Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-25 / 199. szám
1987. augusztus 25. ^DéPÜJSÁG 3 Túl sok lábon áll a magyar ipar Beszélgetés Harsányi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével A társadalmi és kormányzati szervek magas szintű bizottságai kivétel nélkül mind állást foglaltak abban, hogy tovább nem késedelmeskedhetünk, el kell indulnunk a gazdasági nehézségekből kivezető úton. Az egyik legnagyobb, egyben legnehezebbnek Ígérkező teendőnk, az ipari szerkezetváltás. Erről beszélgetünk Harsányi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével.- A szakemberek körében minden bizonnyal teljes az egyetértés, de a dolgozók tekintélyes része nem igazán tudja, mit értsen ipari szerkezet alatt. Valóban mit értsen?- A szakemberek körében sem teljes az egyetértés. Az ipari szerkezet sok elv szerint vizsgálható. Elemezhető termékcsoportok szerint, az eszközök és a munkaerő egymáshoz viszonyított aránya alapján, a ráfordítás és a hozadék számbavételével, és sorolhatnám még. A legszélesebb körben elfogadott nézet képviselői az ipart ágazati és alágazati felépítésben vizsgálják, azokon belül és azok között tesznek összehasonlításokat. A mi hibánk a cserearányromlás- Feltételezhetően nem mindegy, mit, mivel hasonlítunk össze. Mit mutatnak a különféle vizsgálatok?-Többek között azt, hogy iparunk túlságosan szerteágazó, sokrétű az ország nagyságához és a lakosság lélekszámához képest. Az egyes ágazatokra és alágazatokra soha nem jut elég fejlesztési lehetőség, mivel a rendelkezésre álló források sok részre forgácsolódnak szét.- A sokféleség felfogható úgy is, hogy a hazai ipar sok lábon áll. Az egyik nehézségekkel küzd, a másik termékei ugyanakkor kelendőbbek. Ez nem előnyös inkább?- A magyar ipar nem sok, hanem túl sok lábon áll. A túl sok láb az előrehaladásban már akadályozza egymást. Textil- és ruházati iparunk például nagyon sok megrendelésre tehetne szert, ha divatos, tetszetős, jó minőségű, egyedi termékeket, kis sorozatokat kínálna. Ám erre csak korlátozottan képes, nagyrészt viszonylagos technológiai elmaradottsága miatt, aminek viszont nem kis részben az az oka, hogy átfogó, igazán magas színvonalú rekonstrukcióra a textilipar kiemelt fejlesztésekor sem volt elég pénz. A sokféleség előnyeit nem bírjuk kihasználni. Szóval, véleményem szerint az ipar szerkezetét tekintve a kevesebb több lenne.- Ez volt a helyzet 20-30 éve is. Miért éppen most érlelődött meg a változtatás gondolata?- Az iparszerkezettel kapcsolatos kérdésekkel mindig is foglalkoztak az illetékesek, csakhogy most ez új megközelítésben történik. Ennek az az oka, hogy a magyar ipar az utóbbi években kevesebbet hoz, mint amennyi a ráfordítások és a népgazdaság igényei alapján elvárható. Az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez korábban évről évre nőtt, 1985 óta viszont csökken. 1985-ben az ipar egésze kevesebbet hozott, mint 1984-ben, és tavaly még annál is kevesebbet. Az ipar meghatározó, a nemzeti jövedelemnek csaknem a felét adja. Nincs hát rendjén, ha nem elfogadható hatékonysággal működik.- Az úgynevezett cserearányromlás a legnagyobb bajunk?- A látszat szerint igen, csakhogy a cserearányromlás nem isten csapása, hanem jórészt a mi mulasztásaink következménye. A vizsgálatok megállapították: a magyar ipar szerkezete nem kedvez a jövedelemtermelő-képesség növelésének. A mélyebben fekvő okok címszavakban: fajlagosan indokolatlanul nagy az anyag- és energiafelhasználás; kedvezőtlen a holt- és élőmunka felhasználásának aránya; a kívánatosnál jóval kisebb az állóeszközök kihasználtsága; magas rezsiköltség stb. A bajok gyökere ezekben rejlik, ezeken kell változtatnunk. A döntőbíró: a gazdaságosság- Miként?- A szerkezetváltás irányát tekintve egyértelmű az MSZMP KB állásfoglalása, mely szerint célunkat „a meglévő kapacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és műszaki színvonalának emelésével, a piaci munka javításával kell elérni...”- Más szavakkal: a szerkezetváltásban a meglévő szerkezetre kell támaszkodnunk?- Igen. Képtelenség még feltételezni is, hogy rövid egy-két év alatt Magyarország kiépíthet mondjuk világviszonylatban számottevő elektronikai ipart. Megtehetjük viszont, hogy az adott szerkezeten az előbb felsoroltak szerint módosítunk. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy a jövedelemtermelő-képesség fokozására alkalmas ágazatokat, alágazatokat erősítjük, például a központi programok támogatásával, amelyeken pedig végképp nem lehet segíteni, azoknak a szerepét, jelentőségét mérsékeljük, vagy a termelést leállítjuk. Például szóba se jöhet, hogy a hazai vaskohászatot minden tekintetben leépítjük. De elengedhetetlen, hogy veszteséget hozó termékek, elsősorban az úgynevezett kereskedelmi minőségű acéltermékek gyártását a legszükségesebbre korlátozzuk, kivitelét pedig fokozatosan megszüntetjük, ugyanakkor a magasabb feldolgozottságot igénylő acélok, acéltermékek előállítását és exportját szorgalmazzuk.- Szavait értelmezhetjük úgy, hogy a központi irányítás élesen szelektál, és ami gazdaságtalannak minősül, azt alapos fogyókúrában részesítik?- Nem, ez nem ennyire egyszerű. Először is megvizsgáljuk, mi miért gazdaságtalan. Sok esetben nem a termékben van a hiba, hanem az előállítás körülményeiben. Bizonyítékok: 1986-ban a munkarend szerinti időalapot az ipar csak 74,6 százalékban használta ki, más szavakkal: átlagosan a munkaidő háromnegyedében termeltek a gyárak, negyedében pedig nem termeltek semmit sem, csak költöttek. Felsorolom, hogyan oszlik meg a munkaidőalap vesztesége. 15 százalék váratlan géphiba miatt, 10,8 százalék oka anyag- és energiahiány, 12,6 százalék a munkaerőhiány miatt és 14,3 százalék a rendeléshiány miatti állás. Ez összességében a munkaidőalap veszteségének több mint a fele, és ez mind emberi okokra vezethető vissza. A másik fele nagyrészt technológiai állásidő, amit jelentős korszerűsítéssel, gyártmány- és gyártásfejlesztéssel csökkenthetünk.- Ezek szerint több termék azért veszteséges, mert az előállító gépsorok csak félkapacitással működnek, igy kevés termék között oszlik meg a sok termékre kiszámított költség?- Nagyon gyakran ez az oka a jövedelemtermelő-képesség mérséklődésének, ez a gondunk főleg Budapesten és a főváros környékén szorító. A nagy értékű termelőberendezések átlagosan még másfél műszakban sem működnek, holott három műszakban kellene termelniük, hogy bekerülési költségük minél hamarabb megtérüljön. Vízfej nélkül, szervezettebben- Tavaly - egy év alatt - 300 ezer dolgozónál is több változtatott munkahelyet az iparban - tehát majdnem minden negyedik dolgozó, de a változtatás iránya sokszor kedvezőtlen. El kell érnünk, hogy az emberek a gazdaságos termelést biztosító munkahelyekre menjenek. A másik nagy lehetőség a költségek csökkentése, az anyaggal való takarékoskodás, helyesebben a pazarlás megszüntetése. Száz forint ipari termelési értékben az elmúlt évben 65 forint volt az anyagköltség. Egy, egyetlen egy százalékos anyagmegtakarítás nagyjából 8 milliárd forint kiadástól mentesítené az ipart. Ezt reálisan el lehetne érni. Rengeteg kiadással jár a szervezetlenség.- A világbank, mielőtt kölcsönt ad, ellenőrzi a vállalati szervezetet. Csaknem inden esetben kitűnik, hogy számos az átfedés, a párhuzamosság, a döntéselőkészités útja indokolatlanul hosszú, nagy a vízfej. Összességében a termelési költségeken belül 14 százalék a rezsiköltség; ez elviselhetetlenül magas arány.- Ha már ismerjük a hibák okait, ki számolja fel azokat?- Mindnyájunknak megvan a maga feladata a jobbításban. A szerkezetátalakítás alapvetően vállalati feladat, amelyet az állami irányításnak a szabályozás minden eszközével szorgalmaznia kell. Nagyon alapos elemző munka folyik a központi szervekben a stratégiai feladatok kitűzésének érdekében, a műszaki fejlesztést célzó pénz- és hitelpolitika kidolgozására, az energetika, a kitermelőipar gazdaságossá tételére, az infrastruktúra bővítésére, a nemzetközi együttműködés fokozására. Van tennivaló bőven és mindig is lesz, mivel a szerkezetváltás nem egyszeri, hanem folyamatos teendő. A magyar ipar szerkezete megmerevedett, olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy gyors mozgásba jöjjön, hogy ezentúl mindig kövesse a piaci elváltozásokat, sőt, azok elébe menjen. MÓNUS MIKLÓS Szondáztatás a munkahelyen Folt a (hír)néven Közjáték/1 Kora délelőtt a megyeszékhely egyik legismertebb és leglátogatottabb italboltjában három munkásruhás fiatalember támaszkodik a pultra. Kezükben söröskorsó. Beszélgetnek, nevetgélnek, mintha jelenleg ggyéb dolguk nem is volna. Mikor közvetlen közelükben jó magam is a pultra támaszkodom, és kérdezném őket, menten'kiürítik a „krigliket", és eltávoznak a Keselyűsi út irányába. Úgy látszik, lejárt a „cigarettaszünet”... Egy jelentés tényei Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség Tolna Megyei Felügyelősége az 1987. március 18-19-én folytatott „alkoholos állapot helyzetének vizsgálatáról” adott összegzést az OMMF Felügyeleti Főosztályának. Ebből az értékelésből idézünk néhány részletet: „A vizsgálatot 23 gazdálkodó szervezetnél végeztük el, mindenhol az épp jelenlévő legmagasabb beosztású vezetőt, ezt követően pedig a dolgozókat szon- dáztatták felügyelőink. Az első számú vezetők közül alkoholt senki nem fogyasztott. A154 egyéb beosztású vezető közül egy termelésirányítónál és három közvetlen munkát irányitó vezetőnél (művezető) tapasztaltak alkoholfogyasztást. Ez az ellenőrzött vezetők 2,6 százaléka. A dolgozók közül a 495 szondáztatott személyből 30-at találtak alkoholos állapotban (ez 6,6 százalék). A dolgozók ezt az „állapotot” az előző esti túlzott alkoholfogyasztással indokolták. A 495 munkás közül 216 veszélyes munkakörben dolgozik, közülük 10-nél talált az ellenőrzés alkoholos állapotot. A dolgozók sem tűrik el A Pannónia Sörgyár szekszárdi kirendeltségében rendszeresen ellenőrzik a munkára kész állapotot. A vizsgálat nem más, mint a szondáztatás, illetve - ha az ittas dolgozó a szonda elszíneződése ellenére is tagad, akkor - a véralkoholvizsgálat.- Az ittasság beigazolódása munkából való kiállítást, az pedig igazolatlan távollétet, illetve pénzmegvonást eredményez. Az előírások többnyire kordában tartják dolgozóinkat. Egyébként notórius ivók nincsenek nálunk - tájékoztat a kirendeltség vezetője, Gál István.- Az idei évben eddig hányszor ellenőriztek, és milyen eredménnyel jártak a szúrópróbák?- Az idén január őrén volt az első, s augusztusban az eddigi utolsó szondáztatás. Ötször sikerült ittas dolgozót kiszűrnünk, - ezek közül négy annyira ittas volt, hogy azonnal elbocsátottuk a munkahelyről. Egyet pedig háromhavi természetbeni elvonással sújtottunk. Egyébként az idén egyszer már a megyei munkavédelmi és munkaügyi felügyelőség is ellenőrzött nálunk, de a 20-30 kiválasztott nem ejtett foltot a hírnevünkön.- Gondolom, nem csak nappal ellenőriznek?- Természetesen nem, hanem mindhárom műszakban. Százhatvanan dolgoznak nálunk teljes munkaidőben. Általában a targoncásaink szeretik legjobban a szeszes italt, őket hamar ki kell szűrnünk, hiszen társaik épségét is veszélyeztetik.- Ittasságból eredő üzemi baleset mikor fordult elő utoljára önöknél?- Három éve - emlékezik vissza a ki- rendeltségvezetö. - Egyébként az az illető szinte soha nem ivott szeszes italt, de akkor éppen utat építettek a háza előtt, és a munkásokkal megivott egy pohárkával. Itt nálunk az sem utolsó szempont, hogy az ittas embereket munkatársaik sem szívesen tűrik meg maguk mellett.- Miért?- Mert a részleg jövedelemmegvonása valamennyiüket érinti. Ezért aztán már többször az is előfordult, hogy saját munkatársai jelentették az ittas kollegáikat. Azonos érdek „Az eddigi vállalati ellenőrzések - tartalmazza továbbá az előbbi jelentés - során a dolgozó és az ellenőrzést végzők között - a teszterrel vagy szondával kimutatott eredmény tényét illetően - vita nem merült fel, igy nem kellett véralkoholos vizsgálatot végezni. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a vállalati belső szabályok alkoholos állapotra vonatkozó fegyelmező intézkedései határozottak és kemények. Általában a „súlyos” fegyelmi büntetéseket jelölték meg a munkahelyen alkoholos állapotban talált dolgozóknál. A szabályzatokban meghatározott ellenőrzések következetes végzése, valamint a fegyelem megszilárdítását célzó fegyelmi büntetések kiszabása már jelenleg is eredményt hozott néhány gazdálkodónál. Megítélésem szerint kellő Csendélet szondával, vodkával, munkakönyvvel visszatartó erővel bírnak a vállalati intézkedések.” Ezen összegzést irta a vizsgálatokról Török Tibor, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség Tolna Megyei Felügyelőségének vezetője. Mint az idézetekből is láthatjuk, a dolgozóknak is érdekévé teszik a gazdálkodó szervezetek, hogy „alkoholmentes” állapotban menjenek munkába. Ezen a téren az utóbbi időben javulás mutatkozik, s ez mind a munkáltatónak, mind pedig a dolgozóknak egyaránt érdeke. Közjáték/2 Délelőtt 7 óra 35 perc. A pénztárhoz igyekvő középkorú hölgy kosarában egy doboz édesség és egy üveg konyak. Valószínűleg névnapra, vagy valamilyen hasonló évfordulóra viszi. Illetve csak vinné, mert a pénztárosnő felhívja rá a figyelmét, hogy 9 óra előtt nem adhatnak el szeszes italt. A hölgy megértőén visszaviszi azt a polcra, s másfél óra múlva újra megjelenik, hogy ismét kosarába rakja az üveget... MÁTÉ RÉKA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY sRSsno íjsfiw .«OMBÄT KIVETIK VtU A választék nagy, de kilenc óra előtt nem vásárolható Vasutas brigádvezetők országos tanácskozására készülve (Tudósítónktól) Szocialista brigádvezetői értekezletet tartott közösen a dombóvári vontatási főnökég és a villamos vonalfelügyelőség. A tanácskozáson ötvenhat brigád képviseltette magát. Ezen értékelték az ötödik országos vasutas brigádvezetők tanácskozása óta eltelt időszak eredményeit és a végzett munkát. A mintegy tizenöt hozzászóló véleményéből kitűnt, hogy van mit tenni. Elsősorban meg kell akadályozni a brigádmozgalom ellaposodását, keresni kell a fellendülést hozó megoldásokat. Több vélemény hangzott el a mozgalom értékelésével és a brigádnapló szerepével kapcsolatban. Harangozó János vontatási főnök kiegészítésében visszatekintett az elmúlt időszak nagyobb munkáira, melyek elvégzésében a szocialista brigádok nagymértékben részt vettek. Ilyenek voltak, a teljesség igénye nélkül: a sportcsarnok építése, gunarasi üdülő és pihenőház, tmk-műhely építése, parkosítások és nem utolsósorban a kommunista műszakok. Halmai László, a Csomóponti Vasutas Pártbizottság titkára hangsúlyozta, möst még inkább szükség van a brigádmozgalomra. A városi pártbizottság is tárgyalta a csomóponton működő szocialista brigádok munkáját és elismerését fejezte ki. Sok eredmény van, de vannak gondok, problémák is, melyeket nem szabad elhallgatni. Végül a tanácskozás Kopasz Mihály és Papp László brigádvezetőket választotta meg küldöttként a következő országos fórumra. BELES LAJOS
