Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

1987. július 18. Képújság 11 A szekszárdi születésű festő: KLIE ZOLTÁN Emlékszik-e még valaki Klie Zol­tánra Szekszárdon? Érdemes rá, hogy szülővárosa most, 90. szüle­tésnapja táján is számon tartsa: he­tedfél évtizedes festőművészi pálya van mögötte, mely korántsem lezárt, állványára újabb vásznak kerülnek. Pápán a Városi Galériában látható kiállítás június-júliusban Klie Zoltán alkotásaiból. Nem egyedül szerepel: felesége Róna Klára festményei is ott sorakoznak a falakon. Hatvankét esztendei házasság ezer gondja és öröme köti össze őket, mely művészi munkálkodásuk tekintetében sem közömbös tény. Klie Zoltán 1897. július 10-én szü­letett Szekszárdon. A Képzőművé­szeti Főiskolán Vaszary János tanít­ványa volt, akinek korszerűségre tö­rekvő szellemiségét nem csupán át­vette, de máig megőrizte. Párizsban is tanult, hazatérve pedig a két világ­háború közti évtizedek modern mü- vésztársaságaiban tevékenykedett. Ekkori terméséből csupán három mű látható a kiállításon (Erdő, 1933; Bakonyi út, 1933; Erdélyi nő, 1943), többségük elpusztult vagy elveszett a háborús Budapesten. A kor szelle­miségét és festői ideálját azonban ezek a képek is egyéni erővel mutat­Róna Klára: Férjem (Klie Zoltán) 1980 Fotó Heitler László ják. A hadifogság súlyos körülmé­nyei közt született apró rajzok, kom- pozíciós tervek a családjától elzárt férfi sóvárgásáról, lopott örömeiről adnak hírt a kiállításon. Meseillusztrációi pedig az ötvenes évek szülöttei, midőn az ő modern szellemiségű festészetének sem ter­mett babéra bürokratikus művészet­irányítás mezein. Az elvont formanyelv értő kezelé­séről tájékozódhatunk Klie Zoltán­nak a hatvanas években készült ké­peit látva. Megelőzte ezekkel a mai divatos neoavantgardokat, 70. szü­letésnapja táján modernebb képeket festett az akkori fiataloknál. A termé­szettől, a világtól nem szakadt el ezekben sem, ellenkezőleg: prog­ramja van mindahánynak, csupán az előadásmódjuk váltott át a természe­ti formák követéséről annak kifejezé­sére. Életünk nagy gondjai is helyet kap­tak új műveiben (Robbanás, Nukleá­ris katasztrófa, Húsprogram, Vihar), értelmezésükre érdemes figyelmet és időt szánnunk: egy hosszú élet bölcs tapasztalatai sűrűsödnek ben­nük. Róna Klára elsősorban portréiról ismert, szinte kizárólag az emberalak által fejezte ki magát képeiben. Sok a családi vonatkozású portré alkotásai között, egyik férjét, Klie Zoltánt ábrá­zolja megragadó erővel. Híres művé­szek voltak a modelljei, így Márkus Emília színművész, Glatz Oszkár fes­tő, Varga Nándor Lajos grafikus. Ké­sői képeiben ő is az élet bonyolul­tabb jelenségeit igyekezett megra­gadni és kifejezni. HEITLER LÁSZLÓ Klie Zoltán: Visegrád, 1986 Klie Zoltán: Erdélyi nő, 1943 Művészek kezdeményezésére Hetvenöt éves majolikagyár A század elején, 1912-ben öt vásárhe­lyi képzőművész (Tornyai János, Endre Béla festő-, Pásztor János, Kallós Ede,. Rubletzky Géza szobrászművészek) egy műszaki és egy számviteli szakemberrel együtt megalapították a Művészek Majo­lika és Agyagipari Telepét. A jubileum al­kalmából a gyár dokumentumokból és a háromnegyed század termékeinek válo­gatásából kiállítást rendezett a Tornyai János Múzeumban. A kiállítás jó alkalmat kínál arra, hogy áttekintést adjon a ma­gyar művelődés és ipartörténetben egyedülálló alapítású üzem múltjáról és jelenéről. Már a Vásárhely határában letelepe­dett újkőkori ősember is felfedezte, hogy kellő bőségben található a város határá­ban agyag. A réz-, vas- és népvándorlás kori népcsoportokból egészen máig szinte mindig foglalkoztak az itt élők a ke­rámia készítésével. A török időkben el­terjedt a mázas kerámia, melyet az itt te­vékenykedő, egyre növekvő számú faze­kas is szívesen alkalmazott. A 19. század közepén a legnagyobb fazekasközpont­tá fejlődött Vásárhely. Egyes források szerint 150, mások szerint 400, de min­denesetre több száz fazekas készített dí­szített edényeket ebben a városban. A 19. század második felében azonban, el­sősorban a gyáripar versenye, az ol­csóbbá vált porcelán, de mindenekelőtt a kőedény általános elterjedése nehéz helyzetbe hozta a fazekasokat. Egyre fo­gyott a számuk. Ezt a veszélyt látvaa népi kerámia gazdag formakincsének, érté­keinek megmentésére alapították a már említett művészek az üzemet. Persze nem nagyon értettek ők az üzemvezetés­hez, ezért és bizonyos személyi okok miatt is elég hamar kiváltak a részvény- társaságból. Viszont kezdeményezésük életképességét bizonyítja, hogy az üzem ma is létezik, működik, sőt az utóbbi pár évtizedben fejlődött eredményesen mű­ködő, rugalmas, gazdasági egységgé. Az A gyár épülete alapítás után Smurák József avatott mű­szaki irányításával húszan-harmincan dolgoztak a gyárban. Folytatták a faze­kashagyományok ápolását, és a kor di­vatjának megfelelő szecessziós forma­nyelvű edényeket is készítettek. Ez utób­biak nagy részét Endre Béla festőművész tervezte. Az első világháború után, de a 20-as évek végére az üzem helyzete már megszilárdult, egyre több hazai és nem­zetközi (Milano, Fiume, Barcelona, Athén, Párizs, stb) kiállításon arattak sikert a ter­mékei. A két világháború között elsősor­ban Vértes Ágost vezetésével bővítették tevékenységi körüket: kályhacsempét kezdtek gyártani és épületkerámiai fel­adatokat is vállaltak. A felszabadulás utáni első éveket tő­kehiány, bizonytalanság, szétzilált gaz­dasági, üzemi állapotok jellemezték. Ilyen körülmények közt az 1950-ben be­következett államosítás a megszilárdu­lást és a nyugodt fejlődést hozta. Ennek eredményeként az üzem technológiailag is fejlődött (korszerű kemencék) és dol­gozói létszáma 200-250 körül állandó­sult. 1971-től az Alföldi Porcelángyár ke­retén belül működik a Majoiikagyár, a kö­zöttük kialakult kapcsolat szerencsére kiegyensúlyozott. A gyár tevékenységi köre majolikadíszmű, használati tárgy és samott díszkerámia előállítása. Ezen be­lül megőrizték a hagyományos kézi ko­rongozást, az írókázást, vésést és karco­lást, a fazekashagyomány szerinti díszítő módokat. A gyár igen gazdaságosan ter­mel, s a hódmezővásárhelyi kerámia kedvelt exportcikké lett. Az alapítókon kívül más művészek is kapcsolatba kerültek a Majolikagyárral. Medgyessy Ferenc is több kerámia­szobrát, reliefjét, (Kölyökszörny, Béka, Menekülők, stb.) készítette el az üzem­ben. Szabó Iván szobrászművész első­sorban tálak, Csizmadia Zoltán festőmű­vész pedig épületkerámiák kivitelezésé­nél működött együtt a gyárral. Közel két évtizedig Fekete János és Végvári Gyula keramikusművészek biztosították az üzem termékeinek esztétikai színvonalát. Végvári Gyula nevéhez fűződik az orszá­gosan elterjedt henger formájú, samott virágváza tervezése. Kajári Gyula grafi­kusművész Szabó Sándor korongossal együttműködve népi alapokra épülő, ko­moly színvilágé, dinamikus, nagy edé­nyeket alkotott. Gerle Margit és Fábri Ju­dit a modern kerámia területén fejlesztet­ték a termelést. Takács Győző sokolda­lúságát az egy színmázas edények, a hu­morral átírt népi fogantatású tárgyak és a Szolnokon, Békésen, Jászberényben felrakott fali kerámiák mutatják. Szabó Mária tevékenységét az egyszerű étke­zőkészlet és a finom virágmintás csem­peegyüttesek fémjelzik. Es nem feled­kezhetünk meg arról sem, hogy az utóbbi negyedszázad eredményessége Faze­kas Gábor vezetői tevékenységéhez kapcsolódik. DÖMÖTÖR JANOS Hazai tájakon Pannonhalma - millenniuma előtt A középkori kolostorudvar a napórával Pannonhalmáról a legalaposabb tudo­mányos dokumentáció dr. Lévárdy Fe­renc műve. Tőle tudjuk, hogy az ezeréves fennállásának ünneplésére készülő ko­lostor a magyar művészi múlt nagy tanú­ja. Hazánk védett műemléke. Az épület- együttes csaknem minden részlete meg­fontolt gondolkodás alapján készült, for- rástanilag jól dokumentált történelmi, építészettörténeti érték, amely a legki­sebb építészeti beavatkozás esetén a műemléki, történelmi, építészettörténeti, esztétikai meggondolásokat igényel. A Kisalföld fölé emelkedő dombtetőn 996 táján épült fel a Géza fejedelem által alapított kolostor a mai főmonostor leg­korábbi építészeti előzménye. A Szent Márton tiszteletére szentelt'élső templom és kolostor azonban elpusztult. A jelenle­gi épületegyüttes többszöri újraépítés, illetve bővítés nyomán fejlődött ki. Bazili­kája 13. századbeli, kerengője Mátyás ki­rály korabeli. A mai megjelenésében nagy részben barokk kolostorépület a 18. század első felében épült, magába foglalva a korábbi középkori elemeket. A könyvtárépület és a bazilika homlokzata egy nagyszabású, de egészében soha meg nem valósult klasszicista terv eleme. A kolostor az 1910-es években emelet- ráépítéssel bővült és helyenként új hom­lokzati architektúrát kapott. A második világháború idején a középkori erődít­mény egy részének bontása árán az épületegyüttes után Pannonhalmán mindössze kisléptékű helyreállításra ke­rülhetett sor. A pannonhalmi műemlékegyüttes ma is a bencés szerzetesrend magyarorszá­gi központja, magába foglalja a rend fő­monostorát, gimnáziumát, gyűjtemé­nyeit, ezen belül a 300 ezer kötetes könyvtárat, amely a világ legnagyobb bencés könyvtára, nemzeti kincseinket őrző levéltárat. Napjainkban részben idegen elemként ékelődik a kolostor egyik szárnyába a szerzetesrendek idős tagjainak ápolását ellátó, állami kezelés­ben lévő szociális otthon. A pannonhalmi főmonostorban jelen­leg 70 szerzetes, 100 szociális otthoni ellátott, 50 főnyi személyzet, 320 kollé­giumi diák lakik. A bentlakók és a látoga­tók higiénés és komfort ellátásának szín­vonala az átlagon aluli és tarthatatlan, a könyvtár pedig csak dísztermének be­mutatására alkalmas. Gyűjteményének a tudományos kutatás számára és tovább­fejlesztésére nincsenek meg a minimális területi feltételek. Könyvraktára zsúfolt, bővíthetetlen és ideiglenes jellegű, ha­sonló a levéltár, a metszettár, az éremtár és a képtár helyzete is. Mindehhez járul, hogy a pannonhalmi főmonostort évente félmillió turista keresi fel. Kilenc esztendő múlva ünnepli Pan­nonhalma fennállásának ezervéves jubi­leumát. A legfőbb cél a millenniumra - ahogyan azt dr. Várszegi Asztrik perjel és Lővey Félix gazdasági vezető mondta e sorok írójának - a műemléki együttes művészeti és műemléki feltárása és be­mutatása a főapátság által megtestesített történeti, esztétikai és etikai értékekhez méltó színvonalon. Olyan módon, hogy a kolostori élet feltételei javuljanak, az ok­Porta speciosa tatás, a diákok ellátása kielégítő színvo­nalú legyen. Gyűjteményei bemutathatók legyenek és rendezhetővé váljanak. S ami a legfontosabb: mód nyíljon a tudo­mányos kutatásra. A főmonostornak a KÖZTI által elkészí­tett teljes felújítási tervét a Miniszterta­nács és az Országos Tervhivatal jóvá­hagyta, 1973-as árakon 267 millió forin­tos anyagi támogatással. Mindehhez a rend saját erejéből évente kétmillió fo­rintot fordít a rekonstrukciós munkála­tokra. A legsürgősebb a közművek helyreál­lítása volt, mert a víz- és csatornarend­szer meghibásodása veszélyeztette a monostor állagát. A hatalmas épület- komplexum egyes részei megcsúsztak, a barokk ebédlő falai is megrepedtek. Az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával korszerű biológiai derítő épült, a közmű­veket pedig közműalagútban helyezték el. Az energiaellátás megoldásaként el­készült egy transzformátorház is. Az Or­szágos Műemléki Felügyelőség előírá­sa alapján az ötszintes épületbe két kor­szerű liftet is építettek. Természetesn a programnak megfele­lően folyamatban van a pannonhalmi vár,teljes felújítása. Jelenleg a gimnáziu­mi tetőteret építik be, ahol a diákok ké­nyelmes szálláshoz jutnak. Összesen 12 ezer négyzetméter nagyságú homlok­zati részt állítanak helyre. A munka az északi részen már megkezdődött és ezer négyzetméter még az idén elkészül. A fő­monostornak ezer ablaka van, - mindet kicserélik. Megkezdődtek annak a szárnynak a külső felújítási munkálatai, amelyben az említett híres barokk ebédlő található. A főapáti szárny és a kolostor felújítását 1990-ig végzik el. A legnehezebb feladatra 1990 után kerül sor a könyvtár, valamint a bazilika felújítási munkálataival. A középkori ko­lostorkerengő is eredeti állapotában díszük majd. IMRE BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents