Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

6 ^NÉPÚJSÁG

’ " iife

Csikós Ferenc autószerelővel Ihárosi Ibolya a közösségről

I- Mit jelent ez a szó az Ön számára, hogy közösség?- Nem szívesen mondanék nagy dolgokat és elvont fogalmakat, hiszen ez a téma szerintem igen egyszerű. Legszívesebben röviden válaszolnék rá, és azt mondanám, hogy mindent.- Nekem is ez a véleményem, hiszen az ember lényege még elméleti megfogalmazásban is a társadalmi viszonyai összessége, tehát a mindenképpen társadalmi lény mivolta. Mások azt gondolják, hogy a munka az emberi lényeg.- Minden embert a munkájával lehet mérni. Aki nem tartozik sehova, nem találja értelmét a munkájának és nincsenek elvei, az nem is él, vagy legalábbis nincs értelme az életének.

I- Mit tart a legfontosabbnak az életben?- A válasz attól függ, hogy hogyan értjük a kérdést...

I - A lehető legáltalánosabban.- Ilyen értelemben a legfontosabbnak az egészséget érzem, aztán meg mindent, ami az egész élet. Rendes család, rendes munka, barátok. A jó munkát, a kellemes munkahelyi légkört nagyon fontosnak érzem. Minden a munkán múlik, hiszen a családot is el kell tartani valamiből. Az egész társadalom is munkából él. Ha mindenki rendesen, ésszerűen tenné a dolgát, akkor sokkal kevesebb baj lenne az országban, nemcsak gazdasági szempontból, mert az elégedett, kiegyensúlyozott emberek, akik a napi jól végzett munka után nyugodtak, egymással is jobban tudnának törődni.

I- Mennyire fontos, hogy törődjünk másokkal és velünk is törődjenek?- Nagyon fontos, ez szinte mindent jelent az ember számára. Én még abban az időben lettem KISZ-tag, amikor a KISZ még KISZ volt, szóval ma úgy mondanám, a hőskorban, Kétyen KISZ-titkár is voltam. A lengyeli szakmunkásképzőben természetesen részt vettem az ifjúsági mozgalomban, hiszen az iskolával járt, ez volt a világon a legtermészetesebb. Otthon, Kétyen meg együtt volt a csapat már akkor is, később pedig, amikor ide kerültem a Volánhoz, még több időt tudtam tölteni KISZ-ben. Az egész környéken híres bulikat szerveztünk. Akkor még a bonyhádi járási KISZ-bizottsághoz tartoztunk, tőlük magnót, meg ilyesmit kaptunk. Már nem is emlékszem, hogy miből alakítottuk ki az ifjúsági klubot, de arra annál inkább, hogy mennyit dolgoztunk, festettünk, mázoltunk, nem vártuk el, hogy mindent készen kapjunk. Szinte minden este együtt voltunk.- Mi minden jel szerint azonos időben voltunk KISZ-tagok, mert nagyon hasonlóak az élményeink, én is faluban éltem, és a középiskolai KISZ is más volt, mint mostanában.- Ezerkilencszázötvenegyben születtem, szerintem mi voltunk az utolsó nemzedék, akik még ráértünk egymásra, most valahogy mindenki rohan valahova, csak azt nem tudom, hogy van-e értelme.

I- Az időpont stimmel, de mielőtt bejöttünk ide, kiderült, hogy ezt a kis épületet is maguk alakították át.- Ez egy használaton kívüli raktár volt, így itt most minden együtt van, a pártiroda, meg a szakszervezet is. Bent a műhelyben nagy zaj van, még szót váltani sem lehet nyugodtan.

I-Az ember számára meghatározó a család, ahonnan felnő. Mi az az út- ravaló, amit a szüleitől kapott?- Minden.

I- Talán ha bővebben elmondaná, aztán térjünk vissza erre a mindenre is.- Nem gondolok nagy dolgokra, hár- » man vagyunk testvérek, bátyám és húgom van. Arra neveltek a szüleim, hogy dolgozzak rendesen és legyek becsületes. Arra nagyon emlékszem, hogy mindig azt mondták: „Rosszat ne halljak rólad.” Édesapám szigorú volt hozzánk, de szerintem erre szükség is van. Édesanyám most is nagyon szeret olvasni, ha megyünk, vagy ha jön hozzánk az elsők közé tartozik megnézni, milyen új könyv van, aztán elolvassuk egymásét is. Az olvasás szeretetét nyilván tőle „örököltem”, tőlem meg az egyik fiam, aki még az asztalnál is a könyveket bújja.

I- Maradjunk egy kicsit annál, hogy először minden kérdésre azzal válaszolt, hogy mindent.- Igaza lehet, én valóban mindenből mindent szeretnék, de ez csak azt jelenti, hogy szeretném elérni a tökéleteset, bár tudom, hogy nem lehet. Azt viszont nem jelenti, hogy elégedetlen lennék. Szerintem erre nincs okom. Van önálló lakásom, egy kis birtok, színes tévé. Kocsim az még nincsen, de nem minden korombéli mondhatja el magáról, hogy ilyen idős korra ennyit elért. Ezzel elégedett vagyok.

I- Milyen gyakran járnak haza a szülői házba?- Mindannyian évente többször, a nagy családi ünnepekkor körülüljük az asztalt, karácsonykor és a szüléink születésnapján, házassági évfordulón.

■ - Olyankor hányán vannak?- Tizennégyen a gyerekekkel együtt. Ők és nemcsak az enyémek, nyaranta otthon vannak a mamánál, egymást is nagyon szeretik. Édesapámnak infarktusa volt, most már kiheverte ugyan, de kímélni kell, ezért most már nem töltenek ott olyan hosszú időt, mint korábban. A falu szélén laknak a szüleim, azelőtt, ha hangos volt a hegy, akkor tudni lehetett, hogy otthon vannak a Csikósgyerekek. Nagyon összetartó család vagyunk, szeretünk együtt lenni.

I- Érvényes ez a családba bekerült házastársakra is?- Természetesen, Vali, a feleségem városi lány, sokat tanult az édesanyámtól, például főzni, neki kezdetben még a disznótor is élményszámba ment. Disznóvágáskor különben annyian vagyunk, hogy az egyiket mindjárt majdnem meg is esz- szük.

I- Az enyém is hasonlóan nagy család, négyen vagyunk testvérek, de most térjünk át a szűkebb közösségre, a saját családra.- Két fiam van. Egyértelmű, hogy otthon Vali a parancsnok. Gazdasági vezető a Népfront megyei bizottságánál, gépkönyvelő a foglalkozása. Azt hiszem, én már engedékenyebb vagyok a gyerekekkel, mint velünk voltak, de ebben is változtak az idők. Azért abban, amiben kell, szigorú is tudok lenni. A családban a legfontosabb a szeretet és másik iránti megértő magatartás. A feleségem elég makacs természet, én viszont úgy vagyok vele - nemcsak otthon -, hogy ha valaki valamit mond vagy egyetértünk, vagy megmondom, hogy szerintem nincs igaza, de veszekedni nem szeretek. így aztán lehet szervezni az életünket. Mindenkinek van feladata, ez persze változhat is, azt sem mondom, hogy néha nem mosogatok, vagy főzök, de vasalni például biztos nem fogok. Nálunk a családban mindenkinek van szava, a gyerekeknek is.

I - Nocsak, főzni is tud?- Természetesen, szerintem a tanyánál nem is lenne szabad a nőknek főzni, a csülök vagy a halászlé az férfiműfaj.

I- A férjem szerint is, szerintem viszont én tudok jobb halászlét főzni, bár a múltkor elrontottam. Gyakran jár társaság a tanyához?- Gyakran, legutóbb húszán vagy huszonkettőn voltunk. Amióta szesztilalom van az üzemben - nagyon helyesen - azóta az üzemen kívül jön össze a brigád. Még Bátaszékre is elmentünk tanyabuliba. Összeadunk ötven forintot, és megvan a program. Többen játszanak hangszeren, elnótázgatunk. Korábban szombatonként a batyusbált az üzemrész - a Volánbontó, vagyis a Gemenc Volán ipari üzemegysége - ebédlőjében tartottuk meg. Helyeseljük, hogy tilos italt behozni, nagyon jól érezzük magunkat kint a tanyánál. Húsz éve dolgozom itt, most már a feleségek, sőt, a gyerekek is jól ismerik egymást. Összetartó csapat a Lenin brigád. Ha valakinek segíteni kell, csak egy szavába kerül, és már megyünk is.

I - Miből fakad az összetartozás?- A munkából, hiszen nyolc órát együtt vagyunk, egymásra utalva, itt egy ember nem sokat ér, közösen kell dolgozni. Valamikor mi voltunk a fiatalok, akkor alakítottunk külön brigádot, most már mi leszünk lassan az öregek.

I- Hogyan tudnak beilleszkedni az egészen fiatal szakemberek?- Könnyen, hiszen a mi kezünk alatt nőnek fel, mint ipari tanulók. Nekünk nehezebb volt, mert akkor még élt az úgynevezett szakmai sovinizmus. Akkor egy- egy mesterfogást, ha tudott valaki, akkor azt csak ő tudta. Abban volt nagy, mi meg csak lestük. Most már ilyen nincs, mi örülünk neki, ha megmutathatunk valamit, amit tudunk, minek kínlódjon az a gyerek?

I- A párta la pszervezet titkára. Mit jelent az ön számára az a közösség?- Kis alapszervezet vagyunk 13 taggal, együtt dolgozunk, jól ismerjük egymást. Párttagnak, kommunistának lenni pedig azt jelenti - igazán nem szeretnék nagy szavakat használni, mert már elkoptatták őket hogy egyetértünk a rendszerrel, de nem passzívan, hanem ki is állunk a véleményünk mellett. Merünk szólni, ha véleményünk van, akarunk és tudunk dolgozni is. Valahol olvastam, hogy a jogok és kötelességek közül először a kötelességet kell teljesíteni, aztán követelhetjük jogainkat is, már ha valaki sértené. Itt olyan összeszokott kollektíva van, hogy szépen simán elintézünk mindent, amit kell. Most nem tudom, hogy nem beszéltünk-e túl sokat erről a tanya- bulidologról, még azt hiszik, hogy állandóan csak bulizunk. Még ha azt is elmondanám, hogy műszak után általában iszunk egy korsó sört a vasúti sörözőben...- Szerintem nem beszéltünk sokat erről, hiszen a barátkozás minden esetben a munkával kezdődött, erre is hivatkozott, mint összetartó erőre. Az élethez a szórakozás is hozzátartozik.- Kint a tanyánál is dolgozunk, egy szomszéddal még közös csirkéink is vannak, aki ráér, az eteti meg őket. Bárén minden nap kimegyek, ha tehetem.

■ - Érdeklik a vállalat ügyei?- Természetesen, hiszen ebből élünk, az üzem a miénk, úgy boldogulunk, ahogy dolgozunk. Ezzel összefüggésben a vállalat ügyei érdekelnek.

I - És az ország dolgai?- Már beszéltünk róla, hogy mindent elolvasok, ami betű és nem paragrafus, jogszabály. Tehát az újságokat is az utolsó betűtől az elsőig. Szerintem nincs is ember, aki elölről kezdené olvasni az újságot, de ez nem azt jelenti, hogy ne érdekelne a politika. Nagyon is érdekel.

I- És mi a véleménye, hogyan alakul az ország jövője?- Ilyen kérdésekben mindig bizakodó voltam. Tudom, hogy vannak emberek, akik elbizonytalankodtak, félnek a jövőtől. Általában az atomháborútól, konkrétan pedig a hazai várható nehézségektől. Szerintem nincs semmi félnivalónk. Csak példának mondom, hogy ha ez az üzem, ami az első munkahelyem, veszteséges lenne, nem esnék kétségbe, ha felszámolnák, mert aki dolgozni tud és akar, az talál is magának munkát. Munkából ebben az országban eddig is meg lehetett élni, és ezután sem lehet másként. Hogy hogyan alakulnak a dolgok, az rajtunk is múlik, legalábbis a saját posztunkban.

I- Milyen közösséget tart fontosnak az életben.- Pontosan azt, amiről eddig beszéltünk, a családot, a munkahelyet és a barátokat. Ebben a háromban minden benne van, amiért érdemes élni.

MÚLTUNKBÓL

1987. augusztus 29.

A tamási járási hatóságoknak és a megyének is már hosszabb idő óta gondot okoztak az ozorai nincstelenek és a kisbirtokosok. Közülük a politikai és gazdasági helyzetükkel elégedetlenkedők szervezkedni kezdtek már közvetlenül a Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után. A szervezkedők közül többen már az őszirózsás forradalomban is tevékenykedtek, a proletárhatalom idején pedig a vörös őrségben, a hatalom helyi szerveiben aktívan dolgoztak, biztosították az új hatalom rendelkezéseinek végrehajtását. Az ellenforradalom hatalomra jutását követően ezek az emberek állandóan ki voltak téve zaklatásoknak, közülük többen börtönbe vagy internáló táborba kerültek. Ettől kezdve velük szemben a „büntetett előéletű”, „munkakerülő” és más hasonló megbélyegzést használták.

A szervezkedés miatt a pécsi csendőrkerületi parancsnokság megbízásából Havranek őrnagy vármegyei csendőr- szárnyparancsnok nyomozást rendeltei. 1924. június 6-án elkészült a jelentés, s azt megküldték az alispánnak is. (10569/1924. alisp. iktató számon található a Tolna Megyei Levéltárban). A részletes jelentés az eddig ismert legteljesebb értékelést adta a 20-as évek első felének ozorai munkás- és agrárproletár szervezkedésről.

Az első figyelemre méltó a jelentésben az, hogy az ozorai és a tamási szervezkedést együtt említi, noha akkor még nem volt szoros kapcsolat a két község szer- vezkedői között. Erre csak a 20-as évek végén került sor.

Hogyan szervezkedtek Ozorán? Mit tudott meg a nyomozó? Idézzük a jelentésnek ide vonatkozó részét:

„A nyomozás során beszerzett bizalmas adatokból megállapítható az a körülmény, hogy Tamási és Ozora községekben a nincstelen földmunkások közt észlelt soc. dem. szervezkedés, háttérben, mint fő mozgató erők Szeder Ferenc és Esztergályos János soc. dem. nemzetgyűlési képviselők állanak, kik a fent nevezett községekben gyakran megjelennek és ott, nem nyilvános népgyülés keretében, hanem magánházakban ellen nem őrizhető propaganda során igyekeznek a szervező mozgalmat előbbre vinni. Ezen látogatásaiknál állandó kísérőjük Miklós István ozorai lakos...”

Káplár Sándor csendörnyomozó helyesen állapította meg, hogy a szervezkedés a szociáldemokrata párt segítségével történt, s ezért az kezdettől fogva politikai jellegű volt. Mit tudott meg Miklós Istvánról és miként jellemezte a szervezkedés helyi vezetőjét?

„Megállapítottam, hogy teljesen megbízhatatlan, munkakerülő, a közbiztonságra veszélyes egyén, aki a kommun alatt vörös katona volt, fegyvere mindig piros szalaggal volt díszítve, s úgy járt a faluban, s annak környékén, ahonnan előállításokat eszközölt a munkástanács elé. Nevezett 1915-ben soroztatott be katonának, de már bevonulás előtt megszökött, s az egész háború ideje alatt szökésben volt, miért is a forradalom bukása után 6 havi börtönre lett ítélve. Megállapítottam, hogy nevezett Szeder Ferenc és Esztergályos János szoc. dem. képviselőkkel, valamint a bpesti soc. dem. központtal állandó összeköttetésben áll, gyakran utazik Budapestre, s onnan kapja utasításait.”

Ami Miklós István kapcsolatait illeti, a nyomozó minden lényegest megtudott. Ebben szerepet játszott, hogy Miklósnak nemcsak barátai, sorstársai, hanem ellenfelei és ellenségei is voltak.

A jelentésből megtudjuk, hogy az ozorai hegyen lakók legtöbbjének földigényét visszautasította a földbirtokrendező bíróság, az 1918-1919-es tevékenységük miatt. A hírhedt Nagyatádi-féle földreform keretében számukra még azt a minimális mennyiségű földterületet sem biztosították, amit mások megkaphattak. Ez természetesen tovább növelte az ozorai nincstelenek elégedetlenségét a rendszerrel szemben. Az ozoraiak sérelmének szószólója lett a szociáldemokrata párt, annak ellenére, hogy a Bethlen- Payer paktum eltiltotta a pártot a vidéki szervezkedéstől. Gyakran jártak a községben az SZDP-vezetők. A nyomozó is kénytelen volt megállapítani:

...A földbirtokrendező bizottság eltávozása után egy héttel megjelent Ozorán Szedres Ferenc soc. dem. képviselő, aki Miklós István társaságában sorra járta a nincstelenek házait, s az általam beszerzett bizalmas értesülés szerint nevezetteknek a következő izgató kijelentéseket tette a nincstelenek ama panaszára, hogy a földbirtokrendező bíróság őket, mint nincsteleneket figyelembe sem vette - hogy »mindenkinek kell kapni földet és házhelyet ingyen«, s hogy »azok az egyének, kik 1-2 hold földet kaptak, azoknak sem kell bérletet fizetni«.”

A szociáldemokrata vezetők nemcsak személyes látogatásuk során kísérték figyelemmel az ozorai eseményeket, megfelelő sajtónyilvánosságot is biztosítottak. Rendszeresen megjelentek a községben a különböző irányzatokhoz tartozó újságírók. A nyomozó is megemlít esetet:

...folyó év május 20-án Budapestről a

„

Világ” című destruktív sajtótermék szerkesztőségétől Ozorán két újságíró jelent meg, akiket Miklós István fogadott és vele együtt járták be a nincstelenek lakásait, hol hosszasan elbeszélgettek a panasz- szal élő nincstelenekkel. Hogy ezen titkos megbeszéléseken miről folyt a szó, azt a dolog természeténél fogva megállapítanom nem sikerült, ellenben tény, az, hogy folyó évi május hó 25-én megjelent a „Világ” című destruktív sajtótermék aznapi számában egy „150 család a lövészárokban Ozorán” című cikk, amely a tényleg hegyoldalba vágott lakásokban lakó ozorai nincstelenek sorsával foglalkozott, természetesen tendenciózus aláfestéssel.”

Káplár Sándor nyomozó igen alapos munkát végzett, figyelmét még a hitélet sem kerülte el. Úgy vélte, hogy a nincstelen munkásság körében „a szélsőséges izgatás következtében a vallási nemtörődömség oly mérveket öltött, hogy - különösen a férfi munkások közül egyáltalán senki sem jár istentiszteletre”, s ehhez még hozzáteszi „a hatósági közegeket, egyházi és világi elöljárókat, azok utasításait egyáltalán nem respektálják.” Kár, hogy ez utóbbi megállapítását semmivel sem igazolta.

A nyomozó Tamásiban is járt, s erről is beszámolt megbízóinak. Itt is a hegy volt a baloldali mozgalmak egyik központja. A nyomozó nem sajnálta a fáradságot, kiment a hegyekbe. Tapasztalatait így ösz- szegezte:

„Tolnatamási községhez tartozó szőlőhegyekben, hol kb. 800 lakos lakik, Bö- dör István, Szedeli Ferenc, Szűcs István, Ihang István, Pápai János és Komáromi Mihály szőlőhegyi lakos napszámosok a Földmunkások Országos Szövetsége érdekében soc. dem. alapon állandó agitá- ciót fejtenek ki.

Folyó évi április hó 19-én Bödör István és Szedeli Ferenc megalakították a Földmunkások Országos Szövetségének tolnatamási csoportját. 150 szőlőhegyi nincstelen napszámossal.”

A csendőrségi nyomozás megállapította azt is, hogy Hídvégi József tamási- szarkahegyi lakos lakásán már 1923 februárjában összejöveteleket tartottak, közülük többen, mint például Hídvégi József, Soós Ferenc, Cs. Horváth József és Kintgési Pál többször járt Budapesten a MSZDP-központban, ahol a földreformról tárgyaltak.

Káplár Sándor csendőrnyomozó jelentése alapján az alispán utasítást adott a tamási járási főszolgabírónak, hogy „fokozott módon figyelemmel kísérje az ottani szocialista szervezkedéseket” és rendszeresen küldendő jelentést kért tőle.

Tudjuk, a tamási-ozorai szervezkedés, amely szociáldemokrata irányítással kezdődött, az ellenforradalmi időszak egyik legjelentősebb megyei illegális kommunista szervezkedéssé fejlődött a 30-as évek közepére.

A megyegyűlés kezdeményezése új törvény alkotására

A megyei törvényhatósági bizottság örökös tagja, Simontsits Elemér javaslattal állt elő a törvényhatósági bizottsági ülésen 1935 áprilisában. Idézzük:

„írjon fel a vármegye Közönsége az országgyűléshez olyan törvény sürgős megalkotása végett, mely az állam fenségjogának, területi integritásának és az állammal szemben tartozó hűségnek megóvása érdekében intézkedik, e célból minden kezdeményezést, cselekedetet vagy annak kísérletét, mely az állam fenségjoga, területi integritása és az állammal szemben tartozó hűsége ellen irányul, bűntettnek nyilvánít és azt az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921: III. t. c.-ben foglaltak analógiájára a súlyos fegyházbüntetésen kívül mellékbüntetésképpen teljes vagyonelkobzással bünteti és lehetőséget nyújt az elitéltnek az ország egyes részeiből való kitiltására még azon esetben is, ha az illetőnek ott van illetőségi helye.”

Az 1921-es III. t. c.-re hivatkozás árulkodik.

Simontsits olyan céllal terjesztette elő javaslatát, hogy tovább korlátozzák az amúgy is szűk demokratikus jogokat. A javaslatot a megyei törvényhatósági bizottság elfogadta.

K. BALOG JÁNOS