Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-24 / 173. szám
2 wtPUJSAG 1987. július 24. Afganisztán - a háború közelről Afgán határőrök ellenőrzik a gépkocsit: a csomagtartóban ezúttal békés rakomány van Mai kommentárunk Nullamegoldás, duplázva E hét elején a tekintélyes amerikai napilap, a The New York Times azzal gyanúsította meg a Szovjetuniót, hogy szántszándékkal késleltei a két nagyhatalom genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásait. Nevezetesen a ma leginkább fókuszban lévő ügyben, a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásának kérdésében. A lap azt állította, hogy Moszkva azért húzza-halasztja a genfi megállapodást, mert nem érdeke külpolitikai sikerhez segíteni Reagant. A szovjet követség természetesen cáfolta az állítást, de az igazán hiteles cáfolat szerda este érkezett Moszkvából. A szovjet pártfőtitkár új javaslatokat tett a közepes hatótávolságú atomfegyverek megsemmisítésére. Mégpedig olyan komoly engedményt jelentett be, amely mindenki számára meggyőző erejű lehet a szovjet leszerelési szándékok komolyságáról. Mihail Gorbacsov felajánlotta, hogy országa Ázsiában sem tart meg közepes hatótávolságú rakétát, tehát lemond arról a 100 nukleáris robbanófejről is, amely létéről korábban már megállapodtak az amerikai vezetéssel. Pedig a Szovjetuniónak szüksége lenne ezekre a fegyverekre, hogy legalább némileg ellensúlyozza az előretolt amerikai atomerőket, amelyek Dél-Koreából, a Fülöp-szigetekről avagy a Diego Garcia-i szigettámaszpontról képesek elérni szovjet területeket. Most mégis lemond a száz robbanótöltetről Moszkva, s cserébe nem kéri Washingtontól azt, hogy legalább annyi amerikai fegyvert vonjanak vissza, hanem csupán azt, hogy ne növeljék a ma Ázsiából a Szovjetunióra irányított atomfegyverek számát. Nem vitás, hogy kivételes fontosságú javaslattal élt a szovjet főtitkár, aki még jó néhány bizalomerősítő, békességnövelő ötletet fogalmazott meg abban a nyilatkozatában, amelyet egy indonéz lapnak adott. Ez az újabb szovjet gesztus jól beleillik. abba a következetes offenzívába, amelyet Moszkva folytat a történelem első valódi fegyverzetcsökkentő szerződésének megkötéséért. A főtitkár ezzel alighanem végleg elfojtotta az olyasfajta vádakat is, hogy Géniben a Szovjetunió akadékoskodna. Ez a tényező pedig bizonyára segíti a genfi sikert, hiszen a Reagan kormány lépéskényszerbe kerül: ha elhúzódnak a genfi tárgyalások, azok szabotálásának bélyegét okkal-joggal csakis Amerikára sütheti rá a világközvélemény. AVAR KÁROLY Banktámogatás az öntözéshez Külföldi sajtótudósitók ritkán nyernek betekintést, közelről szemlélve a részleteket is, az afganisztáni hadüzenet nélküli háborúba. Atéma hosszú ideig tabunak számított a szovjet sajtóban is. Most a „glasznoszty” terén élenjáró hetilap, az Ogonyok enged betekintést egyik vezető riportere, Artyom Borovik tollából: dezer- tőrök, véres népítéletek, szénné égett szovjet helikopterpilóták tarkítják beszámolóját. A riport Kunduzban kezdődik. Borovik a helyi állambiztonsági parancsnokság vezetőjétől érdeklődött az afgán katonák politikai és erkölcsi tartásáról. S megtudta: a falvakból toborzott újoncok közül korántsem mindegyik tudja megmondani, miért is harcol. Sűrűn előfordulnak szökések. Ennek sok oka van persze. Egyik a pénzkérdés: a carandoj (a rend- fenntartó milícia) katonája ötödét ha kapja annak az összegnek, amelyet Ahmat- sah bandájában egy „felkelőnek” fizetnek. Gyakran előfordul, hogy a katonák eladják a kézifegyverüket. Egy pisztoly ára az itteni feketepiacon 80 ezer afgani. Egy kiló húsé 250. Egy évig is eltarthatja tehát valaki a családját egy pisztoly árából. A fegyver eladását persze nagyon szigorúan büntetik, de a csábítás nagy. Borovik visszatérő kérdése: mi lesz, ha kivonulnak a szovjet csapatok? Az afgán helyi parancsnok elmondta, hogy az itteni bandák ma mind azt állítják: a „suravik” (szovjetek) ellen harcolnak. így tudnak pénzt szerezni támogatóiktól. Ha elmennek a szovjetek, de a különböző csoportosulások közötti harc továbbra is lángba borítja az országot, nehéz lesz a terrort „szent háborúnak” álcázni. Sok afgán úgy véli, a „suraviknak” nem szabad elmenniük addig, amíg a bandák egymással nem tudnak megállapodni, véget nem ér a feudális klánok közötti harc. ír a tudósító foglyok kihallgatásáról is. Az afgán ezredes egy iszlám papot, ulla- hot vallat. Az egyházi ember ártatlannak vallja magát, kezeihez nem tapad vér, de „ítéleteivel” emberek tucatjait küldte a kivégzőosztagok elé, enyhébb esetben fülük levágására ítélte őket. Az ilyenek a fogságban megesküsznek, hogy szeretik a „hitetleneket” Lenint ábrázoló jelvényt vagy vörös csillagot is feltűznek, sőt, vodkát és sertéshúst is készek fogyasztani. A mullah - mint kiderül - halálra ítélte a kirgiz Abdullát és négy fiát, mert át akartak állni a népi hatalom oldalára. Hajnalban a kivégzőosztag a legkisebb fiú vállát találta csak el, ő éjjel kimászott apja és fivérei holtteste alól, reggelre elérte a várost. A vádnak így van tanúja. Gulbiddin, az ellenforradalom egyik vezetője kunduzi. Muhammad Jaszin, a tartományi pártbizottság titkára valamikor együtt járt vele iskolába. Jaszirra „hetek" - az ellenforradalom legfőbb vezetői - korruptságát ecseteli: Gulbuddin régiségboltot nyitott Londonban az ellopott holmikból. És fanatizmusát: ha csador nélkül látott egy nőt az utcán, sósavat öntött az arcába, „hogy örökre viselnie kelljen a lepelt”. A párttitkár őszintén ismerteti a helyzetet: a nemzeti megbékélési politika első három hónapjában száznál több fegyveres állt át a kormányerők oldalára. De a harcok nem szűntek meg, sőt, erősödtek. A tartomány 433 falujából 290 van a népi erők kezén, 143-ban tarthatták meg a helyi választásokat. Hanabad járásban kétszáz volt „felkelő” kész hadifogolyzászlóaljat alakítani. A „hetek” és Pakisztán viszont továbbra is akadályozzák a menekültek visszatérését. Gulbiddin azt híreszteli, hogy Nadzsib koncentrációs táborba zárja a visszatérőket. Az országban csak repülővel, még inkább helikopterrel lehet közlekedni. Szinte „légitaxiként” használta a tudósító is ezeket. Kis kitérőre minden pilóta hajlandó. A helikopterek szállítják a deszan- tosokat, hozzák ki a sebesülteket, járják meg a sziklás helyeket. Néha három méternyire van mindössze a sziklafal mindkét oldalon a rotoroktól, s a pilóta tudja: a legkisebb kő is ízzé-porrá zúzhatja lapátját. Az itteni pilóták szinte minden műrepülőelemet megcsináltak már helikopterrel, még a halálhurkot is, bár ezt legfeljebb légibemutatókon adják elő. Afganisztánban azonban háború folyik. Itt régen 6 ezer méteren repültek: ez a felső határ az MI-8-asok számára. A célkereső Stinger rakéták megjelenésével 5 méterre kényszerültek a földtől, 250 kilométeres óránkénti sebességgel suhanva. Gyakran így is robbanás az út vége, a pilóta elszenesedett holtteste kerül csak elő. „A bevetésekről nem mindenki tér vissza.” A golyószórót, a Stinger vagy Red Eye rakétát leggyakrabban az afganisztáni mákból nyerik - kábítószer és teve köz- beiktatásával. A teve fontos: a határ előtt lenyeli a nejlonzacskókat, negyven perc múlva, túl a határon azután felkérődzi. A „kájfnak” (élvezet) nevezett ópiumgolyót párszáz afganiért az országban is mindenütt kínálják. A kábítószer árából is sok hadfelszerelés kerül be, amelyből a riporternek is szép készlete gyűlt össze. A hátizsákon US. Army felirat. A keki színű műszőrmés dzsekit „pakisztánkának” hívják, a név a gyártót jelöli. „Afganisztánban így folyik a háború...” LENGYEL LÁSZLÓ (Moszkva) A Magyar Hitelbank Rt. Igazgató Tanácsának határozata alapján az aszálykárok megelőzése érdekében pénzügyi támogatást nyújtanak a termőföldek öntözéséhez a banknál számiátvezető állami gazdaságoknak és szövetkezeteknek. A soknemzetiségű, sokféle vallású India egységének jelképeként mától egy másik forrongó kisebbség tagja India államfője: a szikh Zail Szingh helyére a tamil Ramszvami Venkataramant iktatják be a köztársaság elnökének tisztségébe. Bár Indiában az államfő szerepe az alkotmány szerint korántsem annyira politikaformáló, mint a miniszterelnöké, idén nyáron az elnökválasztás mégis a hatalmas ország belpolitikai életének középpontjába került. Eszerint az MHB a július 22. és szeptember 15. közötti időszakban átvállalja a mezőgazdasági üzemek által fizetendő öntözési vizdíjak 50 százalékát. A bank kezdeményezése a mezőgazdasági nagyüzemek 40 százalékát érinti. Az eddigi államfő, India első szikh elnöke, Zail Szingh ugyanis heves összetűzésbe került az országot ténylegesn irányító Radzsiv Gandhi miniszterelnökkel és pártjával, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) párttal. így hát Gandhi alig várta, hogy Zail Szingh ötéves elnöki megbizátása július 24-én lejárjon és beiktassák az új államfőt, akit nem közvetlenül választottak meg, hanem személyét egy 4695 tagú elektort testület jelölte ki. Ma iktatják be tisztségébe India új köztársasági elnökét Szekszárd gyümölcs- és zöldségellátása Zászlócserék az Öbölben Az irániaknak Perzsa-, az araboknak Arab-öböl. Az olajkereskedők szerte a világon már csak „Öbölként” emlegetik, hisz még egy ilyen öböl nincsen. Partjai mentén található a világ ma ismert olajkészletének kétharmada. És ott folyik immár hetedik éve Irak és Irán öldöklő háborúja. Ebben a háborúban mindig központi szerepet játszott az olaj. A nemzetközi piacok - a világszerte növekvő túltermelés közepette - addig azonban nemigen reagáltak, amíg Irak és Irán csak egymás olajlétesítményeit pusztította. Akkor már inkább, amikor az iraki légierő, 1984-től Irán olajszállításait igyekezett akadályozni, s harmadik országok tartályhajóit is célba vette. Ám most, hogy az OPEC újabban az árak emelésére törekszik, emelkedett a tét azzal, hogy tavaly szeptember óta az iráni haditengerészet is célba vette az Irakot támogató öbölmenti sejkségek, főkébb Kuvait olajszállítását. Az Öböl így növekvő tét a nagyhatalmi politikában is, de nemcsak az olaj miatt. Stratégiai jelentőségét földrajzi helyzete adja, az, hogy Európa és Ázsia között fekszik. Felismerték ezt a britek is, amikor az indiai gyamatbirodalmukhoz vezető utak biztosítására uralmuk alá hajtották az öbölmenti sejkségeket. S felismerte a központi fekvés fontosságát az Egyesült Államok is, amikor más módszerekkel - katonai egyezményekkel, fegyverszállításokkal, bahreini és ománi támaszpontszerződésekkel - fokozatosan átvette Nagy-Britanniától a térség „csendőrének” szerepét az utóbbi évtizedekben. A washingtoni diplomácia „az olajútvonalak biztonsága” címszóval, a nyugati gazdaságok nyitottságával és sebezhetőségével indokolja ezt. A néhány hónapja növekvő veszély új ötletet adott a kuvaiti kormánynak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult, kérve, hogy a BT állandó tagjai zászlójuk átengedésével óvják a kuvaiti olajszállítást. A Szovjetunió azonnal válaszolt: három tartályhajót adott bérbe az öbölbeli sejkségnek, szovjet zászló alatt, remélve, hogy a zászló tekintélye eleve megfontolásra készteti az esetleges támadót. Csakhogy az előre kihelyezett tengeri aknák nem nézték, milyen zászló leng a hajón: áprilisban aknára futott a „Csuj- kov marsall” nevű szovjet tartályhajó és megsérült. Máig sem tudni, ki helyezte el az aknát. A Szovjetunió aknakereső hajókat küldött ezután az Öbölbe, de ezekkel együtt is csak öt szovjet hadihajó tartózkodik jelenleg a térségben. A szovjet kormány egyidejűleg fokozta diplomáciai tevékenységét az öbölmenti béke és nyugalom megteremtése érdekében. Az amerikai kormány csak azután tett érdemi lépést, hogy nem sokkal a Csuj- kov marsall hajó megsérülése után, egy májusi napon egy iraki pilóta tévedésből rakétát lőtt a Stark amerikai fregattra az Öbölben és ott 37 tengerész életét vesztette. Washingtonban elővették az elfektetett kuvaiti kérelmet, s vállalták, hogy 11 kuvaiti olajszállító hajót amerikai zászló alá helyeznek, erős védelem mellett. Az első két tartályhajó szerdán indult útnak, felfelé hajózva az Öbölben. S a védelem: mára kilenc önálló hadihajó, egy repülőgéphordozó, 85 harci géppel és nyolctagú flottacsoportositás, valamint kilenc Awacs felderítő repülőgép működik az Öbölben és környékén. Ezt az erősítést továbbra is az olajutak védelmével, és - új érvként - a „szovjet befolyás” visszaszorításával indokolják Washingtonban. Keményen visszautasítanak minden nyilatkozatot, amely a térségben növekvő feszültség miatt Moszkva aggodalmát hangoztatja, és elutasítanak minden szovjet javaslatot, amely tárgyalást és nemzetközi megállapodást ajánl a térség békéjének és a tengeri közlekedés szabadságának helyreállítására, megóvására. A világsajtó előzőleg még arról írt, hogy a párhuzamos szovjet-amerikai „zászlófelvonás” az Öbölben új esélyt adhat a helyzet rendezésére. A nemzetközi közvélemény úgy érezhette, hogy az Öböl békéjéhez, a hajózás szabadságához fűződő általános érdek kerekedhet felül, és a „zászlók” öbölbeli találkozása új fejezet kezdete lehet. Reagan elnököz írott válaszlevelében Gorbacsov is ezt ajánlotta. Reményt adott erre az is, hogy a Biztonsági Tanácsban - ugyancsak szovjet és amerikai részvétellel - hónapok óta tárgyalások folytak egy határozat kidolgozására, amely az iraki-iráni háborúnak igyekszik véget vetni. E határozat a napokban meg is született, bár még további igen sok tárgyalásra lesz szükség, hogy érvényt is szerezzenek neki. Irán ugyanis azonnal elutasította. így az amerikai zászló felvonását kísérő harci zaj egyelőre megkérdőjelezi e reményeket. Kiderült: Washingtonban erőfitogtatásra, egyoldalú előnyszerzésre akarják kihasználni a kuvaiti kérés teremtette esélyt. Az amerikai hadihajók és tengerészgyalogosok talán elriasztják az iráni gyorsnaszádokat, de az öbölbeli válsággóc felszámolásának lehetőségét a jelek szerint egyelőre inkább távolítják. MÉSZÁROS GYÖRGY A Tolna Megyei Zöldért Vállalat szerdán a Szekszárdi Városi Tanács V. B. ülésén tájékoztatót adott a megyeközpont áruellátásában vállalt szerepéről. A téma kiemelését a valameny- nyiünket foglalkoztató gyümölcs- és zöldségárak mellett az ellátás színvonala és körülményei is indokolják. Mint Kláb Józsefnek, a Zöldért igazgatójának a tájékoztatójából is kiderült, a korszerűsítésre váró pavilonok, az áruválaszték és az árszínvonal még korántsem tükrözi azt a hátteret, amit Tolna mezőgazdaságának, a helyi adottságoknak jelentenie kellene. Ezért is fogalmazta meg a határozat feladatként az áruellátás javítását. Ezután a város és környéke alapfokú oktatási intézményeiben - elsősorban az iskolákban - folyó testnevelő, egészségmegőrző munkáról hangzott el tájékoztató. Az új kezdeményezések - például a Szekszár- don, Tolnán és Bátaszéken bevezetett edzésközpontok - tapasztalatai az új módszerek, a tudatos munka eredményességét bizonyítják.
