Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

1987. július 30. NÉPÚJSÁG 3 Munkafegyelemről - másképpen Ro/ranPCn/om a rádiót’ s menten fülelek. Izgalmas dologról van Dtdr\afJU\bUIUI 11 SZ(jj mondhatni, közügyeink egyike a téma: a mun- kategyelem van terítéken. Magamban látni vélem a kérdezőt, amint elszánt tekintettel csörtet, már-mára veszélyt is vállalva mondandója okáh. „Asszonyom - hallik az éteren át, háttérben gépek dübörgése -, vallja meg, mennyit lóg el naponta a munkaidejéből.” Kínos hallgatás a válasz, s nekünk ez éppen elegendő. A kérdések ezután tovább peregnek, kiérződik belőlük a jobbító szán­dék, a megoldáskeresés eltökéltsége, tehát e tekintetben minden a legnagyobb rendben. Fájdalom, állapítjuk meg a riporterrel: a helyzet enyhén szólva ott is ki­fogásolható, s mi is rosszallóan kérdezzük: hová jutnánk, ha mindenki - akár a kifaggatottak - munkaidőben járna el megoldást keresni égető lakásgondjára s ejnye-ejnye, délelőtt tízkor próbálnánk bejutni az illetékes tanácsi vezetőhöz. Miért nem mennek korán, a reggeli órákban? És világos a sajátságos párhuzam - a riporternek hála aminthogy fillérekből lesz a forint, úgy a munkaidő elfecsérelt percei órákká, napokká soka­sodnak, s cseppjében a tenger alapon így érthetjük meg: ezért van az, hogy or­szágos szinten, annak a mostanság annyit emlegetett munkaidőalapnak csu­pán nyolcvan százalékát fordítjuk arra, amire hivatott, nevezetesen a teremtő, al­kotó és hasznos ténykedésre. S ki vitatná a mikrofonnal felfegyverkezett férfiú igazát, hogy tudniillik ezen a téren hatalmasak a tartalékaink, s hogy hasznosul­janak, ahhoz jócskán kell szigorítani a munkafegyelmen és az ellenőrzésen. így, így! Ámde számomra is váratlanul, egy gyors mozdulattal elnémítom a készüléket. Miért? Ha jól számolom, ebben a tárgykörben az utóbbi három évben, ez volt a kettőszázkilencvenkettedik riport, sajnálatosan ugyanabból a megkö- zelítésből-alapállásból. így tehát a bátran odamondogató toliforgatók végkövet­keztetése is csak egy és ugyanaz lehet: „fent" úgymond minden rendben, vél­hetjük; ott ismeretlen a lógás, a lazsálás, bezzeg „lent”, a futószalagok, üzem­csarnokok, gépműhelyek világában, a kétkezi munka terepén nagy a lazaság, ugyancsak lovak közé dobva az a bizonyos gyeplő. Számomra felettébb ellenszenves az ilyenforma egyoldalúság, persze nem mintha teljességgel alaptalan volna. Dehogy. Ám ettől függetlenül, a munkafe­gyelem ilyetén leegyszerűsítését, a valóságot nagyvonalúan figyelmen kívül ha­gyó szemléletet azért kifogásolhatom. Hová akarok kilyukadni? Oda, hogy most már jó volna egy olyan riportot is látni, olvasni, hallani, ahol a kérdést így is felteszik: Vezérigazgató, uram bocsá’államtitkár elvtárs, ön mennyit lóg el naponta a munkaidejéből? Szentségtörés? Hiszem, hogy a mai valóság ilyen megközelítése nem minősül annak, az az idő már a múlté. S azt is állítom: azon a bizonyos, társadalmi ranglétrán fölfelé haladva, az ellógott, ha­szontalanul töltött órákkal arányosan növekszik az országot ért veszteség is. S ne értsenek félre, nem azt akarom mondani, hogy az a vezető használja ki igazán a munkaidejét, aki könyökvédős hivatalnokként, szigorúan irodájában tölti munkanapját. Dehogy. Hanem az, aki elsősorban a fejét, az eszét használja, függetlenül attól, hogy alkalmasint munkaidőben van-e. Ehhez persze a megfe­lelő lelkesültség is szükségeltetik. t-lirtplpn e/&/zonyfa/anodom. Hátha sokat markolok és keveset fogok, i III i hjSZ [r£Som tárgyának számtalan megközelítési módja lehet. Itt van mindjárt az általános társadalmi fegyelem már-már tapintható lazulása. Vajon nem lehet ennek is következménye munkához való ilyetén viszonyunk? Gyanítom: igen. Vagy az elosztásban s a lehetőségekben létező mind nagyobb aránytalanságok. Gondoljuk meg: vajon nem üt-e vissza a szorgalomra, lelkese­désre az, ha valaki három műszakban akárha megszakítja magát, mások, társa­dalmilag haszontalan ténykedéssel az ötszörösét keresik? Másik lehetséges megközelítési mód az érdekeltség. Sokan hiszik: ez az egyetlen, üdvözítő eszköz egyebek közt a munkafegyelem megjavítására is. Va­lamelyest igazuk lehet, de azért nem egészen. A minap egyik kisközségünk téeszének melléküzemágában jártam. Padlóhoz szegezett az ott dolgozó nők hajtásának látványa, alig tudtam mozdulataikat követni a gyorsan suhanó fu­tószalag mellett. S én széplélek, hittem: hónap végén bizonyára a szorgalmukkal arányosan vastag az a boríték. Tévedtem. Mondták: ha valaki közülük eléri a havi háromezret, az már „szépen kap". S lám, mégis dolgoznak, kitartón, elszántan. Ugyan ki érti ezt? Más. Magas beosztású ismerősöm havi jövedelme harmincezer forint körül mozog. Róla ilyeténképpen joggal hihetjük: munkához való viszonya példás, szaggatja azt a képzeletbeli istrángot, s jó lesz rá vigyázni, nehogy sarkába sze­gődjön az infarktus. Vagy azért nem egészen? Munkastílusát, munkához való viszonyát nem isme­rem. Egyetlen adalékkal szolgálhatok csupán. Együtt ültünk végig egy olyan ér­tekezletet, ahol sorskérdéseinkről, húsba-vérbe vágó közös gondjainkról volt szó. Vezetőnk is egészen lázba jött, homlokát törölgette izgatottan, s kidülledt szemmel figyelt - a padfiókból kikandikáló pornóújságra. Esete persze nem általános, csupán arra bátorkodom felhívni a figyelmet, hogy munkafegyelem, a pozícióval elvárható lelkesültség, jó értelemben vett megszállottság dolgában azért a vezető beosztásokban lévőknél sincs minden a legnagyobb rendben. Ma kiváltképp szükséges a közhellyé koptatott vezetői példamutatás, egyenesen nélkülözhetetlen az előrébb jutáshoz. S hiszem továbbá azt is: senki sem érheti be annyival, hogy eleget téve mun­kakörikötelességének, kellőképpen felháborodik, elhatárolja magát a lazítástól, fegyelmezetlenségtől s a maga részéről ezzel letudja a „témát". A rni inkaf&ffwalprn okán, önmagunkban számot vetni, önvizs- 11 lui 11 gá/at0t tartani mindnyájunkra nézve kötele­zőnek tartom. Ugyanis erkölcsi alapok híján, példamutatás nélkül sem „fent”, sem pedig „lent” nem lehet elfelhőzni a lazaságokon. VARGA S. JÓZSEF A Mikromed első szállítmánya Megkezdte az orvosi adatgyűjtő rend­szerek szállítását a néhány hónapja Esz­tergomban alakult magyar-szovjet kö­zös vállalat, a Mikromed. Elsőként Moszkvába, egy orvosi műszerek kutatá­sával foglalkozó intézetnek küldtek 1,5 millió forint értékben adatgyűjtő egysé­geket. Ezek a mikroszámítógépet is tartalma­zó rendszerek egy-egy betegről nagyon sok adatot tárolnak és dolgoznak fel, s így gyorsítják, megkönnyítik az orvosok munkáját. Megkezdték a közös vállalatnál az elő­készületeket azoknak a mikroprocesz- szoros EKG-készülékeknek a gyártására is, amelyeket magyar és szovjet mérnö­kök közösen fejlesztettek ki, szovjet rész­elemekre alapozva. A méret nem lesz nagyobb egy kisebb dobozénál, s így a körzeti orvosok könnyen magukkal vihe­tik. Az év végére elkészítenek 50 darab kétcsatornás elektromiográfot, az izom- és az idegrendszer komplett vizsgálatára alkalmas műszert is. Ezeket a készüléke­ket egyelőre a Medicor esztergomi gyá­rában állítják elő, de rövidesen más hazai és szovjet üzemeket, tudományos kuta­tóintézeteket is bevon a fejlesztésbe és a gyártásba a Mikromed. A közös vállalat 37 gazdálkodó egy­séggel kötött, illetve köt kooperációs szerződést, olyanokkal, amelyek a leg­korszerűbb technikával készítik az orvosi elektronikai alkatrészeket, termékeket. Kialakítanak olyan együttműködési for­mát is, amelynek keretében az Eszter­gomban készített részelemeket kiegészí­tésre, további megmunkálásra Moszkvá­ba küldik, onnan visszakerül Magyaror­szágra, majd innen tovább a nemzetközi piacokra. Gazdasági vezetők a kibontakozási programról Növelik az exportot a Gemenc Ipari Szövetkezetben A gazdasági-társadalmi kibontakozás prog­ramjáról adott ki állásfoglalást a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága július má- sodikán. Az állásfoglalás értelmében minden egyes ágazat, üzem, vállalat, gazdaság és intéz­mény elkészíti a maga rövidebb, illetve hosszabb távú programját, meghatározzák céljaikat, fel­adataikat. Mi a legfontosabb tennivaló most és a közeljövőben? Erre a kérdésre kerestük a választ a megye gazdálkodó egységeiben. A Gemenc Ipari Szövetkezet elnöke, Strobl József mindenekelőtt a szövetke­zet jelenlegi eredményeiről szólt.- Termelésünk hetven százalékát ma már a faipari termékek teszik ki, ezenkí­vül lakatosipari profillal rendelkezünk. Faipari termékeink 80 százaléka tőkés exportra megy. Az előző évben 26 millió forint volt a tőkés exportunk, idén az jóval több lesz: 40 millió forint realizálódik. Ez a szövetkezet termelésének ötven száza­lékát teszi ki. A belföldi értékesítésre szánt termékeinket zömmel kooperáció­ban készítjük, de ezek döntő többsége is tőkés exportra kerül. Nyugágyakat, ülőkéket, gyermekrá­csokat, asztalokat, újságtartókat, s ki­sebb kiegészítő lakberendezési tárgya­kat készítünk. A vevőink holland, svájci, francia, NSZK-beli és angliai cégek. Ez év második felétől igen szép kivitelű gyermekbútort gyártunk - amerikai ex­portra. Ennek az értéke 8 millió forint. A szövetkezet évről évre dinamikusan növelte az exportját, de ehhez nem ren­delkeztünk elegendő alapokkal. Az OKISZ-tól és a KISZÖV-től kaptunk tá­mogatást - ez a két kölcsön terheli a szö­vetkezetünket. A kibontakozási programtól minde­nekelőtt azt várjuk, hogy a fejlesztéshez megfelelő pénzügyi alapjaink képződje­nek, mivel a fejlődésnek csupán az ele­jén tartunk. Az eddig ismert szabályozó- változások arra engednek következtetni, hogy a tőkés export helyzete javul a bel­földi termeléshez képest. A gazdaságos exportunk növekedni fog, a nyereségünk kismértékben csökken ugyan, de na­gyobb fejlesztési pénzeszközeink kép­ződnek. Az elmúlt évben a szövetkezet jelentő­sebb gépi beruházásba kezdett, melyet a következő években folytatni kívánunk. Ez megteremti a termelésnövelés alap­jait. Modernizálnunk kell mindenképpen a festőműhelyt, festékszóró berendezé­seket vásárolunk. A faipari gépi meg­munkálásnál olyan korszerűsítést kell végrehajtani, amely jobban, szebben megmunkált alapanyagot eredményez. Importgépeket vásárolunk, olyanokat, amelyek nemcsak energiatakarékosak, de termelékenyek is. Évente 100 mintát készítünk a tőkés piacokra, a legjobb szakembereink vég­zik ezt a munkát, hisz a gyorsaság és a minőség a legfontosabb követelmény. Ezeket elküldjük a partnereinknek, kiállí­tásokra visszük, s hozzávetőleg tíz szá­zalékuk új termékként realizálódik. A fa­tömegcikkeink gyártását kívánjuk min­déképpen továbbfejleszteni, mivel az igények a bonyolultabb gyártású, fino­mabb termékek felé tolódnak. A kibontakozási program a szerkezet- változást szorgalmazza. Mivel nyeresé­gesek a termékeink, megfelelő alapok képződnek a program végrehajtására. Fontosnak tartjuk azt is, hogy szövetke­zetünk csupán egy partnerrel kötelezi el magát, négy külkereskedelmi vállalaton keresztül tíz országba exportálunk. A piaci igényeket így tudjuk gyorsan követ­ni. A szövetkezet vezetősége és tagsága nyitott a program végrehajtására, mi ed­dig is mindig képesek voltunk megújulni. Nálunk az átlagosnál minden tekintetben többet vállaltak a szövetkezeti tagok, hisz ha kellett, az export úgy kívánta, hétvége­ken is dolgoztak. Ennek bizonyítéka a ta­valyi év, és az idei első félév eredménye. Akik nem bírták a nálunk megszokott tempót elmentek, maguk a brigádok „mondtak föl” nekik. Ez nagyon egészsé­ges folyamat, hisz a jobbak maradtak, s a fizetésük is több lett. A szövetkezet a programból rá vonatkozó részt követke­zetesen akarja és fogja végrehajtani. Bí­zunk abban, hogy az eredményes gaz­dálkodás a saját egyéni boldogulásunkat is jelentősen befolyásolja. D. VARGA MÁRTA Élénkülő építőipari termelés Az év eleji tetemes kiesést követően, márciustól folyamatosan élénkül a kivite­lező építőipar termelése. A félév végére a kivitelező szervezetek teljesítménye a tervelőirányzat körül alakult, pótolták a mintegy 1,3 milliárd forintnyi termelési le­maradást. Egyebek között ezeket állapít­ja meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium most elkészült első félévi je­lentése. Az év első hat hónapjában összessé­gében mintegy 3 százalékkal több építé­si-szerelési munkát végeztek el a vállala­tok, mint tavaly ilyenkor. Az építőipari munkák iránti kereslet a beruházási terü­leteken élénkült, a fenntartási munkáknál viszont mérséklődött. A szak- és szerelőiparban keresleti, a mélyépítőiparban pedig kínálati piac ala­kult ki. A lakásátadások üteme javult, mintegy 8700 lakás átadásával az éves tervelő­irányzat 40 százaléka teljesült. A kivitelező építőiparban jelenleg 260 ezren dolgoznak, a létszám hétezerrel csökkent. A vállalatok és szövetkezetek létszámcsökkenése jóval nagyobb üte­mű volt, míg a kisszervezeteknél csak­nem 10 ezerrel többen dolgoznak, mint egy évvel korábban. Enyészetnek indult. A piaristák birtoka volt egykoron Szentivánpuszta, a régi cselédházak bevakolatlan homlokzatukkal, az idős emberek gondolkodásukkal, ma is a múltat idézik. De a mában, sőt a jövő­ben szeretne élni az itt lakó harminc család (közülük már csak ketten fiata­lok). Egyre nehezebb ez, mert minimá­lisra csökken az életlehetőségük. Mondják, évek óta nem hallgatta meg őket senki, úgy érzik, a világ véget ér a pusztán. A fiatal tanácstagot azért vá­lasztották meg, mert „kijárta” a sármen­tes, de nem pormentes utat az attalai közös tanácsnál. A nevét nem volt haj­landó megmondani, mert úgy érzi, nem tud semmit tenni az itt lakókért, a pusz­táért. Egy rövid számvetés: Ami volt, ve­gyesbolt, tápbolt, felvásárló, postakéz­besítés, telefon, iskola, kultúrterem. Ma a kastélyépületben iskola helyett tsz- magtár, hetente háromszor mozgóbolt, postaládák a falu felső végében. takács-kapfinger A kastélybann iskola működött - ma tsz-magtár Papp Istvánná, Keresztes Ferencnél „Senki sem kérde­zett meg bennünket, hogy mit szüntessenek meg, mire vol­na szükségünk.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents