Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

*

1987. augusztus 17.

„Ne drágítsa a beruházást az idóT

Beszélgetés a Szekszárd kötvényről

Szekszárd Város Tanácsa a 26/1987. (V. 28.) számú tanácshatározat alapján kötvényt bocsátott ki. A városi játékcsarnok építiséhez szükséges pénzeszközök kiegészítése céljából született és augusztus 6. óta megvásárolható értékpapírok kamatairól, lejáratáról, a törlesztések időpontjáról tájékozódhattak az érdeklődők a hirdetésekből. Takács Józsefet, a városi tanács pénzügyi osztálya vezetőjét néhány olyan kérdés megválaszolására kértük, amire a kötvény szövegéből és a reklámokból nem kaphattunk természetesen választ.- Miért merült föl, hogy az évekkel ezelőtt megindított beruházást - a városi játékcsarnok építését - kötvénykibocsátással kellene segíteni? A kérdést rögtön meg is fordítanám: a kötvényt miért pont a játékcsarnok „ügyében” bocsátotta ki a tanács, amikor lenne egy sor más sürgető fejlesztenivaló is a városban ?- Közismert, hogy az utóbbi években a tanácsok fejlesztési forrásai beszűkültek. Új fejlesztésekre, illetve beruházásokra alig gondolhatunk, legalább a megkezdetteket igyekszünk befejezni. A városi játékcsarnok építéséhez a vállalatok hozzájárultak és a városi tanács is biztosított pénzt. A beruházási költségek növekedése miatt azonban ez nem elég, ezért az építkezés nagyon lelassult. Úgy ítélte meg a tanács, hogy a beruházást be kell a lehető leghamarabb fejezni, mert egy évvel való eltolódás is ismét jelentős költségnövekedést okoz. A szükséges pénz biztosítására kézenfekvőnek tűnt a lakosságnak és a tanácsnak egyaránt előnyös kötvény. A csarnok egyébként elsősorban tömegsport céljára készül, tehát valóban az egész városé lesz.

pénzeszközök, amelyek mind a kamatfizetésre, mind a tőketörlesztésre fedezetet nyújtanak. A tanács több mint 700 millió forintos éves költségvetéséből nem túl nagy az évenként viszzafizetendő ösz- szeg. Arról van lényegében szó, hogy előrehoztunk egy fejlesztést.- Azaz előre elköltjüka majd jövőben képződő formásokat?- Igen, de nem más rovására, sőt! Ha tovább halasztanánk a beruházást, akkor az annyival többe kerülne, ami esetleg ténylegesen elvonná a pénzt más területek elöl.- Miért választották a Budapest Bankot a kibocsátás lebonyolítójaként?- A területünkön működő másik két pénzintézetnél, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt-nél és az OTP-nél is tájékozódtunk, de a Budapest Bank kínálta a legkedvezőbb feltételeket, például napi árfolyamon visszavásárolja bárkitől a kötvényt, közösen alakíthattuk ki a vállalkozói dijat, megszervezte a bank két napra - 6-ára és 7-ére - a helyben való értékesítést is.- Milyen eredménnyel Járt az eddigi árusítás?- A 49 millió forint értékben kibocsátott kötvénynek eddig mintegy a fele kelt el, a bank tájékoztatása szerint várható, hogy 2-3 héten belül eladják az egészet. Kötvényünk különösen Budapesten kelendő, rövid lejárata, magas kamata és a már jövő évben kezdődő törlesztés sokak számára vonzóvá teszi. Szekszárdon viszonylag kevesen érdeklődtek iránta, a két nap alatt 760 ezer forint értékben fogyott itt helyben a kötvényből.- A kötvényen feltüntetett kötelezettségek teljesítéséért az állam szavatol. De a bank illetve a Pénzügyminisztérium csak akkor járul hozzá kötvénykibocsátáshoz, ha biztosítva látja a kamatok és a tőke viszzafizetését a kibocsátó részéről.- A tanácsnál évente rendszeresen képződnek úgynevezett fejlesztési célú- Mikorra remélheti a közönség a csarnok birtokbavételét?- Mint mondtam, egyéves csúszás is rendkívül megdrágítja a beruházást, ezért a minél előbbi befejezésre kell törekedni. A kötvénykibocsátás remélhetőleg meggyorsíthatja annyira a kivitelezést, hogy 1988-ban elkészül a játékcsarnok. Rostás

az oka? Biztosan az is, hogy hosszú évekig leginkább csak a tömegtermelés részére képeztek szakmunkásokat. Például az építőiparban. Mivel a házgyári lakások összeszereléséhez egyáltalán nem volt szükség kiváló építőmunkásokra, így most, amikor egyre nagyobb számban kellene a leromlott lakóházakat felújítani, nem találunk díszítő kőműveseket, nagy tudású bádogosokat... Ugyanez elmondható a szolgáltatásról is: nincs már a hagyományos értelemben vett suszter, asztalos, lakatos, aki mindent képes megjavítani.

De van itt ellenpélda is. Alig húsz éve még a hegesztőszakma olyan csak- csak dolog volt. Az oktatási ideje is kevesebb, mint más „igazi” szakmáké. Lasszóval fogták a gyerekeket, hogy néha egyetlen osztályt indítani tudjanak a szakmunkásképzőben. És ma a hegesztő a világ minden táján a munkás- osztály elitjéhez tartozik. A magyar hegesztő is. Az NDK-ban, az NSZK-ban, a közel-keleti országokban a magyar hegesztők bizonyították, hogy nincs olyan feladat, mellyel meg ne birkóznának.

Az szeretném ezzel bizonyítani - és erre a legjobb példa a hegesztőszakma -, hogy amennyiben időben felismerjük a hiányt, akkor képesek vagyunk cselekedni. Ebben a szakmában olyan felnőttoktatási rendszer alakult ki, amely képes a legjobb szakemberek ki- nevelésére. Mert a szakmunkástanulóintézetekben csak a szakma alapjait lehet elsajátítani. Később lehet - gyakorlat és tanulás után - előrejutni a szakmai ranglétrán, amihez párosul az elismertség is. Az anyagi siker. Mert kiemelkedő magas jövedelemhez csak a legjobbak juthatnak. S hogy az említett pályán kik a legjobbak, azt nem kell, nem is szabad szubjektív módon megállítani. Mert egyetlen hegesztési varrat lehet a bizonyítvány. Mivel olyan vizsgálati módszerek - röntgenezés - honosodtak meg, melyek kimutatják a rosz- szul végzett munkát.

Az alkotó ember, vagyis az emberi tényező ezek szerint széles körben értelmezendő. Vonatkoztatandó ez nemcsak a tudósra, a mérnökre, hanem például a munkásokra is. Én csak azt szeretném hangsúlyozottan mondani, hogy ha a kiemelkedő tudású és teljesítményű mérnököt, tudóst, orvost, művészt nem becsüljük meg, nem tesszük lehetővé számára, hogy megvalósítsa elképzeléseit, akkor képtelenek leszünk megfelelni a huszadik század végi követelményeknek. S akkor tovább értékelődik le a világpiacon nemcsak a magyar munka, de a munkás is. És akkor a kiemelkedő tehetségű, aranykezű munkást sem tudjuk értéke szerint becsülni. Még arra sem lesz lehetőségünk, hogy egyáltalán megtudjuk ki az, aki nagy tudással és gyakorlattal rendelkezik. Mert nem tudunk biztosítani számára olyan munkát, amivel tudását bizonyíthatná.

Persze alkotó ember csak az a munkás, aki mindig talál lehetőséget az alkotásra. Ezt nagyon sok példa bizonyítja is. Csakhogy a lehetőség nem minden!

Csak akkor hoz annyi hasznot, mint amire valóban képes, ha megfelelő igényt támasztunk vele szemben, nem gátoljuk, hanem segítjük, hogy minél nagyobb társadalmi haszonnal végezhesse munkáját.

Olyan társadalmi közeget kell kialakítanunk, amely nem arra ösztönzi a mérnököt, a pedagógust, a kiváló munkást, hogy pótcselekvéssel teremtse meg családja részére azt az anyagai létet, amit a kor megkíván.

HAZAFI JÓZSEF

Nemcsak tejet, tejfölt is viszek

A téesz gépműhelyében egy lánctalpast „operálnak”

A szokásosnál tovább tart a 6-os útról a Madocsára kanyargó út megtétele. Úgy zuhog az eső, hogy a kocsi ablaktörlőjén többször sebességet kell váltani. A környékre szürkeség borul, mintha nem akarna megvirradni. Pedig már mindjárt hat óra.

Tíz vagon uborka júliusban

A kilátástalanul kezdődő nap a faluban már nem tűnik reménytelennek. Ott már egymásba fogództak a fogaskerekek, s minden óramű pontossággal indul. Két férfi igyekszik a téesz gépműhelyébe, amott egy asszony lépdel, az udvarokban sietős léptű gazdák kezdik az etetést, noha az aprójószág még nem akar előbújni. Az áfész felvásárlóhelye előtt már állnak néhányan, tele a kiskocsi uborkával. Van aki a zsákot a lábához támasztotta. Az esőkabátos társaság nem türelmetlen mert:- Juliskára soha nem kell várni. És ő nem is marad el soha... - mondják, s már amarra mutatnak. Felénk iparkodik Molnár Mihályné, a felvásárlóhely vezetője és midenese. Néhány pillanat, már bent is vagyunk a most még üres ládák erdejében. Kezdődik a mérés, mindenki teszi a dolgát, mintha valaki a háttérből vezényelne. Zsákból ki, ládába be, mázsára föl, mázsáról le, azután hátra a terembe, ahol a mai sor kezdődik.- Tudni kell a vetést, a permetezést... Tavaly mélyre vetettem, nem is jött ki... De másodszorra - mondja felém, majd a kiszámolt pénzt teszi a zsebébe - Sipos Józsefné.

A következő Szili Zsuzsa, aki még csak 12 éves. De nagyon szeret ide járni, s ha nem sok a leadnivaló, akkor ö hozza. Persze, kiveszi a részét a szedésből is.- Reggel 6-tól este hatig tartok nyitva - mondja a „szünetben” Molnár Mihályné. - Nyáron ez így van, mert ezzel alkalmazkodom az emberekhez. Majd télen lecsúsztatom, amit ilyenkor ráhúzok. Júliusban több mint tíz vagon uborkát vettem át. Előtte volt a sok meggy, ősszel meg a hízott kacsa, liba következik. De

van itt méz, tojás... - kezdi a sorolást, de az újabb szállítmány ismét lefoglalja. Molnár Istvánné áll a mérleg elé, aki azt gondolta valaha, hogyha nyugdíjas lesz, kiviszi a karosszéket az udvarra és üldögél. Lám, most nyugdíjkiegészítésképp „uborkázik” s ezt teszi, csakhogy gyeskiegészítésképpen Vörös Lászlóné, aki 3 éves és 3 hónapos kislányaival van otthon. Gyorsan, összeszokottan folyik a munka, de érthető is, hiszen Molnár Mi- hálynénak 31 éves gyakorlata van ebben. Több kitüntetéssel el is ismerték ezt.

Tejet vesznek, noha fejnek

Madocsán 130 körül van a „maszek tehenek" száma, s ha tetszik a jószágoknak, ha nem, minden reggel kihajtják őket a legelőre. Serényen csatlakoznak egymáshoz, az egyre nagyobb csordához, hogy estére finom tejet vigyenek haza.

A tágas vegyesboltban - a Paks és Vidéke Áfész 23. számú üzlete - is sokan rakodnak kosarukba a tejespultból. Cse- kő János is visz naponta két litert, aminek ilyenkor nyáron van nagy jelentősége, hiszen náluk nyaralnak az unokák. Földesi Jánosné is megemelt adagot vásárol, hiszen „itthon vannak Margitkáék Finnországból.” A „tejes-beszélgetés” közben kiderül az is, hogy még azok is, akik otthon fejnek, inni a boltból viszik a tejet.

A boltból, ahol a havi forgalom átlagosan megközelíti a másfél millió forintot, ami nem csoda, hiszen az üzletben szinte mindent tartanak. A faluban a jó ellátást azzal magyarázzák, hogy a bolt vezetője kitűnő kereskedő, s ami kell, még „a föld alól is beszerzi”. Nyári Mihálynéval, az üzletvezető- he ly ettesse I beszé Igetü n k, aki 1961 óta dolgozik a boltban. Büszkén mutatja birodalmukat, a néhol roskadozó pultokat, avagy a szezonvégi vásár „kifosztott” polcait, melyeken az induláskor nem divatjamúlt, „senkinek sem kell holmik sorakoztak, hanem ízléses mindenfélék. A másik polcon még az Amfora-vásár maradékai, emitt pedig szép rendben az iskolakezdést váró tanszerek. Kenyér, péksütemény viszont nincs. Minden percben várják. Sajnos, e várakozás percei néha kiteszik a 120-at, 150-et is.

Már nem üli átok az „Átok” utcát

Bemegyünk a csinos, csupa új ház utcájába, ahol pillanatnyilag nem dolgozik az út mentén senki, de a „folytatás következik” jól látható az eső miatti pauza idején is. AZ utca becsületes neve Akácfa, viszont Madocsán mindenki csak becenevén emlegeti, ami Átok. Miért? A rendezési terv elkészülte után csak tíz évvel lehetett megnyitni az új utcát, mivel a környék lakói ágáltak ellene. Végre megtörtént az újonnan kialakított telkek kiosztása. A fiatal építkezők honfoglalása csak nem akart sikerülni, mert az utcát ellenzők egyszerűen elzavarták az „első fecskéket”. Ennek ellenére ma már közel harminc új ház áll az Átok utcában, aminek ragadványnevét most lehet valóban „törölni”.- Állandóan elöntötte a szuterénokat a

Képújság 3

Vajon mennyit hoz ma a „gyes-kiegészítés”

víz - mondja még mindig háborogva egy fiatalasszony -, de most végre építik az árkot. - A tanács a helybéli termelő- szövetkezettel összefogva építteti a 400 méternyi árkot, melyből száz méter fedett lesz.

Kanizsa bútor és téglaszerzés- Van-e igazság az Igazságban? - szokták félig viccesen, félig komolyan kérdezni Madocsán, ami nem véletlen, hiszen a termelőszövetkezet neve Igazság. Nem a válasz megkerülése a célom, de tény, hogy a közös gazdaság háza táján kell lennie igazságnak. S ha az mégis csorbát szenved, akkor az „ügyet” dr. Süth Miklós személyzeti vezető, egyben jogtanácsos veszi a kezébe. Egy esztendeje ez különösen áll, hiszen a szövetkezet akkor határozta el, hogy bevezetik a jogsegélyszolgálatot.- Hogy milyen ügyek vannak? - kérdez vissza a jogtanácsos. - Legegyszerűbben azt mondhatom, hogy mindenféle. Csak néhány most folyót sorolok. A Húsipari Vállalattal szarvasmarha minősítéssel kapcsolatos vitánk van. Egyik nyugdíjasunknak - mert az ő problémáikat is intézzük - ingatlanügyében járok el. De van gyerektartással kapcsolatos gond; az egyik családnak pedig a Kanizsa bútorát kellett minduntalan javíttatnia, így a javítási idővel meghosszabbodott garanciális időt kell elismertetni a gyárral.

Ezután a téesz rehabilitációs tevékenységéről beszélgetünk, majd pedig a téeszjogról kapunk tájékoztatást.

Amint belépünk Scheidl Lajos téeszel- nök szolid irodájába, máris csöng a telefon. A rövid beszélgetés után megköny- nyebbülten mondja felénk az elnök:- Az egyik tagunknak segítek téglát szerezni. Úgy tűnik, sínen van a dolog - s követi tekintetemet, mely a bekeretezett okleveleken pásztáz.- Az utóbbi három esztendőben egymás után elismerő és dicsérő oklevéllel ismerték el munkánkat. Az ország 1300 termelőszövetkezete közül a kétszázva- lahányadik helyről a hatvanadikra léptünk elő. Azt hiszem, ehhez nem kell magyarázatot fűzni - s inkább a gazdasági intézkedéseket követő céltudatos kollektív munkáról szól, majd az érdekeltség föllenditését is szolgáló anyagi ösztönzésről beszél. És joggal lehet (lehetnek) büszke a tavalyi év kiváló eredményeire, amikor tulajdonképpen „sok minden jól összejött”, örülhetnek az idei jó búzatermésnek, s az azt követő jó uszályrakodási lehetőségnek, ami azt jelentette:- A tervezett búzamennyiséget, előbb eladtuk, mint befejeztük volna az aratást - így az elnök, aki további terveikről beszél, amit a múlt is megalapozott. S a múlt kapcsán említsük meg, hogy Scheidl Lajos húszesztendei elnöki munkájáért aranygyűrűt kapott a tavasz- szal.

Megint van lakodalmas ház

Simon János, a tanács elnöke számtalan figyelemre méltó dologról számol be, s ezek mind az a tizenhat komoly ügyön kívüliek, melyekkel szimultán foglalkozik. Tehát címszavakban a 2250 lakosú település változásairól- Megállt a lakosság számának csökkenése, megszűnt a Paksra költözési hullám, sőt, nemcsak vissza, hanem néhányan ki is költöznek. Előegyezséget kötött a tanács és PAV: tíz, egyenként 5-600 négyszögöles telek megvásárlására, újabb utcát nyitnak, s a telkeket megyei céltámogatással biztosítják. Ismét van lakodalmas.ház, ahol évente 15-20 lakodalmat tartanak, s tervezik, hogy ezután vállalkoznak is a felújított épülettel, azaz más rendezvényekre is kiadják. A bevételt pedig kulturális célokra fordítják.

V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY