Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

2 KÉPÚJSÁG 1987. július 30. Dr. Mahathir Mohamad elutazott Budapestről Mai kommentárunk Kedvező jelek Úgy tűnik, hogy - nyár közepi viszonylagos politikai uborkaszezon ide vagy oda - a nemzetközi kérdések legfontosabb témájában, a fegyverzetkorlátozás témaköré­ben éppen most, a vakációs időszak derekán gyorsultak fel az események. Még­hozzá (a helyi válságok és terrorhullámok korában a kommentátornak is jó érzés leírni) kedvező fejlemények soráról van szó, a két nagyhatalom tárgyalásainak olyan előrehaladásáról, amely kézzelfogható közelségbe hozza immár az év végéig esedékes újabb szovjet- amerikai csúcstalálkozó megrendezésének lehetőségét is. Ezt a reményt támasztja alá a bejelentés a szeptemberre tervezett Shultz-Se- vardnadze találkozóról épp úgy, mint a „kettős nullamegoldás” elvének amerikai el­fogadása vagy - legfrissebb fejleményként - a genfi tárgyalócsoportok együttes ülése, ahol újabb moszkvai javaslatok kerültek terítékre, ezúttal az űrfegyverkezés tárgyköréből. Összességében talán nem hangzik túlzott derűlátásnak, ha elfogad­juk az egyik amerikai szóvivő értékelését, aki „kedvező jelekről” beszélt a Gorba- csov-Reagan csúcs, illetve általában a két nagyhatalom között köthető megállapo­dás szempontjából. Mert hiszen e két dolog szorosan összefügg. Elvégre régóta hangoztatott felis­merés, hogy egy legfelsőbb szinten lértejövő találkozónak akkor van csak igazán értelme, ha ott érdemleges előrelépés következhet be a világ sorsát alapvetően be­folyásoló leszerelési ügyekben. Márpedig a megállapodáshoz legközelebb került közép-hatótávolságú és harcászati-hadműveleti nukleáris eszközök ügye ilyen kér­dés. Épp ezért remélhető, hogy a hátralévő hónapokban elhárulnak a megegyezés útján jelenleg még tornyosuló akadályok, például Pershing-tA rakéták felszámolá­sának vitája. A rakéták ugyan a nyugatnémet hadsereg tulajdonában vannak, ám azok nukleáris robbanófejeivel az Egyesült Államok rendelkezik. A tapasztalat, a realitás ugyanakkor arra int, hogy ne ítéljük felhőtlennek és prob­lémamentesnek a kilátásokat. Emlékezetes, hogy Shultz és Sevardnadze eszme­cseréjére egyes előrejelzések szerint már júliusban sor kellett volna, hogy kerüljön, ám a svájci konferenciavárosban felmerült ellentétek miatt végül elhalasztották e találkozót. Csak remélni lehet, hogy a mostani kedvező jelek a későbbiekben sem változnak, s a lassú diplomácia araszolás ezúttal csakugyan politikai áttöréshez ve­zet. ELEKES ÉVA Thatcher és Mitterrand aláírása Épülhet az alagút (Folytatás az 1. oldalról) adódott az őszinte, nyílt párbeszédre, amelynek során az egymástól eltérő né­zeteket is kölcsönösen kifejtették. * A zárótárgyalás után Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke a Parlament Munkácsy-termében találko­zott a malaysiai kormányfővel. Ezt kővetően Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyette­se fogadta dr. Mahathir Mohamadot a Parlament Nándorfehérvári termében. A találkozón véleménycserét folytattak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségeiről, valamint a nemzetközi helyzetről, különös tekintettel az Ázsia biztonságával összefüggő kérdésekre. A találkozón részt vett a két ország kül­ügyminisztere és nagykövete. A délutáni órákban elutazott Buda­pestről a malaysiai kormányfő. Dr. Ma­hathir Mohamad feleségével, valamint a küldöttség tagjaival, Grósz Károly, Vár- konyi Péter és Baranyi Gyula társaságá­ban érkezett a Ferihegyi repülőtérre, ahol ünnepélyesen, katonai tiszteletadással búcsúztatták. A magyar és a malaysiai nemzeti zászlókkal fellobogózott légiki­kötőben a búcsúztatásnál jelen volt So­Csernobilban szerdán az ítélet kihirde­tésével befejeződött a nukleáris erőmű­ben tavaly áprilisban bekövetkezett sze­rencsétlenségért felelős személyek pe­re. Viktor Brjuhanovot, az erőmű volt igaz­gatóját 10 évre, Nyikolaj Fomin főmérnö­köt 10 évre, Anatolij Gyatlov helyettes fő­mérnököt 10 évre ítélték. Borisz Rogoskin művezetőt 5 évi, Alek- szandr Kovalenkót, a negyedik blokk reaktorműhelyének vezetőjét 3 évi, és Jurij Lauskint, az atomenergia felügyelet kirendelt instruktorát pedig két évi sza­badságvesztésre ítélték. Az elítélteknek a szabadságvesztést javító-nevelő munkatáborokban kell le­tölteniük - az ítélet ellen a Szovjetunió al­kotmánya értelmében nem lehet felleb­bezni. A vádlottak - Kovalenko és Rogoskin kivételével - a maximális büntetést kap­ták az ukrán büntetőtörvénykönyv érvé­nyes cikkelyei alapján. Raimond Brize, a bíróság elnöke indo­kolásában hangsúlyozta, hogy a bíróság az Ukrán SZSZK büntető törvénykönyve 220., 165. és 167. paragrafusa értelmé­ben bűnösnek találta a vádlottakat a ve­szélyes üzemek biztonsági előírásainak megsértésében, szolgálati beosztásuk­kal való visszaélésben, valamint gondat­mogyi László, valamint állami és társa­dalmi életünk több más vezető személyi­sége. Részt vett az ünnepségen Zainal Abidin bin Mokhtar, illetve Vladlen Pun- tusz, a budapesti szovjet nagykövetség követtanácsosa. Dr. Mahathir Mohamad Grósz Károly társaságában fogadta a felsorakozott díszegység parancsnokának jelentését, majd - a két ország himnuszának el­hangzása után - ellépett a katonák sorfa­la előtt. Ezt követően úttörők virágcso­korral búcsúztak a kormányfőtől és fele­ségétől. A vendégek ezután repülőgépbe szálltak, s elindultak szovjetunióbeli láto­gatásukra. A magyar-malaysiai tárgyalások ösz- szegzéseként magyar részről szerdán sajtóközleményt hoztak nyilvánosságra, amely többek között rámutatott: A tár­gyalópartnerek egyetértettek, hogy or­szágaik újkeletű, s mind ez idáig szerény kapcsolatainak fejlesztése, bővítése a kölcsönös előnyök és érdekek alapján szükséges és lehetséges. Megkülönböz­tetett figyelmet fordítottak az országaik közötti gazdasági és kereskedelmi kap­csolatok fejlesztésével összefüggő kér­désekre. Állást foglaltak az árucsere-for­galom további, kiegyensúlyozott növelé­se, az ipari kooperációk és közös vállal­lanságban. A július 7-én kezdődött tár­gyaláson 16 tárgyalási napot tartottak és összesen 40 tanút hallgattak ki. A tárgya­lás hétfőn ért véget, a keddi munkanapot a bíróság az ítélet megfogalmazásával töltötte, amelynek felolvasása szerdán csaknem másfél órán keresztül tartott. A tárgyalás során a hat vádlott csak részben ismerte el bűnösségét vagy ta­gadta azt a felhozott vádpontok alapján. A bíróság ugyanakkor a szakértői jelen­tések, írásbeli bizonyítékok és tanúvallo­mások alapján bűnösnek ítélte őket. Egyedül Rogoskint mentette fel a szol­gálati beosztásával való visszaélés vádja alól. A tárgyalás során a bíróság döntött ar­ról is, hogy három újabb bűnügyi eljárást kezdeményez. Egyebek között azok el­len, akik elmulasztották a lakosság su­gárzás elleni védelméhez szükséges in­tézkedéseket, ugyanakkor az energia­ügyi minisztérium illetékesei ellen - akik nem megfelelően ellenőrizték a cserno­bili atomerőmű biztonsági előírásainak betartását, valamint azon tervezők ellen, akik a megfelelő időben elmulasztották az RBMK-1000-es reaktor korszerűsíté­séhez szükséges intézkedéseket. kozások létesítése mellett. A tárgyaló- partnerek azt is szükségesnek tartották, hogy a két nép jobban megismerje egy­mást. A nemzetközi helyzetről lezajlott esz­mecserék során megállapították, hogy országaik álláspontja az emberiség sor­sát érintő számos létfontosságú kérdés­ben megegyezik, illetve közel áll egy­máshoz. A két kormányfő egyetértett, hogy dr. Mahathir Mohamad hivatalos látogatása, a magyar vezetőkkel folytatott szívélyes légkörű megbeszélései, valamint a kísé­retében lévő miniszterek, üzletemberek partnereikkel folytatott tárgyalásai hoz­zájárultak egymás jobb megismerésé­hez, a kapcsolatfejlesztési lehetőségek feltárásához, mindenekelőtt a gazdasági és az ipari együttműködés területén, va­lamint a két nép közötti kölcsönös tiszte­let és megbecsülés érzéseinek erősíté­séhez. Kifejezték meggyőződésüket, hogy dr. Mahathir Mohamad hivatalos lá­togatása további lendületet ad a ma­gyar-malaysiai kapcsolatok fejlesztésé­nek az élet minden területén. Dr. Mahathir Mohamad hivatalos ma­laysiai látogatásra hívta meg Grósz Ká­rolyt. A Minisztertanács elnöke a meghí­vást köszönettel elfogadta. Megalakult az új olasz kormány Giovanni Goria megbízott keresztény- demokrata miniszterelnök kedden késő este Rómában előterjesztette kormányá­nak listáját Francesco Cossiga olasz ál­lamfőnek, s ezzel véget ért az öt hónapja húzódó kormányválság. Goria kormányában ugyanaz az öt párt vesz részt, amely az előző Craxi-kabine- tet is alkotta: a kereszténydemokraták, a szocialisták, a szociáldemokraták, a li­berálisok és a republikánusok. A miniszerelnök-helyettesei székbe a szocialista Giullino Amato került. Áz új kabinet külügyminisztere Giulio Andreot­ti kereszténydemokrata politikus, aki a Craxi-kormányban is ugyanezt a tisztsé­get töltötte be, a belügyminiszter pedig a kereszténydemokrata Amintore Fanfa- ni lett. A hadügyi tárca élén liberális Vale­rio Zanone áll. Olaszországnak a második világhábo­rú óta ez a 47. kormánya, a 44 éves Goria pedig Olaszország eddig legfiatalabb miniszterelnöke. Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Francois Mitterrand francia államfő a ratifikációs okmányok aláírásával szer­dán Párizsban az utolsó pecsétet is rá­ütötte a La Manche-csatorna alatt húzó­dó alagút megépítéséről kötött szerző­désre, s immár semmi sem állja útját, hogy a nagyszabású munka még az idén megkezdődjék. A brit sziget és a kontinens között meg­valósítandó állandó összeköttetésre a legelső tervet nem kevesebb, mint 236 évvel ezelőtt, 1751 -ben a francia Nicolas Desmaret ötölte ki. 1874-ben a két kormány megbízásá­ból egy különbizottság már parlamenti ratifikálásra is előkészítette a „csalagút” építéséről szóló szerződést. Ám fordult a kocka és Angliában a lelkesedést aggo­dalom váltotta fel: az alagúton könnyű megtámadni a szigetet, holott a hadiflotta biztosan uralja a tengereket - vélték han- goztatói. 1924-ben újabb terv született, de a brit generálisok ismét ellenszegül­tek. A második világháború azután a légi­erő fölényét igazolta a haditengerészet fölött. Utána pedig a rakétatechnika fejlő­dése véglegesen háttérbe szorította a hadászati ellenérveket. Ekkor gazdasági nehézségek merültek fel: a hatalmas költségek álltak a terv kivitelezésének út­jába. 1966-ban Harold Wilson brit mi­niszterelnök és Geroges Pompidou fran­cia elnök közös nyilatkozatban erősítette meg, hogy a két kofmány döntött: az ala­gutat meg kell építeni. Az immár véglegesen elfogadott terv szerint 1993-ra készül el a két, mederfe­nék alatt negyven méterre húzódó 50 kilométer hosszú, 7,3 méter átmérőjű alagút, amelyben személyautókat és ka­mionokat is szállító villamos vonatok köz­lekednek óránként 160 kilométeres se­bességgel. Az átkelés ki- és beszállással együtt mindössze 45 percig tart majd. A két part* között ingajáratban közlekedő vonatok óránként 4000 gépkocsit is ké­pesek lesznek szállítani. Az ötmilliárd font költségű építkezésre a legnagyobb angol és francia bankok és építési vállalatok részvételével magán- társaság alakult, amely állami támogatás nélkül, részvénykibocsátással és hitelfel­vétellel szedi össze a vállalkozás fede­zetéhez szükséges pénzt. Bírósági ítélet a csernobili nukleáris balesetért felelős személyek ügyében PANORÁMA Tizenhárom évvel Ciprus északi részé­nek török megszállása után semmi jele annak, hogy belátható időn belül meg­nyugtatóan rendeződnék a földközi-ten­geri szigetország sorsa. A török és görög népközösségek között a bizalmatlanság egyre mélyül, és sorra kudarcot vallanak az ENSZ szorgalmazta rendezési tervek. A török csapatok tizenhárom évvel ezelőtt, 1974. július végén vonultak be Ciprus északi részére, miután görög cip­rusiak egy csoportja (az athéni ezrede­sek biztatására) puccsot kísérelt meg - sikertelenül. A két közösség viszonya ko­rábban sem volt felhőtlen. A több évszá­zados együttélés alatt számtalan feszült­ség és kölcsönös ellenszenv alakult ki a lakosság 80 százalékát kitevő görög és a 20 százaléknyi török népközösség tagjai között. A szakadék csak mélyült azután, hogy a török csapatok megszállták Cip­rus területének 40 százalékát (méghozzá azt a részt, amely az ország gazdasági erőforrásainak 70 százalékát adja), majd erőszakos betelepítési politikával pró­bálták növelni ott a török népcsoport számarányát. A két közösség vezetői között a közvet­len tárgyalások rendre eredménytelenül zárultak, mivel a török ciprusiak azonos részvételi arányt követelnek maguknak a törvényhozásban és a kormányban. A görögök ezt elfogadhatatlannak tartják, tekintettel arra, hogy így aránytalanul nagy súlyra tenne szert a számarányá­ban lényegesen kisebb török közösség. 1983-ban a törökök megszállta északi részen kikiáltották az Észak-ciprusi Tö­rök Köztársaságot, amelyet Törökorszá­gon kívül a világon egyetlen állam sem is­mer el. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa el­ítélte e szakadár „állam” megalakítását, és terveket dolgozott ki a felek megbékí­tésére. Javasolta, hogy szövetségi álla­mot alakítva egyesítsék az országot, s a felek arányosan osztozzanak a vezeté­sen. Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök sze­rint azonban a rendezéshez három alap­vető probléma megoldása szükséges:- vonják ki Ciprusról a 35 ezer főnyi török csapatokat és a 65 ezer Törökor­szágból betelepített lakost;- nyújtsanak hatékony nemzetközi ga­ranciákat Ciprus függetlenségének és önállóságának biztosításához;- tartsák tiszteletben minden ciprusi állampolgár jogát a szabad mozgáshoz, letelepedéshez és ingatlanvásárláshoz, beleértve azt a 200 ezer főnyi görög me­nekültet is, akik az északi részről települ­tek át. A török megszállás tizenharmadik év­fordulóját jó alkalomnak tekintette mind­két fél, hogy a saját álláspontját ismertes­se. Rauf Denktas, a török közösség veze­tője megerősítette, hogy a török csapa­toknak továbbra is Cipruson kell marad­niuk „a ciprusi kisebbség biztonsága érdekében”. Kiprianu elnök ugyanakkor bármiféle rendezés előfeltételének ne­vezte a török csapatok távozását. Az el­nök felvetette nemzetközi konferencia összehívásának szükségességét, amit a Szovjetunió is több ízben sürgetett. Az értekezlet azonban mindeddig meghiú­sult az Egyesült Államok és Törökország ellenállásán. Kiprianu értékelése szerint a rendezés érdekében nagyobb szerepet vállalhatna a nyugat-európai közösség, amelynek Görögország tagja és Törökország idén felvételét kérte. (Nem sok eséllyel egyéb­ként.) Közeli rendezésre tehát nincs sok remény. Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár így adott hangot ennek: ha egyik fél sem enged követeléseiből, nincs valós esély a ciprusi kérdés tárgyalásos rendezésé­re. BUDAPEST - A Kínai Népi Felszaba­dító Hadsereg megalakulásának 60. év­fordulója alkalmából szerdán ünnepsé­get tartottak Tatán, a Klapka György lak­tanyában. Az ünnepi állománygyűléssel egybekötött rendezvényen részt vett és felszólalt Liu Yilin, a Kínai Népköztársa­ság Budapesten akkreditált katonai és légügyi attaséja. TOKIÓ - Egy tokiói fellebbviteli bíró­ság elutasította Tanaka volt japán mi­niszterelnök fellebbezését és helyben­hagyta azt az ítéletet, amelyet Lockheed- botrányként ismert ügyben négy éve hoztak. Tanakát akkor négy év börtön- büntetésre és 500 millió jen (3,2 millió dollár) pénzbüntetésre ítélték. SZÓFIA - Országos pártértekezletet tart a Bolgár Kommunista Párt ez év de­cemberében a további szocialista épít­kezés téziseinek a megvitatására - egye­bek között erről hozott határozatot a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bizottsá­ga szerdán Szófiában befejeződött teljes ülésén. A testület kétnapos ülésén egy­hangúlag dokumentumot hagyott jóvá. Ennek címe: „A szocializmus bulgáriai továbbépítési koncepciójának alapvető megállapításai”. LIMA - Alan Garcia perui elnök ked­den, átfogó reformprogramjának része­ként bejelentette: államosítják a magán­bankokat és pénzintézeteket, a deviza­kereskedelmet azonnali hatállyal állami ellenőrzés alá vonják. A megosztott Ciprus

Next

/
Thumbnails
Contents