Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
1987. augusztus 29. ^PÜJSÄG 5 A gátőrnek ezt is „tudni” kell A töltésoldalon lefelé fordított két ladikot minden évben újra kell festeni. Az utóbbi húszegynéhány évben nemigen volt vele a gátőrnek más dolga... Az 1965-ös árvizet említik csak a Duna mentén. A raktárban az evezőket, dön- gölőket, a régmúltat idéző fáklyát, favillát csak szemlék idején kell portalaI nitani, szellőztetni néhanapján. Hegyi Tivadarnak, a lankóci gátőrnek mégis mindennap van mit tennie 1973 óta, amióta idekerültek. A Duna alsó szakaszán, Keselyűs és Pörböly között nyolc kilométer hosszan tartozik felügyelete, gondja alá a gát. Hatalmasnak tűnik a távolság, innen 12 kilométerre kanyarog a folyó, de áradáskor az erdő széléig, a töltés lábáig húzódik a víz. De komolyra csak 1975-ben fordult, amikor harmadfokú készültséget rendeltek el. Ma csendes és mozdulatlan a szivattyúház környéke, reggelente menetrendszerű pontossággal totyognak át a Kis-Dunára a szomszéd udvarból a gazdaasszony kedvencei, a kacsák. Minden évszak meghozza a maga munkáját. Nyár elején és végén kell kaszálni, a sorompókat karbantartani, a tél, a nagy havazás, nem kell túl nagy fantázia ahhoz, milyen erőpróbát jelent itt, a világtól elzártan. Ottjártunkkor éppen a töltés útépítése folyt, minden nyáron néhány kilométerrel araszol tovább az esős időben különösen fontos közlekedést segítő „aszfaltkígyó”. Hogyan kerültek Lankócra tizennégy évvel ezelőtt, kötötték az életüket az „Isten háta mögötti” gátőrházhoz, a Dunához?- A vízügynél dolgoztam 1962 óta, először vízhordóként, azután brigádba tettek, míg felnőtt fejjel tanulni mentem, elvégeztem a gátőriskolát - mondja a házigazda, majd hozzáteszi: - Móron, vagy Bodajkon volt, pontosan nem emlékszem, mert a másik faluban a köny- nyűgépkezelői papírt szereztem meg. Aztán felidézi az első éveket, nehezen teltek, sehogy nem tudta megszokni itt a gáton az egyedüllétet, felesége tartotta benne a hitet. Számára ugyanis, aki Martincapusztán született 11 testvérével, ennél szebb életet álmodni sem lehetett volna. így kezdtek el állatokkal foglalkozni, az aprójószágok mellett öt disznó, negyvenegy kismalac, négy tehén, három bika és persze borjak híznak, nevelődnek ma már a gonddal rendben tartott udvarban.- Soha nem foglalkoztam azelőtt ilyesmivel, a jószágot is meg kellett ismerni. A legnehezebb azért az egyedüllét volt, igyekeztem minél többet a lehető leggyorsabban elvégezni, hogy végre bent lehessek. Hiába, 26 évig előtte Pinchelyen, faluban éltem, brigádban dolgoztam... - vallja vendéglátónk. Hegyi Tivadar mára nemcsak megszokta, meg is szerette Lankócot. Nem gondolkozik azon, hogy másutt kellene boldogulni. Csak felesége szomorko- dik mostanában, mert az egyetlen szomszéd, Imre öccse - ő családjával a szivattyúház gépkezelőiéként költözött ide négy éve - most indulni készül. Nőnek a gyerekek, óvodába kell járniuk.- Annyira sajnálom a gyerekeket, főleg a kis Tivadar nőtt hozzám - panaszolja - legszívesebben utánuk mennék. Persze tudja, hogy ezt a világért nem tenné meg. TAKÁCS ZSUZSA KAPFINGER ANDRÁS képriportja Utoljára talán a ’65-ös árvíznél használták Sok munkát kíván az állattartás Kaszálnivaló mindig akad a ház körül Jó és szükséges pénzkiegészítés az állattartás Az éjjeli „termés” Hegyi Tivadar az árvízvédelmi raktárban
