Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-25 / 199. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 25. Moziban Egy mai Tarzan bája Aki látta a filmet, az tudja, hogy ez a báj nem is az ausztráliai dzsungelban nevelkedett hősünké, sokkal inkább a kiváncsi amerikai riporternőt alakító Linda Koz- lowskié, aki Tarzanunkat, azaz Krokodil Dundee-t fölfedezte. Mert a szerelem kettős tükör: mit ér Dundee „krokó”-rágta térde az igéző női szemek nélkül, és mit érnek az igéző női szemek (térdek?) Dundee rágós egyénisége nélkül? Régi, jól bevált recept, hogy a „vadember” erkölcsi magasabbrendű- ségét, jellemének sajátszerűségét ez a távoli optika - esetünkben a civilizált világot képviselő, törékeny New York-i újságíróhölgy nézőpontja - szikráztatja elő. Régi fogás, nagy elődökkel, a lélektani színképet tekintve is gazdag változatokkal Voltaire Candide-jától a Maupas- sant-novellákig, vagy ideillőbb párhuzamot választva Cooper Utolsó mohikánjáig, ahol a finom úrilányok - Alice és Cora - hosszú, viszontagságos menetelését törzsi tetoválások és harci díszek alá rejtett, szerelmesen dobogó férfiszívek őrzik. Persze elég csak a filmnél, a közelmúltban bemutatott „Távol Afrikától” kasz- szasikerénél maradni, amelyben a napbarnította hőst Robert Redford alakította és egy dán úrihölgyben ébresztett föl élethossziglan tartó, forró emlékeket. Peter Fairman filmvigjátéka ennél színvonalasabb, méltón reprezentálja az ausztrál filmgyártást, leleménye nem az ötletben, hanem annak megfogalmazásában van. Humorának természetességében, jellemábrázolást kiteljesítő iróniájában. Csak elvétve bukkan föl eszköztárában a geg - az előregyártott poén nincs is rá szüksége. Egy krokodilok és kígyók társaságával kényszerűen ismerkedő hölgy elég gyámoltalan ahhoz, hogy a nagybetűs, érintetlen Természet és bennszülött lakói kegyetlen tréfákat űzzenek vele. És fordítva: New York, a másfajta dzsungel törvényei sem szelídebbek Dundee számára. A film elismerésre méltó arányérzéke, hogy nemcsak erre a tálcán kínált lehetőségre lődözi poénjait, és nem céltáblája igazán az sem, hogy miként válunk nemegyszer balekká a szerelemben. A krokodilkalanddal, a bunyókkal, a New York-i téblábolással együtt a hangsúly, a mondanivaló inkább azon van, ami apró gyarlóságaink révén összeköt bennünket, függetlenül attól, hogy hová születtünk. A filmben így sorolódik be a bátorság és a tétovaság, az előítélet és a tiszta szándék az emberszabású mosoly közös nevezője alá. Innen a film minden fennköltséget, olcsó romantikát nélkülöző varázsa, közönségsikere is. BÓKA RÓBERT Rádió Letették a „névjegyüket” Jelenérvényűség Ma is aktuális témát dolgozott fel Tamás Menyhért Völgység című rádiójátékéban. A több nemzetiségű településeinken már csak nyomaiban fellelhető, de a több évtizedes nyomasztó emlékek terhét ma is viselő betelepített, vagy éppen a nagyszülők, dédszülők házából ki- kényszerített emberek traumáját, csak több nemzedéken át kiheverhető megrázkódtatását ábrázolta a hangjáték. Megyénkben ez főként izgalmas probléma, hiszen több településen költöztek a kitelepített sváb lakosság házába székelyek, felvidékről érkezett magyarok, különféle népcsoportok keveredtek egy községben, egy utcában... így történt ez a völgységi faluban is. A Sinkó László hangján megszólaló író az egyes színek előtt érzékletesen, szinte aprólékosan festi le a színhelyt, hogy annál érzékletesebbé váljon az azt követő dialógus, a székely közösség belső vitája, a hagyományos közösségi szokások, rítusok felváltása az új környezet által követelt életmóddal, viselkedéskultúrával. Darabos Lázár belső metamorfózisa tükrözi ezt a folyamatot legkarakteresebben, amint vállalva a társakkal a szakítást véget vet a „tolvaj élettel”, a megépített szép házat, betakarított terményt, megtermelt bort, nemcsak élvezi, felhasználni akarja, maga is dolgozni, gyarapítani a készen kapott meglévőt... Hamis az a fennen hangoztatott, saját törvényeik szerint való létezés, az a magasabbrendűség, amivel a „cseléd svábokat” szemlélik, hiszen más gazdákkal, maguk sem éltek meg másként. A kor dilemmáiból azt hi- szemmáighatótanulságokatvonhatunkle. A másik oldal közeledését, hasonló vívódását tükrözi érzékletesen a kitelepítést ellenőrző tiszt, a házatlanul maradt család megrendítő képe, öt fejkendő, két gúnya, négy lábbeli, tizenkét keszkenő... ez maradt az ősök és egy élet munkájából. Azok számára is, akik a hitleri terror idején, ugyanúgy magyaroknak vallották magukat. A hazaszökött Pencz Jancsi már csak egykori, mások által lakott házukat láthatja, de ami az író optimizmusát, a jelen mérlegét is jelzi, a bosszú, az értelmetlen csatározás helyett az életerő, a csakazértis szemlélet, az otthonhoz kötődés kerekedik felül: „Majd építek magamnak újat, csak hagyjanak dolgozni...” Mesterházi Márton dramaturgiájával, Seprödi Kis Attila rendezésében remek, alig egyórás, de a hétfő estét betöltő hangjátékot hallgathattunk meg a Kossuth adón, aminek legfőbb érdeme a múlt érzékletes, igaz feltárásán túl jelen- érvényűsége. -takácsNévjegy címmel adott koncertet augusztus 20-án Tamásiban Horváth Bálint érdemes művész és Mészöly Katalin Liszt-díjas énekes. A művész házaspár nemrégiben vásárolta meg a miklósvári kastélyt, azzal a nem titkolt céllal, hogy rendbehozatala után ebben a szép környezetben tarthatnák a városban a koncerteket, afféle zenei kastéllyá alakítanák. Az első lépésként pedig a település lakóival szerettek volna megismerkedni és megismertetni magukat, illő módon „névjeggyel” mutatkoztak be. A nagyszerű előadóművészek neves pályatársakat hívtak meg az előadásra, így fellépett Pitti Katalin és Begányi Ferenc, a műsort László Zsuzsa az MTV szerkesztőriportere konferálta. Remek kíséret volt a BM szimfonikus zenekar Könyv A magyar irodalom egyik nagy egyénisége születésének századik évfordulója alkalmából megjelent Szalay Károly: „Elmondom hát mindenkinek” - Karinthy Frigyes életéről és műveiről 1887-1938 című könyve a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Az irodalomtörténész, szerkesztő szerző a szatirikus irodalom jeles kutatója, aki az esszéista avatott tollával emlékezik hőse küzdelmes sorsára, felidézve a kort és mindazokat a hatásokat, amelyek kedvezően vagy gátlón befolyásolták kiemelkedő tehetségének kibontakozását. Karinthyról elsősorban a Tanár úr kérem, az így írtok ti, a Bűvös szék, az így láttátok ti és az Utazás a koponyám körül cimű művei jutnak eszünkbe. A szerző szerint Karinthy munkásságának első nagy, kiemelkedő csúcsa az így írtok ti című irodalmi karikatúragyűjteménye a magyar szatirikus és humoros művészet legjobb alkotásai közé tartozik. A paródia, a komikus utánzás, a célzatos karikí- rozás sok évezredes világirodalmi hagyomány, ábrázoló eszköz Arisztopha- nésztől Csokonaiig, Arany Jánostól Molnár Ferencig. Karinthyt a tekintélyes Nyugat című folyóirat által összefogott írócsoportosulás oszlopos tagjának tartja az utókor. A Nyugat lapjain is megnyilvánult karikírozó művészete, a magyar szellemiséget megújítani akaró törekvéseket tükrözte sajátos formában. Polgári, szabadelvű íróként igen sokoldalúan fejtette ki a társadalmi fonákságokat kigúKrálik János vezényletével, Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájából a jól ismert palotással „köszöntötték” a közönséget, majd Bánk bánból a legszebb nemzeti vallomás, a Hazám, hazám dallamai következtek Horváth Bálint előadásában. Nagy sikert aratott Puccini: Pillangókisasszonyának nagyáriája Pitti Katalin és Rossini: Sevillai borbély című operájából a rágalomária Begányi Ferenc tolmácsolásában. A műsor második felét jól ismert és kedvelt operettdallamok alkották. Nagyszerű estének lehettek részesei azok, akik végighallgatták a „Névjegy”- et, aminek fogadtatásáról elég annyi, hogy a művelődési központ szűknek bizonyult, többen állva élvezhették csak az ajándékműsort. nyoló mondanivalóját az újságírói műfajoktól, így a publicisztikától, a humoreszkektől kezdve a novellákon át a regényekig és színdarabokig, sőt az általa nagyra becsült költészetig. Emellett műfordításokkal is foglalkozott, s nem véletlenül ültette át magyarba Swift: Gulliver utazásait. Új fejezetet nyitott a magyar humoros és szatirikus irodalomban, s megalapozta a paródia eszközeivel vívó háborúellenes publicisztikát, megújította a komikus formanyélvet - életművének kutatója szerint. Művei maradandóak, napjainkban is hatnak. Szalay Károly új monográfiájában Karinthy Frigyes életének súlyom megpróbáltatásaival is megismerteti áz olvasót, s elvezeti a nagy író alkotóműhelyébe, az irodalomtörténész kritikai felelősségével elemezve sokrétű munkásságát, főbb műveit. Miközben átfogó képet nyújt a mai nemzedékek által már kevésbé ismert korszak eszmei, művészeti, irodalmi áramlatairól, történelmi hátteréről. A szekszárdi Schubert Péter tervezte a könyv borítólapját, s az emlékkötet Karinthy Frigyes életrajzi adatait, alkotásainak jegyzékét, valamint a róla és a műveiről szóló fontosabb írásokat is közli. A Zrínyi Nyomdában készült kötetben 18 ritka fényképfelvétel látható a Petőfi Irodalmi Múzeum és Karinthy Ferenc hozzájárulásával, Kovács Ida válogatásában. BALLABÁS LÁSZLÓ Hogyan írt Karinthy? Szalay Károly új monográfiája Tévénapló Bánk bán Shakespeare-i méretű mű, a magyar drámaírásban mindent ehhez mérünk, előadása ünnepi esemény, s az is lesz, színésznek, rendezőnek, nézőnek mindig. Szőnyi G. Sándor most tévésítette azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy új elemekkel gazdagítsa a halhatatlan művet, sjól is van így, mert a Bánk bán olyan kivételes alkotás, hogy mindenki találhat benne rejtettszépséget, dramaturgiailag, lélektanilag eddig ki nem aknázott elemet. Szőnyi G. Sándor mindenekelőtt az időpontot határozza meg, a történet farsang utolsó éjszakáján játszódik, nyilván azért, hogy indokolja a királyi palotában folyó mulatságot. Katona az időpontot nem jelöli, mintegy jelezve, hogy királyi mulatság bármikor lehet Gertrudis udvarában, amire egyébként utal is a férje távollétéban unatkozó királynő. Elhanyagolható kérdés, a rendezőnek azonban alkalmat adott arra, hogy szép téli tájba helyezze a drámát, ezzel is fokozva a látványt. Ez mindvégig szeme előtt lebegett, s az új Bánk valóban látványos, de a dráma lényegét mégis másutt kell keresnünk. Horváth János írja, hogy nincs egyetlen részlete sem, ami lélektanilag ne lenne megalapozott, s Katona valóban biztosan építi a drámát, minden részlet szervesen illeszkedik egymáshoz, s már a prológus, „elő-versen- gés”, írja Katona,a határozott vonásokkal vázolja fel a tragédia lényegét. A tévéváltozat időnként megszakítja ezt a bonthatatlan drámai rendet, valószínűleg a látvány kedvéért, s nem is mindig szerencsésen. A vár körül harcosok lovagolnak, királyi szolgák sietnek valahová, mások az udvaron rakott tűz körül melegszenek, vagy éppen nyilaznak, ami például a negyedik felvonás nagy Gertrudis-jelenetében a hatást is csökkenti. A szereplők helyzete, szándéka is gyakran homályban marad. Izidora egyáltalán nem mellékszereplő, ő a józan hűség, aki őszintén szereti Ottót, de azt is tudja, hogy a királyi udvar nem az ő világa, ezért mondja a királynőnek: „Itt nekem hideg, lármás, világos minden”. Az rendjén van, hogy Szőnyi G. Tiborca nem vénember, ez egyébként a drámából is kiderül: 26 éve mentette meg Jaderánál Bánk életét, aki akkor még „gyenge ifjonc” volt, de ő is ereje teljében lehetett, tehát az események idején 50 év körüli, míg Bánk valamivel fiatalabb. Az életkoroknak nagy szerepük van, Arany János nem véletlenül számítgatta, hogy hány éves lehet Melinda, aki a tragédia kulcsfigurája. Néhány éve - talán nem szerénytelenség említenem - magam is firtattam a Bánk-probléma egyik elemét, nevezetesen azt, hogy milyen „havitőport” adott Biberach Ottónak, ugyanis nehezen képzelhető el, hogy a „keszeg, sovány fiú", ahogy Biberach nevezi, megerőszakolja Melindát. Fontos kérdés, de a választ maga Katona adja meg, midőn így szól Melinda férjéhez: „Mióta hitvesed megszűnt Melinda lenni, mindenik vétek lehetséges. ” S itt kell szólni Ottóról is, aki feltehetően korabeli szépfiú, nem pedig erőszakos nőcsábász, ezért tetszik Melindának, aki „sírt”, midőn Ottó megvallotta neki szerelmét. Mert Ottó valóban szerelmes, nagy vallomása a magyar irodalom legszebb szerelmi vallomásai közé tartozik, Melindának pedig, amint ezt már Arany is észrevette, tetszik Ottó, egyébként miért is maradna vele, amikor már eltávoztak a vendégek, vége a mulatságnak. A tévéváltozatban mindez elmosódott, de más is. A királyi mulatság joku- látorai akár egy vásári sokadalom szereplői is lehetnének, a békétlenek pedig mint egy hajdani megyegyűlés résztvevői ágálnak. Általában a jellemek rajza nem elég éles, pedig Katona drámájának ez legfőbb erénye, erre gondolt Hevesi Sándor is, amikor azt írta, hogy megelőzte korát, s a Bánkkal kapcsolatban Hebbelt, Ibsent emlegette. Szőnyi G. Sándor felfogásában a történelmi látványosság dominál, ami önmagában tiszteletre méltó, de nem mindekit győz meg. A szereplők szépen mondják a klasszikus szöveget, amit természetesen el is várunk tőlük, de mintha az igazi dráma hiányoznék, s a katarzis is elmarad, pedig a hűtlen Melinda halálával „letépetett az Istennek remekje". A Bánk bán előadások történetében valószínűleg nem lesz korszakos jelentősége Szőnyi G. Sándor vállalkozásának, de kudarcot sem jelent, s kifogásaink is egy mindenképp figyelmet, sőt vitát érdemlő alkotásnak szólnak. Augusztus 20. A hármas ünnepen derekas munkát végeztek a tévé munkatársai, többórás közvetítést láthattunk a Budai Várból, a híradóba is jutott bő részlet az ország különböző helyén tartott ünnepségekről, s a történészek is szóhoz jutottak, hogy rövid, mindig a lényeget érintő ismeretterjesztő interjúkban szóljanak István királyról, a koronáról, történelmi viszontagságairól, Szent István szarkofágjának művészeti értékeiről. Riporteri lelemény, körültekintő hozzáértés jellemezte ezeket az adásokat, méltón az ünnep jelentőségéhez. Tizenöt évvel ezelőtt a kétmilliomodik tv-előfizetőt ünnepeltük, s most értünk el a hárommílliomodikhoz, ami akkor is esemény, ha ebbe beleszámítják az orvnézőket is. Illő volt tehát az ünnepi események sorába állítani a családi vetélkedőt, melynek fődíja egy videomagnó volt, amit a szerencsés, de természetesen jelképes hárommilliomodik kapott. Csak hát itt váratlanul sok minden akadozott, s a díjkiosztás ünnepélyes pillanatait tulajdonképpen Vitray Tamás lélekjelenléte, no meg rutinja mentette meg, ha nem is a botránytól, de a nagyobb zavartól. A keretműsort szerencsés kézzel válogatták és állították össze, s néhány valóban történelmi jelentőségű riport készen kínálta volna a vetélkedő tárgyát is, például elég lett volna, ha Illyés Gyulát is „bevonják” a játékba, s kérdéseire, amelyekre így maga adta meg a választ, a játékosok felelnek. Néprajzi, nyelvtörténeti, de még általános műveltségi szempontból is fontosabb, ki tudja, mi az a csoroszlya, a rakonca vagy a bélyegző vas, mint egykori krimisorozatok szereplőinek felismerése. Kodályra is lehetett volna kérdezni, Szentgyörgyire, Németh Lászlóra is, legalább azt, hogy a játékosok felismerik-e őket, helyette egy régi fényképről kellett (volna) felismerni a tévé munkatársait, akiket Vitray „személyiségeknek" nevezett. A tévénézésnek más a lélektana, a néző, akinek fejét egyébként is naponta teletömik nevekkel és adatokkal, nagyon sok mindent nem jegyez meg, többek között ezt sem, s Vitray maga is nem győzött csodálkozni. így aztán bizony akadozott a játék, de ha a vége jó, minden jó, a nyeremények gazdára találtak, a reménységgel együtt, hogy akinek telefonkészülék jutott, ad a posta hozzá vonalat is. így legyen. CSÁNYI LÁSZLÓ Krokodil Dundee ezúttal a New York-i dzsungelben veszi föl a harcot
