Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-18 / 194. szám
1987. augusztus 18. Képújság 3 A kapcsolt munkakörök háttere Haszon és kényszerűség egy időben Ha végiggondoljuk a különböző munkavégzési fajtákat - akár egy termelőüzemről, akár egy hivatalról lévén szó hamar szembetalálkozunk a kapcsolt munkakör fogalmával. És még gyorsabban tudunk találkozni olyan munkatársakkal, akik munkaszerződés, besorolás alapján, vagy kényszerűségből egyazon munkaidő alatt többféle munkát is végeznek. Ennek okai sokfélék lehetnek. Adódhat a munkahely általános munkaerő- helyzetéből, hogy ehhez a foglalkoztatási módhoz folyamodnak vagy kénytelenek folyamodni. Nem ritka az sem, hogy egy adott munkahely szervezetét eleve meghatározza a dolgozók engedélyezett létszáma. És a sok ok közül még egy: annyiféle tevékenységet végeznek egy gyárban vagy hivatalban, hogy annak eredményes ellátása nem igényel a kelleténél több munkatársat o Gravencz József, a Tolnai Selyemgyár szociális és munkásellátási csoportvezetője sem kizárólag a beosztásában megjelölt munkát végzi. A „selyemcsináló dinasztia” tagja egyúttal a gyár munka- védelmi felügyelője is. Asztalán a legfrissebb munkavédelmi helyzetjelentés.- Nem sok együtt a kettő?- Az igaz, kényelmesebb lenne - mondja a szakember -, ha napi munkaidőmben állandóan egyfélét dolgoznék, de tudja, én azt mondom, hogy a több, az színesebb. Állandóan, mint mindenütt, az embernek mégis csak az egyik munkáját értékelik. Mindig. Vagy az egyiket, végezze azt akárki, vagy a másikat.- Ha mindkettőt?- Az már nem mindig jó - szögezi le Gravencz József -, mert akkor magára a dolgozóra, teljesítményére, magatartására, személyiségére kíváncsiak. Öszszességében jól végzi-e a munkáját, al- kalmazhatatlan-e vagy sem?- Több kapcsolt munkakörben dolgozótól tudom, hogy nehéz egyfelé húzni. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor... Gravencz József tudja, mire gondolok:- ...amikor megharapom az egyik ujjamat - feleli - az is fáj, de fáj a másik is. Már két feladatot is nehéz egyeztetni. Ütköznek a dolgok, ütköznek az érdekek. A csoportvezető munkavédelmi felelős, „nagy ember” a gyárban. Ezt úgy tessék érteni, hogy a dolgozók védelmében nagy. Mert legelső a biztonság, aztán megint az, aztán a termelés. Ám vannak olyan helyzetek, amikor e két vagy több érdek ütközik. Akkor kell önmagában rendet tenni. Ez pedig nem könnyű. De a dolgozók szemébe nézni sem. Még ha igaza is van. 0 A kapcsolt - vagy társított - munkakör gyakorlásának egyik legtisztább és leggazdagabb formájával a Tolnai Selyem- Már két feladatot is egyeztetni kell - mondja Gravencz József gyárban találkoztunk. Sziegl Vincéné, munkaügyi osztályvezető volt látogatásunk első óráiban a segítségünkre.- A kapcsolt munkát végző emberekre - mondja - igazán szüksége van gyárunknak. Enélkül a mindennapi termelésünk nem lenne zavartalan. Van olyan munkatársunk, aki napi munkaidejében más kolléga munkáját helyettesíti, aztán van olyan munkakör, ahol a - nevezzem így - a főmunka nem töltené ki a munkaidő óráit. Másutt pedig a „munkatükör”- ben részletesen felsoroljuk, hogy kinek milyen részfeladatai vannak. Sziegl Vincéné roppant készséges. Türelmet kér, és néhány perc múltán már két vastag dossziéval tér vissza. Jó szakember módjára hosszasan mondja nekünk a náluk munkatükörnek, másutt munkaköri leírásnak nevezett több oldalas papírok rubrikáit.- A munkaerőverseny jegyzését - mondja - a bérgyűjtők végzik. Ennek a részfeladatnak az ellátása nyilvánvalóan nem igényel külön embert. Folytatom: roppant nagy szükség van arra, hogy valaki valakit helyettesíthessen. Akkor az utóbbinak egy ideig több lesz a munkája. Például a pénztárosnak. Pénztárnak mindig lennie kell, függetlenül attól, hogy az állandó pénztáros van-e vagy nem. Természetesen, ha neki valamilyen elfoglaltsága van - betegség, szabadság, akkor kell öt helyettesíteni. Ezért állandó helyettesítéssel bízunk meg valakit.- A munkaformák sem állandóak, mindig változnak - mondom.- Az élet, a gazdálkodás állandóan életre hoz új munkavégzési formákat, új munkalehetőségeket. Némelyre egyáltalán nincs státus, ellenben azt a részfolyamatot a termelés érdekében mégis valakinek el kell végeznie. Akkor, aki ért hozzá, vagy főhivatásához kapcsolható, akkor megkapja. ® Iszonyatosan kattognak a ' szövőgépek. Virányi Mihály szövődéi gépmester - helyettes művezető (is) - éppen a gép fölé hajol. Reparál. A munkaügyi osztály- vezető által említett munkatükörből tudom, hogy most egy részmunkát végez, aztán másikat. Abban a bizonyos dokumentumban jómagam csak tizenhétig számoltam a feladatait. Ez van papíron, a többit pedig a mindennapi élet diktálja.- Nem szégyell gépmester létére segédmunkát is végezni? - kérdezem a halk szavú, 19 éve itt, a selyemgyárban dolgozó és feleséget is itt talált szakembert.- Minek szégyelljem? - mosolyog. - Azt is meg kell csinálni, meg az áruátvételt, a hüvelyhordást, meg ami jön. Alapfeladatom: a gépekjavítása, karbantartása. Ha szükséges, emellett lakatosmunkát is végzek, meg ha kell, akkor a művezetőt helyettesítem.- Van napi menetrendje?- Természetesen. Nyugodt ember vagyok, nem szeretek kapkodni. Először a gépek, aztán a javítás, a karbantartás. A mai műszakban eddig hét gépleállás volt. A szövőszakma tudja, olyan, ha megállnak a gépek, akkor sokat kell rajtuk dolgozni.- Volt már olyan, hogy azt mondta, magának ez a munka ennyi részfeladattal sok? Virányi Mihály bólint:- Volt idő, amikor azon gondolkodtam - feleli -, hogy elmegyek, de annak nem ez a sokrétű munka volt az oka, hanem más. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: SÖRÖS MIHÁLY A Szekszárdi Jazz-kvartett A sióagárdi „Fecskék” A nem profi profik Megyeszékhelyünk igazán kiváló jazz- igyüttesének két tagja - dr. Kelemen Indre és dr. Radnai Tibor - nyaralnak, gy a csapat másik felével, dr. Hulin Ist- ánnal és Lőrinczy Gyulával találkoztunk i szokásos igen jó hangulatú beszélge- ásre. Az egészen nyilvánvaló, hogy őket em együtt, sem külön-külön nem szük- éges bemutatni az olvasóknak, hiszen jen sok azoknak a száma, akik gyönyör- ödhettek már játékukban, muzsikájukban, mivel trióként már 22 éve játszanak gyütt, kvartetté 1983-ban alakultak Hu- n István Szekszárdra érkezésével. Amúgy lazán folyik a beszélgetés, londhatni, ami a témákat illeti, imp- Dvizálnak, s ez is szellemes, ötletes, mellett színvonalas, mint a zenéjük. A íárciusi lengyelországi szereplésükről iggatom őket, hisz annak érdekessége: „mieink” voltak az egyetlen amatőr gyüttes a profik között. E megjelölés ter- íészetesen csak a státusra, nem pedig zenéjük minőségére vonatkozik. Ennek ézzelfogható jele elismerésük, s itt te- yük hozzá, hogy több menedzser kitű- ő ajánlatokkal próbálta rávenni őket kü- inböző turnékra. Erre csak az a vála- zuk, hogy „Jól kijött a zene”. Erre mondatnánk, hogy igazán mázlisták, mert ez mindig így van a többszörösen kitüntetett együttesnél. Tehát hétfőnként rendre összejönnek és 6-tól 10-ig gyakorolnak, illetve meghallgatják előző fellépéseik felvételeit. „Ha jó a muzsika és a felvétel technikailag is az, akkor nagyon érdekes”. Tehát számunkra is van benne valami új, valami más, mint ami a vissza- hallgatáskor él bennük. Érthető, hiszen az improvizálást, illetve a hallható eredményt mindig meghatározza a pillanatnyi lelki- és szellemi állapot, a hangulatok, érzések. Persze, azért van kiindulópont, azaz a mű. Például a Montmartre, a Rulett, a Debussy síremléke, vagy a Hűség volt a neved... A szerzőpáros - Kelemen és Hulin - a témát megkomponálják, lekottázzák, ezt teszik külön-külön minden hangszerre, majd a közös próbákon alaklják, simogatják, kiki maga kibontogatja, improvizál. Azután előadják nekünk, a közönségnek - a hazai igen feldobja őket - s ilyenkor „megszűnik körülöttük a világ”. Sokat és fegyelmezetten dolgoznak. S hogy mégsem... Olvassunk csak bele a mostani kitüntetésükkel kapcsolatos értékelésbe: „Azért nem profi az együttes, mert nem akar az lenni.”- hm Apró hírek ugyan, de rendszeresen tájékoztattak, felhívták az újságolvasó ember figyelmét a sióagárdi Fecske nevű bábcsoport munkájára. Tarlós Lászlóné nyugdíjas vezető óvónő, három évtized emlékeit - azóta él Sióagárdon - veszi számba, mikor a bábos szenvedélyéről, szerelméről kezd beszélni. Személyét háttérbe szorítva, fáradhatatlan lelkesedés érződik hangjában, mikor az általános iskolás bábosokról esik szó. Első kedvenc bábfigurája a Paprika Jancsi volt. ö konferált és egyben eleven kapcsolatot tartott a közönséggel.- Beszéltetni kell a közönséget - vallja Tarlós Lászlóné - partnerként bevonni a játékba. Unalmas az az előadás, ahol nincs kontaktus szereplő és néző között. A bábszínész jelzést kap lentről, ami fokozza a játék hangulatát: izgulnak a hősért, elkergetik a gonoszt. Szó esik a bábozás pedagógiai hasznáról is. A sióagárdi gyerekek ugyanis nem egy-egy alkalomra készülnek bábjelenet betanulásával, előadásával, hanem munkájuk folyamatos. A hetenkénti foglalkozásokon mód van a beszédtechnika fejlesztésén kívül irodalmi emlékek, olvasmányélmények, tévéfilmek megbeszélésére, megvitatására is. Legújabban a sióagárdi népviselet „péntő”, „kenyett kötény” bábfigurára öltöztetésével, a hagyományápolást tűzték programjuk sorába. Országos fesztiválokon több alkalommal képviselték már megyénket. Fellépéseik között szívesen emlegetik a szekszárdi üzemek, vállalatok karácsonyi, Télapó-ünnepeire szóló meghívásokat, ahol mindig nagy sikerrel szerepelnek. Hírük messze jutott megyénk határain túlra, oda is, ahol szakemberek értékelnek, döntenek díjak, elismerések odaítéléséről. DKJ A „kis bartinások” A felvétel Egerben, a bábfesztivál megnyitóján készült. Balra Tarlós Lászlóné, a csoport vezetője. 11 Aki figyelemmel kíséri a szekszárdi népi táncosok munkáját, sikerét, örömmel tapasztalja, hogy a kiváló együttes tovább él az utódokban a „kis bartinások”- ban. Többen aggodalmaskodva kérdezgették, miként sikerül megoldani a generációs váltást, nem lesz-e törés, folytatható-e a megkezdett út? A válaszok ott szerepelnek a Szekszárdi Bartina Tánc- együttes utánpótláscsoportjának eredményeiben. Ahhoz, hogy a váltást látszatra akadály nélkül megoldották, tudatos készülődésre volt szükség. Szabadi Mihály koreográfus, az együttes művészeti vezetője elsődlegesnek tartotta olyan személyek nevelését, akik a tánctechnikai tudás mellett pedagógiai érzékkel is rendelkeznek és alkalmasak gyermekek oktatására. Mácsik Zsuzsa, Eszterbauer Éva, Kapási Júlia neve hangzik el követendő példaként. A személyi feltételek megteremtése mellett szükséges volt a szemléletbeli változás is: pedagógiai módszerek és tananyag tekintetében. Az a cél került előtérbe, hogy a tánctanulás természetes módon történjék, játékosan, az életkori sajátosságoknak megfelelően. A gyerekek terhelhetőségét jobban kihasználva. Amíg valaki az utánpótláscsoport táncosának tekintheti magát, pontosan tervezett folyamatot kell bejárnia. Ismert a „Játszó” Az idei Duna menti folklórfesztivál nyitó ünnepségén Kalocsán tevékenysége. Itt kerül kapcsolatba az apró ember a tánccal. Ez tulajdonképpen az a terület, ahol az adottságok és a vonzalom milyenségének felszínre jutásával, a csoport vezetője - Kapási Júlia - intezi- vebben dolgozó, érettebb gyerekek közé javasolhatja a játszókat. Csak ezután következik a lépés, az utánpótlás szerepét betöltő csoportba. Itt már legtermészetesebb vágya minden tagnak, hogy a felnőtt táncosokkal együtt járja megyénk kisebb és nagyobb településein kívül, az ország városain túl, európai országok színpadjain is táncolva, azt a küldetést jelentő utat, amire őket a népi kultúra iránti tisztelet vezette. d. k. j. Tegnap délelőtt Budapesten, a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában vehette át e három Tolna megyei együttes a Kiváló Együttes címet.- A műszakváltást a szerelés követi - így Virányi Mihály Kiváló együtteseink
