Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
1987. július 3. tfÉPÜJSÁG 3 Az adóreformról V. Kisiparosok Kakasdon Az árrendszer is változik Az adóreform bevezetésének esetleges Időpontja nincs már messze. A változások mindannyiunkat érinteni fognak. A vállalati szakemberek, az államapará- tusban dolgozók jórészt tájékozódtak is már a tervezett változásokról, a lakosságról azonban kevésbé lehetne ezt elmondani. Öt részből álló sorozatunkkal közelebb kívántuk vinni olvasóinkat a reform - még változóban lévő - rejtelmeihez. Az összeállításban Antus Gyula, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Tolna Megyei Igazgatóságának igazgatója és két munkatársa, dr. Gál József és dr. Tóth Tivadar volt segítségünkre. A tervezett adóreformhoz szorosan kapcsolódik az árreform is. Az előző napokban a lap hasábjain főbb vonalaiban bemutatott általános forgalmi adó a termelői szféra adóinak és támogatásainak csökkentésével jár. Be kell vezetni a személyi jövedelemadót is. Ezek a változások nemcsak az adózási, hanem az árrendszert - az árszerkezetet, az árarányokat - is átalakítják. A termelői árak változását két körülmény befolyásolja: egyes vállalati adók megszűnnek vagy mérséklődnek, a támogatások pedig csökkennek. Ezek hatásaként a termelői árszínvonalnak összességében csökkennie kell. Jelenlegi árrendszerünkben a feldolgozó- ipari termékek árai magasak, ezekben az ágazatokban nagyok az adóterhek. A mezőgazdaságban és az alapanyagiparban alacsonyak a termelői árak, alacsony az elvonás szintje és gyakoriak az ártámogatások. Az árarányok változása - a termelői árak csökkenése, a fogyasztói ártámogatások leépítése - növeli a termelői és fogyasztói árak közti rést, az úgynevezett kétszintűséget. A termelői árak tehát összességükben csökkennek, de eltérő mértékben az egyes ágazatokban. Leginkább a feldolgozóiparban, legkevésbé vagy egyáltalán nem az alap- anyagiparban és a mezőgazdaságban. Az új árakra való áttérésnál fontos szempont, hogy ne járjon együtt a vállalati jövedelmek indokolatlan emelkedésével, ezért az új termelői árak kialakításának fő irányait központilag megszabják. Az új árakra való átállás a népgazdaság különböző ágazataiban eltérő módszereket igényel. Így pl. a fontosabb alapanyagok és a mezőgazdasági felvásárlási árak körében az új árak hatósági árjegyzékek formájában kerülnek meghirdetésre. Az egyéb területeken viszont olyan szakmai mélységű központi árindexek kialakítása kívánatos, amelyek már figyelembe veszik a költség- és az adóváltozások hatásait is. Többek között a feldolgozóipar egyes szakágazataiban az új árakra való áttérésnél - struktúrapolitikai megfontolásokból - az átlagosnál magasabb jövedelemtartalom árakban való biztosítása is indokolt lehet. Az átárazást az általános sémáktól értelemszerűen eltérően, a szakmai sajátosságok figyelembevételével kell elvégezni, másként pl. az építőiparban vagy megint másként a kereskedelemben. A termelői árak változása, az ártámogatások jelentős leépítése átalakítja a fogyasztói árakat is. Ezek a pénztárcánkat is érintő ármozgások minden valószínűség szerint két- irányúak lesznek, fölfelé és lefelé is mozognak. A fogyasztói árszint várható emelkedése élénk vitákra ad okot laikusok és szakemberek körében egyaránt. Van-e az új adózási formára való átállásnak inflációs hatása, illetve mekkora az? A jelenleg közkézen forgó variánsok általában jelentős árszínvonal-emelkedéssel számolnak, a pontos mérték még változhat egyrészt azért, mert az egész adó- és árreformnak sok még a bizonytalan eleme, másrészt azért, mert gazdaságpolitikai, sőt politikai megfontolások is befolyásolják azokat. Azt látnunk kell azonban, hogy az infláció - ha mégoly fájdalmasan érint is bennünket - aligha varrható az adóreform nyakába. Sorozatunkban igyekeztünk áttekinteni a várható adóreform lényegét, rámutatni remélt előnyeire, nem elhallgatva, hogy a fenntartások sem alaptalanok vele szemben. Bevezetésével kapcsolatban azon véleményekhez csatlakozunk, melyek szerint rosszabbat aligha tehetünk, mintha nem csinálunk semmit Láttuk, hogy nagyon sok kérdés még tisztázatlan, ezért a témát nem tekintjük lapunk hasábjain befejezettnek, arra még többször visszatérünk. Várjuk olvasóink reagálásait is, kérdéseikre készséggel válaszolunk. ROSTÁS ILONA Tejhozamnövelő takarmányadalék Egy magyar szabadalom hasznosításával a kérődző állatok tejhozamát növelő készítmény gyártását kezdték meg a Környei Mezőgazdasági Kombinát tor- nyópusztai telepén. Az új készítmény alapanyagát, a Methionin nevű szintetikus aminosavat, amely serkenti a haszonállatok fejlődését, már régebben használják az állattenyésztésben. A tapasztalatok szerint azonban eredeti formájában ez az anyag a kérődzőknél nem fejt ki olyan kedvező hatást, mint a sertéseknél vagy a szárnyasoknál. A kérődzőknél ugyanis a takarmányba adagolt púderfinomságú Methionint már az előgyomorban elbontják a mikrobák, s így nem épül be szervezetükbe. A kutatóknak tehát arra kellett megoldást találniok, hogy valamilyen módon késleltessék az állatok szervezetében a Methionin lebomlását. A problémát egy szellemes eljárással oldották meg. Ennek lényege, hogy púderszerű amino- savszemcséket olyan védőburkolattal veszik körül, amely késlelteti a lebomlást, elérhetővé teszi, hogy a Methionin a kérődzők gyomorrendszerének utolsó üregében, illetve a vékonybeleiben oldódjon fel, és ezáltal tökéletesen hasznosuljon. Tisztelik a tisztes ipart Hiánycikk a férfifodrász „Most az ilyen zsalugáteres óraszekrény a divat” Kevés olyan község van, amelyik annyi kisiparossal „dicsekedhet”, mint Kakasd. A helyi tanácsnál a napokban elkészült statisztika szerint az 1776 lakosra 30 iparengedéllyel rendelkező szakember jut. A fej ékessége a haj A nők körében a szakmák közül legnépszerűbb természetesen a fodrász. Bányai Károlynét, a község fiatal „hajszobrászát” munka közben találtuk Deák Ferenc utcai családi házuk alagsora műhelyében. Pillanatnyilag éppen elfogytak a frizurázkodók, egy vendég ült a hajmosónál, s egy fiatalember várt még a sorára. Miközben csattog az olló a felesleges tincsek körül, beszélgetünk az asszonykával, aki szégyenlősen szabadkozik, hogy épp az ő haja rendezetlen. Dehát suszternek lyukas a cipője...- Mióta fodrászkodik itthon?- Négy éve nyitottam ezt a műhelyt, előtte, míg gyesre nem jöttem, hat évig az egyik bonyhádi fodrászüzletben dolgoztam. így helyben kényelmesebb, s meg is éri.- Egyedül van fodrász a községben, biztosan rengeteg vendége van.- Általában tízen-tizenöten jönnek naponta, de van, hogy kevesebben. Sokan rendbetetetik a hajukat ott, ahol a munkahelyük van. Bonyhádon, Szekszárdon, de van egy vevőköröm, akik rendszersen ide járnak. Lakodalmak előtt igazi csúcs- forgalom van, olyankor nem is tartom be a kiírt munkaidőt.- Melyik frizurát kedvelik a legjobban a kakasdi asszonyok, lányok?- Legnépszerűbb a sasson, meg - főleg a fiatalok körében - a melirozás. Festést szinte nem is kérnek.- Egy fiú is várakozik itt. Vannak más férfivendégei is?- Persze, fiúk, férfiak haját is vágom óvodástól hatvan éves korig. Minden vendéggel szívesen foglalkozom, szeretem a szakmámat. „Nem is vagyok igazából asztalos...” Péter Mihály a község egyedüli asztalosa. Az udvarukon frissen készült garázsajtókeret, hátrább, a kamrában sorakozó óraszekrények, kis és nagy ablakok mutatják, hogy munkája akadhat elég. Korábban a TAÉV-nél dolgozott, egy éve nyitotta meg saját műhelyét.- Miért választotta éppen ezt a szakmát? - faggatjuk.- Az az igazság, hogy én nem is vagyok igazából asztalos - feleli mosolyogva - legalábbis nem iskolában sajátítottam el a mesterséget. Apám műbútorasztalos volt, de ötéves koromban meghalt, úgyhogy tőle nem tudtam ellesni a szakmát. Inkább a vérével örököltem. A TÁÉV- nél sokat tanultam, érdekelt is a dolog, úgyhogy ellestem egy csomó fortélyt. „Ha sok a vendég, este hétig sem zárom be a műhelyt” Megnézzük a faanyaggal, szerszámokkal zsúfolt kis műhelyt, amelyhez már épül az új, nagyobb a gépi szerszámoknak, majd a házba invitál bennünket, hogy megnézhessük a maga készítette gyönyörű konyhabútort.- Nagyon szép, én is szívesen látnék a lakásomban ilyent. Gyárt belőle eladásra is?- Csak a családnak, saját használatra csináltam, mert nincs rá más igény. Persze, nem is tudják, hogy ilyeneket is készítek. Talán be kellene mutatni őket valahol...- Ritka az olyan asztalos, akinek a kezén ne lennének sérülések. Az ön ujjai teljesen épek, mi a titka ennek?- Az óvatosság és az önuralom. Szeretem a sört, de ha két üveggel megittam, már nem állok a fűrészgép mellé.- Hallottuk, hogy ha nem is hivatalosan, de mások is „asztaloskodnak” Kakasdon. Nem nagy a konkurencia?- Nézze, ha jól dolgozik az ember, rendes munkát végez, akkor van is rá igény. Fuvarosból van a legtöbb A községben teljes munkaidőben dolgozik 2 bérfűrészelő, 1 női szabó, 4 kőműves, 1 szobafestő, 5 közúti árufuvarozó és egy női fodrász, munkaviszony mellett 1 autóápoló, 1 köszörűs, 2 lakatos, 1 bérfűrészelő és egy textilhulladék- feldolgozó, valmint 2 fuvaros, 1 kőműves, 1 épületburkoló, 1 szobafestő, 2 üvegező, 1 villanyszerelő és 1 vízvezeték-szerelő. Egy nyugdíjas fuvarozó is van. Ács és férfifodrász nincs Kakasdon, pedig az utóbbi nagyon hiányzik az idős, remegő kezű, nehezen borotválkozni tudó férfiaknak. Mivel a község éppen Bonyhád és Szekszárd között fekszik, sokan járnak e két városba dolgozni, kozmetikába, például el tudnak menni munkaidő után ott is. Nem gond a ruhatisztíttatás sem, mert minden szerdán reggel elviszi a Patyolat gépkocsija a mosnivalót. A háztartási gépek javítására pedig házhoz megy a Gelka. A kisiparosok adófizetési morálja jó, a gond inkább a kontárokkal van, bár a tanácsi ellenőrzés hatására közülük is többen váltottak már iparengedélyt. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Miért csökken a zöldségfogyasztás? Sok a közvetítő? Drága? ► A zöldség- és gyümölcsforgalmazásról minden magyarnak van véleménye: sokan termelők, s szinte kivétel nélkül vásárlók vagyunk. Nézetünk pedig a munkamegosztásban elfoglalt helyünk szerint változik. A termelők az alacsony fel- vásárlási árakat, a szerény jövedelmezőséget kifogásolják, a kereskedők a forgalmazáson elérhető nyereséget keveslik, a vásárlók viszont az értékesítési árakat tartják magasnak. A többféle érdekből fakadó helyzetet még kuszálja, hogy esetenként ugyanaz az ember másként vélekedik termelőként, másként fogyasztóként. Az viszont tény, hogy a zöldség és a gyümölcs állandóan a közérdeklődés homlokterében van, ezért gyakorta a vizsgálatok tárgya. Tavasszal a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége a termelés, az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága a forgalmazás helyzetét vitatta meg. A rangsor második felében Bármilyen szélsőséges is a zöldség- és gyümölcstermelés, valamint a forgalmazás megközelítése, azon általában nem vitatkoznak, hogy az ország természeti adottságai, a mezőgazdaság fejlettsége lehetővé teszi a maradéktalan ellátást, s ezen felül még exportra is jut. Itthon zöldségre, gyümölcsre, burgonyára 11,2 milliárd forintot költünk, az élelmiszerek és az élvezeti cikkek vásárlására fordított összeg 5,7 százalékát. Az összes fogyasztási cikkből viszont csak 2,1 százalékkal részesednek a kertészerti termékek. A kiadás mértékénél azonban jóval nagyobb a szerepük az ellátásban, hiszen mással nem helyettesíthetők, és naponta fogyasztandók. Jól tudjuk, hogy a zöldség és a gyümölcs a korszerű, egészséges táplálkozásnak fontos része, de a statisztika nem igazolja e táplálkozásélettani felfogást. Az egy főre jutó zöldség-és gyümölcsfogyasztás ugyanis ingadozik, a legutóbbi időben pedig csökken. 1981-ben az átlagos zöldségfogyasztás 74 kilogramm volt személyenként, két év múlva 78, a múlt évben már csak 75 kilogramm. A gyümölcsfogyasztás az 1981. évi 67 kilogrammról 63-ra csökkent. Nemzetközi összehasonlításban sem vagyunk előkelő helyen, az európai országok rangsorának második felében foglalunk helyet. Az 1983. évi adatok szerint Bulgáriában 137, Franciaországban 115, Olaszországban 158, Lengyelországban 103, Szovjetunióban 101, Magyarországon 78 kilogramm zöldséget fogyasztottak. Átlagos áremelkedés E statisztikát látva, hamarosan kimondhatjuk: kevés zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk, mert drága. Ezt a piacon szerzett tapasztalataink részben igazolják is, hiszen a primőrökért valóban borsos árat kell fizetnünk a tavaszi hónapokban. A valós helyzet azonban sokkal összetettebb és árnyaltabb, végül is a statisztika nem feltétlenül igazolja az elfogyasztott mennyiség és az ár között feltételezett összefüggést. A múlt évben például az előzőhöz képest a piacokon átlagosan 4,6 százalékkal, a boltokban 5,9 százalékkal adták drágábban a burgonyát, a zöldséget és a gyümölcsöt, a szövetkezeti szektorhoz tartozó zöldért-boltokban viszont 8,7 százalékkal olcsóbban. Az átlagos árszint 5 százalékkal emelkedett, de a tervezettnél 2 százalékkal alacsonyabb volt. Más esztendők összehasonlító adataiból is hasonló következtetések vonhatók le: 1981-1986 között csak egyetlen esetben -1984-ben - volt magasabb a tervezettnél a fogyasztói árszínvonal. A zöl- dért-vállalatok boltjaiban viszont kivétel nélkül minden esztendőben jóval az átlag alatti áron adták e termékeket, ha nem is mindig első osztályú minőségben. Hamis az a közvéleményben általánosan elterjedt nézet is, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék árnövekedése meghaladja a fogyasztási cikkekét. A statisztika szerint a kertészeti termékek fogyasztói árának növekedése összességében hasonló más fogyasztási cikkek árának emelkedéséhez. I A többség tisztességes Az persze kétségtelen, hogy a fogyasztói árak emelkedése termelői és forgalmazói nézőpontból is indokolt. A TOT kimutatása szerint a burgonyatermelés költsége 1979-1985 között 65 százalékkal, a paradicsomé 73, a paprikáé 80 százalékkal emelkedett. Az is igaz, hogy a felvásárlási árak nem mindenkor követték a termelési költségek változását, s emiatt romlott a termelők kedve, csökkent egyes zöldség- és gyümölcsfajok termőterülete. S mivel a kertészeti termékek szabadárasak, árukat a kereslet-kínálat egyensúlya szabályozza, a mennyiségi változásokkal éppen ellenkező irányban mozognak az árak. Ilyen esetekben sok bírálat éri a forgalmazókat, mondván, a mennyiségi hiányon ők gazdagodnak meg. Elhangzanak olyan szélsőséges megfogalmazások is, hogy a zöldségkereskedők csak Mercedesen járnak. Nem vitatva a zöldség- és gyümölcspiac kuszaságait, a kereskedők és a meggazdagodás fogalmának összetartozását, mégis tagadnunk kell. Elismerve, hogy vannak ügyeskedő, gyorsan és jogtalanul meggazdagodni kívánó kereskedők, a többség tisztességesen, munkáját megillető haszonnal kereskedik. Ez vonatkozik a magánkereskedőkre, az árujukat szabadpiacon értékesítő termelőkre is, akik az összes forgalomból már 45 százalékkal részesednek, tehát a zöldség- és gyümölcspiac nélkülük elképzelhetetlen. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem helyzetét pedig jól jelzi, hogy forgalmi részesedésük az 1981 évi 68 százalékról 55 százalékra esett vissza. Közben a forgalmazó vállalatok egész sora ment tönkre, néhány év alatt Komárom, Nóg- rád, Pest, Hajdú-Bihar és Szolnok megyében számolták fel a zöldérteket. Hatásosabb piacfelügyeletet! Nem tagadható, hogy a szövetkezeti vállalatok gazdálkodásában is voltak kifogásolható módszerek, a felszámolások sora azonban a forgalmazás feszültségeire is figyelmeztet. A vállalatok árbevételével arányos nyereség mindössze 1 -2 százalék, s ennek is nagyobb hányada a zöldségforgalmazáshoz és -tároláshoz képest kiegészítő tevékenységekből származik. A szakmai körökben megfogalmazott álláspontok szerint is korszerűsítendő a zöldség-és gyümölcskereskedelem. Régóta hangoztatott, de változatlanul érvényes feladat a többszekto- rúság fenntartása, az állami és a szövetkezeti kereskedelem piaci részesedésének növelése, a kiskereskedelemben az új üzemelési formák fejlesztése, valamint az áru útját rövidítő közvetlen termelői értékesítés támogatása. Ennek ármérséklő hatása is van. A kereslet-kínálat egyensúlyának alakításában a jelenleginél nagyob felelősséget kell vállalnia a piacfelügyeletnek is, hiszen esetenként elkerülhetetlenek a gyors és operatív beavatkozások. A tét ugyanis nem kisebb, mint a korszerű táplálkozás egyik alapjául szolgáló zöldség- és gyümölcsfogyasztás csökkenésének megállítása, hosszabb időt tekintve pedig felzárkózásunk a tőlünk egészségesebben táplálkozó népek fogyasztási szokásaihoz. v. FARKAS JÓZSEF
