Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

1987. augusztus 20. népújság 3 A fegyelem szépségének terjesztői Immár harminc év telt el a KISZ zászlóbontása óta és há­rom évtizede annak is, hogy szerte az országban megala­kultak az első Ifjú Gárda szakaszok, rajok. A mozgalom min­dig a KISZ-tagok legjavát, áldozatkész, fegyelmezett lányo­kat, fiúkat tömörített sorai közé. Olyan fiatalokat, akik vállal­ták a kiképzés, az alaki foglalkozások sokszor egyhangú monotóniáját, vállalták a versenyek fáradságát, nehézsé­geit, a különböző rendezvények - nem mindig hálás, - rendfenntartó feladatait. Nem valamiféle kemény öklű fiúk gyülekezete a gárda, hanem olyan fiataloké, akik higgadt határozottsággal, nyugalmat sugárzó célzatos fellépéssel rendet tudnak tartani az ifjúsági és egyéb rendezvényeken, akik egymásra figyelve, egymást se­gítve megoldották a legnehezebb feladatokat is. A hatvanas évek végére mind határozottabb, egyirányúbb jelleget öltött az Ifjú Gárda-tevékenység. A budapesti margitszigeti úttörőstadionban 1970 nyarán megtartott első országos Ifjú Gárda szemle óta rendszeressé, hatékonyabbá és központilag irányítottá vált a kiképzés, a gárdisták tevékenysége. Az országos szemlék pedig mindig mércéi voltak ennek a munkának. A megméretés, az elmúlt időszakban végzett munka, no és a nemes versengés napjai ezek az országos találkozók. Olyan versengéssé, amiből az elsők és a sor végén szereplők egyaránt profitálhatnak, hisz itt megismerhetik egymás gondjait, de örömeit is, tanulhatnak egymástól és a találkozók a barátságok - esetleg életre szóló barátságok -, a kapcsolatok kialakulásának is szinterei. Az első találkozó óta elmúlt több mint másfél évtized alatt a kezdetben még csak laza, konkrét kiképzési programmal nem rendelkező közösségekből tudatos kép­zést folytató, szakirányokban is specializálódott alegységek váltak. A hazafias, honvédelmi nevelés fontos szinterei, a katonai pályára irányítás bázisai ezek az if­júgárdista közösségek. A kívülálló sokszor a külsőségekből ítél, amolyan előka- tonaságnak tartva a gárdát, hisz tény, hogy a fegyelem, az alakias mozgás, az egyenruha jellemzője minden gárdistának, de ez csak a külső máz, a felületes is­meretek alapján kialakuló kép. A gárda ennél sokkal többet ad. Formálja a fiatalok jellemét, világnézetét, az egészséges életmódra nevelést, a társadalmi normák elfogadását, azok szemé­lyiségbe építését, a fegyelmezett életmódot, a másikra való figyelést, a közösség szeretetét, az abban való feloldódást, a szocialista embereszmény kialakulását segíti. A fegyelemről szólva máig is emlékezetesek számomra egyik ifjúgárdista ismerősöm szavai. A gárdában természetes alakiasságról, a szinte katonai fegye­lemről faggattam, amikor ő a rend, a fegyelem szépségéről beszélt. Arról, hogy örömöt, megnyugvást sugárzó érzés, amikor a gárdaszakasz tagjai együtt, fegyel­mezett tudatossággal egy célért tevékenykednek és a közös munkának kö­szönhetően a célt el is érik, a feladatot együttesen megoldják. Az elmúlt hónapok során megyénk ifjúgárdistáinak a ma kezdődő XIV. orszá­gos Ifjú Gárda szemle előkészítése volt a legfőbb céljuk. Ma délután Dombóváron megkezdődik a szemle, ami az 1985-ös miskolci találkozó óta végzett munkáról ad számot. A következő négy napban a gárdisták versenyeken, szemléken, harci túrákon és játékos programokon adhatnak számot ügyességükről, edzettségük­ről, elméleti felkészültségükről. A rendezés nagy felelősség. Ezt átérezve a dom­bóvári országos találkozó előkészítői hosszú hónapok munkájával mindent meg­tettek, hogy ez a Tolna megyei találkozó eredményes, minden részletében ponto­san kidolgozott, sikeres legyen. Kívánjuk, hogy az ország negyvenezer ifjúgárdistájának képviseletében ideér­kező mintegy nyolcszáz fiatal jól érezze magát, ismerkedjen meg szükebb ha­zánk, Tolna megye és Dombóvár környékének nevezetességeivel, értékeivel. Ez a XIV. találkozó is szolgálja a hazafias, honvédelmi nevelés ügyét, demonstrálja az ifjúgárdista fiatalok felkészültségét, ügyességét, erre a néhány napra a nemes versengés, a fiatalok legjobb képességeit bemutató találkozó színhelye legyen Dombóvár és környéke. TAMÁSI JÁNOS ALKOTÓI DÍJASAINK 1987 A Tolna Megyei Tanács a 3/1978. (IX. 20.) számú tanácsrendelete alapján 1987. augusztus 20-a alkalmából a Hazafias Nép­front megyei bizottságával egyetértésben kiemelkedő szakmai és hivatásbeli érdemeik elismeréséül Ribling Ferencnek, Vida Jánosnénak és Tolnai Istvánnak „A Tolna Megyei Tanács Alkotói Díja” kitüntetést adományozta. Ribling Ferenc §' 1 Ribling Ferenc Szekszárdon született, sjelenleg is itt lakik, noha 1987. januári­jától munkahelye, magas beosztása - a Minisztertanács Tanácsi Flivatalának el­nökhelyettese - Budapesthez köti. A közgazdász diploma megszerzése után a Magyar Nemzeti Bank megyei igazga­tóságán dolgozott, majd 1972 márciu­sáig a PM Tolna megyébe kihelyezett fő­revizora volt... Ezután került a megyei tanács appará­tusába, mint pénzügyi osztályvezető, majd öt esztendővel ezelőtt megválasz­tották általános tanácselnök-helyettes­nek. E tisztségében, de megelőzőleg is nagy ambícióval dolgozott, irányító, szer­vező és ellenőrző tevékenysége magas­fokú felkészültségét, az általa irányított területek munkájának színvonala a kiváló vezetőt bizonyították. Az elmúlt évek so­rán fáradhatatlan energiával vált a taná­csi munka minden szintjének és munka- folyamatának kiváló ismerőjévé, a hozzá tartozó terület körültekintő irányítójává. Az új iránti fogékonysággal, átgondoltan, nagy türelemmel látta el szerteágazó ve­zetői munkáját. Munkaköri feladatai mellett széles körű társadalmi tevékenységet végzett. Ribling Ferenc egész eddigi életútja, fá­radhatatlan munkássága kötődését a vá­roshoz, valamint Tolna megye fejlődése iránti elkötelezettségét bizonyítja. Vida Jánosné _L Vid a Jánosné, megyei főtanácsos, ta­nulmányai befejezése után tanítói, igaz­gató tanítói, majd szakfelügyelői beosz­tásban dolgozott, 1964 óta tanácsi dol­gozó: 1970-ben csoportvezető, 1973- ban osztályvezető-helyettes lett. Minden munkakörben bizonyította színvonalas felkészültségét, pedagógiai elkötelezett­ségét. Sokoldalúságát, megszerzett ta­pasztalatait, fáradhatatlan önképzésével gyűjtött ismereteit eredményesen alkal­mazza a közigazgatási munkában. Célra törő, fáradhatatlan személyisége mindenkor meghatározója volt annak a közösségnek, ahova munkája, feladatai révén kötődött. Irányításával hozzájárult az iskolai nevelőmunka tervszerűségé­nek, tudatosságának kibontakozásához, egyénisége agitativ erőt, pozitív hozzá­állást jelent a megye pedagógustársa­dalma számára. Korszerű pedagógiai is­mereteinek tudatos gyakorlati alkalma­zásával szorgalmazta az oktató-nevelő munka periférikus területeinek fejlődé­sét, elkötelezett munkássága döntő mér­tékben segítette a hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségének növe­lését. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a német nemzetiségi nyelvoktatás beveze­tésében, a német bemutató színpad lét­rehozásában, a német nyelvű óvónőkép­zés létrehozásában. Tolnai István A felszabadulás előtt szegényparaszt szüleivel - később a szüleinek juttatott földön - mezőgazdasági munkásként dolgozott Tolnai István. A szakérettségi megszerzése után ag­rártudományi egyetemen szerzett diplo­mát. Ezután az alsóleperdi gazdaságban volt beosztott agronómus, majd néhány évig pártmunkásként tevékenykedett, 1960-tól a fornádi, illetve a Tamási Állami Gazdaság igazgatója. Vezetése alatt a gazdálkodás minden területén pozitív fejlődés következett be, amely az 1972. évi összevonás után is tö­retlen maradt. A termésátlagok egyenle­tes növekedése révén hosszú idő óta az állami gazdaságok között az élvonalban vannak. Személyes érdeme, hogy a gazdaság­ban sok a jól képzett fiatal szakember és minimális a fluktuáció. Nagy súlyt helyez a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek javítására, a jó munkahelyi légkör kialakítására. Ezt bizonyítja, hogy a 14 községből bejáró fizikai dolgozók köré­ben a gazdasághoz hű törzsgárda ala­kult ki. A városnak - a lehetőségekhez képest - jelentős segítséget nyújt az egész­ségügyi, az oktatási és a kulturális lé­tesítmények létrehozásához és üzemel­tetéséhez, az ifjúság sporttevékenysé­géhez. A maguk eszközeivel teszik ismertté Játékát hanglemez is őrzi A bogyiszlói zenekar egy finnországi vendégszereplése közben. Prímás: Orsós Kis János. Frissen mosott fehérneműk között jutni a házig, ahol éppen ebédidőben találha­tó a prímás, Orsós Kis János. Két levelet is elővesz, míg emlékezik és sok-sok fényképet. Dokumentumai ezek az életének. Beszélgetés közben felesé­ge, menye és egyik lányunokája is figyeli a férj, nagypapa minden mozdulatát és megtoldja egy-egy élménnyel, amit már ők többször is hallottak. Büszkeség csil­log a szemekben. A levelek tartalma arról értesíti a cím­zettet, hogy a Művelődési Minisztérium augusztus 19-én kitüntetésben részesíti. A másik levél - ugyanerre az időpontra - Szekszárdra hívja a Művészetek Házá­ban rendezendő ünnepségre. Ezen saj­nos nem vehet részt, hiszen Pesten lesz. A munkát érte ismételten elismerés. Ko­rábban - 1982-ben - a „Szocialista Kul­túráért” címmel már jutalmazták Orsós Kis Jánost, aki természetes könnyedség­gel meséli élete fontosabb állomásait. Azzal kezdi, hogy az Orsósok közül ő volt a „kisebb”, így szerepel nevében a meg­különböztető jelző. Nyolcéves korában vett hegedűt először a kezébe és akkor Bogdán Ferenc nagybátyjától tanulta meg a vonó fektetésének, mozgatásának fortélyait. Arról, hogy művészet, csak ak­kor beszél, amikor a fiúunokájára terelő­dik a szó, aki a pécsi művészeti szakkö­zépiskolában tanul és természetesen hangszere a hegedű. Kovács István egykori kántortanitó, Mözsi Szabó István, Rész Antal - ugyan­csak tanítók - neveit említi, mint olyan emberekét, akik a bogyiszlói hagyomá­nyok ápolásáért sokat tettek. Nélkülük biztosan nem juthatott volna a népi együttes Csehszlovákiába, Franciaor­szágba, Finnországba, Lengyelország­ba, Olaszországba. A külföldi utak mellett hanglemez is őrzi a bogyiszlói zenekar sikerét, melynek vezető prímását Orsós Kis Jánost most a Népművészet Mestere címmel tüntettek ki. dkj. Szolid iroda, nem amolyan „rádiós mű­hely”, rengeteg könyv, kiadvány, folyói­rat. A nyüzsgést a telefon folyamatos csöngése, s a néha belépő - „elnézést, de nagyon sürgős” - kollégák sietős programegyeztetése is teszi. Tehát Ma­gyar Rádiónál vagyunk, ott pedig Dorogi Zsigmondnál, a megyénkben is jól ismert - legalábbis a hangjáról és a nevéről - szerkesztőnél, a magyar irodalmi szer­kesztőség vezetőjénél, aki napokban ün­nepelte - volna, ha ideje engedi - az iro­dalmi osztályra kerülésének 30. év­fordulóját. Nem meglepő, inkább természetes, hogy tájékozottsága a mai magyar iroda­lomban, a folyóiratok táján és könyvkia­dásban naprakész. Ideje és energiája nagyobb részét az irodalom kérdései és ugyanebben a témakörben a rádió, a rá­diózás, a műsorok készítése, szerkeszté­se köti le. Igaz, most „holt szezon van, hi­szen színészigényes műsorokat a művé­szek szabadsága miatt alig készítünk”. Dorogi Zsigmondról még tudni kell, hogy nagyon szeret „élőzni”, s ezt mi, Tolna megyében élők rendszeresen tapasztal­juk, hiszen gyakran vendég nálunk, hogy majd mi legyünk az ő vendégei a rádió mellett. Szinte rendszerré vált, hogy közvetítik Simontornyáról, a Vármúzeumból, és az Illyés Gyula-emlékhelyekről a megemlé­kezéseket, melyeknek természetesen irodalmi vetületűk is van. Legutóbb Ozo- ráról, az iskola avatásáról is közvetítettek. Mint mondja, szerencsés helyzetben volt, hiszen Illyés Gyulát személyesen is is­merte, ahogyan Déry Tibort, Németh Lászlót, Vészi Endrét, Benjámin Lászlót, Veres Pétert...- A velük való találkozások olyan él­ménysorozatot jelentenek, ami soha nem merül ki, s melyek a művek befogadásá­hoz is adnak emocionális pluszt - mond­ja, majd kifejti, hogy a műsorok meghall­gatása esztétikai élményt is nyújt a hall­gatóknak, illetve kedvcsináló a mű elol­vasására. Ezután hosszasan beszélge­tünk a megyei múzeum szép és rangos kiadványairól, melyek a „nagy költő em­lékét őrzik, s nemcsak külsőségekben, hanem lényegében”. - hm -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents