Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

1987. augusztus 24. 2QwÉPÜJSÁG Közös Piac: hogyan tovább? Mai kommentárunk A sorompó húsz éve Immár húsz esztendeje, hogy 1967. augusztus 24-én az Egyesült Államok és a Szovjetunió elvi megállapodásra jutott az atomfegyverek elterjedését megakadá­lyozó szerződés kérdésében. Az 1968-ban életbe lépett atomsorompó-egyez- mény manapság egyre többször szerepel az újságok hasábjain: komoly kétségek merültek föl, hogy néhány, az aláírást azóta is megtagadó ország már nem csupán elméletileg rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Dél-Afrika partjai közelében már évekkel ezelőtt észleltek nukleáris kísérletet és nyílt titok, hogy Pakisztán is mindent elkövet az „iszlám atombomba” létrehozá­sáért. A legkonkrétabban mégis egy harmadik ország, Izrael esetén lehet tudni, hogy már rendelkezik bevethető nukleáris fegyverekkel. Erről részletesen beszá­molt egy Vanunu nevű technikus, akit éppen ezért állítanak bíróság elé hazájában, mert brit lapoknak nyilatkozott és fényképekkel szolgált az izraeli nukleáris létesít­ményekről. A legfrissebb beszámolók szerint az Observer című lap amerikai hírszerzési ada­tok birtokába jutott Izrael egyik titkos fejlesztési programjáról. A lap írása szerint a Jerikó típusú föld-föld rakétát májusban sikeresen próbálták ki - robbanótöltet­utánzattal együtt. Izraelnek azért nincs szüksége nukleáris kísérleti robbantásokra, mert számítógéppel szimulálják a fegyver bevetését. így meg lehet őrizni a titkossá­got és nem kell a szovjet és amerikai megfigyelő műholdak adatai alapján bekövet­kező leleplezéstől tartani. (Mellesleg a Szovjetunió régóta állítja, hogy a nukleáris arzenálok működőképességének ellenőrzéséhez nincs szükség robbantásokra, mert a számítógépek pontosan tudják imitálni a bekövetkező folyamatokat. Az Egyesült Államok azonban éppen ezzel az ürüggyel ragaszkodik a kísérletsorozat folytatásához.) A Jerikó típusú rakéták hatótávolsága állítólag 1450 kilométer. Ha ez az adat megfelel a valóságnak, akkor nem csupán az arab fővárosok többségét fenyegeti egy esetleges atomcsapás, hanem több szocialista országot, köztük a Szovjetunió egyes körzeteit is. Ez már a globális erőegyensúlyt befolyásoló tényező és komoly nemzetközi feszültség forrása lehet. A húszéves atomsocompó-szerződés tehát éppen most áll a legkeményebb erőpróba előtt. Amennyiben az eddig még nem csatlakozott országok továbbra sem látják be nagyravágyó terveik kockázatát, hamarosan új atomhatalmak lépnek a színre, új válságok robbanhatnak ki, az egész emberiséget veszélyeztetve. Mind­annyiunk érdeke, hogy a sorompó továbbra is zárva maradjon. . HORVÁTH GÁBOR Tüntetés Vilniusban A Közös Piac idén ünnepli a közösség alapokmánya, a Római Szerződés aláírá­sának 30. évfordulóját. Az ünnepi meg­emlékezések és alkalmi kiadványok visszapillantanak az eddig megtett útra. 1957-ben hat ország (Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) hozta létre a gazdasági tömörülést, messze tekintő integrációs céllal. 1972-ben Dánia, Nagy-Britannia és Írország csatlakozásával kilencre, 1979-ben Görögországgal tízre, majd 1986-ban Spanyolország és Portugália belépésével tizenkettőre bővült a tagor­szágok száma. Mára a 321 millió lélek­számú közösség ipari-gazdasági világ­hatalom, a világkereskedelem legna­gyobb részvevője (mintegy 20 százalé­kos részesedéssel). S felvetődik a kér­dés: hogyan tovább. A kérdés annál időszerűbb, mivel Brüsszelben, az EGK-főbizottság előtt ott fekszik Törökország és Marokkó csatla­kozási kérelme, és sok szó esik Norvé­gia, Svájc és Ausztria lehető legszoro­sabb együttműködéséről a közösséggel, sőt esetleges csatlakozásáról is. Norvé­gia 1972-ben népszavazás után utasítot­ta el a felkínált csatlakozási lehetőséget, ma egyes hírek szerint a kormányzat bánja már ezt, s fontolgatja egy újabb népszavazás kiírását. Törökország felvételi kérelme viszont igen vegyes fogadtatásra talált. A görög' kormány azonnal kinyilvánította: ellenzi Törökország felvételét, „amíg az nem hagy fel a katonai fenyegetőzéssel az Égei-tenger térségében" és nem szünteti Tisztázatlan maradt vasárnap egy amerikai újságírócsoport öbölbeli légi katasztrófájának Irán által bejelentett hí­re. Az eredeti, vasárnap reggeli jelentés szerint - amelyet az ÍRNA adott ki - szombaton délután az Öböl fölött lezu­hant egy amerikai helikopter, fedélzetén volt az NBC amerikai televíziós társaság alkalmazásában lévő öt újságíró és fotó- riporter. Egy teheráni katonai szóvivő viszont a meg Ciprus északi részének katonai megszállását. Ha nem is ennyire határo­zottan, de fenntartásokat hangoztat - el­térő okokból - a törökök felvételével szemben az NSZK, Dánia és Spanyolor­szág is. A nyugat-európai parlamentben, a közösség képviselőházában a baloldali pártcsoportok még azt is ellenzik, hogy az EGK szerződéses kapcsolatot tartson fenn Törökországgal. Úgy látják, hogy azok az okok, amelyek miatt a törökor­szági katonai hatalomátvétel idején az EGK befagyasztotta a Törökországgal való kapcsolatokat, köztük a pénzügyi segély folyósítását, nagyrészt még min­dig fennállnak. Nem értenek egyet azzal sem, hogy török vendégmunkások sza­bad munkavállalási jogot kapjanak az EGK tagországaiban akkor, amikor a már belépett Spanyolországnak és Portugá­liának erre még hét évet kell várnia. A közösség ügyrendje szerint új tagál­lamok felvételét a külügyminiszterek ta­nácsának kell megtárgyalnia, vélemé­nyeznie kell azt a parlamenti testületnek, végső soron azonban a kormányfők nem hivatalos csúcsértekezletei egyikén kell az egyetértést kialakítani. Leo Tinde- mans belga külügyminiszter 1987 első felében a miniszteri tanács soros elnöke­ként nem tűzte napirendre Törökország felvételi kérelmét, hogy elkerülje az en­nek nyomán várhatóan kiéleződő vitát. Nagyjából ez a sors vár Marokkó felvé­teli kérelmére is. Az ellenzők gazdasági és politikai okokra hivatkoznak, s a legin­kább kézenfekvőként azt említik: a Római Szerződés csak európai országok csat­következőket közölte a Reuter brit hí­rügynökséggel: Öt amerikai újságírót, il­letve fotóriportert „külföldi erők” meg­mentettek, és csak három amerikai tűnt el. A két jelentés azt állította, hogy a heli­kopteren lévő személyek az NBC ameri­kai televíziós társaság alkalmazottai. Da­vid Philips, az NBC regionális irodaveze­tője viszont cáfolta, hogy a televíziós tár­saság bármelyik alkalmazottja eltűnt vol­na. Előzőleg amerikai részről is közölték: lakozását rögzíti, Marokkó pedig afrikai ország. A külügyminiszteri tanács így visszautalta a kérelmet „jogi tanulmá­nyozásra”, ami magyarul inkább elfekte- tést jelent. A brüsszeli központban valószínűnek tartják, hogy az EGK kitér a két felvételi kérelem elől, s hangsúlyozva a kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok jelentőségét, kedvezményeket tartalmazó egyezményt fog felajánlani a két belépésre pályázó, de gazdaságilag elmaradott országnak. Norvégiát illetően természetesen nin­csenek ilyen fenntartások. 1972 óta ala­posan megváltoztak a körülmények. Az a terv, hogy az EGK 1992-re kialakítja a tagországok vámhatárok nélküli egysé­ges belső piacát, nyugtalansággal tölti el Norvégiát és az Európai Szabadkereske­delmi Társulás (EFTA) többi országát, mert veszélyeztetve látják kereskedelmi lehetőségeiket. Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök a nyár elején Brüsszelben az EGK-főbizottság vezetői­vel folytatott tanácskozásán kifejtette: szervezeti változás Norvégia viszonyá­ban az EGK-val egyelőre nem valószínű, de kormánya szorosabb kapcsolatokra törekszik. Hasonló ehhez Svájc álláspontja. Kurt Furgler svájci gazdasági miniszter kifej­tette: országa importjának kétharmada az EGK-ból származik, exportjának pe­dig 55 százaléka oda irányul. Ha a belé­pés egylőre nincs is napirenden, az igen jelentős kereskedelmi forgalom indokolt­tá teszi a közeledést és a szorosabb együttműködést. Az ugyancsak semleges Ausztriában viszont a gyáriparosok szövetsége a nyár elején feljegyzéssel fordult a kormány­hoz: készítse elő haladéktalanul Ausztria felvételi kérelmét az EGK-ba. Ha vár ezzel 1992-ig - fejtik ki a feljegyzés készítői - akkor Ausztria végleg kimaradhat, mert az EGK megvalósítja a tagországok teljes kereskedelmi-gazdasági integrációját. Tárgyalt a kérdésről Bécsben Alois Mock osztrák és Leo Tindemans belga külügy­miniszter, aki szerint Ausztria alkotmá­nya, amely kinyilvánítja az ország semle­gességét, akadálya lehet a belépésnek. Példaként említette a belga külügymi­niszter, hogy Írország - semlegessége folytán - hosszú időn át akadályozta a közösség alapokmány-módosításának elfogadását, mert az a tagországok biz­tonságára vonatkozó részt is tartalmaz. Mindent összevetve: a legközelebbi jö­vőben nincs kilátás az EGK bővülésére újabb tagországokkal, arra azonban igen, hogy a közösség bővíti kapcsolatait másokkal, köztük a KGST-országokkal. FÁBIÁN FERENC (Brüsszel) nincs tudomásuk arról, hogy bármely amerikai helikopter lezuhant volna az Öbölben. De Bejrútban egy amerikai dip­lomata a DPA nyugatnémet hírügynök­ség munkatársát úgy tájékoztatta, hogy jelenleg nyugati - köztük amerikai - új­ságírók egy csoportja haditudósítások készítése céljából Iránban tartózkodik. Megítélése szerint lehet, hogy az újság­írók iráni helikopteren az Öböl Iránhoz tartozó részén lezuhantak. Szélsőséges elemek egy csoportja va­sárnap szovjetellenes tüntetést kezde­ményezett Litvánia fővárosában, Vilnius­ban, de a megmozdulás kudarcba fúlt - közli a TASZSZ-iroda. Különböző nyugati rádióadók több­ször is közölték a tüntetés tervezett he­lyét és idejét, de mindössze 250-300 Több ok miatt is - egyebek között biz­tonsági megfontolásokból, no meg mert egy kis „magánéletre” vágynak - az államférfiak szívesen töltik szabadságu­kat a fürkésző tekintetektől távol. Ingvar Carlsson svéd miniszterelnök minden szabad idejét a Gotland-szigeti kis hétvégi házában tölti. Nagy sétákat tesz az erdőben, gombát szed és futbal- lozik. Norvég kollégája, a dinamikus Gro Harlem Brundtland szívesen tölti sza­badságát abban a nyári lakban, amelyet még a szüleitől örökölt, bridzsel, sétálgat vagy egyszerűen csak családja körében és csevegéssel csapja agyon az időt. A nyár jó részét a vitorlásán tölti, a norvég partok mentén hajózgatva. Poul Schlüter dán kormányfő az aktív pihenést részesíti előnyben, szereti a vál­tozatosságot. Néha dél-európai utazást tesz, hogy élvezhesse a mediterrán nap­sütést és hódolhasson kedves sportjá­nak, a kerékpározásnak. Mauno Koivisto finn elnök kedvenc időtöltése a kosár­labdázás, a horgászat és a vitorlázás. Nyári szabadságát általában az elnöki nyári rezidencián tölti Turku város köze­lében. Fidel Castro kubai vezető, ha csak te­heti, főzési tudományát fejleszti. Gabriel Marquez kolumbiai író gyakori vendége Castrónak, mivel ő maga is hódol a kony­haművészetnek és szintén nagy jártas­sággal rendelkezik a minőségi borok terén. Castro a nyári szabadságát a ku­bai partoktól délre, egy kis szigeten tölti, sokat úszik és gyakran indul víz alatti va­dászatra. A brit politikai élet vezető személyisé­geinek nyári programját biztonsági okból általában titokban tartják. Annyi azért ki­tudódott, hogy Margaret Thatcher brit ember jelent meg a propagált időpont­ban. Ebben a csoportosulásban is sok volt a járókelő, akinek a provokációhoz semmi köze nem volt. Egyesek rövid be­szédeket mondtak, és a litván háborús bűnösöket próbálták rehabilitálni. A gyű­lés, amelyre külföldi újságírók is kivonul­tak, incidens nélkül ért véget. miniszterelnök idén augusztusban a dél­nyugat-angliai Cornwallban tölti szabad­ságát. Alan Garcia perui elnök szigorú ütem­terv szerint dolgozik a hétvégeken is, csakúgy, mint azokban az időszakokban, amikor a szabadságát kellene töltenie. Állóképességét kocogással tartja fenn, méghozzá a tengerszint feletti négyezer méteres magasságban, az Andokban, ahol a magaslati viszonyokhoz nem szo­kott embernek már a puszta séta is nehezére esne. Az elmúlt két évben csak két vagy három alkalommal töltötte a va­sárnapot családja körében, s még eze­ken a napokon is odaült íróasztalához, hogy írógépén rögzítse gondolatait. Wojciech Jaruzelski lengyel államfő - honfitársaival ellentétben - nem szokta kivenni évi rendes szabadságát. Akik aktiv katonai szolgálata idejéről ismerik öt, azt mondják, Jaruzelski most is a munkaprogramok közötti időszakokban pihen, a kikapcsolódásra általában a hét-végeket vagy az országban tett útjait használja ki. Nagyra becsüli a fegyelmet, ragaszko­dik a szabályokhoz, s elsősorban önma­gával szemben támaszt magas követel­ményeket. Mint hivatásos katona, állam­főként is a honvédelmi minisztérium Var­só melletti pihenőközpontját látogatja, s azt mondják, a közvetlen közelében dol­gozók ugyancsak megizzadnak, ha a tábornok kíséretében sétára indulnak a park ösvényein. India vezető politikusai, így Radzsiv Gandhi miniszterelnök is általában újév táján veszik ki évi szabadságukat. Ta­valyelőtt például Gandhi egy tigriseiről ismert vadrezervátumában időzött, majd vitorlásán tett körutat. Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Augusztus utolsó hetével végérvényesen véget ér a nyárra jellemző hirhiány, újra bőséges kínálatot nyújt a hír- ügynökségek előrejelzése. Minden napra szerepel valami a prognózisokban, ám igazán kiemelkedő jelentőségű tár­gyalásokra, konferenciákra még várni kell: a nyaralási utószezon a politikában még csak az előszezonnak számít. Hétfő: Miközben a világ a közép-keleti konfliktusra figyel, egy kicsit megsürüsödött a csend a palesztin mozgalom kö­rül. A háttérben azonban komoly tárgyalások zajlanak, mi­közben ismét nő a feszültség Libanonban a síiták és a pa­lesztinok között. A PFSZ Végrehajtó Bizottsága Tuniszban tart ülést, ahol elsősorban a libanoni helyzet és a szervezet új politikai vonala lesz a téma. Kedd: Hanoiban folytatódnak a tárgyalások a háborúban eltűnt amerikai katonák felkutatásáról. Az amerikai-vietna­mi megbeszélések első szakasza sikeres volt és kedvező légkört teremtett a folytatás számára. Vietnami részről min­den segítséget megadnak az elhunytak kereséséhez, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy nincsenek élő amerikai foglyok az országban. Szerda: Nagy érdeklődés előzi meg Ronald Reagan be­szédét a kelet-nyugati kapcsolatokról. A megkülönböztetett figyelem annak szól, hogy most már konkrét lépésekre van szükség a szovjet-amerikai csúcstalálkozó megtartásához. Csütörtök: Reagan amerikai elnök a kontrák vezetőivel tanácskozik Los Angelesben. A demonstrativ lépésre azért van szükség, mert a jobboldal egyre erőteljesebben bírálja a Fehér Házat közép-amerikai „engedékenységéért”, azért, mert nem lép föl elég erőteljesen az Arias Costa-Rica-i el­nök nevével jegyzett béketerv ellen. Péntek: Stockholmban nemzetközi kongresszust tarta­nak a nyugat-európai környezetvédő pártok, a zöldek. Az egyre erősebb mozgalom számos országban szerzett már parlamenti helyeket, sőt, néhol már-már kormányzati ténye­zővé, potenciális koalíciós partnerré is vált. Szombat: Kanadába indul hivatalos látogatásra Jacques Chirac francia miniszterelnök. A francia többségű Quebec tartomány miatt a francia-kanadai kapcsolatok meglehető­sen érzékenyek, a múltban komoly feszültségek is támad­tak már a két ország között. A mostani tárgyalások előtt azonban nem volt hasonló nehézség, így jórészt gazdasági és kulturális együttműködési megállapodások kidolgozá­sáról lehet szó. Vasárnap: Lengyelországba utazik négynapos hivatalos tárgyalásokra a holland külügyminiszter. Van Den Broek tárgyalásainak napirendjén elsősorban gazdasági együtt­működési és európai leszerelési, enyhülési kérdések sze­repelnek majd. Hogyan döntsenek a belépni szándékozók kérelméről? - a közös piaci külügy­miniszterek luxemburgi ülésének ez volt egyik fő napirendje (Archív felvételünk) Ellentmondó jelentések egy helikopter lezuhanásáról Kell egy kis pihenés A politikusok nyaralnak

Next

/
Thumbnails
Contents