Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-03 / 155. szám

4(^ÉPÜJSÁG 1987. július 3. Tízéves a Pedagógusok Szakszervezetének dombóvári nyugdíjas tagozata SZAKSZERVEZETI ÉLET Megjelent A vállalati jogszabályok gyűjteménye Az utóbbi időben jelentősen változott az állami vállalatokkal kapcsolatos jogi sazbályozás. A változások az új vállalat- vezetési formák - vállalati tanács, köz­gyűlés, küldöttgyűlés - létrehozásán kí­vül érintették a vállalatok alapítási és felügyeleti mechanizmusát, továbbá a vállalatvezetők jogosultságát is. A kötet az állami vállalatokra vonatko­zó jogszabályok (vállalati törvény, válla­latvezetési formák, szervezeti és műkö­dési szabályozás, munkahelyi demokrá­cia, önkormányzati vezetés, felügyelet, ellenőrzés, gazdaságirányítás, piac- felügyelet, törzskönyv) mellett tartalmaz­za a leányvállalatok, valamint a vállalati formában működő pénzintézetek létesí­tését és működését meghatározó főbb rendelkezéseket is. Szakszervezeti lexikon A lexikon a szakszervezeti mozgalom legfontosabb elméleti és gyakorlati tud­nivalóinak enciklopédikus összefoglalá­sa. Szócikkeiben tükrözi a mozgalom szervezeti életében végbement változá­sokat. A válaszolunk sorozat legújabb füzete az alábbi két témát tartalmazza: Dr. Eper­jesi László Egészséges élet - természet- járás - turizmus, Bányai János: Hogyan lehet kedvezményesen üdülni? Tíz éve Dombóváron és a város- környéki községekben a nyugdíjas oktatásügyi dolgozók - pedagógu­sok és technikai alkalmazottak - száma elérte a százat. Addig vala­mennyien a volt munkahelyükön vol­tak szakszervezeti tagok. A nyugdí­jasok régi igénye teljesült, amikor 1977. június 7-én hivatalosan is megalakult - Tolna megyében első­ként - a Pedagógusok Szakszerve­zetének nyugdíjas tagozata. Jelenle­gi létszámuk 190 és a naptári év vé­géig eléri a kétszázat. Június 13-án vezetőségük újravá­lasztásával egybekötött nyugdíjas találkozót és taggyűlést tartottak. A vezetőség számot adott az elmúlt 10 éves működésük eredményéről, hiá­nyosságairól, szólt a további tervek­ről. A beszámolóban sokféle adat közlésére került sor. A tagozat veze­tősége részben a személyes kap­csolatok kiépítésével, részben az ok­tatási intézmények bizalmi hálózatán keresztül szinte naprakész informá­cióval rendelkezik tagjai életkörül­ményeiről, egészségi állapotáról, szociális helyzetéről. Képes figye­lemmel kisérni sokszor éppen a nyugdíjas tagok segítségével a nyugdíjasait érintő rendkívüli ese­ményeket, életüket kedvezően és kedvezőtlenül érintő dolgokat. A190 nyugdíjas életkorát, a nyugdijak ősz- szegét, az egészségi állapotot és a szociális helyzetet tekintve nagy szó­ródást mutat. A tagozat vezetősége éves munka­terv szerint dolgozott. A fekvő- és já­róbetegeket a kórházban és ottho­nukban meglátogatták. Vannak, aki­ket rendszeresen látogatnak. Kez­deményezték a legkisebb nyugdíjjal rendelkezők szociális segélyezését. A10 év alatt 258 alkalom mai 154 000 Ft segélyösszeget fizettek ki és 17- en kaptak kivételes - 200-400 Ft közötti - nyugdíjemelést. A tagozat vezetősége segítséget nyújtott az arany-, gyémánt-, vas-és rubindiploma elnyeréséhez. Aranyoklevelet kapott eddig 30, gyé­mántoklevelet 8, vas-és rubindiplo­mát 1-1 pedagógus. Szorgalmazták a kedvezményes üdültetést. A 10 év alatt 5-en kaptak külföldi beutalójegyet, 65 tag vette igénybe a belföldi SZOT és a köz­ponti szervezésű üdültetést. Figyelemmel kísérték a nyugdíja­sok üzemi étkezésének helyzetét, a térítési díjak alakulását. Ez évben 60 nyugdíjas veszi igénybe az oktatási intézményekben való étkezést. Figyelemmel kísérték a nyugdíjas­ként további nevelői munkára alkal­mazottak helyzetét, különös tekintet­tel a bérezésükre. Rendszeressé tet­ték az országjárást, az évenkénti na­gyobb kirándulásokat, amihez a szakszervezet körzeti bizottsága anyagi hozzájárulást biztosított. Ke­gyeleti munkaként az elhunyt nyug­díjasokat búcsúztatták, a sírokra kor szorút helyeztek. A temetési segé­lyezést is intézték. 1983 óta a 80. évüket betöltött tagokat születésük napján köszöntötték. A szakszerve­zet ajándékát a körzeti titkár adta át. Köztudottan jó kapcsolatuk van a bonyhádi nyugdíjas tagozattal. A ta­gozaton belül önállóan működő klubéletről Ternai Jenő klubvezető tartott beszámolót, aki a klubélet „lel­ke”. Az évenkénti 30 összejövetelen szervező képességével és mozgé­konyságával hétről hétre biztosította a változatos és színvonalas prog­ramot. A klubfoglalkozásokon orvosok, jogászok, pedagógusok, üzemmér­nökök, helybéli és vidéki előadók tartottak egézszségügyi, pedagógiai, társadalom-és természettudományi, jogi kérdésekkel foglalkozó előadá­sokat. Nagy sikerük volt a mozgó- és diafilmes előadásoknak. Oktatási in­tézményeket, helybeli és vidéki ipari üzemeket látogattak. Találkoztak más nyugdíjas csoportokkal. Emlé­kezetes marad a döbrököziekkel va­ló találkozásuk. Nevezetes évfordu­lókról és jeles nagyjainkról sem fe­ledkeztek meg. A beszámolók és az öttagú új ve­zetőség megválasztása után közös ebéden vettek részt, és hosszasan elbeszélgettek a régmúlt idők élmé­nyeiről és jelenlegi sorsuk alakulá­sáról. ERETNEK JÁNOS Fotó: DOMBAI ISTVÁN Horgászverseny Dombóváron A KPVDSZ-Meszöv a tömegsport szé­lesítése, a szabadidő kulturált eltöltése érdekében dolgozói és a szövetkezeti tagság részére június 20-án horgászver­senyt szervezett a Dombóvár-tüskepusz- tai horgásztavon. A verseny iránti érdeklődés még csak fokozódott azzal, hogy a Magyar Televí­zió „Hétvége” műsora a helyszínen kísér­te figyelemmel a halfogást, és értékes ju­talmat tűzött ki az első helyezést elért versenyzőnek. Titkon mindenki remény­kedett, hátha ö lesz a szerencsés! Nem tudni, hogy a borongós, felhős idő volt-e az oka, vagy a halak bújtak el, de nem volt nagy kapása a versenyzők­nek. Meg kellett elégedni a kis halakkal, és nagy tetszést, irigykedést váltott ki az a versenyző, aki alig több mint egy kilós pontyot fogott ki, és ezzel el is nyerve a legnagyobb halért járó különdíjat, a dombóvári Áfész jutalmát. A szerencsés versenyző, Bóvári János a vendéglátó­ipari vállalat dolgozója volt. A „sok kicsi sokra megy” mondás itt „sok kicsi hal többet nyom”-ra változót és a verseny végén, a déli órában a gondos mérlege­lés alapján legeredményesebb verseny­ző csapatnak a tolnai Áfész lelkes csapa­ta bizonyult. II. helyezést - a szervezésért is dicsé­retet érdemlő - helybéli csapat, a dom­bóvári Áfész csapata ért el, a küzde­lemben harmadik a Tolna Megyei Ven­déglátóipari Vállalat csapata lett. A verseny ünnepeltje - az ijfúsági kate­góriában induló - dombóvári Lép Zsolt, aki közel 2,5 kilónyi kárászt fogott ki. Édesapja büszkén figyelte fia ügyeske­dését. Az egyéni verseny második és harma­dik helyezésén a tolnai Áfész színeiben versenyző Egri Istvánné és Egri István osztozkodott. A helyezettek horgászfelszerelést, horgászkellékeket kaptak. A kellemes szórakozást, időtöltést a helyi Áfész vendéglátása, a finom halász­lé tette még emlékezetesebbé. A ver­senyzők bár kevés hallal, de élmények­kel, újabb halfogási tapasztalatokkal tér­hettek haza. DR. SCHWEMMER LÁSZLÓNÉ H íré k Tapasztalatok aJHVDSZ-ben Az alapszervezetek munkájából Az értékelés módszere- A Szakszervezetek Megyei Tanácsa június 23-án Dombóvárott, június 24-25- én Szekszárdon tartott konzultációt az alapszervezeti szb-titkárok és ifjúsági ta­gozat (tanács) vezetők részére. A találko­zás tapasztalatcsere-jellegű volt, amely lehetőséget adott az ifjúsági tagozatok létével, jogosítványaival, hatáskörével kapcsolatos ma még nyitott kérdések megválaszolására. * A HVDSZ megyei titkársága, a megyei tanács és a Magyar Kereskedelmi Kama­ra rendezésében közös értekezletet tar­tottak, amelyen a HVDSZ és a Magyar Kereskedelmi Kamara között együttmű­ködésről volt szó. Az értekezleten a HVDSZ-hez tartozó vállalatok, üzemek vezetői is részt vettek. Az előadásokat Deli Sándor, az SZMT titkára é'fe dr. Arató Ferenc, a MKK főosztályvezetője tartot­ták. „ *- A Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti ifjúsági tagozata a SZOT ajánlására a „Tagozat nevelő, mozgósító, meggyőző tevékenységi formái bemutatása” cím­mel pályázatot nyújtott be, amelyet kol­lektív munkával készítettek el. *- Az MSV Tolnatext Leányvállalat szakszervezeti bizottsága s a gyár mun­kavédelmi helyzetét tárgyalta meg. A be­számolóban személyenként elemezték az üzemi balesetet szenvedett dolgozók helyzetét, a balesetek okait. Feladatként a munkavédelmi őrhálózat erősítését ha­tározták meg. Ezt segítik a szocialista bri­gádok vállalásai is. *- A MEDOSZ megyei bizottsága mel­lett működő ifjúsági tanács ülésén dr. Bereczky András KV-titkár tartott tájé­koztatót a MEDOSZ területén megalakult ifjúsági tagozatok és tanácsok működé­séről, majd az ifjúsági munka területén soron következő feladatokról szólt. *- ATolna Megyei Földhivatal szakszer­vezeti bizottsága bensőséges ünnepség keretében rendezte meg a nyugdíjasta­lálkozót június 9-én. Baráti beszélgetés­sel és az emlékek felidézésével töltötték el közösen a délelőttöt. *- A Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bizottsága a vállalati újítási szabályzat módosítását vitatta meg. Megállapították, hogy a szabályzat megfelelően tölti be funkcióját, az újítások gyakorlati beveze­tésének gyorsabbá tételét a vállalat gaz­dasági vezetése a lehetőségekhez mér­ten próbálja megoldani. Hagyomány, hogy kétévenként a HVDSZ megyei titkárság - korábban a megyei bizottság - a helyszínen értékeli az alapszervezetek munkáját. Ezen részt vesz az szb, néhány bizalmi, a vállalat po­litikai és gazdasági vezetése és az idén először meghívtuk a helyileg illetékes vá­rosi, nagyközségi pártbizottságok és ta­nácsok vezetőit is. írásunkban ezt a gya­korlatban jól bevált módszert szeretnénk ismertetni és néhány következtetést le­vonni. Először a választást követő 1,5-2 év múlva értékelünk, majd az ötéves ciklus utolsó évében, amikor az elmúlt öt év munkáját tekintjük át, és már az új ciklus feladataira is fel tudjuk hívni a figyelmet. Az értékelést alaposan elő kell készíteni, ezért két-három hónappal előbb értesít­jük az alapszervezeteket és a meghívot­takat az értékelés helyéről, időpontjáról, időt hagyva a felkészülésre. Az alapszer­vezeteknek ajánlást adunk arra vonatko­zóan, hogy mi az, amire különösképpen készüljenek, amit fontosnak tartunk. Ez már „névre szóló” ajánlat, tehát nem általános, hanem konkrét az adott válla­lat, üzem sajátosságaira irányul. Az szb így fel tud készülni a tájékoztatóra, amit előzőleg meg is tárgyalnak. Az értékelé­sen két „napirendi pont” szerepel: az szb tájékoztatója az elmúlt időszak alatt vég­zett munkájáról, majd a megyei titkárság értékeli ezt a munkát. Az eddig elmondottak akár szokvá­nyos munkamódszerbeni eljárásnak tűnhetnek. Mi az, ami miatt ezt egyre in­kább fontosabbnak, szükségesnek tart­juk? Az, hogy manapság a társadalmi és gazdasági életünk fejlődésével együtt jár, hogy egy alapszervezet már nem folytathatja munkáját csak a maga válla­lata, üzeme keretein belül, a munkája óhatatlanul kapcsolódik annak a telepü­lésnek a fejlődéséhez, gondjaihoz, ahol a dolgozók élnek, laknak, szórakoznak, pi­hennek. Különösen jellemző ez a HVDSZ-re, hiszen az ide tartozó vállala­tok, üzemek zöme közüzemi, kommuná­lis jellegű, melyek munkája az emberek szeme előtt zajlik. Naponta tanúi vagyunk egy-egy költségvetési üzem, városgaz­dálkodási vállalat dolgozói jó, vagy ke­vésbé jó munkájának. Ezért hívtuk meg a helyi párt- és taná­csi vezetőket az értékelésre. Az esetek túlnyomó többségében éltek is a lehető­séggel és számos kérdésre hívták fel fi­gyelmünket, segítették munkánkat. A kö­vetkező hasonló értékelésnél a kört to­vább bővítjük a városi, nagyközségi szakszervezeti bizottságok képviselőivel, régi nevén a szakmaközi bizottságokkal. A szakszervezeti munka megújulásának egyik szerves részének tartjuk azt, hogy ki kell lépni az eddig megszokott szűk ke­retek közül, munkánkat össze kell kap­csolni egy egész település fejlesztési gondjaival, problémáival. Természetesen emellett szó esik az érdekvédelmi és képviseleti munkáról, a szociális ellátás fejlesztéséről, a szocialista munkaver­senyről és brigádmozgalomról, az agitá- ciós-és propagandamunkáról és a kultu­rális nevelömunkáról. _ Felhasználjuk ezeket az alkalmakat ar­ra is, hogy - ahol erre szükség van - ren­dezzük a kapcsolatokat a gazdasági ve­zetés és a szakszervezet között. Meg kell jegyeznünk, hogy egyre ritkábban van gond ezen a téren, a kapcsolatok egyre kiegyensúlyozottabbak. Jó ez a módszer az alapszervezetek­nek és az irányító szerveknek is. Az alap­szervezet kétévenként meggyőződhet arról, hogy hol tart, jó-e az, amit csinál, vagy változtatni, javítani kell-e rajta? Ré­szünkről is csak előnnyel jár az alapszer­vi munka kétévenkénti áttekintése. Meggyőződünk arról, hogy hol tartanak az alapszervek, mik a gondjaik, problé­máik. Mi az, amit nekünk is erősíteni kell, hol kell tartalmasabbá tenni munkánkat? Mit csinált a megyei titkárság jól és mit nem? Hol vannak a gyenge pontjaink? Sokat jelent kapcsolataink alakításánál a párt-és tanácsi vezetőkkel való találko­zás. A lényeg az, hogy ezekből az értéke­lésekből mi legalább annyi tanulságot vonhatunk le a saját munkánkat illetően, mint az alapszervek. És végül sokat jelent az is, hogy emberileg is közelebb kerü­lünk egymáshoz. A szerzett tapasztalatokat az értékelé­sek végén összevont szb-titkári értekez­leten beszéljük meg. DR. SZENDREI IMRE, a HVDSZ megyei titkára A találkozó résztvevői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents