Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! TOLNA MEGYEI Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA „Feleltetés” 1987. JÚLIUS 4. SZOMBAT vakációban XXXVII. évfolyam, (4. oldal) 156. szám ÁRA: 2,20 Ft A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról A szocializmus építésének évtizedei­ben népünk munkájának eredménye­ként gyökeresen megváltoztak hazánk társadalmi és gazdasági viszonyai: kivív­tuk a nép hatalmát, felszámoltuk a nagy­birtokrendszert, az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdonba kerültek, megteremtettük a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot. Fejlődésünk nem volt töretlen. A szocialista építés első éveit követő megrázkódtatás után azonban pártunkban, társadalmunkban volt erő a megújulásra. Kibontakozott a szocialista demokrácia, társadalmi közmegegyezés jött létre, a szocializmus építése nemzeti programmá vált. Rugalmas gazdaságirá­nyítást vezettünk be, a népgazdaság fej­lődésnek indult, nemzetközileg elismert eredményeket értünk el. 1960 óta a nemzeti jövedelem mintegy háromszorosára, az ipari termelés három és félszeresére, a mezőgazdasági terme­lés kétszeresére, a lakosság fogyasztá­sa, reáljövedelme két és félszeresére nőtt. Az ország jelentős anyagi és szelle­mi értékekkel gyarapodott. Javultak a munka-és életkörülmények; munkalehe­tőséget, teljes foglalkoztatottságot, szo­ciális és létbiztonságot teremtettünk. Ha­zánk gazdaságilag közepesen fejlett or­szággá vált. Népünk jogosan lehet büsz­ke munkájának eredményeire. Az utóbbi másfél évtizedben gyökeres változások mentek végbe a világgazda­ságban. Ezek, valamint a szocialista tár­sadalom építésének megváltozott felté­telei, az intenzív gazdálkodásra való átté­rés együttesen új követelményeket tá­masztanak, nagyobb és nehezebb fel­adatok elé állítják a magyar népgazdasá­got. Mindennek népgazdaságunk eddig csak részben tudott megfelelni. Késle­kedtünk a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásban. A gazdaságirányítás egésze nem ösztönzött és nem kénysze- rített eléggé az intenzív szakaszra való át­térésre, a termelési szerkezet átalakítá­sára, a nemzetközi versenyképesség ja­vítására. Növekedtek a gazdasági ne­hézségek. A fejlődés jelentősen eltér a XIII. kong­resszus határozatában megjelölt iránytól és a VII. ötéves tervben kitűzött céloktól. A nemzeti jövedelem nem fedezi a fel- használást, az adósságállomány és a költségvetési hiány tovább növekszik, eközben a közületi és a lakossági fo­gyasztás emelkedik. A népgazdaság teljesítménye alapve­tően meghatározza társadalmi életünk minden területének fejlődését. Ezért a Központi Bizottság halaszthatatlannak tartja, hogy megkezdődjön a felhalmozó­dott nehézségek felszámolása, a fejlődé­sünk útjában álló akadályok leküzdése, a termelési szerkezet átalakítása, a mű­szaki fejlesztés felgyorsítása. Szocialista fejlődésünk, a termelés elkerülhetetlen korszerűsítése, az életkörülmények javí­tása, az életszivonal további fejlesztése szilárd alapokat követel. A jelenlegi hely­zetben szükség van egy olyan stabilizá­ciós szakaszra, amelyben meg kell te­remteni a termelés és a felhasználás összhangját, és érvényt kell szerezni an­nak a követelménynek, hogy csak azt le­het elosztani, amit megtermeltünk. Ebben a szakaszban vállalni kell az átalakítással együttjáró küzdelmeket, konfliktusokat és terheket. A fő feladat: szocialista társadalmunk humánus alap­elveinek szem előtt tartása mellett hatá­rozottan érvényesíteni a racionális gaz­dálkodás követelményeit. Az egyensúly javítását most a kiadá­sok csökkentésével, tartósan csak a jö­vedelemtermelő képesség fokozásává lehet megalapozni. Több területen szakí­tani kell a helytelen gyakorlattal. Az elosztás nem előzheti meg az anyagi fe­dezet megteremtését. Változtatni kell a támogatások és elvonások áttekinthetet­len, a hatékonyságot elfedő rendszerén. Határozott lépéseket kell tenni a támoga­tások leépítésére, mivel az eredménye­sen dolgozó vállalatok rovására tartósan nem finanszírozható a veszteséges tevé­kenység. Meg kell valósítani a teljesít­mény szerinti differenciálást. A Központi Bizottság 1986. novemberi ülésén átfogóan elemezte népgazdasá­gunk helyzetét, és elhatározta, hogy gaz­dasági-társadalmi kibontakozási prog­ramot kell kidolgozni. A tervezetet a párt-, állami, társadalmi és tudományos szer­vezetek 38 vezető testületé véleményez­te. A Központi Bizottság az észrevételek figyelembevételével és mérlegelésével alakította ki állásfoglalását. I. A gazdasági-társadalmi kibontakozási program alapvető célja, hogy a társadal­mi és gazdasági élet minden szféráját megújítva új lendületet adjunk a szocia­lizmus építésének, megteremtsük a gaz­daság fejlődéséhez szükséges forráso­kat, s meghaladjuk a közepes gazdasági fejlettség szintjét. O A Központi Bizottság ügy Ítéli meg, hogy a gazdasági életben jelen levő kedvezőtlen folyamatok meg­állítására, kedvező irányú fordulat előké­szítése érdekében egy rövidebb stabili­zációs és egy hosszabb távú kibontako­zási szakaszra van szükség. Az első szakaszban fokozatosan meg kell állítani az eladósodás folyamatát, csökkenteni, majd meg kell szüntetni az álllami költségvetés hiányát. A kibontakozás érdekében fel kell gyorsítani az intenzív fejlődéshez, a világ- gazdasági folyamatokhoz történő igazo­dást, a tartós változásokat szolgáló szer­kezetátalakítást, a műszaki fejlődést, a ráfordítások csökkentését, s mindezek­kel a hatékonyság javítását. A gazdasági reformfolyamat széles körű kibontakoz­tatására van szükség. @ A termelés differenciáltan, első­sorban az exportképesség növe­lését szem előtt tartva'fejlődjön. A gazda­ságos konvertibilis elszámolású kivitel - főként a feldolgozóiparban - erőteljesen növekedjen. Ezt a meglévő termelési ka­pacitások jobb kihasználásával, azok kiegészítésével és korszerűsítésével, a termékek minőségének és műszaki szín­vonalának emelésével, a piaci munka ja­vításával kell elérni. A korábban jóváha­gyott központi gazdaságfejlesztési prog­ramok felülvizsgálatával, módosításával, a végrehajtás eszközrendszerének a ja­vításával gyorsítani kell az egyes ágaza­tok szerkezeti átalakítását. A fejlesztése­ket a nemzetközileg versenyképes terü­letekre kell összpontosítani. ® A gazdaságtalan termelés és ex­port támogatásának a leépíté­sét határozottabban kell folytatni. Azt a termelést, amely nem tehető gazdasá­gossá, meg kell szüntetni, egyidejűleg más hazai termeléssel vagy importtal gondoskodni kell a szükségletek kielégí­téséről. A fizetésképtelen vállalatok és szövetkezetek esetében szigorúan a fel- számolási és szanálási jogszabályok szerint kell eljárni. A felszabaduló tökét és munkaerőt a nagyobb hatékonyságú termelésben kell hasznosítani. O A népgazdaság egyensúlyának átfogó javítása érdekében a nemzetközi együttműködés lehetőségei­nek eredményesebb kiaknázására kell törekedni.- A magyar népgazdaság tudomá­nyos-műszaki haladásában, fejlődésé­ben meghatározó szerepe van a Szovjet­unióval, a szocialista országokkal kiala­kított együttműködésnek. Tovább kell fej­leszteni a KGST keretében kialakult, köl­csönösen előnyős műszaki-tudományos és gazdasági együttműködést, a szocia­lista gazdasági integrációt. A szocialista országok viszonylatában a lehetőségek jobb feltárásával, a forgalom kölcsönös bővítésével biztosítani kell a kiegyensú­lyozott áruforgalmi és fizetési kapcsola­tok megőrzését. Az együttműködést az igényekhez igazodva, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok fejlesztésével és a kölcsönös érdekeken alapuló közös vál­lalkozások útján is bővíteni kell.- A fejlett tőkés országokkal külkeres­kedelmi forgalmunk bővítésére és a fej­lesztési-termelési kapcsolatok elmélyí­tésére kell törekedni. Kínálatunkban nö­velni kell a nagyobb feldolgozottsági fokú és a jelentős szellemi munkát igénylő termékek arányát. Kapcsolatainknak jobban kell segíteniük a hazai műszaki haladást, a korszerű termelési eljárások elterjedését. Erősíteni kell a vállalatok közötti tartós és közvetlen kapcsolatokét, a termelési kooperációt. Kedvező feltéte­lek megteremtésével elő kell segíteni a működő tőke nagyobb arányú bevoná­sát.- A fejlődő országokkal folytatott kül­kereskedelmünkben a kölcsönösen elő­nyös együttműködést úgy kell alakítani, hogy az jobban szolgálja a hazai terme­lés szerkezetátalakítási céljainak a meg­valósítását. II. A rövid és hosszabb távú feladatok eredményes megoldásának egyaránt feltétele a népgazdaság tervszerű irányí­tásának javítása és a piac fejlesztése, törvényeinek figyelembevétele. O A központi irányítás alakítson ki olyan közgazdasági és társadal­mi környezetet, amely ösztönöz a vállal­kozásra, értékeli annak eredményeit, ki­kényszeríti a teljesítmény szerinti diffe­renciálódást, és képes elviselni a konflik­tusokat. a) A központi gazdaságirányitó szer­vek döntései meghatározóak legyenek: a szerkezetátalakítás stratégiai feladatai­nak megoldásában, az energiatermelés és -elosztás, a kitermelőipar, az infra­struktúra, továbbá a KGST-együttműkö- dés nagy horderejű kérdéseiben, a pénzügy- és hitelpolitikai irányvonal ki­alakításában. A kormány struktúrafej­lesztő tevékenysége ösztönözze és se­gítse a nemzetközi technológiai és tech­nikai fejlődés fő vonalainak követését. b) A feldolgozóiparban, az élelmiszer- iparban, az építőiparban, a fogyasztási cikkek termelésében, a szolgáltatások­ban tudatosan nagyobb teret kell biztosí­tani a keresleti-kínálati viszonyok érvé­nyesítésének. c) A gazdálkodásban aktív szerepet kell kapniuk az áru- és pénzviszonyok­nak, a keresletnek és a kínálatnak, a hi­telnek, az áraknak, az árfolyamnak, a jö­vedelmezőségnek és a nyereségnek. Szigorú pénzügyi, hitelezési és költség- vetési gyakorlatot alkalmazva fokozni kell a vállalati kollektívák érdekeltségét és felelősségét az eredményességben. @ A kibontakozás döntően azon múlik, hogy mennyire sikerül a vállalatokat, szövetkezeteket, a gazdál­kodó egységeket a gazdasági élet valódi önállósággal rendelkező, a jövedelem- és vagyongyarapításban közvetlenül ér­dekelt szervezeteivé tenni. A vállalatok nagyobb mozgékonysággal és ésszerű kockázatvállalással elégítsék ki a piaci igényeket, kerüljön összhangba a terme­lés és a kereslet. Gondoskodni kell, hogy a dolgozók a követelményeknek megfe­lelő képzésben és továbbképzésben ré­szesüljenek. Javítani kell a munkafegyel­met, a munkaerkölcsöt, a munkakultúrát. Jelentősen fejleszteni kell a vállalatok kö­zötti együttműködést, erősíteni a koope­rációs és szerződéses fegyelmet; bizto­sítani kell, hogy a vállalatok megállapo­dásaikat következetesen betartsák. © Az állam és a vállalatok viszonyá­ban legyen kiszámítható és átte­kinthető a szabályozás; az egyedi be­avatkozások jelentős csökkentésével erősíteni kell a gazdálkodó szervezetek önállóságát, a vállalati vezetés felelőssé­gét. A társadalmi és a vállalati érdekek egyeztetésében kapjanak nagyobb sze­repet az érdekképviseleti szervezetek. Intézményessé kell tenni a kormány, va­lamint a szakszervezetek, a szövetkezeti érdekképviseleti szervek és a Magyar Gazdasági Kamara közötti érdekegyez­tetést. O Az eredményes vállalati munká­hoz a gazdasági tisztánlátást elő­segítő, a gazdaságos termelést ösztönző vállalati adórendszerre, jól működő ár­rendszerre, a teljesítmény növelésére serkentő kereset- és bérszabályozásra van szükség. a) A vállalati adórendszer módosításá­val csökkenteni kell a termelőket közvet­lenül terhelő adók számát és mértékét, s egyúttal növelni a fogyasztáshoz kap­csolódó adókat. A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy megfelelő előkészí­tés után bevezetésre kerüljön a hozzá­adott érték típusú általános forgalmi adó. Tudomásul veszi, hogy ez a termelői árak csökkenésével és a támogatások leépí­tése miatt a fogyasztói árak növekedésé­vel jár. b) A hatékonyságot és a nemzetközi versenyképességet kifejező árrendszert és ármechanizmust kell kialakítani. Az árak tükrözzék a reális költésgeket és a keresleti-kínálati viszonyokat, de ne tar­talmazzák a hanyag munka költségeit. Az adóreform érvényesíti azt a mellőzhetet­len követelményt, hogy a termelői és a fo­gyasztói árak között szoros és folyama­tos kapcsolat legyen. Az alapvető lét- fenntartási cikkek és szolgáltatások meghatározott körében továbbra is ható­sági árellenőrzésre és befolyásolásra van szükség. c) Az adó- és árreform mellett olyan bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvé­nyesülését. Első lépésként csökkenteni kell a keresetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi hasznosságát. Módosítani kell a vállalati belső érde­keltséget: a tevékenység jellegéhez iga­zodó bérrendszerek, bérezési formák erősítsék az egyéni, illetve csoporttelje­sítmények és a keresetek összhangját. Ki kell dolgozni a szocialista brigádok és a dolgozók más közösségei vállalkozás­szerű munkavégzésének elszámolási, érdekeltségi rendszerét. @ A vállalati önállóság növelése, a nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő előnyök jobb kihasználása, a termelők piaccal való közvetlen kapcso­latának erősítése érdekében szükséges a külkereskedelmi tevékenység tartal­mának, szervezeti és érdekeltségi rend­szerének gyökeres átalakítása. ® A kibontakozásban a szocialista nagyüzemek és szövetkezetek hatékony gazdálkodásának, a főmunka­időben végzett tevékenység eredmé­nyességének van döntő szerepe. Ugyan­akkor a gazdasági teljesítmény növelé­sében valamennyi gazdálkodó szerve­zetnek - mérettől, tulajdon- és tevékeny­ségi formától függetlenül - részt kell vál­lalnia. © Céltudatosan fejleszteni kell a szocialista piaci viszonyokat. Új társasági törvénnyel is elő kell mozdítani, hogy változatos vállalkozási formák ala­kuljanak ki. Ösztönözni kell az új, rugal­masan működő, jövedelmezően gazdál­kodó közép- és kisméretű gazdasági szervezetek létrejöttét. Csökkenteni kell a termelésben és az értékesítésben meglevő vállalkozási kötöttségeket és ja­vítani az importnak a versenyt segítő sze­repét. Fel kell számolni az egyes szekto­rok vállalkozási feltételeiben fennálló kü­lönbségeket és a káros monopolhelyze­teket. ® A kisegitő-kiegészitő gazdaság, valamint a magántevékenység a szocialista gazdaságnak szerves része. Bátorítani kell minden olyan kezdemé­nyezést, tevékenységet, amely a nemzeti jövedelem növekedését és a lakosság életviszonyainak javítását szolgálja. A nagy- és kisüzemek közötti munkameg­osztás és együttműködés fejlődjön. Te­remtsék meg a társulás feltételeit, s ez is járuljon hozzá a nagyüzemek munkáját segítő termelési háttér kiépüléséhez. 0 A fejlesztési források bővítése ér­dekében nagyobb lehetőséget kell teremteni a vállalati eszközök mobili­zálására, a lakossági és vállalati pénzösz- szegek hatékony, előnyös befektetésére. Ezt szolgálja az értékpapírok formáinak bővítése, forgalmuk szélesítése. Az alapvető tulajdonformák változatos kombinációjával megfelelőbb kereteket kell létrehozni az értéktermelő tevékeny­ség bővítéséhez. Meg kell teremteni a le­hetőségeit, feltételeit, hogy az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel a vállalati vagyon gyarapításában és hoza­mának növelésében személyes érde­keltséget vállalhassanak. /fji A törvényességet és jogbiztonsá- W got a vállalatokon és szövetkeze­teken belül, valamint külső kapcsolataik­ban egyaránt erősíteni kell. A működési szabályzatok, kollektív szerződések, köl­csönös kötelezettségvállalások rangját, presztízsét növelni kell. A vállalatokon belül a munkahelyi de­mokráciát formalitásoktól mentessé kell tenni. Ugyanakkor egyértelmű és világos feladatelhatárolásokra van szükség a ve­zetésben, a vállalati tanács és az igazga­tó, a vállalati tanács és a szakszervezeti fórumok között. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents