Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-08 / 159. szám

1987. július 8. tstHPÜJSÄG 3 Vasútnosztalgia I. A megmentett értékek (TUDÓSÍTÓNKTÓL.) Kevesen tudják, hogy Tolna megyében több olyan érté­kes vasúti jármű van, amely nemcsak az egész ország érdeklődésére tarthat szá­mot, de az idelátogató külföldiek is gyak­ran megnézik. Egyik ilyen ipari műemlékünk a jelen­leg bátaszéki vontatási telepen tárolt 341-012-es gőzmozdony, amely része­se volt 1882-ben a Baranya-Szentlő- rinc-Budapest-Kelenföld vonal megnyi­tásának. A vasutat építő részvénytársa­ság ebből a sorozatból 18 darabot ren­delt a Wöhler cég berlini gyárából a vonat teljes kiszolgálására. A gőzös üzem befe­jeztével, sajnos, sok értékes mozdony lett a lángvágópisztoly áldozata. Ezt a moz­donyt is a Sárvári Cukorgyár udvarán ta­lálták meg félreállítva. A beinduló szezon munkái miatt szerencsére nem jutott ide­jük a leselejtezésre, így maradt meg a mozdony az utókor számára. A Pécsi MÁV Igazgatóság a Közlekedési Mú­zeummal közösen vette át, majd a Nagy- kanizsai Vontatási Főnökségen hozták üzemképes állapotba. A mozdony az „újkori” első lépéseit 1982. november 4-én tette meg Nagyka­nizsa és Fonyód között négy óra alatt három kocsit vontatva. A próbamenet a nap slágere volt. November 16-án már élesben továbbította a jubileumi szerel­vényt Pécstől Dombóvárig. Az érintett ál­lomásokon sokan várták kíváncsian a pöfékelő gőzparipát, egyaránt megdo­bogtatva kisiskolások és vasútszeretők szívét. Ezt követően a mozdony Báta- székre került az esedékes főjavításra. A kapott feladat nagy volt, hisz ilyen mun­kát itt még nem végeztek, de a lelkes la­katos és irányító gárda sikeresen oldotta meg a feladatot. Országos bemutató volt 1985. május 14-én Budapest-Nyugati és Vác között, melyen két mozdony vett részt, köztük a miénk is, amely egy há­romkocsis ünnepi szerelvényt húzott Ve­resegyházán keresztül Vác felé. Részt vett még az év április 2-án a Nagykani- zsa-Budapest-Déli vasútvonal megnyi­tásának 125. évfordulóján. Most Máté­szalkára kapott meghívást, ahol ugyan­csak egy jubileumi menetet fog továbbí­tani. Augusztus 20-án lesz ugyanis 100 éves. a Nyíregyháza-Mátészalka vasút­vonal. A mozdony 1982 óta eredeti szá­mát, az 1026-ost viseli. Számtalan külföl­di - főleg angol és nyugatnémet - vasút­barát tud a mozdony létezéséről és kere­si fel Bátaszéken, hogy Európa egyik leg­régibb mozdonyát személyesen is meg­csodálhassa. A mozdony azóta is jó álla­potban van, amely elsősorban a báta­széki vontatási telep dolgozóinak kö­szönhető, nagy szeretettel gondozzák, javítják a jelenleg 105 éves gőzmoz­donyt. BELES LAJOS és BODA EMIL Fotó: PÉTERFALVI GÉZA Az utolsó órában... (2) MEDINA, Apponyi-kastély Elnevezése ellenére is inkább ne­vezhető kúriának a késő klasszicista stílusban 1840-ben épült Apponyi- kastély, amelyet negyven évvel ké­sőbb eklektikusán bővítettek. Ma az ál­talános iskola alsó tagozata kap helyet az épületben. A kiugró középrészen két dór oszlop mutatja a régi díszítés nyomait, a timpanonon ezt feltehetően eltüntették, bevakolták. Számtani kép­lettel 3 + 1+3 - az épület felépítése. A hátulsó terasz az elvadult, gondozat­lan növényzet miatt ma már megköze­líthetetlen, a nemes fenyők, tuják, buk- szusok helyén a bodza tenyészik. T. ZS.-CZ. S. A műemlék jellegű épületen ki tudja meddig lesz mit védeni? A KSZE már Indonéziában is „kukoricázik” A tárgyalóasztalnál Óriási hőség a szabadban, amiből a KSZE Agrárfejlesztő Közös Vállalat szek­szárdi központjában a tanácskozóterem­ben semmi nem érzékelhető, ott kelle­mes hűs van. A szakemberek egy cso­portja, az igazgató és helyettese, vala­mint egy tolmács Normansyah Budianta- ra Soaskotjoval az Indonéz CAE PT Can- di Artha Estate vállalkozó társaság egyik igazgatójával tárgyal. Az egyszerűbb, hétköznapi életben szokásos beszélge­tésnek nincs szükség tolmácsra, de ami­kor a magyar kukoricaprogram részletei­ről esik szó, bizony az indonéz igazgató­nak is akadnak gondjai, - sűrűn nyúl a vaskos angol szótár után. Hiába, itt már egy vállalkozás legapróbb részleteit tár­gyalják. Pro és kontra hangzanak el az érvek, a kérdésekre a válaszok. Gyorsan, jó szellemben és igen hatékonyan dol­goznak a KSZE-sek. Ezúttal is a precíz reagálás a lényeg, így éppen az beszél, aki a terület legjobb ismerője.- Rajtunk semmiben sem múlik a program indonéziai sikere - mondja La­katos Csaba, a KSZE igazgatója. - Ko­molyan kezeljük a témát.- Tenni és bizonyítani akaró szakem­bereket küldjenek Indonéziába - kéri Normansyah igazgató.- Végül is csak ily módon számítha­tunk mi is sikerre - érkezik rá a válasz, majd így folytatja Lakatos Csaba - Bízom szakembereink felkészültségében, hi­szen nekünk naponta, 300 partnerünk üzemeinek valamelyikében kell az adott viszonyokkal megküzdeni. A kukorica egyébként „szimpatikusán” termelhető növény. Indonéziában is megtalálható az a munkaszervezési módszer és forma, mellyel gazdaságosan termelhetik. Helyeslő bólintással nyugtázza mind­ezt az indonéz partner, a tolmács szavai nyomán. Egy gyors telexkapcsolat igé­nye is felmerül, a partner indonézül irt so­rait kell hazajuttatni. Nincs gond, csupán annyi a megjegyezés, milyen jól ír az in­donéz szakember. Jók a betűi... Úgy lát­szik ez is valamelyest a szimpátiához tar­tozó apróság lehet. Itt elhangzik egy tréfa is: legjobb ha oxfordi „kiejtéssel” gépelik le a szöveget... A visszautazás körüli bo­nyodalmakról ejtenek szót, míg Rózsási Attila, a KSZE igazgatóhelyettese és Csi- bor István főosztályvezető az előzmé­nyekkel ismertet meg. Két magyar Indonéziában- Ma már nevetve mondhatjuk az álta­lunk faragott kis rigmust, hogy: Borna és Celebesz (tartományok) magyar volt és magyar lesz! Ezen persze nevettünk, de nézzük ho­gyan került mindez egyáltalán szóba?- Vépen külföldi diákok tanulnak. Apró véletlen, hogy ez az intézmény a KSZE-t összhozta a Technoimpex Külkereske­delmi Vállalattal... és valahogy innen a kapcsolat. - Az indonéz élelmiszerter­melés fejlesztésével kapcsolatos teen­dőkből nekünk is jut így feladat. Korsze­rű, hatékony termelési módszereket kí­vánnak megvalósítani, és önellátókká szeretnének válni. Ehhez nyújtunk mi se­gítséget - mondja Csibor István.- Arról van szó, hogy újra kell gondolni az indonéz termelési módokat - szól át az igazgató. - Egy indonéz vállalkozó meg­bízta a KSZE-t, egy 1000 hektáron meg­valósításra kerülő növénytermelési rend­szer kidolgozásával, melyben jelentős szerephez jut a kukorica.- Márciusban utaztunk a helyszínre Rózsási Attilával - veszi át a szót. ismét Csibor István - tanulmányoztuk a hely­színt, a körülményeket, a természeti adottságokat és elkészítettünk egy tanul­mányt, amit a megbízó elfogadott és megrendelte az üzlet menedzselését. Minden eszközt, anyagot, ami tőlünk ve­hető meg, vásárlási előnyben részesít. Tőlünk juthat ki a technikai kiszolgálása is a technológiának. Már ami eszköz in­nen vihető. Az ottani, indonéz igazgatója ennek a vállalkozásnak Normansyah úr, aki eljött Szekszárdra, hogy a helyszínen lássa azt, ami ebből adaptálható. Közben a társalgás, az üzleti rész ösz- szegzésével ér véget. Cél: az életszín­vonal növelése Indonéziában, és a két fél kölcsönös előnyökön alapuló együttmű­ködése, így az első lépcsője lehet a to­vábbi üzleteknek. Egy indonéz szekszárdi tapasztalatai A magyarországi tapasztalatokról és a KSZE-nél szerzett impresszióiról kérde­zem Normansyah urat.- Biztos technológiát, a jövőre nézve valódi segítséget várunk ettől az üzlettől, ami az életszínvonal javulásához vezet­het majd hosszú távon. Várhatóan a ma­gyar módszer gazdasági és szociális erősödéshez is vezet a térségben. Re­méljük, szélesedni, terjedni is fog. Látom a KSZE-nek mint rendszernek a fontos­ságát a magyar mezőgazdaságban. Mi indonézek nagy tisztelői vagyunk a fejlett agrárkultúrával rendelkező Magyaror­szágnak. A hozamok mindenre bizonyí­tékkal szolgálnak, ezt tapasztaltam. Szimpatikus az az elv is, hogy nem elég­szenek meg a jó eredményekkel, hanem azok folyamatos javításán fáradoznak.- A KSZE szakembereinek tájékozott­sága, szakértelme olyan szintet képvisel, mely minden igényt kielégít. Az önök ha­zájában a mezőgazdaság fontos, ezt lá­tom. Ez sikere is egyben boldogulásuk­nak, embereik profi módon dolgoznak, és magas a technológiai szint is. Megelé­gedetten térhetek haza. Minden kérdés­re, ami bennem még otthon megfogal­mazódott és problémás volt, pontos, pre­cíz választ kaptam. Mindehhez viszont feltétlenül szükség volt a jelenlétemre. Minden kérdést tisztáztunk. Kapcsola­tunk korrekt és jó.- Ön itt egy történelmi borvidék földjét is járta. Remélem, megkóstolta a híres szekszárdi vörös bort?- Nálunk nem szokás a fogyasztása, de tiszteletből megkóstoltam, és meg kell mondanom őszintén, hogy nagyon ízlett. Finom volt. Tudom, Szekszárd ősi borvi­dék, múltja is történelmi értékű, de meg­fogott az is, hogy itt szorgalmas, a földet művelő emberek élnek, akik hét végén sem unnak bele a kertészkedésbe, sző- lészkedésbe. Ez pedig a fejlődés biztosí­téka SZABÓ SÁNDOR Fotó: ELLER JÁNOS A gépi berendezések is innen kerülhetnek Indonéziába Az indonéz vendég a gépekkel is közelről ismerkedet Útra készen a 105 éves mozdonymatuzsálem

Next

/
Thumbnails
Contents