Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
87. augusztus 20. NÉPÚJSÁG 9 Moszkvában a művészek központi zában önálló kiállításon mutatkozott : egy fiatal divattervező, Marija Fjodo- va. Láthatta a közönség orosz népi öl- tokéit, a különböző korok viseletei- k, például a múlt parasztruháinak, a sári mulattatok öltözékeinek vázlatait, t, a reformátor-cár, Nagy Péter sze- ny, egyáltalán nem uralkodói, egysze- ruháit.'- Moszkvában, képzőművész családin születtem, így a szakmaválasztást hogy úgy mondjam -, a génjeimben íztam magammal - mondta Marija Fjo- irova. - Csak szüleimtől eltérően en- im az iparművészet vonzott, szívesen ináltam rátéteket, dolgoztam textillel. :extilipari főiskola után néhány éven át Cigány a medvével - kosztümvázlat Marija Fjodorova, a moszkvai divattervező az ismert moszkvai divattervező, Vja- cseszlav Zajcev vezetésével dolgoztam az Országos Divatházban. Az ott szerzett gyakorlat nagyon jól jött, amikor valamelyest más irányra tértem át és elkezdtem ruhákat tervezni néptáncegyütteseknek, népi kórusoknak. Ezt sokkal érdekesebbnek, alkotóbb feladatnak találtam, amelynek megvalósulását a színpadon láthatom. Marija Fjodorova ma a Nagyszínház művészeit, az Orosz dal együttest, a Báján orosz népzenei együttest öltözteti. A legszorosabb alkotói kapcsolatok fűzik az Orosz néptáncegyütteshez, amely az Oroszországi Föderáció népeinek táncait tartja műsorán. Márpedig ebben a legnagyobb szovjet köztársaságban több mint 100 nép és nemzetiség él. Fjodorova - mint maga mondja - sokszor dolgozik a maga gyönyörűségére. Örömmel készítette el például a moszkvai Kreml építészete ihlette úgynevezett asszociációs kosztümterveit, amelyek most kezdenek megvalósulni anyagokban.- Az orosz viseletét mindig a határozott vonalvezetés, a minták és az anyag harmóniája jellemezte - tartja Fjodorova. - Munkámban ezekre a hagyományokra támaszkodom. Jól esik látni, hogy ez a világ művészetének fő vonalába esik, növekszik az érdeklődés a népművészet iránt. Kereskedelem az NDK-ban Szovjet építőipar Bulgária Számítógépes házasságközvetítés Szófiában nemrég új, számítógépes házasság közvetítő iroda nyitotta meg kapuit. Az érdeklődés máris nagy: naponta mintegy 30 személy jelentkezik. Legtöbbnek nem ez az első próbálkozása. Kerestek már partnert a POGLED című újság és a „Mai nő” című folyóirat apróhirdetési rovatában vagy felkeresték a neves szófiai étterem „Magányos szívek bál”-ját. Eddig még nem sikerült párt találniok. No, nem azért, mintha szűk lett volna a választék. Fliszen százak és százak járnak hasonló cipőben; de nem volt szerencséjük, nem találtak megfelelő partnert. Ennek sokféle oka volt: a bátortalanságtól a túl magas igényekig, a sok elromlott kapcsolat emléke, máskor az egymástól eltérő érdeklődési kör akadályozta meg a tartós kapcsolat kialakulását. Pedig a legtöbb párt kereső nem különc, inkább vidám és barátságos. Mégis végül legtöbbször találnak valami okot a végső választás meghiúsulására. Akaratlanul is a saját tükörképüket keresik. Eközben a tükörben gyakran nem a valódi énüket látják, hanem azt, amilyennek szeretnék látni önmagukat. A számitógépnél ilyen nincs. A kitöltendő kérdőívvel pontosak. Válaszolni kell valamennyi kérdésre: kor, magasság, súly, képzettség, foglalkozás, szokások, mindennemű személyes problémák. Persze az elképzelésekre, az igényekre vonatkozóan is, amit a jövendő partnertől elvárnak. Az előtérben azonban természetesen a saját jótulajdonságaik, esetleges hiányosságaik állnak. Ezek jobban meghatározzák a saját igények határait. A komputer öt változatot bocsát rendelkezésre, amelyek tükrözik egyrészt a saját, másrészt az öt jelölt elképzeléseit. Az eljárás abszolút titkos, névtelen. Az első bolgár számítógépes házasságközvetítőt más európai országok mintájára létesítették. Alapítói bíznak eredményességében. Mert a gép - a rokonokkal és barátokkal ellentétben - pártatlan közvetítő. Remélik, hogy segítségével sok magányos szív egymásra talál. Berlinben egyre szaporodnak az im- izáns divatüzletek, amelyek a világ irmely világvárosában állnák a ver- nyt. Tágas, ízlésesen kialakított bol- k, ahol a legújabb divatirányzatokat ipviselő ruhaneműk, cipők közül válo- ithat a vevő. Ezek, az exquisit (váloga- tt, kitűnő) nevet viselő, kivétel nélkül ami tulajdonú butikok, amelyekből ár több tucatnyi van az NDK fővároséin, azokra az igényesebb vásárlókra ámítanak, akik anyagilag is jól állnak. :ért aztán az exquisitek kirakataiban /ö portékák mellett árjelzés soha nem ható. Aki úgysem innen öltözködik, inek bosszankodjon a borsos árak lát- n, aki pedig komolyan érdeklődik, az ajd mustra közben úgyis megnézheti árcédulát. Az itt kapható, jórészt nyu- iti importból származó cikkek ugyan im a világ divatdiktátorainak műhelyei- >l valók, de ellentétben az átlagboltok lálatával, igen jó minőségűek, szépek i főképp divatosak. Egy modern pulóverért itt a havi 860 árkás átlagkeresetnél is többet elkérik. A női kosztümök 450-600 márká- i, az olasz és spanyol cipők 250-350 árkába kerülnek. A másutt nemigen ipható bőrárukból is gazdag a válaszig Az utóbbi időben érezhetően, általában javul az ellátás az ipari fogyasztá- cikkekből. Majd minden területen a ja- ló minőség, bővülő kínálat a jellemző, vállalatok értékelésénél fontos muta- vá lépett elő, hogy mennyire teljesítik a gyasztási cikkek termelésére vonat- izó központi tervelőírásokat. Az eddig iák termelési eszközöket gyártó kom- nátokat is kötelezték, hogy termelőik legkevesebb öt százalékának a köztien lakossági ellátást kell szolgálnia, indezek eredményeként számos új íztartási gép, lakásfenntartási cikk jent meg az üzletekben. Tovább bővült i egyben stabilizálódott a tartós fo- asztási cikkek - automata mosógé- :k, hűtőszekrények - kínálata. A hazai xtilipar egyre több modern terméke ipható az exquisitekben és sorra jennek meg, elegáns csomagolásban az kozmetikumok. Továbbra is gondot okoz azonban az jság divatigényeinek kielégítése. Az :quisitek egyrészt nagyon drágák a italok többségének, inkább a közép irosztálynak szánják termékeiket, jy-két kivételtől eltekintve itt magán- itikok sem léteznek, ezért egyre nő :ok száma, akik fizetés-kiegészítés- int otthon varrnak, a budapesti butibban vásárolt blúzokat, ingeket te- ntve mintának. S a hétvégeken piaco- >n, vásárokon 100-150 márkáért kí- ilják az immár fogalommá vált „magyar inget”. A szórakoztató elektronikai termékek választéka ugyancsak figyelem- reméltóan javul, de a hazai gyártmányok mellett továbbra is csak elvétve van itt egy-két szocialista importból származó készülék. Az e termékcsoporthoz tartozó cikkek árai meglehetősen magasak, hiszen egy fekete-fehér televízió készülék a havi átlagfizetés jó két és félszeresébe kerül, míg egy színes tv öt-hatszorosába. A fiatalok nagy sajnálatára nincs Walkman és sehol nem kapható videokészülék, az országba még behozni sem szabad. Felfutóban van a személyi számítógép gyártása, de egyelőre abból csak a vállalatok és az oktatási intézmények kapnak. Ezért egyre többen magánimport révén próbálnak hozzájutni. A lakossági betétállomány ütemes növekedése - az 1970. évi 52 milliárd helyett 1985-ben 125 milliárd volt - nemcsak azt tanúsítja, hogy a németekre manapság is a takarékosság a jellemző, hanem azt is, hogy nem mindig tudják a pénzüket elkölteni. A napi bevásárlásra nem kell sokat költenie az NDK lakosnak, hiszen az alapvető élelmiszerek ára - a tetemes állami támogatásnak köszönhetően - nagyon alacsony. Bár az állami költség- vetésből egyre jelentősebb összeget - tavaly az összkiadás sok húsz százalékát - kellett ártámogatásra fordítani, s egyes vélemények szerint az igen alacsony élelmiszerárak már pazarlásra ösztönöznek, az ország vezetése úgy véli, a rendszer fontos vívmányaként továbbra is fenn kell tartani ezt az árrendszert. Csakúgy, mint a ruházati cikkeknél, az élelmiszereknél is kialakították a „felsőbb kategóriát” a delikátboltok hálózatát. Ezekben az üzletekben a nyugati és szocialista importból származó élelmiszerek, italok, valamint a jó minőségű, új hazai termékek kaphatók. Az ossz élelmiszerforgalom nyolc százalékát kitevő cikkek, a kínai és japán fűszerek, francia italok, Észak-Európából származó halkonzervek, görög és francia ételkonzer- vek, gyümölcslevek is kaphatók. Egy üveg francia konyak 70-80 márka, a dán tőkehalmájkonzerv nyolc márka, egy tábla nyugatnémet csokoládé 8-10 márka. Számos hazai élelmiszeripari terméknek, így például több felvágottféleségnek van normál, ABC áruházi és delikát változata is. A köztük levő minőségi különbséget a másfélszer-három- szor magasabb ár jeleníti meg. Mind az exquisit, mind a delikát boltokban a többi üzlethez képest jóval drágábban lehet vásárolni, mégis egyre nő ezeknek az üzleteknek a forgalma. PACH FERENC (Berlin) A szovjet népgazdaság és a társadalom szociális helyzetére talán a legerőteljesebben a beruházások hatnak. A nemzeti jövedelemnek körülbelül egyharmadát költik új gyárak, lakóházak és iskolák, kórházak és rendelőintézetek építésére. A 70-es években és a 80-as évek elején azonban az ipari objektumokat az előirányzott 3-3 és fél év helyett sokszor 2-3-szor ennyi idő alatt építették fel. Túl sok idő ment el a tervezésre és a termelés felfuttatására, így több vállalat morálisan már akkor elavult, amikorra elérte a tervezett kapacitást. Az ágazat és az egész népgazdaság helyzetét nehezítette, hogy aránytalanul megnövekedtek a befejezetlen beruházások, drágult az építkezés és szétforgácsolódtak az összegek. A mostani tervidőszak elejére a helyzet rendkívül nehézzé vált. A kormány radikális intézkedésekkel átszervezte az építőipart. Több önálló építési minisztériumot összevontak, s irányításukat az Állami Építőipari Bizottság vette át. Hatáskörébe utalták az ágazat egységes tudományos-műszaki politikájának megvalósítását. Az átszervezéssel megszüntették az építőipar fölösleges párhuzamosságait. A strukturális átszervezés mellett az ipari és más építkezéseknél az állam lép fel fő megrendelőként. Mint Jurij Batalin, az Állami Építőipari Bizottság elnöke, a minisztertanács elnökhelyettese elmondta, az állam a vállalatokkal szerződést köt, az ebből adódó kötelezettségekkel és szankciókkal. Bevezetik a szerződésben rögzített árakat és a gazdasági önelszámolást, vagyis az építők nem akkor járnak jól, ha minél több pénzt költenek. A szerződéses ár annyit jelent, hogy gondosan mérlegelik az árat csökkentő és növelő tényezőket. Ebben és a beruházás költségeinek meghatározásában részt vesznek a tervezők és az alvállalkozók is. A stabil szerződéses ár (az egész építkezés idejére) és a vállalatnak az a joga, hogy a megtakarított pénzzel rendelkezhet, csökkenti a nem termelő kiadásokat. Az Állami Építőipari Bizottság elnöke a legnagyobb reményeket fűzi a teljes gazdasági önelszámoláshoz, mert az építőiparban a termelési viszonyok alapvető formájává válik. így mód lesz arra, hogy valóban érdekeltté tegyék az embereket munkájuk eredményeiben, mégpedig úgy, hogy az egyformán kifizetődő legyen a dolgozónak, a kollektívának és az egész társadalomnak. Az ilyen munka ösztönzője a nyereség, azaz a kollektíva munkájának eredménye. Ez a fő, és egyetlen forrás, amelyből pénz jut a fejlesztésre, a szociális igények kielégítésére és jutalmazásra a jó munkáért, beleértve a pótlékokat a minőségért, a takarékosságért, új szakma elsajátításáért és így tovább. Mind a szerződés, és a szerződésben rögzített ár, mind az önelszámolás nemcsak a termelékenyebb munkát és a takarékosságot, hanem - a túllépésnél - pénz- büntetést is magában foglal. Ha például a vállalkozó szervezet nem teljesíti a szerződést, csúszik a határidővel, a megrendelő megszünteti a kifizetést, így az építők kénytelenek bankkölcsönt felvenni, emelt kamattal. Ezenkívül a bank a vállalattól levonja a be nem fejezett munkák értékének 3 százalékát és átutalja azt az államnak, bevételként - amennyiben az építő vállalat hibájából következett be a lemaradás. Megváltozott a végelszámolás rendje is. Korábban a megrendelő az építkezés megkezdése előtt átutalta az objektum egész költségvetési összegét és így nem tudta befolyásolni a munkák menetét. Most szakaszosan fizetnek és az utolsó átutalás a kiadások 95 százalékát teszi ki. A fennmaradó összeget és a minőségért, a határidő rövidítéséért, a takarékosságért járó pótlékokat csak azután kapják meg, ha az állami felügyelet átvette a létesítményt. •*•*•**•*••*•• + mm jpp:;* *»«. •«nr™« 1 □ Az 1966-os földrengés után épült új lakónegyed Taskentben Előtérben a qazdasáqossáq Családi házak egy belorussziai faluban Egy sikeres divattervező
