Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
1987. július 18. mÉPÜJSÁG 5 Kényszerpályán A fiatalember felkészültsége, foglalkozásának profilja miatt és persze érdeklődésétől hajtva, elvállalta a kertbarátkör vezetését. Az emberekkel való bánás, a szervezés mindenkor időigényes és nagy türelmet követelő feladat volt, különösen, ha annyira heterogén társaság összefogására vállalkozik valaki, mint az ősrégi parasztgazdáktól kezdve a kedvtelésből néhány barackfát gondozó értelmiségiig legkülönfélébb rétegeket tömörítő társaság. Igaz, a nehézség csak jobb munkára serkent, az így elért siker más értéket nyer. Igen ám, de hogyha ezt a valóban sok energiát emésztő irányító szerepet kézbe vette Z. elvtárs, akkor úgymond erkölcsi kötelessége a tagsággal szemben is, részt venni a tanács illetékes bizottságának munkájában. Ezzel megindul a láthatatlan lavina, sorra következnek az áfész, a Mészöv, a NEB és természetesen a HNF, amelynek kebelén belül működik valamennyi kertbarátkor, felmenő ágon a legkülönfélébb bizottságai... Szerencsés esetben „megússza” ennyi megbízatással emberünk, valószínűbb azonban, hogy a különösen „aktív”, „kezdeményező” fiatalra előbb-utóbb felfigyelnek és akár lakóhelyén bizalminak vagy tanácstagnak választják, akár munkahelyén KISZ-, szakszervezeti vagy más társadalmi funkcióban szavaznak neki bizalmat. Elkezdődik tehát egy megállíthatatlan folyamat, amiben vadul hömpölygő vízáradáshoz hasonlóan, csak levegő után kapkodhat a szenvedő fél. Amennyiben lelkiismeretesen akarja ellátni az ezzel járó feladatokat, munkájától, szabadidejétől, családjától kell időt elvonni, azaz nem kis áldozattal jár. Ha a szakmai előrehaladást tartja fontosabbnak, elfogadhatatlan a funkciók tömegének elvállalása, hiszen optimális helyzetben is teljesíthetetlenek együttesen. Csakhogy itt belép az a torz társadalmi mechanizmus, amely ésszerűtlenül megnehezíti a hasonló tisztségek, funkciók elutasítását, különösen hosszabb idő után a lemondást róla. Hazug indokokat kell felsorakoztatni ahhoz, hogy ne érezzék szükségesnek a tagtársat meggyőzni arról, hogy eddig is „kielégítően látta el tevékenységi körét, ezután is számítanak rá”. Vagy rosszabb esetben ne figyelmeztessék ennek várható hátrányaira. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem általános és egyáltalán nem elfogadott gyakrolat, de létezik... Ezzel együtt látszólag felértékelődnek a funkciók és a velük járó jogkörök, any- nyiban, hogy viszonylag kevés ember, szűk kör kezében összpontosulnak. A valóságban éppen ellenkező irányú értékváltozás következik be, hiszen akkor, amikor az első pillanatban kötelezettségként, bizonyos kényszerpálya állomásaként lép az ember egy társadalmi tisztségbe, világosan látja azt is, hogy azt mennyire tudja teljesíteni, meg tud-e felelni az önmaga és a környezete által támasztott elvárásoknak. Lehetséges azonban, hogy ez utóbbi éppen a realitásokat ismerve toleráns és hallgatólagosan elfogadja a névleges részvételt egyik, vagy másik szervezetben, bizottságban. De súlyos következményekkel járhat ez akkor, amikor pénzről, emberek sorsáról, fontos gazdasági vagy településpolitikai, egyszóval felelősségteljes hozzáállást igénylő kérdésekről kell(ene) dönteni... A másik szemszögből, érthető a valóban lelkes, hittel cselekvő ember viselkedése, aki legjobb szándékkal és eltökéltséggel vállalkozik minderre és csak később veszi észre, hogy „túlvállalta” magát. Látom persze előre a cinikus mosolyt, ami az ellenvetést jelzi: előfordul, hogy ez kifizetődő és esetleg egész életre biztosítja a semmittevést, az alibimunkát néhányak számára... Lehetséges, de nem ez a tipikus. És az is bizonyos, hogy a demokratikus társadalmi gyakorlatot, a bürokrácia visszaszorítását, ugyanúgy nem segíti elő, mint a jól működő döntési mechanizmust, a jó értelembe vett közéletiséget.-takácsLakodalmi pillanatok Akkor, amikor 1966-ban útjára indult „Sárközi Napok” néven a tájegység lakóinak ünnepe, nemigen mert senki arra gondolni, hogy nemzetközivé szélesedve, új néven: „Sárközi lakodalom” - évtizedekre ad programot a népművészet kedvelőinek. A mögöttünk lévő tizenegy lakodalom eseményeiből válogatta összeállítását CZAKÓ SÁNDOR Gergely János „örökös vőfély” új társa Kurdi Pál, aki maga is vőlegény volt ’71-ben Az újabb időkben már hintón járnak a párok Az első lakodalmi játék menete 1968-ban indult el Decsen. Széli Sára és Bognár József voltak az első pár. Szép legyek ám! Az életfa. Öreg kezek ápolgatták és újra-újra továbbadják: „Éltessétek ti is!” Kortársak Szól a harmonika Kismenyasszony, kisvofelyek - ma mar felnőtt emberek Török táncos Perdül a szoknya, fordul a lány
