Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-31 / 204. szám

1987. augusztus 31. ( Tom* N "rslÉPÜJSÁG 3 Volt akit találtunk, volt akit nem Három roham a Dáliában Hét végi szolgáltatások- Doktor úr! Én már március végén mondtam, hogy ezeknek a csibéknek még a lába se áll jól. Hiába adtuk nekik a gyerekekkel az indítótápot, egy ideje kukoricadarát táppal keverve. Nem fej­lődtek. Sőt, ma reggel már a második jér- ce döglött oda. Aprócska, néhány négyzetméteres baromfiudvar a szekszárdi Esze Tamás utcában. Tojók és fiatalok egybezárva. Dr. Tatay Mihály állatorvos reggel kapta a telefonértesítést, de addigra már Szálkán injekciózott egy orbáncos kocát. így csak onnan visszatérve csatlakozhattam hozzá. Tatay doktor gyakorlott mozdula­tokkal felbontotta a hordón lévő baromfi­tetemet, s máris mondta a diagnózist Új­vári Ferencnek.- A vérélősködőn kívül orsóféreggel teli a bélzet. Jobban tennék, ha levágnák őket. Tatay doktor ettől függetlenül minden­féle gyógyszereket ir föl a háziaknak, majd Trabantjába ülve elhajt, hátha újabb segítségkérő telefonált. A középkorú állatorvos, aki főállásban az Aranyfürt Termelőszövetkezet alkal­mazottja, hatodmagával, felváltva ügyel hétvégeken. Körzetük Szekszárd és kör­nyéke. Pénteken délután lépett munká­ba, s az ügyelet ma reggel nyolcig tart. Ez idő alatt egy foxikeverék ízületi bántal- mait enyhítette, Szedresen hasmenéses malacokat kezelt, Medinán kocaelléshez hívták, szombaton Szálkán esteledett rá egy tüdővizenyős hízónál... * Lévén, tisztelve a kuyákat, Pilisi János szekszárdi autókarosszéria-lakatos ud­varába inkább bekiáltok. Felesége érke­zik, s mondja, a szülőkhöz ment a férje, hamarosan hazaér. Szerencsére autó­mentésre nincs szükségünk, s mint ahogy a fiatal asszonykától megtudom, nem is keresték őket ilyesfajta ügyben ezen a hét végén. * A Magyar Autóklub szekszárdi állomá­sán világoskék Lada. Fejős Béla autó­szerelő érkezésünkkor csapja le a kocsi motorházát. Nagy Menyhért megköny- nyebbülve ül a volán mögé a gyújtóká­belcserét követően.- A hét végi napokon és ünnepkor is reggel nyolctól este nyolcig tartunk ügyeletet - kezdi Fejős Béla, aki mellék­állásban reperálja a meghibásodott ko­csikat. - Szombaton négy autót javítot­tunk. Ilyeneket mint fékbetétcsere, gyúj­tásbeállítás, egy budapesti autósnak, aki Jugoszláviába igyekezett, kerékagycsa- págy-cserét végeztünk a kocsiján. Most már vége a szezonnak, mind keveseb­ben kérik a segítségünket. * Rupa László vízvezeték-szerelőt hiába keresem otthon. Felesége szerint már kora reggel hibaelhárításra indult: arra viszont nem kapok választ, hogy hol is ta­lálnám ebben a pillanatban. * Az Alisca Lakás-, Garázs-, Műhelyépi- tő és -fenntartó Szövetkezet ügyeletesét viszont én ébresztem. Haraszti László először ügyfélnek vél, majd beljebb tes­sékel a harmadik emeleti lakás konyhá­jába.- A vízvezetékkel kapcsolatos meghi­básodást személyesen kell bejelenteni a lakóknak, mivel nincs telefonunk. Tulaj­donképpen nem is bánom, mert így csak a valóban sürgős munkák miatt keresnek meg. Eddig még csak ön csöngetett rám, szerencsére nem történt baj. * Szijjártó István, a Bartina utcában ép­pen betonoz családi segítséggel. A Tolna Megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat műszaki fejlesztési osztályvezetője több mint négy éve foglalkozik autószerelés­sel és jó ideje hét végi ügyeletet is tart.- Amúgy is itthon tartózkodunk a ház­bővítés miatt, ezért is gondoltam: ha szükség van a munkámra, segítek meg­szorult autóstársaimnak. Szombaton egy ügyfél hívott telefonon; Skodához kere­sett vízpumpát. Azzal viszont nem szol­gálhattam, hiánycikknek számít. * A szekszárdi kisiparosok egy része négy esztendővel ezelőtt ajánlotta meg a KlOSZ-nak, hogy a szolgáltatások szín­vonalának és bővítésének érdekében hétvégeken és ünnepnapokon ügyeletet tartanak. Közéjük tartozik az első perctől kezdve Gréczy Árpád, Esze Tamás utcai gázvezeték-szerelő:- Annak idején havi egy ügyeletről volt szó, de ma már kéthetente kerül rám a sor, mert egy társam van mindössze, Pál Zoltán. Nyári időszakban egyébként ritka a bejelentés, inkább a fűtési szezonban keresitek meg bennünket. A mostani szombat-vasárnap sem hívtak. így aztán van időm a mikrobusz javítására... SALAMON GYULA Jól szerepeltek megyénk kisiparosai (Tudósítónktól) Augusztus 20-22. között rendezték meg Debrecenben a II. Országos Kisipa­ros-találkozót és a IX. Országos KIOSZ Kupát. Megyénkből 120-an képviselték kisiparosainkat. A rendezvény keretén belül került sor egy kiállításra, melyen megyénkből 19 kisiparos mutatta be ter­mékeit. Kizárólag a hagyományos kéz­műipart képviselve, benne több olyan szakmát, kihaló szakmaként nyilvántar­tottakat is, amelyek utánpótlása nem megoldott, például szíjgyártó, kékfestő, cipész, kádár. A kiállításnak kettős célja volt, egy­részt, hogy bemutassuk megyénk jelleg­zetes kisipari tevékenységét, illetve, hogy a kiállítást megtekintők köréből a későb­biek folyamán esetleg valakinek kedve támadjon e szakmák elsajátítására. Osz­tatlan sikert arattak Nagy József tolnai kékfestő, Stengel János bátaszéki kék­festő, dr. Fisi Istvánné sióagárdi kézihím­ző, Meszlényi Istvánné tengelici hímző, Meszlényi Istvánné tengelici hímző, Csúcs Endre szekszárdi keramikus, Nepp Dénes szekszárdi szíjgyártó ter­mékei, de többi kisiparosunk kiállított tárgyait is nagy érdeklődés kísérte. A kiállítás területén rendezték meg a hagyományos kisipari vásárt is, ahol öt Tolna megyei kisiparos árusított. Emellett élénk tapasztalatcserét is folytattak, megbeszélték a különböző szakmák problémáit. A sportvetélkedőn is részt vettek kis­iparosaink. A legnagyobb sikert a férfi te­ke versenyben értük el, Keppel Sándor személyszállító kisiparos az erős me­zőnyben az értékes II. helyet szerezte meg. A sportvetélkedők eredményhirde­tése keretén belül rangsorolták a me­gyék közötti tömegsport-tevékenység fejlesztésében legjobb eredményt elért középszervezeteket. Az értékelés alap­ján Tolna megye végzett az első helyen, ezzel hozzánk került a vándorkupa és a vele járó 10 000 forint pénzjutalom. A tö­megsport-tevékenység fejlesztésében most megszerzett első helyünkkel immár negyedszer kerültünk a dobogó legfelső fokára. Összességében úgy érezzük, hogy a találkozó és sportrendezvény tovább öregbítette a kisiparosaink hírnevét, az ott részt vevők jól érezték magukat és hasznos tapasztalatokkal tértek haza. Köszönetét mondunk mind a kiállítá­son, mind a sportvetékedőkön résztvevő tagjainknak, mindazoknak, akik segítet­tek ebben a munkában bennünket, s azon kisiparosoknak is, akik csak szem­lélői voltak a rendezvénynek, de buzdí­tották sportolóinkat a nemes vetélkedés­ben. DALLOS ISTVÁN Növekvő forgalom a vasárnapi nyitva tartáson Amikor Fehér László üzletvezető a be­járati ajtót 1987. július 26-án az első ve­vők előtt kinyitotta, már tudta, hogy jó lesz ez az áruház. Azt is tudta, hogy hellyel nem bővelkednek majd. Minden így történt. Az első napi forga­lom még alig haladta meg a 90 ezer forin­tot, de a szekszárdi Áfész és a Mecsek Füszért közös boltja a szekszárdi kór­házzal szemben a környék kedvelt bevá­sárlóhelye lett. Nem is szólva arról, ha majd a körzetben épülő félezer lakásba is beköltöznek, bár az ABC-jellegű áru­ház szomszédságában épülő szolgáltató egységek enyhítik majd a mostani, egyre növekvő forgalmat. Török Ferencné üzletvezető-helyettes volt a tegnapi „parancsnok”. Fehér Lász­ló ugyancsak a „mi kedvünkért” jött be, de azonnal intézkedett: az 520 liter tejet kevésnek találta és azonnal hozatott még kétszázötven litert. A kenyér a szombati utolsó sütésből is elégségesnek ígérke­zett. A dolgozók - tizenhármán jöttek a tegnapi műszakra, köztük heten vidékről - fél nyolckor bementek a személyzeti bejárón, átöltöztek, mosakodtak és ki- hordták a hűtőkből a hentesárukat, tej­termékeket. A pénztárgépet bekapcsol­ták, a hentespultra kirakták a szép húso­kat, s mire így elkészültek, már több mint százan várakoztak a nyitásra. A hét óra sem volt korai két idős asszonynak, aztán jött két srác BMX-szel, egy tinédzser és öregember bundasapkával a fején... A szombati utolsó sütés kenyerét küldték a pékek A pénztáraknál soha nem volt a sornak vége Szóval nyolckor az áruház vezetője úgy nyitott, hogy nem tudott visszamenni a tömegtől. Pillanatok alatt megtelt az üzlet. A több mint száz acélkosár gazdára talált, a pul­tok között elkezdődött a válogatás. Az el­ső vevő a nyitás után hat perccel távoz­hatott, tej, sajt, egy vekni kenyér volt a bir­tokában, no és egy kétdecis szilvaital... Közben, amíg összegezzük öt vasár­napi nyitva tartás tapasztalatait, az egyik pénztáros jelez. Az üzletvezető kiszalad. Nincsen különösebb baj, csak a vevő több árut rakodott kosarába, mint ameny- nyi pénze a sok áru fizetéséhez elégsé­ges volna. Stornózás. Az első vasárnapi nyitva tartás forgalma, úgy 90 ezer forint körül volt. A második alkalommal már 130 ezer, harmadszorra 133 ezer forin­tot, majd 168-at, és 166 ezret, tegnap pe­dig 170 ezer forintot kasszíroztak. A tapasztalatok legfontosabb tételei: a kosár kevés, de vagyonvédelmi és az üz­let „befogadóképessége” miatt sem lehet többet beállítani. Kezdetben három pénztár működött, a harmadik vasárna­pon már négy. A munkát így sem győzik, ötödik pénztár beállítására pedig nincs hely. A vasárnapokra különösen tőkehú­sokból, - sertés, marha - felvágottakból és különféle üdítőkből kell feltölteni a pultokat. Tekintettel a kórházi látogatási napokra, a toalettpapírból alig győzik az üres polcokat ismételten telehordani. Az ABC-nek vasárnaponként három nagy rohamot kell kiállni. Az első a nyi­táskor, a második fél tíz körül, a látogatás kezdetéig, majd a látogatási idő végén, így 13 órakor zárnak. Takarítanak és vé­ge is a különleges vállalkozás egy-egy napjának. Mit szólnak a dolgozók ehhez a vasár­napi rendhez? Török Ferencné is azt mondja, amit Bakó János hentes: megfelezték a létszámot, minden második héten kell bejönni. Azaz dehogy kell! Hiszen önként vállalkoznak, mert sikerült ötszáz forintot „szerezni” a vasárnapi mű­szakért. S ha valaki szombaton dolgozik és hétfőn is, az vállalhat vasárnapi műszakot, így a következő héten három „szabad napja” lehet. S a pénz mindenkinek jól jön. A reggel nyolc órai kezdést és a 13 órai zárást pedig azért vezették be, mert így tudnak a vidéki dolgozók - különösebb várakozás nélkül - az üzletbe, illetve haza­érni. Amikora zárás után megkaptam az au­gusztus 30-i nyitva tartás zárásáról a hírt, ismét elmentem az áruházhoz. Körötte a látogatók hagyta hulladék, a dolgozók 13.30-ra visszaraktak minden hűtőbe va­ló árut. Takarítottak. S mentek öltözni. A személyzeti bejárót lezárták, miután a szükséges vagyonvédelmi munkát - biz­tonsági berendezés bekapcsolása - el­végeztek. PÁLKOVÁCS JENŐ Előtérben a jövő évi szabályozás Változó vagy állandó? Alig jutottunk túl az év első felén, de már mindenki az 1988-as esztendőről beszél. Mi lesz az adóreformmal, beveze­tik-e január elseje után vagy sem? A kér­dés természetesen nemcsak az adót fi­zető állampolgárok számára húsbavágó kérdés, ha a tervek valóra válnak, alapve­tően megváltozik a vállalatok helyzete. Az általános forgalmi adózás gyökeresen átalakítja a köztük évek - évtiezdek óta kialakult struktúrát: egykor csak vegetáló vállalatok megszabadulva az irracionális elvonás terhétől, az elsők közé kerülhet­nek. A számtalan előnyt, támogatást él­vezők viszont csak a saját erejükre tá­maszkodhatnak majd. A várakozás érthetően nagy, ahogy a félelem is. A hatásokat csak nagy vona­lakban lehet körvonalazni, ám vállalati szintre lebontva az egyes számokat, már sokkal bizonytalanabb előrejelzést kap­hatunk. És kimondhatatlanul ott lappang a félelem a vállalatok vezetőiben, vajon mennyire lesz tartós az új szabályozás? Évek óta visszatérő és jogos panasz ez. A szabályozók kiszámíthatatlan válto­zása, az év közben született módosító in­tézkedések, váratlan elvonások hihetet­len szűkre szabták a vállalatok tervezési lehetőségeit, mozgásterét. A gazdálko­dók egyre inkább egy viharos tengeren hánykolódó hajóhoz hasonlítanak, ahol a kormányos csak ösztönére hallgathat, mert a víz alól váratlanul fölbukkanó szik­lákról nincsen térképe. Ilyen helyzetben a legbiztosabb döntésnek a helyben ma­radás látszik, és ahogy ezt a statisztikák is mutatják, a vállalatok közül jó néhá- nyan inkább ezt a megoldást választot­ták. Az irányítás évről évre a teljesítmé­nyek tudatos visszatartását hányta a vál­lalatvezetők szemére, azt, hogy változat­lanul óriásiak a tartalékok a gazdálkodás legtöbb területén. S még mindig nem elég szigorú a szabályozás, hogy ezek feltárására és kihasználására szorítsa a vállalatokat. A másik oldalon viszont védekezés­ként számtalanszor elmondták, ilyen ki­számíthatatlan, bakugrásokat tévő sza­bályozás mellett egyszerűen nincs más lehetőség, nemhogy öt évre, de még egy félévre sem lehet előrelátni a gazdasági környezet változását, s csak egy valami biztos: a szabályozás minden egyes vál­tozása csak szűkítheti a cégek mozgás­terét. Érthetően nagy a várakozás tehát a most meghirdetett, ám még pontos rész­leteiben nem ismert új szabályozás iránt. Bár az egyes ágazatok képviselői olykor egymásnak ellentmondó álláspontokat képviselnek, abban mindenki egyetért: csak egy hosszú távon is állandó szabá­lyozás adhat biztonságot az önállóan gazdálkodó vállalatoknak. Amelyeknek persze nemcsak jogokra, hanem pénzre is szükségük van. Az eddig megjelent el­képzelések szerint a költségvetés jelen­tősen csökkenti az adónemek számát, és az elvonás is mérséklődik. A korábbi 80 százalék helyett - minden száz forintból átlagosan 80-at kellett valamilyen adó cí­mén befizetni - jövőre 50 százalékra csökken a központosított vállalati jöve­delmek aránya. S ez már lehetőséget ad a jobban gazdálkodó vállalatok számára a lehetőségek jobb kihasználására, gyors alkalmazkodásra, sőt talán fejlesz­tésre is. A nyertesek mellett viszont szép szám­mal akadnak majd vesztesek is. Akikről egyhamar kiderül, az eddig bőven oszto­gatott állami támogatásból tartották a fel­színen magukat, s a nyereség a közös kasszából, s nem a munkájuk eredmé­nyéből származott. S ha az önkéntes fo­gyókúra nem segít rajtuk, valószínűleg szembe kell nézniük a megszűnés lehe­tőségével is. Ám még mindig kisebb veszteséggel jár néhány vállalatot a sorsára hagyni, mintsem állandóan a jobbak nyereségé­ből a gyengék veszteségeit finanszírozni. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy nehéz, átmeneti korszak előtt áll a gazdaság. De csak a meghirdetett elvek szigorú és következetes érvényesítésé­vel juthatunk közelebb a tőlünk egyre jobban távolodó világgazdasághoz. LAKATOS MÁRIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents