Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-25 / 199. szám

1987. augusztus 25. ^PÜJSÄG 5 Úttörők----------------------------------------------------------^ Kisdobosok Kisdobosok L___________________________________ Úttörők Az új úttörőév elé Rövidesen megkezdődik az 1987/1988-as tanév, és a szeptemberi kapu­nyitással egy időben kezdetét veszi az új úttöröév is. A Magyar Úttörők Szövetségének Tolna Megyei Elnöksége megtárgyalta és elfogadta az új év célkitűzéseit, a legfontosabb mozgalmi, sport-és közös­ségteremtő feladatokat. Kiindulásként megállapították az elmúlt mozgalmi évről, hogy megkezdődött a IX. úttörővezetöi konferencia döntéseinek végrehajtása, az új alap- és a mű­ködési szabályzat megismertetése. Folyamatosan zajlik az oktatási törvényhez kapcsolódó mozgalmi feladatok végzése. A közösségi játékok segítése érde­kében megyénkben is megalakultak a „játékvár központok” és egyre több csapat és őrs él ezzel az új tevékenységi formával. Az úttörőcsapatok sikere­sen végrehajtották a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója tiszteltére meg­hirdetett „Riadó-57-30-87” akciót. A megyei elnökség - többek között - a következőkben határozta meg az 1987/88-as úttörőév fő feladatait: Az úttörővezetői értekezletek, a városi, a me­gyei és országos konferenciák tapasztalatai alapján a megyei elnökségnek ki kell dolgoznia 1991-ig a középtávú munkaprogramját. Fejleszteni kell a városi elnökségek, valamint az úttörőcsapatok tevékenysé­gének közvetlen segítségét, a területfelelősi munka minőségi és mennyiségi fejlesztését. Továbbra is fontos feladatnak tekinti a szövetség, hogy az úttörőévben az úttörőszövetség tagjai és közösségeik számára jelentse a mozgalom hét­köznapjaiban kialakult értékek és eredmények megszilárdításának időszakát. Az úttörőcsapatok kapjanak lehetőséget arra, hogy energiájuk legjavát saját életük, egyéni arculatuk, önállóságuk, a szervezeten belüli demokratiz­musuk fejlesztésére, tevékenységrendszerük hatékonyságának növelésére fordíthassák. A megyei úttörőelnökség mellett működő szakbizottságok dolgozzák ki fel­adataikat. Munkájuk során törekedjenek a területi szakbizottságok és az úttö­rőcsapatok támogatására, a mozgalom különböző területeiről érkező felveté­sek, javaslatok, jó kezdeményezések felhasználására és továbbítására. Menta tea és úttörőtábor Együtt a holnapba - Faddon Barátkozás más-más talajról A „magyar-lengyelek” tábori emlékei Faddon a nevelőtthon és az általános iskola közös tábort szervezett a hátrá­nyos helyzetű és a családban élő gyer­mekek számára, ehhez megyei támoga­tást is kaptak. Az egyhetes rendezvény­nek 40 állandó lakója volt az iregszem- csei, a hőgyészi, valamint a faddi neve­lőotthonokból, hozzájuk csatlakoztak helybéli iskolások. A tábor célja az volt, hogy a hátrányos helyzetű és a jó családi légkörben élő gyerekek összebarátkozzanak, valamint a két intézmény között jó kapcsolat ala­kuljon ki. A programok nagy részét a fad­di művelődési ház rendezte meg. Az idei tábort a faddiak hagyományte­remtőnek szánták, szeretnének a jövő­ben is hasonlókat szervezni, de már két­heteseket. A helyi nevelőotthon lakói örömmel emlékeztek vissza a néhány napja történtekre.- Az első nap felvertünk néhány sát­rat, bár valamennyien elfértünk az ott­honban. Ezek főleg játszani voltak alkal­masak - mondja mosolyogva a 14 éves Flegedüs Róbert.- A tábor kezdetén mind a négy cso­port kapott egy fényképezőgépet, Így megtanultunk fotózni, sőt, laborálni is. Él­ményt jelentett számunkra, amikor az üres fotópapíron megjelentek pajtásaink, vagy éppen mi magunk - veszi át a szót a 15 éves Pankovics Roland.- Milyen programokat szerveztek szá­motokra?- Szekszárdon megnéztünk néhány nevezetességet. Ezeket már többen is láttuk, de azért most sem találtuk unalmasnak. Volt egészség- nevelési délután, amelynek kereté­ben játékos vetél­kedőt tartottak a megyei Köjál egészségnevelői - sorolja Flegedüs Róbert. - Beterveztünk egy parknapot is, ami csak részben való­sult meg: kigyomláltuk az otthon parkját. Volt sportnap ügyességi váltóversenyek­kel, viszont a labdarúgó-bajnokságot a rossz időjárás miatt nem tudtuk végig le­bonyolítani - mondja a közben a társasá­gunkhoz csatlakozott 15 éves Torma Eszter.- Sőt, egyszer még palacsintát is sü­töttünk...- Amit természetesen magunk ettünk meg - nevet Pankovics Roland. - Tíz videófilmből választhattunk, hogy melyi­ket akarjuk megnézni, megtanultunk szá- mítógépezni, sőt, agyagozni is. A szek­szárdi Holló együttes pedig hangulatos táncházat rendezett számunkra.- Úgy hallottam, a vetélkedősorozat során ti nyertétek el a vándorserleget.- Igen, ezt sikerült megszereznünk. Ebben a vetélkedőben nagyon sokféle feladat szerepelt: voltak elméleti verse­nyek, egy tablót kellett készítenünk a tá­borról fényképekkel díszítve, s az elő­adásokkal, programokkal kapcsolatos kérdésekre is kellett válaszolnunk ké­sőbb - sorolja Pankovics Roland.- Én mindenesetre örülök neki, hogy a lengyelek nyertek - kottyantja közbe Torma Eszter.- Kik nyertek? - nézek rá kérdően.- Hát mi. Mind a négy csoport egy-egy országról kapta a nevét: NDK, NSZK, Franciaország, mi pedig Lengyelország nevét húztuk ki a kalapból - világosít fel a huncut szemű Hegedűs Róbert. - Egyébként a vetélkedő folyamán ezekkel az országokkal kapcsolatos kérdéseket is feltettek nekünk.- Különösen azért örültünk a nevünk­nek, mert néhány héttel ezelőtt voltak itt az otthonban lengyel iskolások, akikkel összebarátkoztunk. így már tudtunk né­hány dolgot az életükről, szokásaikról - mondja Pankovics Roland.- Azt se felejtsük el, hogy egy egész délutánt szenteltünk az első atombom­ba-támadásra való megemlékezésre. Énekeltünk, plakátokat rajzoltunk, - em­lékszik a nemrég történt eseményekre Hegedűs Róbert. S hívnak magukkal, hogy nézzem meg a falra kiakasztott legjobb plakátot. Rajta egy bombarobbanást ábrázoló füstgom­ba, egy halálfej, „NO” felirattal és héhány tucat aláírással. MÁTÉ RÉKA Kétyi pajtás Hajdú Mariann a zombai általános iskola leendő nyolcadik osztályos tanulója nyári ju- talomutat kapott az iskolában végzett úttörő- munkájáért. Húsz Tolna megyei pajtásával együtt táborozáson vehetett részt Szekszárd NDK-beli testvérvárosában, Karl-Marx-Stadt- ban. Szünet lévén, Marlant otthonában, Ké- tyen kerestem meg. Az udvaron kishúga ügyeskedett egy nála jóval nagyobb seprűvel. Hamarosan ö is meg­jelent, kissé csodálkozva és a szobájába hi­vott Rövidesen megeredt a nyelve és felszaba­dultan mesélni kezdett:- Első nap bemutatták nekünk - mondja mosolyogva Hajdú Mariann - a tábort patro­náló gyárat. Itt motorokat és alkatrészeket gyár­tottak. Akármit kérdeztünk, mindenre készsége­sen és őszintén válaszoltak. Voltunk Drezdában városnézésen és Schneebergben, a bányász­napon. Itt egy múzeumot is megnéztünk. A bá­nyászok munkaeszközeit, szabadidejükben fa­az NDK-ban rágott tárgyaikat láttuk.-Hogy ízlett a kelet­német konyha?- Sokan csalódtak - a húsok „iszonyúak" voltak, a ráöntött már­tás miatt. A menta tea íze kissé szokatlan volt. Nekem nem volt kifogásom, bizonyiték: két kilót híztam is. Ren­geteg krumplit kap­tunk és rozskenyeret. De finom volt a fagyi is.- Gondolom elkö­vettetek néhány diákos csinytevést is? Mariann gondolkozik:- Erről még egy dalocska is született, a Már minálunk babám... dallamára. Sok barátság szö­vődött a táborban, nehéz volt elválni és ha­zatérni. (Orsós) Szövőháza egyik mestere Fonóháza lakói szorgoskodnak Emlékezés Sárköz falvára sabban. Lehetett, de az élményhal­maz csak bővebbnek bizonyult, vilá­gosabbnak nem. Ugyanis szerepelt benne például a lakodalom, ahol iga­zi menyasszony volt, amennyiben azonos volt a nagyok sárközi lako­dalmának menyasszonyával. Szere­pelt a Pista bácsi, aki „jó fej”, és azo­nos Bogár Istvánnal, akit a külföldről érkezett levél akkor is utolért, ha a címzés Züm-züm Pista bácsi és aki­nek a tanyáját meglepetésként tekin­tették meg a diákok. Történetei ki­fogyhatatlan sorát pedig a táborban élvezhették. Volt még ezenkívül rétes és kenyérdagasztás, de annyira iga­zi, hogy a játéklakodalomban - amely hajszálra megegyezett a való­dival -, amit sütöttek-főztek, azt meg is ették a gyerekek. Szerepeltek az­tán tábori igazságok és igazságta­lanságok, a kenyérházon kívül még sok minden volt, ahol az ősi mester­ségeket tanulhatták a gyerekek szakértőktől, hozzáértve a néprajzi tudnivalókat, és valódi népdalokat. És azokat a játékos versikéket, ame­lyeket a Sárközfalva lakói találtak ki maguknak és énekelték az ismert ősi dallamokra. Még csak annyi magyarázat kíván­kozik a rövid, ámde annál tartalma­sabb háziinterjúhoz, hogy a „tökjó”, az a tökéletes és jó kifejezés rövidí­tett változata. Már azt a szomorúsá­got is tartalmazza, hogy az ősszel kezdő gimnazista már többet nem le­het Sárközfalva kis lakója. Legfeljebb abban reménykedik, hogy mint ifivezető segíthet hozzá másokat hasonló élményhez. Fotó: REHÁK RÓBERT szabályoktól. Tehát a párbeszéd.- Milyen volt, hogy érzed magad? Az érdeklődés a sötétvölgyi honis­mereti táborra vonatkozott, amelyet kétévente rendez meg a Szekszárdi Úttörőház, a közbeeső években or­szágos honismereti táborban vesz­nek részt Tolna megye érdeklődő diákjai, és akik kiérdemlik történelmi tárgyú pályázatukkal.- Tökjó!- Ha lehetne bővebben és világo­Az újságíró általában nem csinál saját gyerekével riportot. Most sem ez történt, de mivel a tör­ténet, illetve a tábor olyan érdekes volt, az élménybeszámoló pedig hi­teles és közvetlen, így eltekintünk a „Ügyes kezek asztala” Korongozást tanulnak a fiatalok Hajdú Mariann

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents