Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

2tfÉPÜJSÁG 1987. augusztus 17. Vasárnap délelőtt tizenegy óra huszonhét perc: a 4. blokk teljesítménye tizennyolc megawatt (Folytatás az 1. oldalról) növelik a reaktor teljesítményét, míg vár­hatóan kora ősszel üzemi géppé nyilvá­nítják a 4. blokkot. Ettől kezdve a négy egység együttes teljesítménye eléri az 1760 megawattot. i- Az energiaellátás biztonsága szá­munkra sokkal többet jelent, mint a me­gawattban kifejezhető teljesítménynöve­kedés - mondotta lapunk munkatársá­nak Kapolyi László, majd ekképp folytat­ta nyilatkozatát. - A negyedik blokk pár­huzamos kapcsolása, négy és fél hónap­pal előbbi belépése a hazai energia- rendszerben azt jelenti, hogy már az idei fűtési idényben számolhatunk a négy paksi reaktor teljes kapacitására. A villa- mosenergia-ellátás tehát az energiagaz­dálkodás terén kiegyensúlyozott gazdál­kodást jelent. A negyedik blokk belépése a petrol­kémiai ipar számára is igen jelentős és nem csupán a lakossági földgázellátás további biztonságát jeleneti. Ugyanis a petrolkémia a továbbiakban több ter­méket exportálhat. Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy a paksi negyedik reaktor üzembe állítása jó példája annak, hogy hazánkban az elmúlt évek során létrejött egy olyan háttéripar, amely a magas fokú technika biztosítását teszi lehetővé. Paks, pedig olyan innovatív központot jelent a magyar népgazdaságnak, amely perspektivikusan is meghatározó... SALAMON GYULA Sörös Mihály felvételei Villamos áramot ad a paksi negyedik blokk Mai kommentárunk Minden csoda... Immár másfél hónapja egymást érik a sztrájkok Dél-Koreában. A munkások - politikai nézeteiktől függetlenül - most nem elsősorban társadalmi változásokat követelnek, bár fokozatosan ilyen jelszavak is előkerülnek ismét, hanem munka- körülményeik azonnali, jelentős javítását. A nem olyan régen még „mintagazda­sággal" büszkélkedő országról hirtelen kiderült, hogy jelentős gondokkal küsz­ködik. A „dél-koreai csoda” ugyan tovább tartott három napnál, de a jelek szerint egyszer ennek is vége szakad. Természetesen nem lehet különválasztani a dél-koreai gazdasági helyzetet és a társadalmi feszültségeket. A sztrájkoló bányászokat ugyanúgy nyomasztja a jelenlegi rendszer, mint a köveket hajigáló diákokat, az ellenzéki pártokat tá­mogató középosztályt vagy éppenséggel a nagyobb befolyást áhító hazai nagy­tőkéseket. A diktatúra ma már nem felel meg az ország gazdasági fejlettségé­nek, a továbblépés által támasztott igényeknek. Most még jó arra, hogy könny­gázzal és gumibottal szétkergesse a csongszoni vagy tebeki tüntetőket, de hosszú távon már biztos, hogy nem képes tartani magát. A hét végén már kétszázötven üzemben szünetelt a termelés, közöttük a dél-koreai gazdaság büszkeségei közé tartozó, az amerikai piacon már-már a japán pozíciókat fenyegető öt autógyárban. A sztrájkmozgalom immár hatszáz­hetven kisebb-nagyobb vállalatot érintett az elmúlt időszakban és alaposan hoz­zájárul Csőn Tu Hvan elnök, valamint kijelölt utóda, Ro Te Vu engedékenységé­hez az ellenzékkel való alkudozás során. Az óriási exporton alapuló dél-koreai gazdaság eddigi sikereit jórészt az olcsó, engedelmes munkaerőnek köszönhette. Most kiderült, hogy a dolgo­zók fele legfeljebb a létminimumhoz szükséges fizetést kapja, ráadásul szinte középkori rabszolgákhoz hasonlatos a munkaideje. Ez a rendszer már a szuro­nyokkal sem tartható fenn tovább, túllépett önmagán. A munkáltatók most arra hivatkoznak, hogy csupán hatszázalékos béremelés több mint hárommilliárd dollár exportkiesést okozna az önköltség növekedése és a versenyképesség romlása miatt. Dél-Koreában a hangyaszorgalom megmaradt, az engedelmesség, a szó nélkül való beletörődés megszűnt. Az új feladatokra már a huszadik század vé­géhez illő megoldásokat kell találni. A rendszer végnapjait éli, a következő el­nökválasztásokon már indulhat az Egyesült Államok támogatását sem nélkülő ellenzék jelöltje is. Kérdés azonban, meddig tart majd az „új csoda”, a polgári demokrácia, ha netán Washington mégis a katonák rezsimjét tartja saját céljai szempontjából előnyösebbnek. HORVÁTH GÁBOR Új-Zéland Munkáspárti győzelem A vasárnap közzétett eredmények sze­rint az új-zélandi választásokon a Mun­káspárt a 97 képviselői mandátumból 56-ot szerzett meg, a legnagyobb ellen­zéki csoportosulás, a Nemzeti Párt pedig 41 képviselőt küldhet a parlamentbe. A Demokratikus Párt, melynek korábban két képviselője volt, nem került be a tör­vényhozásba. A 2,1 millió választásra jogosult állam­polgár 78 százaléka (1,6 millió ember) adta le szavazatát. 46,41 százalékuk a Munkáspártra, 44,59 százalékuk pedig a Nemzeti Pártra voksolt. Az országban ismét David Lange alakít kormányt. Sajtóértekezletén Lange hangsúlyozta, hogy kormánya jó kap­csolatokat akar kialakítani az Egyesült Államokkal, de nem változtat azon a dön­tésén, hogy atomfegyverrel felszerelt amerikai hadihajók nem köthetnek ki az ország kikötőiben. Amerikai flottamozgás az Öbölben „Jelenleg semmi sem indokolja azt, hogy az Egyesült Államok megszüntesse jelenlétét az Öbölben” - jelentette ki Frank Carlucci, az amerikai elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója. Közben az amerikai hadiflotta jelentős felfejlődésé­ről számoltak be legutóbbi jelentéseik­ben. Az amerikai hajóhad a Hormuzi- szoros bejárata előtt horgonyzó Constel­lation repülőgéphordozó körül felsora­koztatja egységeit. A Guadalcanal csata­hajó nyolc aknaszedő helikopterrel a fe­délzetén az Öböl felé halad. Omán kész brit hadihajókés aknasze­dő hajók rendelkezésére bocsátani kikö­tőit. Korábban egyetlen térségbeli állam sem mutatott hajlandóságot hasonló „vendégszeretetre”. Egyidejűleg Omán­ba irányítanak légi felderítésre szánt elektronikus fedélzeti berendezéssel el­látott két brit, „Nimródtípusú” nehézbom­bázót. A hírügynökségek élénk diplomá­ciai mozgásról számoltak be. Velajati irá­ni külügyminiszter szombaton kétnapos hivatalos látogatásra az ománi Maszkat- ba érkezett. Az iráni diplomáciai offenziva másik helyszíne a líbiai főváros volt, ahol Hoszein Sejkoleszlám iráni külügymi­niszter-helyettes szombaton Kadhafi lí­biai vezető vendége volt. Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Változatlanul tart még az uborkaszezon, alig találunk valamit a hirügynök- ségek előjegyzési naptáraiban. Az előrejelzés-ínség persze már nem tart soká: augusztus végén, szeptember elején kezdődik a bőség korszaka, az őszi diplomáciai idény. Most pedig a világpolitikai rögtönzésekre vagyunk utalva, szerencsére nem reménytelenül. Elég, ha csak az Öböl térségét említ­jük, ahonnan az a meglepetés, ha egy ideig nincs meglepetés. Hétfő: Moszkvában számos ország szakértőinek részvételével nemzetközi konferencia kezdődik a környezetvédelmi oktatásról. A huszadik század vé­gének jellegzetes problémái közül alighanem a környezetvédelem ügyét is ki­emelten emlegetik majd az eljövendő korok történészei. Az általános iskolák­ban néhány éve még környezetismeretként oktatott szaktárgy neve lassan környezetvédelemmé módosul... Kedd: Pekingben amerikai-kínai gazdasági tárgyalások kezdődnek. Jólle­het az Egyesült Államok Kínával'való kereskedelemében jóval messzebb el­megy, mint más szocialista országok esetében, a két ország között számos megoldatlan kérdés van. Jó példa erre a kereskedelmi hitelek, a különböző tranzakciók finanszírozásának problémája. Ez annál is égetőbb, mivel Kína nem rendelkezik elég valutával vásárlásai fedezésére. Szerda: Mexikóvárosban megkezdődnek az érdemi tárgyalások Miguel de la Madrid államfő és az előző napon Mexikóba érkező Jósé Sarney brazil elnök között. A két ország egyformán hatalmas adóssággal kénytelen küsz­ködni, s egyformán aktív a térség válságainak békés rendezését célzó tárgya­lásokon. Gazdasági együttműködésük óriási tartalékokat szabadíthat fel, kö­zösfellépésük pedig még nagyobb nyomatékot adhat szavukban Latin-Ameri- kában. Vasárnap: Az Arab Liga tagállamainak rendkívüli külügyminiszteri értekezle­tén az Öböl eseményei állnak majd az érdeklődés középpontjában. A mekkai események nyomán kialakult feszültség és az olajszállítmányok kiesése miatt elmaradó bevételek ügye mind sürgetőbben veti fel az arab egység kérdését. Ráadásként még ott van a közel-keleti békekonferencia összehívásának egy­re húzódó ügye is. PANORÁMA MOSZKVA - Hiábavalók az olyan számítások, hogy a Szovjetunió végül is engedni fog a nyugatnémet Pershing-1 A rakétákra szerelhető 72 amerikai robba­nótöltet kérdésében - szögezi le vasár­napi nemzetközi szemléjében a Pravda. A Szovjetunió már megtett minden en­gedményt, amit megtehetett. A hivatalos szovjet hírügynökség szombati nyilatkozatában határozottan visszautasította azokat a nyugati sajtó­ban - mindenekelőtt az amerikaiban - terjesztett híreszteléseket, hogy a Szov­jetunió által augusztus 2-án, a Novaja Zemlja szigeten végrehajtott atomrob­bantást követően sugárszennyeződés jutott más országok területére. BONN - Erich Honeckernek, a NSZEP KB főtitkárának, az NDK államtanácsa el­nökének nyugat-németországi látogatá­sa lehetőséget teremt a két német állam viszonyát érintő konkrét kérdések józan megvitatására - mondotta Helmut Kohl szövetségi kancellár a ZDF-nek adott va­sárnapi televíziós nyilatkozatában. KABUL - Az afgán biztonsági erők Fa- ráh tartományban feltartóztattak egy fegyverszállító autóoszlopot, amely szél­sőséges csoportoknak vitt automata fegyvereket, gránátvetőket, páncéltörő­ket. A konvoj érkezéséről helyi földműve­sek értesítették a biztonsági erőket, ame­lyek rögtön feltartóztatták a csoportot, amint átlépte a határt. A teherautókat kísérő fegyveresek nem adták meg ma­gukat, s a rövid tűzharcban többségük meghalt, vagy megsebesült. Megsemmi­sült két teherautó, két másik a biztonsági erők kezére jutott. Drágulnak a hazai gyártmányú automata mosógépek A Hajdúsági Iparművek és a for­galmazó kereskedelmi vállalatok tá­jékoztatják a vásárlókat, hogy a vál­lalat által gyártott automata mosógé­pek fogyasztói ára - az importbe­szerzési árak növekedése miatt - augusztus 17-től átlagosan 4,5 szá­zalékkal emelkedik. így például az Energomat 85 típu­sú mosógép ára 14 000 forintról 14 600 forintra nő. Az alkotó ember - az alkotó munkás A miniszter az emberi tényezőről be­szél, mint a kibontakozás egyik legfon­tosabb követelményéről. Azt is mondja Kapolyi László, hogy „a képzettség nél­küli munkaerő-kategória okozza a leg­több gondot”. Vas István, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazga­tója, a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának a tagja pedig kijelenti „a társadalom mindenkori kultúrszínvonala visszarendezi a legmodernebb techno­lógiát is arra a szintre, amilyen szintű a társadalom szellemi színvonala". Töb­bek hozzáteszik, hogy gazdaságunk legfőbb gátja nem a pénzhiány, hanem a szakképzettség, a termelési kultúra hiá­nya... vagyis az emberi tényező. Szörnyszülött kifejezés. Emberi té­nyező. Jelentheti magát az embert, aki a társadalom alkotóereje, a fegyelmet, a demokráciát,... szinte mindent. Mondhatjuk azt is, hiába ad meg a tár­sadalom mindent az alkotó ember szá­mára, ha az alkotást képtelenek vagyunk társadalmi szinten befogadni, azt meg­valósítani, integrálni az alapkutatás eredményeit, befogadni a művész alko­tását. A villamossági gépszerelő azt mond­ja, hogy tíz éve kapta meg a szakmun­kás-bizonyítványát és vállalata azóta még egyszer sem küldte el semmiféle tanfolyamra. Pedig tíz év alatt a mező- gazdasági gépek korszerűsödtek, ve­zérlésük elektronikával történik, amit neki kellene esetenként javítani. Sajnos ma már a precíz gépkönyvek alapján sem képes javítani a hibát. „Szakmun­kás vagyok, és mégsem érzem magam szakembernek." Szinte ugyanerről beszél a munkás­ból lett mérnök, aki már jóval túllépte a nyugdíjkorhatárt és ismeri a szakkép­zettség, a szaktudás, a foglalkoztatás csínyját-bínját. Határozottan kijelenti, hogy a mai kor fő gondja, hogy nincs megfelelően képzett munkásgárdánk. Hiányoznak azok a kiemelkedő szaktu­dású fizikai dolgozók, akik képesek vi­lágszínvonalú terméket előállítani. Felbecsülhetetlen értéket jelent a szaktudás. Kapolyi László miniszter ezt azzal bizonyítja, hogy ha 100 ezer em­bert tudnánk adni - vagyis átcsoportosí­tani - a gazdaságtalan szférából a gaz­daságosba, akkor az 40 milliárd forint eredményt hozna. A negyvenmilliárd is felbecsülhetetlen érték. Hiszen ha azt a pénzt ismételten jól fektetnénk be, az megsokszorozódhatna. Tehát azon kell elgondolkodnunk, azt kell megvizsgálnunk, hogy van-e egyál­talán Magyarországon jól képzett, alkotó képességű munkásgárda. Az eddigiek­ből az tűnik ki, hogy nincs olyan szintű munkásgárda, amely megfelelne a mai kor igényének. Ha ez így igaz, akkor a sokadszor nekilóduló ipari forradalom szenvedői, és nem élvezői leszünk. Le­maradunk az élenjáró országok mögött. Olyan hátrányba kerülünk, amely szinte behozhatatlan. S ha a lemaradást nem tudjuk csökkenteni, akkor az iparilag élenjáró gazdaságok kiszolgálói le­szünk. Akkor mást nem tudunk eladni csak a munkaerőnket. Azt is csak ala­csony fokon, a kommersz tömegterme­lés szintjén. Bizonyíték erre, hogy egyes iparágakban - a konfekció- és a cipő­iparban - már ma is jelentős a bérmun­ka. Amikor is a külföldi partner adja a technológiát, a szabásmintát, az anya­got, a kellékeket, még a cérnát is. Sokat vitatott dolog, hogy az ilyen konstrukcióban végzett munka mennyi­ben hasznos, mennyiben nem. Igazán hasznossá akkor válik, ha a szervezet­tebb és korszerűbb gyártástechnológia átterjed a saját anyagból végzett munká­ra is, ha megtanulunk segítségével olyan árucikkeket gyártani, melyeket jó pénzért el tudunk adni a legigényesebb vásárlónak is. Sajnos azonban nem mindig hoz az ilyen kapcsolat technikai és technológiai emelkedést, a szerződés lejárta után sokszor még a munka során felhalmo­zódó szellemi tőkét sem tudjuk beillesz­teni a gyártás folyamatába. Ha hűek aka­runk maradni az igazsághoz, meg kell mondanunk, a cipő-, vagy a konfekció- iparban tömegessé váló bérmunkát nem a szaktudás hiánya okozza, hanem az, hogy nincs olyan alapanyagunk, nincs olyan technológiánk, amelyet az igényes vevő elfogad. Nem rendelke­zünk olyan háttériparral, amely képes lenne kiszolgálni a készárugyártókat. így nem marad más, mint a megrendelő percre pontosan érkező jó minőségű és mindig kompletten rendelkezésre álló egységcsomagját feldolgozni. Azt is bizonygatja több beszélgető partnerem, hogy ma a munkásoknak nálunk alacsony a társadalmi presztízse. Ennek oka az is, hogy olyan emberek lesznek szakmunkások, aki igen ala­csony tudásszinttel rendelkeznek, mivel az általános iskolát végzettek közül a bukdácsolók iratkoznak be a szakmun­kásképző intézetekbe. Az ő korában - mondja a munkásból lett mérnök - még a munkásosztály gyermekei közül a legtehetségesebbek lettek inasok. Később méltó partnerei a mérnöknek, akinek kreativitását fokozta, hogy elképzeléseit a szakmunkások va­lóra tudták váltani. így a magyar ipar jó néhány ágazatával a világ élvonalába került. Ha ez így igaz, akkor a szakmunkás­utánpótlás helyzetét kell jobban meg­vizsgálnunk. Igaz-e az a tétel, hogy nem a jobb képességű emberek szereznek szakmunkásvizsgát? S ha igaz, mi annak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents