Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

1987. augusztus 24. KÉPÚJSÁG 3 A gyorsítás feltételrendszere Miért van szükség bérreformra? írta: Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke Az 1988. évi ár- és adóreform előkészületei során sokszor elhangzott a bérreform szükségességét sürgető vélemény, többnyire abban az összefüggésben, hogy javíta­ná az ösztönzés feltételeit, segítené a személyi jövedelemadó befogadását. E vélemé­nyek - kimondatlanul - azt sugallják, hogy a bérreform gyors végrehajtása nyomán növekednének a reálbérek, javulnának a kereseti arányok, nagyobb mozgástere volna a vállalati bérpolitikának, kedvezőbb megítélést kapna a lakosság körében a tervezett adóreform is, ha párosulna egy bérreformmal. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása a gazda­sági-társadalmi kibontakozás programjáról rámutat a bérreform szükségességének lényegére, amikor kimondja: „az adó- és árreform mellett olyan bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését. Első lé­pésként csökkenteni kell a keresetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi hasznosságát." Az egész gazdaságot érinti A bérreform szükségességét nem valószínű, hogy bárki is vitatná. Miért? Az okok nem egyszerűen a széles körű bérlemaradásokban, az alacsony átlagkeresetben ke­resendők. Bérezési viszonyainkban, bérgazdálkodási gyakorlatunkban, bérpolitikai törekvé­seink megvalósításában igen gyakran találkozunk megoldásra váró problémákkal, fe­szültségekkel. Elsőként kell megemlíteni, hogy a munkaviszonyból, szövetkezeti tag­sági viszonyból származó munkajövedelmek színvonala viszonylag alacsony a más forrásokból, például a fő munkaidőn kívüli tevékenységből, kisvállalkozásból eredő jö­vedelmekhez képest. Az elmúlt tíz év alatt a dolgozók számottevő részét megélhetési gondok is sújtották a bérek reálértékének csökkenése miatt. A létfenntartási költségek növekedésénél lassúbb ütemű béremelkedés elsősorban azoknak okozott és okoz ma is gondot, akiknek nincs lehetőségük jövedelmük kiegészítésére. Ez az első jelentős feszültségforrás. A második az ösztönzés és elosztás bonyolult kérdéseit érinti. Ismert, hogy a bérnek, illetve tágabb értelemben a munkajövedelemnek nagy szere­pe van a gazdaságpolitikai célok realizálásában. A megfelelő bérpolitika és bérgazdál­kodás egyrészt ösztönző erőt hoz létre a teljesítmények javítására, másrészt a bérek, a munkajövedelmek képződése során olyan elosztási, illetve kereseti arányrendszer hozható létre, amely segíti jövedelem-, illetve életszínvonal politikai céljaink elérését. E követelménynek sem tudott maradéktalanul eleget tenni a bérpolitikai, a bérezési gya­korlat. Tehát a társadalmi-gazdasági reformfolyamat lényeges változásokat igényel a bérpolitikai, bérrendszeri elemekben is. De felvethető a kérdés: elégséges-e önmagá­ban a bérezési gyakorlat változása? A válasz: nem. A jelenlegi bér-, illetve munkajövedelmi folyamatokban igen sok fe­szültség, ellentmondás halmozódott fel, ami sürgeti az orvoslást. Az ellentmondások jelentős részét viszont a gazdaság egészének kiegyensúlyozatlansága hozza létre, ezért a feszültségek enyhítése, megszüntetése nemcsak bérpolitikai, bérrendszeri változtatásokat igényel, hanem az egész gazdaságot átfogóan érintő reformfolyamat következetes végigvitelét. Elosztás, ösztönzés, érdekegyeztetés Mit értünk konkrétan bérreform alatt? A munkajövedelmek - ezen belül a bérek - képződésénél továbbra is elsődleges alapelv a munka szerinti elosztás, a teljesítmények szerinti jövedelemkeletkezés. A kü­lönböző munkajövedelem-szerzési szférákban (főállás, szocialista szektorbeli kisvál­lalkozás, stb.) viszont szükséges, hogy azonos teljesítménnyel azonos jövedelmek legyenek elérhetők. Ettől eltérő jövedelemtöbbletet kizárólag a valóságos vállalkozói magatartás (kockázatvállalás, stb.) adhat. Továbbra is alapkövetelmény, hogy a kere­setek, munkajövedelmek ösztönző szerepet töltsenek be. Az utóbbi évek fokozatosan eltorzuló felfogására, illetve gyakorlatára tekintettel azonban fel kell lépni az olyan né­zetekkel szemben, amelyek lényege, hogy az ösztönzés azonos a többletbér juttatásával. Az ösztönzés - minden szinten - mindenekelőtt világosan megfogalma­zott, szigorúan érvényesített és ellenőrzött teljesítménykövetelményt jelent annak kilá­tásba helyezésével, hogy a kívánt teljesítmény létrejötte esetén (és csak akkor) meg­határozott bérmennyiség jár. Az ország gazdaságában - társadalmában - az egyik legsúlyosabb feszültségkeltő tényező a reálbérszint kedvezőtlen alakulása több éves távon. A reálbérek (reálmunkajövedelmek) emelése a társadalmi-gazdasági előrelé­pés fontos feltétele. Ugyanakkor az ehhez szükséges anyagi alapok csak fokozatosan teremthetők meg. Biztosítani kell, hogy a gazdaság egészének megújítására elsősorban hivatott szo­cialista szektor - illetve e szektor dinamikusan fejlődő területeinek - kereseti pozíciója javuljon. A kereseti, munkajövedelmi arányok gazdasági-társadalmi-politikai szem­pontból kiemelkedő fontosságúak, ma nem fejezik ki megfelelően a végzett munka tár­sadalmi hasznosságát. A szocialista szektoron belül elsősorban a munkaköri kereseti arányokat kell javítani, az indokolt kereseti szinttől nagymértékben elmarad az érdemi, alkotó munkát végző, illetve általában a diplomás szakemberek (mérnökök, orvosok, közgadászok, pedagógusok, stb.) keresete. Hasonlóan nem kapják meg a kívánatos kereseti többletet a magas fokú kvalifikáltsággal és a nehéz munkakörülmények kö­zött tevékenykedő fizikai dolgozók. Nem javul érdemben a közép- és alsó szintű veze­tők, termelésirányítók kereseti pozíciója. Az arányok várható javulása szempontjából kedvező viszont a magasabb vezető állású dolgozók elmúlt évekbeli gyorsabb kere­setnövekedése. Olyan feltételeket kell mielőbb teremteni (például vagyonérdekeltség, kemény gazdálkodási körülmények, piaci verseny, stb.), amelyek mellett a bérgazdál­kodás kereteit a vállalat saját hatáskörben, hatékonysági megfontolások alapján dönt­heti el. A döntési jogkörök megosztásának változtatásával kapcsolatosan valamennyi szinten fokozni kell a bérdöntések demokratizmusát. Ki kell alakítani az általános tájé­kozottságra épülő, szervezetében szabályozott, intézményesített érdekegyeztetés mechanizmusát. A bérpolitikai célok megvalósítása változtatást követel az eszköz- rendszerben is. A bér-, illetve keresetszabályozási rendszer szerepét a gazdasági kör­nyezet egészének, az érdemi érdekegyeztetésnek kell átvenni. Ez azt jelenti, hogy a bérnek, mint költségnek a megkülönböztetett szerepe megszűnik és azáltal a központi, óhatatlanul bonyolult, bürokratikus szabályozás szerepét valós érdekek és azok hor­dozói (munkaadók, munkavállalók, szakszervezet, kormány, stb.) veszik át. Indokoltak a változások a vezetők érdekeltségében, az alapbér-besorolási és tarifarendszerben, és nem utolsó sorban a vállalati bérrendszerben (pótlékok, jutalmazás, stb ). Fokozatos megvalósítás Mikor kerülhet sor a bérreformra? A bérreform a gyakorlatban nem függetleníthető a gazdaság helyzetétől, az általá­nos reformfolyamat aktuális állomásaitól, ennek megfelelően nem lehet egyetlen év eredménye. A bérrefrom fokozatos - a reformfolyamat egészébe illeszkedő - megva­lósításakor bizonyos korlátozó tényezőkkel kell számolni. így a bérreform, a bérrend­szer átalakítása önmagában csak átmeneti vagy látszólagos hatásokat tud kiváltani. Amennyiben a gazdaság egésze nem a kívánt irányban hat, s ennek nyomán a gazda­ság objektív viszonyai nem közelednek az egyensúlyi viszonyokhoz, a bér-és munka­jövedelmi folyamatok elsősorban ezek negatív következményeit fogják tükrözni, nem pedig a bérrendszer módosításának valóságos céljait. Tehát nagyfokú a kölcsönös­ség és egymásrautaltság. A másik fontos dolog, hogy a bérreformot indokolttá tevő fe­szültségek nagy része csak fokozatosan szüntethető meg. Belátható, néhány éven be­lül még nem áll rendelkezésre olyan forrás, amely lehetővé tenné a reálbérek jelentős emelését, a kereseti feszültségek felszámolását. Csökkenő reálbérek mellett a bérát- csoportositások érdemleges lehetősége is nagyon korlátozott mind a szocialista szek­toron belül, mind a szocialista szektor javára a második gazdaság jövedelméből. A vál­lalatok igazi vállalkozássá alakítása indokolttá tenné, hogy felhasználható béreszkö­zeik meghatározásában a mainál sokkal nagyobb szabadságot élvezzenek. A közeljö­vőben például 1988-ban ez még nem oldható meg, mivel a gazdaság egyensúlyi hely­zetét súlyosan rontó keresetkiáramlással járna. 1988-ban még csak a bérreformhoz szükséges előkészítő lépéseket lehet megtenni. Mindez nem teszi kétségessé azt az irányt, amely felé haladva a bérpolitikai napi gyakorlat a mainál jobban találkozik az egyes emberek igazságérzetével, számol a megélhetési költségeinek átalakulásával, de mindenekelőtt elősegíti a hasznos, jól végzett munka - a teljesítménnyel arányos - anyagi elismerését. A Patex pamutszivárványa lsabel Pendomo túlórában Pintér Ferenc az első, napi fuvar előtt Tisztelem őket. Ha valaki, ők tudják igazán, hogy az éjszakai műszakban haj­nali kettőkor, aztán úgy négy óra tájban nehezedik el a figyelem, ilyenkor semmit sem ér az arcra paskolt hideg víz, mert a szövőgépek csattogása is egybemosó­dik... Isabel Pendomo már a második mű­szakot teljesíti a szövődében. Éjszakás volt, tovább maradt. A kubai szövőnő negyedik éve dolgozik a Patex tolnai gyá­rában, jelenleg a tavasszal Svájcból ér­kezett bérelt szövőgépeket kezeli.- Most egybefolyik a két nap, augusz­tus 22-e és 23-a. Este tízkor kezdtem, délután kettőig bent leszek, aztán irány a szálló, hogy kipihenhessem magam, mert este tízre ismét a gép mellé kell áll- nom.- Sokat túlórázik?- Igen. így júliusban tízezer forintot ke­restem. De várom is, hogy kicsit pihen­hessek. Decemberben egy hónapra ha­zautazhatok. Isabel Pendomo közben a másik Sulzer Rütihez lép, egy mozdulat, aztán a gép ismét tovább „röpíti” a vetélőt. A tol­nai gyár ez év tavaszától 21 ilyen gépet bérel lízingben, amelyek a legkorsze­rűbb technikát jelentik számukra: per­cenként 340 vetülékfonalat húznak ke­resztirányban. Ebből is adódik, hogy nem annyira zajosak, mint a régebbi típusok. Gergely Magdolna gépén konyharuha anyagot sző. A fiatal szövő egy hónapja végzett a szakmunkásképzőben.-Tulajdonképpen női szabó szerettem volna lenni, de nem sikerült. így, hát a tex­tiliparba kerültem. Kalaznóról járok be. Mint kezdő, elégedett vagyok, hiszen az elmúlt hónapban több mint négyezer fo­rintot kerestem. Most négy gépet keze­lek, de nem ez a saját műszakom, hanem a „C”, ahol tíz szövőgép tartozik hozzám. Az árutisztító előtt piros Ifára rakodnak. Pintér Ferenc gépkocsivezető Székesfe­hérvárra, illetve Budapestre készül...- Az exportárut a székesfehérvári ki- készítőbe viszem, ott göngyöleget ve­szek fel, majd irány Budapest, a Haus­mann utcai fonógyár. Ott megrakják a szerelvényt fonallal, délután négy-öt óra lesz mikorra visszaérek Tolnára. Napon­ta fordulunk a másik kocsival. A tágas árutisztító csarnokban Klein Ferencné meós az angol exportra szánt frottíranyagot minősíti.- Néhány éve, úgy tudom négy eszten­deje, gyártunk frottírt: már szállítottunk az Amerikai Egyesült Államokba is. De igen nagy az igény a belföldi piacon is. Termé­keink nagy részét a belkereskedelem ve­szi át és időről időre megkeresnek ben­nünket a különböző hazai szállodák, hogy emblémás garnitúrákat készítsünk részükre.- Hogy telt a háromnapos ünnep?- Kihasználtuk a jó időt, tudja, imádok horgászni... Fogtam is két pontyot és egy kárászt a szálkai tavon. A festődében a hordókat kerülgetve találkozom Kovács Ferenccel, aki négy éve váltotta fel a növénytermesztő gé­pész szakmát a cérnafestéssel.- Azért jöttem a Patexhez, mert itt job­ban lehet keresni. Igaz, hogy Bogyiszló- ról járok be autóbusszal, de megéri, mert átlagosan hat-hétezer forintot haza­vihetek. Kísérőnk Novák István, a szabadságon lévő Potyondi János művezetőt helyette­síti ezekben a napokban. Szakmáját te­kintve szövő, a gyár jó ismerője, hiszen ti­zenhat évesen került a Patexhez. Azóta elvégezte a textilipari szakközépiskolát is. Az elmúlt napok termelését fejből so­rolja, a napijelentésbe csak azért tekint bele, hogy még csak tizedeket se téved­jen. A Patex tolnai gyárában a lizingelt gépek az ünnep alatt is dolgoztak, meg­haladva a műszakra lebontott tervet. Erre nem csupán azért volt szükség, mert a gépekért akkor is fizetni kell a bérleti di­jat, ha nem működnek, hanem azért is, mert mintegy tíz százalékkal el vannak maradva a kitűzött tervtől. S. GY. SÖRÖS MIHÁLY felvételei Faluegészségügyi világkongresszus A falun élők, valamint a mezőgazda­ságban dolgozók egészségének meg­óvásához szükséges legfontosabb ten­nivalókat fogalmazzák meg a X. falu­egészségügyi világkongresszuson, amelyet augusztus 27. és 30. között Pé­csett rendeznek - közölték a szervezők vasárnap, a MTESZ-ben megtartott saj­tótájékoztatón. A Nemzetközi Mezőgaz­dasági és Faluegészségügyi Társaság tanácskozásán 36 ország 400 szakem­bere vesz részt. Az orvosok és a tudomá­nyos kutatók 170 előadás alapján megvi­tatják, hogy a fejlett és fejlődő országok­ban mit kell tenni azért, hogy a falusi la­kosság körében is megvalósuljon az Egészségügyi Világszervezet által meg­hirdetett „Egészséget mindenkinek két­ezerre” elnevezésű program. Buda József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docense a sajtótájékoztatón el­mondotta, hogy a kongresszus résztve­vői 11 téma köré csoportosítva elemzik a falun élők egészségügyi problémáit, s ja­vaslatokat tesznek ezek megoldására. így például szó lesz a falusi lakosság alap- és sürgősségi egészségügyi ellá­tásáról, a növényvédő szerek okozta mérgezéses balesetekrők, valamint az állatokról az emberre terjedő betegsé­gekről. A mérgezéses balesetekkel fog­lalkozó szekcióban japán kutatók tarta­nak előadásokat arról, hogy a vegysze­rek hoszszabb idő elteltével milyen ma­radandó károsodást okozhatnak az em­beri szervezetben. Az ilyen jellegű kuta­tások világszerte mostanában kezdődtek el, s eddig a japán kutatóintézetekben ér­ték el a legjobb eredményeket. A magyar szakemberek több mint 80 előadást tartanak. Beszámolnak arról, hogy hazánkban hogyan kívánják javíta­ni a falusi lakosság egészségügyi ellátá­sát. A kutatások alapján a szakemberek, a nagyobb községekben úgynevezett mini egészségügyi központok kialakítá­sát tartják indokoltnak. Ezekben a köz­pontokban egy épületben dolgoznának a körzeti, a gyermek- és a fogorvosok, s ott lenne a gyógyszertár is. Kialakítaná­nak az épületben kisebb laboratóriumot, és lehetővé tennék a fizikoterápiás keze­lést. Hazánkban kísérleti jelleggel Pécs- váradon két esztendeje, Szentlőrincen pedig tavaly adtak át ilyen egészségügyi intézményt. Az aprófalvakban egyelőre nincs mód egészségügyi központok lét­rehozására: ezeken a településeken más módon oldják meg a lakosság ellátását. Erre szolgál példaként az a szűrő autó­busz, amelyet Baranya megyében tavaly szereltek fel, és indítottak útnak a megye kis településeire. A csuklós autóbuszban olyan műszereket helyeztek el, amelyek­kel a legkülönbözőbb vizsgálatok elvé­gezhetők, így például tüdőszűrés, bel­gyógyászati- és nőgyógyászati vizsgálat, valamint EKG. Az autóbusz meghatáro­zott időnként keresi fel az aprófalvakat, így az ott lakók egészségét rendszeresen ellenőrzik, s a leleteket átadják a körzeti orvosoknak. A kongresszus idején a Pé­csi Orvostudományi Egyetemen szak- kiállítást nyitnak orvosi műszerekből, s bemutatják a szűrő autóbuszt is. Kovács Ferenc festő Gergely Magdolna, aki Kalaznóról jár a Patexhez

Next

/
Thumbnails
Contents