Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

1987. július 25. Képújság 3 Párttagfelvétel Dunaföldváron Folyamatos, tervszerű munka Fontos a fiatalok nevelése A dunaföldvári nagyközségi pártbizott­ság tevékenységében kiemelt helyet fog­lal el a pártépltés. Munkabizottság foglal­kozik a témával, az alapszervezetek is megfelelő módon törődnek a párt után­pótlásának nevelésével. A pártbizottság minden évben áttekinti a helyzetet, megjelöli azokat a feladato­kat amelyek végrehajtását évente két al- kalammal titkári értekezleten is értékel­nek. Jó előkészítő munka Az irányitó, összehangoló és ellenőrző munka, a pártépítés folyamatos segítése eredményeképpen az alapszervezetek többségében tervszerű, folyamatos és jó színvonalú a tagfelvételi munka. Ennek alapját a nevelési tervek jelentik, ezeket az alapszervezetek is évente felülvizsgál­ják. Nőtt az igényesség, javult a szociális összetétel, közelít a területen dolgozók struktúrájához. Éppúgy, mint másutt az alapszervezetek többsége a KISZ szer­vezettel, a szakszervezettel egyeztetve állítja össze a nevelési tervet. Az előké­szítés feladata korábban általában a párttitkárra maradt, ma már egyre több párttag - munkatársak és vezetők - aktí­van kiveszik részüket a nevelésből. A ne­velési tervekben szereplők általában ak­tív közéleti emberek, kiváló teljesítményt nyújtó fiatalok. A felvettek politikai kép­zettsége nő, ami összefügg az alapszer­vezetek tudatos beiskolázási munkájával és igényességükkel. Felvétel után? A tapasztalatok szerint a párttagok és KISZ-alapszervezetek felelőséggel vég­zik ajánló munkájukat, az előkészítés időszakában figyelemmel kisérik a fiatal munkáját. A közvetlen, személyes kap­csolat, széles körű információ esetén megalapozott javaslatok kerülnek a taggyűlés elé. A jelentkezők is általában tisztában vannak a párttagok kötelessé­geivel és jogaival. Párttagként általában a korábbi megbízatásaikat folytatják, de az új megbízatások teljesítését is ellenőrzik. A gond később jelentkezik, akkor, ha az alapszervezet természetesnek veszi, hogy a fiatal önállóan is el tudja látni a rá­bízott feladatot. Esetenként több segít­ségre lenne szükségük. Az alapos és felelősségteljes ajánló munkát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a pártból kikerültek között nincs fia­tal. Szociális összetétel Évente 13-15 párttagot vesznek fel. A természetes mozgás következménye, hogy sok párttag érkezik és sok el is tá­vozik a területről, általában állásváltozta­tás miatt. A párttagok majdnem húsz szá­zaléka nyugdíjas, közel 50 százalékuk munkás, 13 százalék paraszt, mintegy 38 pedig értelmiségi, illetve az úgynevezett egyéb kategóriába sorolható. A terme­lőegységek alapszervezeteiben a fizikai dolgozók aránya általában meghaladja a 70 százalékot, nagyközségi szinten pe­dig a 61-et. Van pedagógus és tanácsi alapszervezet is. Gond csak a termelő­szövetkezeti pártalapszervezetek tagfel­vételi munkája. Két év alatt összesen egy termelőszövetkezeti parasztot vettek fel. A nők aktivizálódó közéleti tevékeny­ségének bizonyítása, hogy a felvettek fe­le nő, arányuk a párttagságon belül 31 százalék, kivéve a termelőszövetkezete­ket, ahol 13-17, közülük is kevesen dol­goznak a termelésben. A közölt adatok nem tartalmazzák az idén felvetteket. A munkások arányán még lehet javítni, de örvendetes, hogy akiket felvettek általá­ban érettségizett szakmunkásokat. Tovább javítható... Dunaföldváron is ugyanazok a jelen­ségek figyelhetők meg, mint bárhol má­sutt a megyében, illetve az országban. Nem nő elég dinamikusan a nők aránya, mert szerepük a család otthoni munkájá­ban megnőtt. A tavaly felvett munkások aránya elmaradt az elvárhatótól. Nőtt a szellemi foglalkozásúak, elsősorban a pedagógusok érdeklődése a párt iránt. A pedagógus alapszervezet pártépítő munkája jó, évek óta gimnáziumi tanuló­kat is felvesznek. Ennek ellenére még to­vább javítható a pártbizottság területén a fiatalok körében végzett párttaggá ne­velés. Minőségi munka Az új párttagoknak egyre magasabb az iskolai végzettsége, a szakmunkások, érettségizettek aránya 71 százalék, fel­sőfokú végzettséggel 8 százalékuk ren­delkezik. Politikai végzettsége a párttag­ság kétharmadának van, általában a nyugdíjasok, illetve az idősebbek nem rendelkeznek politikai végzettséggel. A pártból kikerültek száma igen ala­csony az elmúlt két évben kizárás nem fordult elő. A pártbizottság területén tehát a párt- építő munka megfelelő, a továbbiakban nem a hibák kijavítására kell az energiát fordítani, tehát marad a minőségi munká­ra megfelelő erő. Arra törekszenek, hogy a pártépítést minden párttag személyes feladatának érezze. Javítani kell a téesz alapszervezetek ez irányú munkáját. Fo­kozni szeretnék a fiatalok körében folyta­tott nevelőmunkát, a tagság ideológiai képzését, és tovább növelni a fegyelmet, hiszen a párttagokkal szemben támasz­tott követelmények egyre nőnek. Csak példaadással, a szervezeti, politikai, ideológiai és a cselekvési egység folya­matos megteremtésével lehet elérni a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának végrehajtását. -i­HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Kánikulában - eső ellen szigetelik a tízemeletes ház te­tejét Szekszárdon, a Csokonai utcában Ezt az alaptételt ismerte fel az ember, s mióta csak építkezik kisebb, vagy nagyobb hajlásszögű tetőt illesztett a házára. At­tól függően, hogy hol lakott: az Alpesekben például igen me­redek tetőt raktak, bizonyára azért, hogy a nagy hótömeg ha­mar lecsússzon róla. Nálunk is esik hó meg eső, az alpesi tető legfeljebb hegyvidéki üdülőre illik, de a nyeregtető például a magyar építési szokásaink tartozéka. így építenek most már magas házakat is Szekszárdon például a kórházzal szemben. VÍZ, víz, víz A televízió fölhívta a főváros lakosságának a figyelmét, a közelükben lévő fákat hetente kétszer 40-60 liter vízzel ön­tözzék meg. Kókadoznak már a mély gyökerű fák is, az öntö­zési tanácsot nem árt megfogadni, mert nemcsak Pesten vannak fák, hanem Tamásiban, Dombóváron vagy éppen Bá- taapátiban és Murgán is. Ahol lehet öntöznek is, főleg a kerté­szeti kultúrákat, a paprikát, a krumplit, a káposztát, de még a szóját is. A vizet minden növény meghálálja: a gabonafélék 500 liter vizet vesznek föl egy kilogramm szárazanyag előállí­tásához - a termésérés időszakáig. Mint képriportunkban lát­hatják: teljes erővel megy az aratás, s ha erre berendezked­tünk volna, a búza is szebb lenne: a meleg, a szárazság miatt kicsi a szem, nem telt ki, kevesebb lesz a termés. Furulyázik a kukorica is, azaz tölcsérszerűen befelé fordulnak a levelei. Mint egy tudós könyvben olvastam ez általában este hét óráig tart, de ha igen nagy a szárazság csak a későbbi órákban si­mulnak ki a levelek. Kéne az eső minden növénynek - a csa­padékot azonban csak öntözéssel tudjuk pótolni. Sok vita volt az öntözővíz ára körül, drágának találták az üzemek, növelte a költségeket, amit az árban nem tudtak realizálni. A gép sem olcsó, sok ember kell mellé - ez mind-mind igaz. De az is, hogy ahol lehetőség van öntözésre, mert ennek valamikor kiépítették a rendszerét, öntözést igénylő növényeket kellene termeszteni. A földbe temetett milliók legalább hoznának va­lamennyi hasznot. Egyébként a víz sem megfizethetetlen, hisz az úgynevezett „termelői vízkivétel” ára évenként és hektáronként 145 forint. A Sió balparti öntözőfürt mellett fekvő üzemek évenként és hektáronként 400 forintot fizetnek, s 11 fillérbe kerül egy köb­méter víz. Tegnapi lapunkban olvashatták, hogy még pénzin­tézet is bekapcsolódott az öntözési programba: az Országos Kereskedelmi és Flítelbank átvállalja azoknál az üzemeknél az öntözési költségek felét, amelyek a bankkal kezeltetik a pénzüket. Nyilván monetáris megfontolásból döntöttek így, ha egy üzem öntözi a termelvényeit több lesz a termés, több lesz a pénz, és ebből a pénztöbbletből a bankba is több kerül. Ésszel él az ember, legalábbis igyekszik. Bár mostanában mintha kicsit szórtabbak lennénk, figyelmetlenebbek, mint máskor, de ennek nem lehet más oka mint a rekordokat dön­tögető kánikula, meg az, hogy bátor módon hideg vizet és nem forró teát öntögetünk magunkba. D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ Az ember mindig tanul valami újat. Most például azt, hogy a nyári meleg ellen a legjobb védekezés a vastag téli meleg fejkendő. Ezt a mözsi asszonyoktól tudtam meg csütörtökön a babföldön, mondják a régi „öregek” is ilyen kendőt kötöttek a nyári munkák idején: kellemesen tartja a hűset”, s fölszívja a nedvességet. Állítólag ilyen száraz, kánikulai időben a leg­jobb védőital a meleg tea, s ha mindenáron következtetéseket akarunk levonni, most megtehetjük: a meleg ellen meleggel kell védekezni. így van bizonyára, de hát praktikusan ide, praktikusan oda: valamelyik este sorban álltunk forrásvízért a szekszárdi Kálváriahegyen a csurgónál, demizsonokban, kaniszterekben, hoztuk a vizet: hideg is, jó ízű is, a forró teát elteszük télire. Tűz, forróság, meleg Pusztán arra lettem volna kíváncsi, hány fokos meleg van most egy öntödében, felhívtam hát az ÉVIG Kohászati gyárá­nak pusztahencsei öntödéjét. Az üzemvezető nem volt benn, a helyettese az üzemvezető engedélye nélkül nem nyilatkoz­hat, és különben is lehetetlen elmondani, hogy az 1300 minta közül most melyiket öntik éppen, azt meg kell beszélni, egyeztetni, s egyáltalán: a perselyek, a pajzsok, a motorházak világában képtelen bárki laikus is eligazodni. A hőhullám rögtön elöntött, többször jártam már Puszta- hencsén: ősöreg, régi kisüzem, manufakturális módszerek­kel dolgozik itt negyvenhárom ember. Ötvenfokos hőségben, amikor pedig ömlik a fém, még ennél is nagyobb a hőmérsék­let a műhelyben. Igen sokan dolgoznak meleg munkahelyen, s bár megszokni ezt egy életen nem lehet, mégis végzik a dol­gukat a sofőrök, a pékek, a föld munkásai, s azok, akik főznek nekik: a szakácsnők, kézilányok, ahogy mondani szoktuk: a konyhások. Domboriba, az éttermekbe, a táborok konyhái­ba sokan járnak ki nyári, konyhai munkára főleg idős, nyugdí­jas asszonyok Faddról, Tolnáról, Szekszárdról. A héten együtt vártuk az esti fél nyolcas buszt, ami háromnegyed nyolcra nagynehezen bepöfögött. Szegény asszonyok a szó szoros értelémben alig álltak a lábukon, ülőalkalmatosság nem lévén a járdaszegélyre telepedtek. Iszonyatos hőségben emelgetik a hatalmas, forró étellel teli kondérokat, tálalnak, forró vízzel mosogatnak. Nem csoda hát, ha mérgesek, ha ké­sik a busz. Gumiköpeny a lapos tetőre Meleg van nyáron a mi éghajlatunkon többnyire, s kényte­lenek vagyunk elviselni, hisz a légkondicionálás nem épült még be az életünkbe. A Csokonai utcai lakásokban a fölső emeletein lakóknak meg egyenesen befütenek: szigetelik a lapos tetőt, ami beázott, mikor esett az eső. Merhogy a lapos tetők szigetelésének technológiája nálunk még nem me^bl- dott. A Mezőgép öntözőberendezései a mözsi téesz zöldbab­táblájában Nemzetközi összehasonlítás Hot tart építőiparunk? Hazai építőiparunk teljesítményének megítélésekor nem szokták alapul venni a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok adatait. Nemcsak azért nem, mert ezek­ből igen kevés van, hanem azért is, mert hajlamosak vagyunk egy-egy ágazatun­kat önmagához, tervéhez, saját igé­nyeinkhez mérni. Pedig tanulságos az összevetés, hogy a hasonló vagy éppen­séggel teljesen eltérő adottságú orszá­gok építőipara miként fejlődött az utóbbi években. A szakembereknek ugyanis szükségük van a fejlődési irányra, hogy eredményeinket és elmaradásainkat ah­hoz mérve értékeljék. De egész gazdasá­gunk számára nélkülözhetetlen a meg­mérettetés, hiszen nyitottságunkhoz fel­tétlenül hozzátartozik a nemzetközi érté­kek ismerete. A munkakultúra lemaradása Amikor más országokéhoz viszonyít­juk saját építőiparunkat, csínján kell bán­ni az adatokkal, mert a statisztikai gyűjtés eltérő módszerekkel folyik. Az azonban pusztán tapasztalati úton is megállapít­ható az épületek minőségi színvonalát tekintve, hogy a legnagyobb lemaradás a munkakultúrában van. Sok oka közül most csak arra utalunk, hogy építőink elavult, leromlott gépekkel dolgoznak, a munkaerő szaktudása pe­dig gyakran elmarad attól, amit a kor megkövetel. *A nyugati országokkal összehasonlít­va nem pusztán a lakásépítésben van pótolnivalónk, hanem elsősorban az ott­honok használati és esztétikai értéké­ben: nálunk vagy túl kicsi, vagy túl nagy az alapterület (az északi államokban nem divat „várakat” építeni, a 70 négyzetmé­ter körüli otthon az általános), mozdítha­tatlan, változtathatatlan az alaprajzi el­rendezés, kisebb a berendezések vá­lasztéka, gyengébb a kivitelezés techni­kai színvonala, s ezáltal rosszabb és las­súbb is. A szocialista országokéval ösz- szevetve azonban jobb a kép, néhány technikai mutatóban csupán az NDK előz meg bennünket. » Ipari építősünkkel már nincsenek szé­gyenkeznivalónk, igaz, az saját átlagun­kat is meghaladó színvonalú. Ezzel a szo­cialista országok élvonalába tartozunk, kivéve az építés szervezettségét. A KGST-országok élmezőnyében A mezőgazdasági létesítmények kivi­telezői maradéktalanul megfelelnek a hazai igényeknek, ám ez nem jelent „do­bogós” helyezést a világban. Különösen akkor nem, ha arra gondolunk, hogy szakiparunk nem mindig áll helyzete ma­gaslatán. Márpedig ma a külföldi építési piaco­kon ez alapkövetelménynek számít. To­vábbi megmérettetést jelentenek az élel­miszeripari üzemek, amelyek színvona­lában egyre magasabbak a követelmé­nyek a nemzetközi porondon. A kommunális, egészségügyi építés­ben viszont van már büszkélkednivalónk is, mert nemzetközi mércével mérve is jó­nak mondhatók szerkezeti rendszereink, technológiáink. Ezek minőségét itt is a befejező munkák rontják le esetenként, valamint az alkalmazott és meglehetősen elavult épületgépészeti rendszerek szín­vonala. Néha mégis csodákra képes ez az ágazat, gondoljunk csak a Hilton Szál­ló építésére. Ettől függetlenül is a szocia­lista országok élmezőnyébe tartozunk, és tartozhatnánk a világéba is, ha javítani tudnánk kommunális építésünk szerve­zettségén, ezzel együtt csökkenteni a ki­vitelezés idejét. Nemcsak magyar jelenség, hogy az utóbbi években csökkent az építési mun­kák aránya és növekedett a fenntartási megbízásoké, a karbantartásé, a felújítá­sé. Ez a folyamat a nyugat-európai or­szágokban már korábban végbement, ezért kidolgozták ennek építési módsze­reit, amelyeket hazánk is át tudott venni. Ebben különösen a szellemi tőke hasz­nosításának van nagy szerepe, és újból fontosak lettek a kétkezi munkások, mert a felújításokat csak részben léhet iparo­sított technológiákkal elvégezni. A legfontosabb: a minőség Az építési piacnak akármelyik szeletét, területét vizsgáljuk is, önkritikusan meg­állapítható elég jelentős lemaradásunk az ipari háttérben, a szerkezetfejleszté­sekben. Ezek a világon mindenütt pénz­be kerülnek, és nálunk is az a törvény, hogy ezek fejlesztésének anyagi alapjai döntően az építőipari termelés növeke­déséből származhatnak. Jól hangzó befejezésként: sok min­denre mondják manapság, hogy egy or­szágnak olyan ipara (esetünkben: építő­ipara) van, amilyet megérdemel. Ám ha ennek a sommás megállapításnak a mé­lyére nézünk, meg kell állapítanunk azt is, hogy eredményeink is vannak, s abban nagy szerep jutott az időben végrehajtott iparosításnak. A továbbfejlődéshez elen­gedhetetlen a háttéripar felzárkózása, a befejező szakipari munkák színvonalá­nak javítása, a szervezettség nagy lépté­kű fejlődése. sz. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents