Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
8 Képújság 1987. július 4. A kovácsprésműhelyben befejeződött az új présgép alapegységeinek felszerelése A tó áttetsző vizében visszatükröződik a fenyőerdők zöldje NDK Feltalálók iskolája A feltalálás - megtanulható tudomány. Ezt tartotta szem előtt az NDK Műszaki Kamarájának vezérkara, amikor életre hívta a feltalálók iskoláinak országos hálózatát. Az iskolák kollégiumi rendszerben működnek. A hallgatók egyhetes bentlakásos intenzív képzésben vesznek részt, majd a tanultakat kéthónapos üzemi munkával egészítik ki. Ezután ismét egyhetes elméleti oktatás következik, s végül sor kerülhet a diplomamunka elkészítésére, egy találmány kidolgozására. A tananyag módszertani és gyakorlati tapasztalati tudnivalókat tartalmaz, s példák sokaságának ismertetésével mintegy rávezeti a felnőtt diákokat a feltalálói gondolkodásmód elsajátítására és törvényszerűségeire. Az elmúlt hat évben 120 tanfolyamon 65 üzem több mint 3000 technikusa és szakmunkása tanulta ki a feltalálói „szakmát”. A hallgatóknak mintegy fele azóta eredményes ésszerűsítői, újítói és feltalálói pályát futott be. Munkáik jelentős részét bevezették a termelésbe, s jól hasznosítják azoknál a vállalatoknál, ahol dolgoznak. Tavaly a Műszaki Kamara ötletversenyt hirdetett elektromos és elektronikus fogyasztási cikkek továbbfejlesztésére. A versenyre 3336 érdeklődő nevezett be elektronikai játékok, lakás-, sport- és kempingcikkek, valamint kerti szerszámok tervével. Voltak elképzelések új típusú mikroszámítógépekről és villanyautókról is. A javaslatok 40 százalékát találmánynak ismerték el. A számos apróbb-nagyobb ötlet közül figyelmet érdemel például a hangjegytró gép és az elektronikus sakkóra, amely egy 13 éves fiú találmánya, aki ezért különdí- jat kapott. Az ilyen és más hasonló jellegű kezdeményezések is hozzájárultak ahhoz, hogy 1981 és 1985 között annyi új technikai megoldás tervét készítették el és nyújtották be a Műszaki Kamarának a vállalkozó szellemű feltalálók, mint előzőleg tíz év alatt. A kétárbocos vitorlástól az atomipari gépekig A leningrádi Izsorszki gyárban felszerelték egy 12 ezer tonna teljesítményű, 500 tonnás öntvények gyártására alkalmas présgép első alapegységeit. A gyár története 1722-ig nyúlik vissza. I. Péter cár akkor adott parancsot, hogy munkásokat vezényeljenek a Toszna és Izsóra folyók partjára kétárbocos hajók építésére. Az izsorszki hajóépítők szerelték fel azokat a vitorlásokat is, amelyekkel orosz tengerészek föld körüli útjaik során felfedezték a fehér földrészt, az Antarktiszt. A legendás „Auróra cirkáló” és a „Patyomkin” különleges páncélzata is az izsorszki gyárban készült. Száz évvel ezelőtt kezdték meg a torpedónaszádok és aknaszedők építését. A nagy honvédő háború éveiben páncélozott hadihajókat gyártottak. Ma az Izsorszki gyár az atomipari gépgyártás első számú szovjet vállalata. Gyártási körébe tartozik továbbá energetikai berendezések, exkavátorok és új konstrukciós anyagok előállítása is. Az „lntenzifikáció-90” program keretében a vállalat rekonstrukciója gyors ütemben folyik. A hagyományos technológiákat újak váltják fel. Többek között bevezetik a plazmamegmunkálási módszert is. Széles körben alkalmazzák az automatizált tervezési és technológiai folyamatirányítási rendszereket. Tátrai tengerszemek Védik a tavak tisztaságát nyíre kicsi tavak faunájának azonban fontos eleme az állati plankton. Az apró, látszólag jelentéktelen élő szervezetek között napjainkig fennmaradtak jégkorszakból származók is, olyanok, amelyek sehol másutt nem találhatók. Mi lesz azonban a sorsuk a tátrai természetben ezeknek az embert megelőző élő értékeknek? Dr. Milan Érti kandidátus vezetésével a Szlovák Tudományos Akadémia Halászati és Hidrobiológiái Laboratóriumának kutatócsoportja tavaly összegezte a negyvennégy tátrai tavon végzett kutatómunkájának eredményét. Megállapították: nemcsak az ember közvetlen beavatkozásai, hanem egyben az ipari szennyeződések is rontják a vízminőséget. Az átvizsgált tavak közül hatban a víz savasodása következtében már elpusztult az értékes állati plankton. Az ostravai búvárok, akik szinte minden esztendőben tisztítják a tavakat, számtalan konzervdoboz mellett kihalásztak már belőlük babakocsit, kimustrált kerékpárt, fémágyalkatrésze- ket, s egyéb hasonló meglepetéseket. Legutóbb szigorú rendelkezéseket hoztak a tátrai természet védelmére. Építési tilalmat rendeltek el, kitiltották a gépkocsikat egyes veszélyeztetett területekről. Azt remélik, hogy az intézkedések hatására csökkenni fog a szennyezés, és a Tátrai Nemzeti Park törvény védte területének szerves részét képező tavak tartósan megőrzik viszonylagos tisztaságukat. A Magas-Tátra ékességei a tengerszemek. Számuk változik. Egyesek közülük csak a tavaszi olvadás és a nagy esőzések után láttatják magukat, másokat tartósan ellep a vegetáció, eliszapo- sít a tőzeg, eltüntet a kőtörmelék. S tapasztalat bizonyítja, hogy az emberi tevékenység is kedvezőtlenül hathat rájuk. Például a Lomnici-csúcsra vezető drótkötélpálya építésénél a robbantások megbolygatták a Kőpataki-tó altalaját, és kérdéses, vajon ezt a jelentősen megapadt vizű tavat sikerül-e megmenteni a jövő nemzedékei számára. Útikalauzok szerint a Magas-Tátra csehszlovákiai térfelén hozzávetőleg száz tengerszem van, a lengyelországi részét negyvenhárom tó ékesíti. Az alsó erdősávban csak kevés a tó, s közülük csupán egy, a Csorba-tó nagyobb (19,76 hektár). Szubalpesi zónában, a törpefenyők sávjában helyezkedett el a tavak mintegy 30 százaléka. Igazi otthonadójuk azonban az alpesi övezet, a meztelen bércek, az örök hó és az arktikus növényzet birodalma. A legnagyobb tengerszemegyüttest a Nagy-Tarpataki- völgyben találjuk (27), de tavakban általában gazdagabb a hegyvonulat nyugati része. Ott van a legnagyobb szlovákiai tátrai tó, a Nagy-Hincó-tó, húsz hektárt meghaladó területével, mely egyben a legmélyebb is (53,2 méter). Régebbi adatok szerint méreteit tekintve századunk elején túltett rajta a Csorba-tó. Régebben a pásztorok, a bányászok és a vadászok előszeretettel építették fel hajlékaikat a tavak partjai közelében, a XIX. század derekától pedig megépültek az első turista menedékházak. A XVII. és a XVIII. század fordulóján, a népi mondák hatására még a legtekintélyesebb Tátra-kutatók is azt a nézetet vallották, hogy ezek a hegyi tavak föld alatti áramlatokkal kapcsolatban állnak a világtengerekkel. Ezért nevezték el őket tengerszemeknek. A tátrai tavak többségének vízhömér- séklete még a legfullasztóbb nyári melegben sem haladja meg az öt fokot. Sok tavat a víz látszólagos színe szerint neveznek el. Valójában a víz természetesen áttetszőén tiszta és a látszatot elsősorban a mélysége, a megvilágítása, a környező csúcsok tükröződése, a fenékaljak összetétele, főleg azonban az itt előforduló növényi mikroorganizmusok keltik. Kirándulók a Csorba-tó partján A forrásművek szerint egyes tavakban bőséges volt a halállomány. Napjainkban lengyel oldalon már csak a Halas-tóban, a szlovák területen pedig a Pop- rádi-tóban van telepi- tetlen pisztráng. A Csorba-tóban már csak telepített halak vannak. A magas fekvésű, többKINA Élénkülő zenei élet A keresett árucikkek listáján ma Kínában a színes televízió és a hűtőszekrény mellett ott vannak a hangszerek is. Az 1979-ben bevezetett gazdasági reformok növelték a kínai családok jövedelmét, így egyre több ember törekedhet arra, hogy az anyagi jólét mellett művészi és kulturális élményekhez is jusson. A múltban csak nagyon kevés család engedhette meg magának, hogy hangszerre is költsön. A többnyire drága hangszereket főleg a kulturális szervezetek, iskolák vásárolták meg. Ám 1986 első felében csupán a Pekingben eladott zongorák 80 százalékát már magánszemélyek vették meg. Bár egy zongora ára 2000 jüan - 700 dollár -, ami éppen a hússzorosa a kínai városi lakosság havi átlagkeresetének, a szülők habozás nélkül költik pénzüket erre a „szellemi beruházásra” gyermekeik érdekében. A megnövekedett érdeklődés új távlatokat nyitott a hangszeripar előtt. Az utóbbi öt évben a sanghaji zongoragyár évi 10 százalékkal növelhette termelését. Tavaly gyártósort vásároltak az Egyesült Államokból és tervezik a gyár további bővítését is. Egyre több gyerek tanul zenét. Pekingben, Hangcsouban és Sanghajban a múlt év első felében 47 százalékkal nőtt a hangszerek eladása. A Pekingi Zongoragyár tavaly 4800 hangszer elkészítését vállalta, miközben a megrendelések száma már akkor meghaladta a tízezret. Nagy a hiány a gyermekek részére készülő negyedes, feles és háromnegyedes hegedűkből is. Érdekes módon a felnőtthegedűk iránti kereslet nem emelkedik. Talán, mert a felnőtteknek kevesebb idejük van a sok tanulást igénylő hangszerek technikájának elsajátítására. Ezért ők inkább a gitárt választják. A popzene és a tánc növekvő népszerűsége megnövelte a fúvós hangszerek keresletét. Ezeket a múltban csak hivatásos zenészek és zenekarok vásárolták, ma azonban műkedvelő fiatalok és tánczenekarok is keresik. Vidéken persze, továbbra sem mentek ki a divatból a régi hagyományokat őrző népi hangszerek. Ezeknek a forgalma sem csökkent. Sőt, mivel egyre több műkedvelő vidéki, falusi színtársulat alakult, nagy szükség van ezekre a zeneszerszámokra is. A kínai zenei élet erősen megélénkült, melyet az is jelez, hogy Kína első nemzetközi zenei versenyének tiszteletbeli tanácsadója Yehudi Menuhin volt. Szeptemberben Pekingben pedig nemzetközi ifjúsági hegedűversenyt szerveznek. KNDK A Korjo-kerámia művésze Korea ősidők óta híres porcelánjáról. Az itt készült porcelán a régi időkben is vetekedett a kínai és a japán alkotásokkal. Napjainkban a porcelánipar és a porcelán művészete ismét virágkorát éli a Koreai NDK-ban. A porcelán és a kerámia neves mestere U Csi Son iparművész, a phenjani Manszunde Művészeti Stúdió munkatársa. A hatvanas éveiben járó művész tizenhárom évesen kezdett a kerámiával foglalkozni. Művészetét olyan tökélyre vitte, hogy nevét és munkásságát hazájában és külföldön is a legjelentősebbek között említik. Munkáit elegáns formák, lágy tónusú színek, nagy képzelőerőt feltételező minták jellemzik. Noha minden alkotása a hagyományos kerámián alapul, modern ízlésvilágot tükröz. Különösen mesteri héjvázája foglal el jelentős helyet életművében. Az ilyen vázát korábban legfeljebb 30 centiméter magasságúra tudták készíteni, mivel a vázaalapra boruló vékony, finom csipkézett héj kiégetése nem engedett magasabb méretet. Nos a művésznek sikerült egy 67,5 centiméteres héjváza formába öntése. Ezzel a berakásos vázával új fejlődési korszakot nyitott meg a modern Korjo- kerámiaművészetben. U Csi Son vázájának bazsarózsa mintázata míves és kiegyensúlyozott, az alkotás mind színeiben, mind formájában harmonikus.
