Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
4 "NÉPÚJSÁG 1987. július 11. Jl Dombóvár és Aue Tízéves kapcsolatokról - nyaralás közben Dél közeledtén alig van mozgás Guna- rasfürdő parkoló autókkal, autóbuszokkal szegélyezett utcáin. Nem csoda. Fortyog, sistereg a nyár, a boltosokon, szolgáltatókon kívül majd mindenki az enyhet kínáló vízben, vagy annak árnyas közelében van. Ez hétköznapi kép. Mi lehet itt hétvégeken? Míg ezen tűnődöm, Bertus Ferenc áfész-elnök és Zárt István vendéglátó osztályvezető társaságában, célhoz is érünk. Pihenés munkával- Szervusz Ferenc! - hangzik vidáman ropogtatva az erreket, a kihaltnak látszó üdülöház egyik erkélyéről a Guten Tag - jó napot - köszöntés előtt. És Lothar Georgi, az Aue-i Konsum elnöke máris jön elénk, s noha vendég itt, otthonosan. A „lányok” - felesége és unokája - a strandon vannak, ő a látogatókat megillető öltözékben. Hideg szobát és üdítőt varázsol a hűvös étkezőfülke sarokpaddal övezett asztalára. Nem meglepő se a közvetlen, baráti hang, se az a kitörő öröm, amivel a két elnök egymást üdvözli. Idén úgy jött ki a lépés, hogy amikor Lothar Georgi megérkezett Dombóvárra, illetve Gunarasba, Bertus Ferenc, az áfész elnöke külföldön volt. Ma találkoznak először. Oka és helye van tehát a szívélyes hátbaveregetésnek, az öröm minden megnyilvánulásának, hiszen ez az év jubileumi év. A dombóvári áfész és a Karl-Marx-Stadt megyei Aue szövetkezete tíz évvel ezelőtt, 1977-ben létesítette testvérkapcsolatát. Nem készül ebből az alkalomból ünnepség, valahogy mégis lehámlik a kibontakozó eszmecseréről a hétköznapiság szürkéje. Tanúsítva azt, hogy az együttműködés elmélyül, s az évenkénti találkozások ma, évtized múltán is teremnek új gyümölcsöt, mert a szabadságra ide, és az innen Karl-Marx- Stadt megyébe utazó szövetkezeti vezetők tartózkodásuk ideje alatt nemcsak pihennek. Lothar Georgi elnök például elment megnézni már a Napsugár Áruház után az áfész neonüzemét is, ahol Kovács Imre ipari főosztályvezető baráti kalauzolásával aprólékosan ismerkedett meg a neonfényreklám készítésének technológiájával. A miértre egyszerű a magyarázat - szeretnének ők is egy hasonló üzemet Aueban, és „jól jönnek az indításhoz, működéshez az itteni tapasztalatok”. A helyszínen az itteni szakemberek segítsége is elkelne. Tetszenek egyébként a Konsum elnökének a gyors kiszolgálást biztosító gyümölcs- és más standok is. „Érdemes gondolkodni az ötlet adaptációján...” Ismerősöket idézünk E sorok írója három évvel ezelőtt járt az Érc-hegység legnagyobb városában, Aue-ban, így már nem új számára, hogy az együttműködő felek kapcsolatainak alakulásához az azonos feladatok, problémák adják a kifogyhatatlan belső vezérlést. Tevékenységükben sok a közös, ami a lakosság ellátását illeti. Úgy kell végezni ezt a munkát, hogy az elégedettséget kiérdemeljük - mondja a meggyőződés derűjével Lothar Georgi, hozzáfűzve, hogy jövő év januárjában az esedékes számvetés után választják újjá Aueban a Konsum vezetőségét. Addig is naponta kell - nyitástól a zárásig - megküzdeniük a járás 17 településén azért, hogy jó pozíciójukat őrizhessék. Karl-Marx-Stadt megye 22 szövetkezete között az Aue-i Konsum a negyedik helyen áll. „ELörébb lehet lépni, hátrafelé nem!” Szó esik persze a távollévőkről is, a megyei újság, a Frei Presse auei mutációs szerkesztőségéről, majd névrokonáról, Theo Georgiról, aki a vendéglátó ágazat vezetője és nem kis szerepe volt a dombóvári Szász söröző létrejöttében. „Jól van, üdvözletét küldi". A tiszteletbeli dombóvárivá fogadott Hans Löfferholz dekoratőr - aki a tervezést, berendezést követően volt itt gyakori vendég, útipakkjában a stílszerű működtetéshez szükséges fogyóeszközökkel - nyugalomba vonult. „Nagyon megérdemli a pihenést”, amiből változatlanul kevés jut a javakorabeli Martin Schallernak, a Meiler vendégház és étterem vezetőjének, igen sokTol- na megyei jó ismerősének. Itt jegyezzük meg, hogy tíz év alatt a Mészöv és Karl- Marx-Stadt megye testvérkapcsolata révén közel ezerháromszázán üdültek nálunk (Gunarason és Fadd-Domboriban) szövetkezeti dolgozók az NDK-ból. Tolna megyéből pedig majdnem kilencszázan jártak a Nyugati-Érchegység vidékén, Karl-Marx-Stadt megye és az NDK más tájain. A feltűnő számbeli eltérésnek alighanem az az oka, hogy a Karl-Marx-Stadt megyeiek gyakorlottabb országjárók, viEgy kis „erkélyjelenet” - fönn az Aue-i Konzum elnöke lágutazók, mint mi, Tolna megyeiek, akiket elriasztanak a távolságok, olykor még egy-egy repülőút is. Pedig aki járt egyszer az Érc-hegységben, ismeri Sósát, volt vendége a festői szépségű Auers- burg vidékének, élethosszán emlékezik rá. Gyarapodás és árucsere Beszélgetésünkhöz nem kell pillanatig sem keresni a témát. Lothar Georgi elemében van, amikor elmondja, hogy új vásárcsarnokot építettek Schneebergben és Aueban. Utóbbi helyen a város peremén. Mához egy évre készül el a járás leg- . nagyobb - 500 négyzetméteres - vásár- csarnoka székhelyük egyik új lakótelepén, ahol máris hétezren élnek. Mint mondja, hitelből fejlesztenek, amit 4-6 év alatt fizetnek vissza. Tréfásról komolyra és komolyról tréfásra fordul a szó a búcsúzáskor, amikor Lothar Georgi úgy nyilatkozik, hogy jól megy itt a sora. Nem véletlen, hogy szeret ide járni, ahol barátok, elvtársak várják. Gazdagodni is lehet otthon hasznosítható tapasztalatokkal. Kívánhatna ennél többet?- Kellemes pihenést - mondjuk a búcsúzásnál, jóval az „Auf Wiedersehen” elhangzása előtt. S negyedórával később az áfész központjában már a Bulgáriába készülő elnökhelyettes, Bodó János beszél arról, hogyan alakultak kereskedelmi kapcsolataik NDK partnereikkel. A héten ö is tanácskozott Lothar Georgival erről. Változatlanul keresettek ugyanis az áruválasztékot bővítő NDK- termékek Dombóváron. Tapétát, pamut alsóneműt, szőnyegpadlót; és ügyes háztartási apróárukat hoznak be. A partnerek kozmetikumokat, kevés nugát árut, 2x3-as méretű gépi perzsát, más szőnyeget és kötött árut igényelnek. Durván számítva évente 5,5-6 milliós értékű az árucsere. És, a kapcsolatokért felelős vezetők, Tóth Lajos áruházigazgató, Reiht István nagyker-részlegvezető és Budai Istvánné áruházvezető méltán büszkék arra, hogy „a kialakult partner- kapcsolatokra nem jellemzőek á kifogások”. Ha van titka, gondolon a kölcsönös korrektség az egyik titka a mindkét oldalról megbecsült, új és új elemekkel gazdagodó együttműködésnek. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: MAGYARSZÉKI ENDRE A község közösségei Van hova tartozni Magyarkesziben a kérdést két évvel ezelőtt, amikor arról volt még szó, hogy nem tudunk a faluba elmenni sehova, mert már nem vagyunk fiatalok. Pontosabban, mert megházasodtunk, más szabályok érvényesek ránk. Akkor jött az ötlet, hogy szóltunk ifjú házasoknak. Valamilyen elképzelést is elmondtunk az együttszó- rakozásról. Tizenöt-tizenhat pár jött össze. Azóta már emlékek közé sorolják a nőnapokat, amelyeket a klub férfiai rendeztek, aztán az Ivó- napokat, az asszonyok viszontkívánságaikkal. Télapóünnepség a gyerekeknek, szilveszteri mulatságok, május elsejei vigasságok, közös kirándulások fényképekkel illusztrált élmények...- Nyáron is szeretnénk még egy sza- lonnás júliust és egy balatoni fürdőzést, A nótakör tagjai próba előtt Néhány évvel ezelőtt arról panaszkodtak Magyarkesziben, hogy nincsenek a községnek kollektívái, ahova az emberek nem valamilyen külső kényszerből - például munkavállalás - mennek. Ez azért is fontos, mert kihat a település fejlődésére. Csoportok egy célra történő mozgósítása mindig eredményesebb, mint az egyéneké. Megyénk északi határában megbúvó faluból az elmúlt időszak változásáról adhatunk számot. Infarktus nótával Trombózist, infarktust, ilyen-olyan ideggyulladást, kisebb-nagyobb műtétet csak azért hoznak szóba a magyarkeszi nótakör tagjai, hogy legyen mit felejteni, vagy legyen mit dalban elmondani.- Kérem, én ezzel a bajommal egyedül vagyok a faluban. Néha meg sem tudok mozdulni, de hétfő estére elszáll, mert nekem itt a helyem a kultúrba - mondja kemény határozottsággal a citerazene- kar egyik tagja. Erről máshol is meggyőződhetünk, nincs helye tehát kétségnek. A nótakört hárman képviselik a beszélgetéskor: Vörös Józsefné óvónő a csoport összetar- tója, Bakos János és Bebesi István a nótákat citeraszóval kísérő négy férfi közül ketten. Szavaikat, gondolataikat szóról szóra idézni helyszűke miatt sem lehet, meg kissé hihetetlennek is tűnik, nem igen divat napjainkban arról az örömről beszélni, ami mögött nem a munka pénzzel mérhetősége húzódik. Magyarkeszi nem mondhat olyan néprajzi örökséget magáénak, mint a Koppánymente, vagy Sárköz. Sem dalai, sem öltözékei nem olyan karakteresek. A nótakör tehát nem az úgynevezett „tiszta forrásából merít szomjat oltó éneket, őriz hagyományt. Ezúttal nem is célunk az eredetiség keresése. Arról az erőről kell beszélni, a szándékról, ami tizennyolc helybeli embernek hétről hétre biztos programot jelent. Ez a szám duplázódik, sőt, háromszorosára is emelkedik ha fellépésekről esik szó. A magyarkeszi nótakör - alig kétéves múlttal a háta mögött - hallatta hangját Re- gölyben, Hőgyészen, Bátaszéken, ne soroljuk tovább. Ne is tegyük fel lekicsinylőén a kérdést:- Van erre igény, a videós, színestévés világban, amikor neves előadóművészek néha fél vagy üres házzal „játszanak”? A válasz annyi, hogy van. Mert az a hit mozgatja a tizennyolc embert, hogy a falunak jó hírt, nevet szerezzen. Mert átformálja az egyént. A bevallottan részeges férfi a nótaszó kedvéért lemondott az italról. Megbecsült tagja lett egy kis létszámú körnek, ahol szeretettel emlegetik a két szervező, alapító nevét: dr. Oszetszky Kláráét és dr. Szőcsényi Juliannáét, ök a valamikori tollfosztók, kendertiprók hangulatát keresve, idézve próbáltak embereket toborozni, csoportot, közösséget formálni. Ma már nincsenek jelen, talán éppen ezért is követeli a nótakör elevensége, egy szakember irányító gondoskodását, mert a helybeli téesz és tanács anyagi támogatása mellé feltétlenül szükségeltetik ez is. Mészcsík a gyepen Három fiatalember szorgoskodik a frissen kaszált réten, ami néhány óra múlva sportrendezvények színtere lesz. Török József, Oláh Imre és Illés Gyula a szombati sportnap terepét rendezi. Mésszel húznak csíkokat a gyepre, jelölve a játékhatárokat. Az ifjúsági klub hívta diadalra Nagybe- rény, Felsőnyék, Nagyszokoly ifjait. Szándék, hogy itthon találjanak kikapcsolódást, szórakozást. Évekig hontalannak érezték magukat a magyarkeszi fiatalok, mert a faluban nem akadt olyan hely, amit sajátjuknak mondhattak volna.- Nézze meg, hogy mindig, minden helyen igénylik a magam korombeliek, hogy közösségben szórakozzanak - magyarázza Török József. Hová mehetünk mi? Van egy mozi, egy presszó, egy italbolt, egy másik presszó, de egyszerűbb ha azt mondom négy-öt kocsma. Az italra szükség van, mert kialakult a szórakozásnak ez a rossz szokása, de valami mást is elfogadnak a gyerekek, csak találni kell nekik... Míg mesél a három fiatalember, a sportpálya szélén álló házikó felé vezetnek. Ez az új birodalmuk. Arcukon büszkeség látszik, amint belépünk az alig 25 négyzetméteres helyiségbe. A falakon egy-két plakát jelzi a dekorálás igényét, szándékát. A körbe elrakott székek vendégeket várnak és a söprés nyoma is friss. Szófián tekintetük értékelést vár, hiszen a látvány két kezük munkája - ha tetszik - dicsérete. Szalonnás július Tulokné Kovács Erzsébethez irányítanak, annak a községnek a vezetőjéhez, ahol a fiatal házasok találtak egymásra, hogy közös programokban együtt tölthessenek néhány órát.- Van hova tartozni - mosolyog Tulokné Kovács Erzsébet - és már kezdi is a klub történetét. - Mi lenne ha? - tettük fel hogy együtt maradjon a társaságunk. Új tagokat csak úgy veszünk fel, ha mindenki beleegyezik. * Az említett három közösség mindegyikét a munkaidőn túli közös programok hívják alkalomról alkalomra. Céljuk a szórakozás, ám ami ugyancsak jellemző mindegyikre, hogy a falu gondjait is emlegetik. Leginkább az óvodaépítésről beszélnek, ami mostanság foglalkoztatja őket. Ez terveikben, mint az elvégzendő társadalmi munka szerepel. Itt kell visszakapcsolni a bevezető gondolathoz, mert az együttszórakozó közösséget községpolitikai célok megvalósítására is mozdítani lehet, csak érezniük kell: van hova tartozniuk. DECSI KISS JÁNOS A viszontlátás első pillanataiban Bertus Ferenc és Lothar Georgi
