízre utaló nyomóskutak.- Van vezetékes vizünk, de mégsincs - mondja indulatosan Anda Ferenc. - Nyolcvanhárom óta. Ötezer forintot kellett portánként befizetni, ezért végigve­zették az utcán a csövet, meg csináltak három közkutat. Aztán amikor a lakásokba akartuk vezetni a vizet, azt mondták állj! A víz nem egészséges. Az utcáról lehet hordani, ott folyhat, de a lakásban nem. Kielégítő választ még eddig senki nem adott. Hacsak az nem válasz, hogy kitettek a kutakra egy táblát: Nem ivóvíz. Sok itt a kérdés, és senki nem ért semmit. Egyelőre én sem. CZAKÓ SÁNDOR Most várom a gyerekeket. Megmu­tatom a fényképüket. Három családunk után hat unoka van. Mindig jönnek nyaralni. Virágos mező

Next

/
Thumbnails
Contents