Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
1987. július 11. ^fcpÜJSÄGH Fischer Lajos: Krémes A süteménybolt előtt az utcáig álltak az emberek.- Az ember itt töltheti a napját.- Ezalatt meg is sülne.- Nagyon lassan megy.- Tessék csak ide állni a pult mögé! Szeretném látni, mire menne a kedves vevő!- Jó, jó.- Anyu, gyere gyorsan, az öcsi ledöntötte a tv-t!- A tv-t? És most mi van vele?- Szétment a képernyője.- Az öcsit kérdem.- Semmi.- Szerencséje, mert megöltem volna.- Gyere!- Csak nem hagyom itt a sort! Menj és húzd ki a konektort!- Hé, fiatalember! _ ?- Magának szólok, fiatalember!- Ötven is elmúltam már. ■- Akkor is beállhat a sorbal- Csak a süteményt akarom megnézni. Az ilyen dolgot nem lehet elhamarkodni. - Ne tessék haragudni, elnézést kérek, ez a választék?- Ez. Talán nem elég?- Elégnek elég. És tessék mondani, ez a sárga mi?- Ezt minden gyerek ismeri.- Elnézést, de olyan jó színe van ennek a süteménynek.- Ne tessék zavarni a kartársnőt, mi is sietünk!- Tetszik tudni, egész éjjel nem tudtunk aludni a kedves párommal.- Kérem szépen, ez süteménybolt!- Erről már meggyőződhettem, kérem... Te Gyula, mondta a nejem az este, megéltünk ötven évet, és még nem vettünk cukrászsüteményt.- Máskor nem juthatott eszükbe?- Ilyen kérem az én nejem... egyszerre csak felvillan benne a gondolat. Aztán egész éjjel tervezgettünk, kalkuláltunk. Mi is legyen, mennyi is legyen?- Mások...- Tessék már mondani, mi ez a sárga sütemény!- Piskótatekercs.- Piskótatekercs? Nagyon jó színe van.- Ez nem festékbolt, kérem.- Úgy hallottam, hogy a piskóta puffaszt.- Puffaszt? Akkor vegyen mástl Tessék mondani, ez a cifraság itt?- Minyon.- Nem nagyon édes?- Ne zavarja a kartársnőt, sose kerülünk sorra!- Én csak érdeklődőm.- Így nem lehet dolgozni!- Szóval ez a minyon.- Álljon be a sorba!- Tessék már mondani, miből csinálják ezeket a színeket? Nem mérgező?- Miből, miből?!- Szép dolog, ha maguk sem tudják! Hogy legyen akkor bizalma az embernek?- Tessék beállni a sorba, és ne zavarjuk a kartársnőt!- Igen. Mi is szeretnénk hazamenni!- Annyit csak megengedhet az ember magának, hogy megkérdezze, hogy van-e krémes.- Sima vagy francia?- Francia.- Ott balra a vitrinben.- Tetszik tudni, a nejem második nagynénje mindig erről a krémesről mesélt, ha meglátogatott bennünket... Van annak már harminc éve, hogy meghalt szegény.- Tessék arrébb állni!- A nejem nagyon fog örülni, ha meglátja a nagynéni kedvenc süteményét.- Ott a sor vége, uram!- Jó, jó... Az ilyen vásárlást nem lehet elhamarkodni... Az ember jól meggondolja.- Mi ez a zaj itt, kartársnő?- A Vevő, főnök úr. Sose szokott probléma lenni.- Igaza van a kis kartársnőnek. Az úr akadékoskodik.- Miért? Nekünk nincs jogunk süteményt enni ? Alkotmány biztosította jogunk van nekünk is a süteményhez!- Jó, hogy nem az ENSZ-okmá- nyokat lobogtatja!- Kartársnő, legyen szíves, szolgálja ki soron kívül az urat. Kedves vevőink nem fognak érte haragudni.- Igen, főnök. Mit parancsol?- A franciából.- Igen, a franciából. Mennyit tetszik?- Egyet a szebbikből.- Egyet?- Igen. Egyet a szebbikből. A süteménybott előtt az utcáig álltak az emberek. Kínai és japán gyűjtemény- Az újjáalakított Ráth Múzeumban XX. századi kínai festmény (A Kínai Népköztársaság 1955-ös ajándékából) Európa-szerte kevés múzeum gyűjteményében van kelet-ázsiai iparművészeti, képzőművészeti kollekció. Magyar- országon szerencsés adottságok - ilyen érdeklődésű műgyűjtők, mecénások, múzeumigazgatók - révén ritka gazdag és színvonalas kelet-ázsiai gyűjtemény alakult ki. Az anyag két épületben talált helyet; a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum a Népköztársaság útja 103-ban az indiai, hátsó indiai, indonéz műtárgyakat a hosszú kényszerszünet után a közelmúltban megnyílt Gorkij fasori Ráth Múzeum pedig a kinai és japán gyűjteményt mutatja be. Ráth György jeles műgyűjtő, a Képző- művészeti Társulat és az Országos Magyar Iparművészeti Társulat alapítója, 1881 -tői 1896-ig, az Üllői úti palota megnyitásáig, az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. Sokat tett a képző- és iparművészetek pártolásáért. Páratlanul gazdag régi magyar könyvtárát még életében a MagyarTudományos Akadémiának. ajándékozta. 1905-ben özvegye az Iparművészeti Múzeumnak adományozta a Ráth-hagyatékot, Rubens-, Rembrandt-, Tintoretto-festményekből, metszett drága- és féldrágakövekből, görög, római és újabb kisplasztikákból és ipar- művészeti munkákból álló, elsőrangú gyűjteményt. Az anyag egybetartása és a helyszínen való bemutatása érdekében vásárolta meg az állam a Ráth-villát. Az épület a II. világháború idején megsérült, a gyűjteményt a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeumba mentették, s csak 1955-ben nyílt meg újra a Gorkij fasori villában kiállítás, ekkor már a keletázsiai gyűjteményből. Most, a tíz évig tartó rendbehozatal, födémcsere, belső átalakítás után a földszinti hat teremben a kínai, az emeleti termekben a japán gyűjtemény kapott helyet. S a századvégi faburkolatú egykori ebédlőben rendezik be, néhány nem keleti iparművészeti tárggyal, a Ráth-em- lékszobát - amely egyúttal előadóterem is. Nyolc-tízezer kínai és hétezer japán műtárgyból válogattak a kiállítás rendezői. Az Európa-szerte ritkaságnak számító 15. századi lakkozott faszobrok mellett a japán kollekcióban főleg az Edo kor, a 17-19. század van képviselve - fafaragásokkal, porcelánokkal, fegyverekkel. Iparművészeti remekek a lapos, áttört, mintás fémtárgyak, a kardmarkolatvédők, a cubák. Lakkozott fából készültek a többrekeszes orvosságos dobozok (az inro-k), amelyeket rendkívül változatos növényi, vagy figurális ékítmények borítanak. Az inro-t, az övre akasztva, zsinórra függesztve viselték; ennek a kis doboznak az ellensúlya a necuke, faragott körplaszitka, ugyancsak rendkívül változatos díszítésekkel, punpángfából, elefántcsontból. E híres mestereket is szá- montartó iparművészeti ágakból gazdag gyűjteménye van a múzeumnak. Miklós Pál, a Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatója, ismert sinológus, a kínai kiállítás rendezője mondja: - Anyagunk olyan változatos, hogy ha nem is egyenA japán Utamaro II. metszete a 19. század elejéről letesen, de az egész kínai művészet fejlődéstörténetét bemutathatjuk. Az egykori pekingi magyar műkereskedő, Szabó Géza jóvoltából az ókori kinai művészet emlékeivel is rendelkezünk. Van egy időszámítás előtti 2. évezredből származó szertartási-csillagászati műszerünk, amelynek párja a londoni British Múzeumban lelhető fel. Mégis a mi húsz centi átmérőjű nefrit korongunkat reprodukálta könyvében egy híres angol sinológus. Ez a korong, vagy a föld és az ég együttes jelképének tekintett szertartási tárgy - cung -, továbbá az első századokból való s a szkíta művészet jegyeit hordozó nefrit faragások és bronz veretek a szakma számára a legizgalmasabb műtárgyak. Szertartási bronzkések, stilizált edények, egy időszámítás előtti első évezredből való kocsitengelyvég borítás - mind arról a rendkívül fejlett civilizációról tanúskodnak, amely ilyen technikát, ilyen műves díszítéseket tudott produkálni. Ott vannak a kiállításon a buddhizmus jellegzetes figurái, egy 50 centi magas Buddha-fej - valószínűleg egy szabadban álló szoborról került ide. A 8-9. századbeli templomi kapuőrző 70 centi magas mázas cserép szobrát még Felvinczi Takács Zoltán vette Berlinben. Már az 1929-es magángyűjtők kiállításán is szerepelt az a 13. századi fa szoborcsoport, amely a haldokló Buddhát négy tanítványa körében ábrázolta. A szoborcsoportnak nyoma veszett, a múzeumba már csak az egyik tanítvány alakja került be. A Ming-kori művészi kézművesség számos értékes, látványos darabja - faragott vöröslakk munkák, szobrok, kékfehér porcelánok, rekesz-zománcok, bronz tárgyak. Egy váza Ráth György gyűjteményéből való, egy 15. századi sárkány-díszes porcelán váza egykor Kossuth Lajos tulajdona volt. Mutatós kézműves tárgyakkal idézi a múzeum a Mandzsu-kort, amelyben már európai exportra is készülnek a kínai porcelánok, rekesz-zománc és vöröslakk munkák. Szépek a világszerte divatos gyűjtési tárgyak, a 18-19. századi tu- bákos flakonok üvegből, féldrágakőből, hegyikristályból. Bőséges a 19-20. századi gyűjtemény. S bár van a múzeumnak régi kínai ' festménye, kalligráfiája is, e korból különösen sok, színes, jó kvalitású képet állítottak ki. S a modern kinai piktúra legnagyobb egyéniségei is jelen vannak műveikkel. . KÁDÁR MÁRTA i Hazai tájakon Újra megnyílt a soproni Storno-gyűjtemény Négyéves felújítási munkák után újból megnyitották Sopronban a Stor- no-házat és a benne elhelyezett Storno-gyűjte- ményt. A hajdani magángyűjtemény megalapozója idősebb Storno Ferenc 1845-ben telepedett le Sopronban és a kéményseprő mesterség űzése mellett hódolt műgyűjtő hajlamainak, emelett egyre elismertebb restaurátori munkát is végzett. Fia, ifjabb Storno Fprpnr (1851-1938) örökli apja művészhajlamát és gyűjtőszen- vedélyét, s hosszú élete során tovább gyarapítja az egyre ismertebb, látoga- tottabb házi múzeumot. Ö is megszerzi a kéményseprő-mesterlevelet, de ő már a festészetnek és a restaurálási munkának szenteli életét. A gyűjtemény örököse és továbbfejlesztője - a legutóbbi időkig - ifjabb Storno Ferenc harmadik fia, Storno Gábor iparművész lett. A Storno- gyűjtemény a magyar historizmus egyetlen, érintetlenül fennmaradt értéke. 1983-ig magán- gyűjteményként működött, ekkor megvásárolta az állam a külföldön élő örökösöktől. A Storno-ház a soproni Fő tér kétemeletes barokk külsejű palotája, melynek falai között a nagy magyar király, Corvin Mátyás is lakott 1482-83 telén, amikor a hadaival Bécs ellen vonult. (Mátyás király itt töltötte 1482 karácsonyát, itt ünnepelhette 40. születésnapját is.) A ház a második világháborút követően állami tulajdon lett, a gyűjtemény utolsó soproni örököse, Storno Gábor már bérlőként lakott benne. Az Országos Műemléki Felügyelőség soproni kirendeltsége 1982- ben fogott hozzá az erősen megrongálódott ház helyreállításához. Közben - 1983- tól - folyt a Storno- gyűjtemény anyagának leltározása, tudományos feldolgozása, a bútorok, az iparművészeti remekek, a festmények, faliképek restaurálása. Megvalósult a soproni muzeológusok álma is, kialakult Sopron központjában egy egységes várostörténeti gyűjtemény. Itt található - a Fabricius-házban - a város történetét az őskortól a 17. századig bemutató kiállítás; a Storno- ház első emeletén pedig a város 17. századtól napjainkig tartó fejlődéséről látható helytörténeti gyűjtemény. A második emeleten helyet kapott Storno-gyűjtemény, a művészet- történeti ritkaságok gazdag tára ugyanakkor bepillantást enged a múlt század második felében élő gazdag vidéki polgárság életébe is. A lakások berendezéseit korabeli fényképek alapján állították össze a múzeumi szakemberek. (borbély) Hunyadi Mátyás látogatásának emléktáblája a Storno-ház falán Japán szobor a 8. századból A soproni Fő-tér a Storno házzal és a Tűztoronnyá
