Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-09 / 134. szám

1987. június 9. wbPÜJSÄG 3 Ünnep után A június első vasárnapját megelőző napok a pedagógusok köszöntése je­gyében zajlottak. Virággal vagy csak egy-egy szóval diákok és szülők ezrei köszönték meg a nevelők fáradozását. A legkiválóbb óvónők, tanítók és taná­rok kitüntetéseket vehettek át. Néhány nappal a pedagógusnap után talán már nem lesz ünneprontás, amiről szólni szeretnék, és bizonyára senki nem érti félre mondanivalómat, hiszen távol áll tőlem az általánosítás szándé­ka. Szombaton reggel a rádió műsorá­ban néves operaénekesünk mondta el, hogy egy szegedi előadás alkalmá­val a diákokból álló közönség botrá­nyos viselkedése miatt kénytelen volt félbeszakítani áriáját. A fiatalok maga­tartása sajnos nem volt egyedi eset - a közelmúltban például Szekszárdon a délutáni Koldusopera előadását zavar­ták az értetlen-éretlen diákok - az vi­szont nem mindennapos, hogy a mű­vész ezek után fölkeresett egy sor is­kolát, részt vett jó néhány ének-zene­órán, de sajnos csak az azokon folyó oktatás elkeserítő színvonaláról szá­molt be. A rádióműsorban azonnal be­mutattak pozitív példákat is, de nekem magamnak is volt személyes jó ta­A Kőbányai Gyógyszerárugyárban ku­koricabarát gyomirtó szerrel kísérletez­nek. Az eddigi mezőgazdasági nagyüze­mi próbák azt igazolják, hogy ez a készít­mény még akkor sem károsítja a kukori­cát, ha az átlagos adagnak a többszörö­sét permetezik ki. Nemcsak a növényt, de a környezetet is kíméli, mert használa­tához nincs szükség azokra az ellensze­rekre, amelyeket egyébként sok gyomir­tó szer tartalmaz azért, nehogy a ható­anyaga károsítsa a kukoricát is. A ta­pasztalatok szerint a talájban sem okoz elváltozásokat, ami lehetővé teszi, hogy a gazdaságok a kukorica után ugyanazon a területen más növényi kultúrát is ter­messzenek. A legtöbb itthon forgalma­zott olcsó kukoricagyomirtó-szernek ugyanis olyan a hatása, hogy ugyanarra a területre, ahová egyszer már kiperme­pasztalatom: bár jó néhány éve már, hogy egy megyénkben faluban ének­zenét tanultam, mégis emlékszem, hogy ott hallottam először Székely Mi­hályt lemezről, és ott tudtam meg, hogy ki az a Papagéno. A műsor után alig egy-két órával a véletlen egy fiatal zenetanárral hozott ősze, aki elsősorban az alacsony fize­tésére panaszkodott, de többek között azon is kesergett, hogy délelőttjeit nem tudja hasznosan eltölteni, mert minden tanórája délután van. Csendes célzásomat arra, hogy üres óráit esetleg önképzésre fordít­hatná, élesen visszautasította és azt kezdte latolgatni, hogy szabadidejé­ben szőlőt termesszen vagy inkább gépjárművezetést oktasson-e kere­setkiegészítésképpen. Nem vagyok álszent az anyagiakat illetően, tudom, hogy különösen egy kezdő pedagógus élete nem könnyű, ha a piacról él. Mégis hiszem, hogy ha az ember a szakmájáról beszél, kell hogy más mondanivalója is legyen ró­la, mint, hogy milyen keveset fizetnek érte. Az én egykori öreg tanár nénim­nek megcsillant a szeme, ha Mozart nevét említette. A rádióműsorból tudom is, amit a pedagógusnapi kitüntetések alapján csak hittem: ma is vannak ilyen taná­rok. -ri­tezték, a későbbiekben is csak kukoricát lehet vetni. Ez a készítmény nem új termék, hanem a vállalat Adói nevű gyomirtójának új fel­használási lehetősége. A szert a cukor­répatáblákban megtelepedő gyomok kiirtásához dolgozták ki. Forgalomba ho­zatala után azonban a vállalat szakembe­rei tovább vizsgálták a készítmény hasz­nálhatóságát. Mivel előfordul, hogy a cu­korrépát valamilyen okból ki kell szánta­ni, s helyette másodvetésű növényt, álta­lában kukoricát vetnek a gazdaságok, a vizsgálatok kiterjedtek arra, hogy a szerrel előzőleg kezelt talaj miként hat az új növényre. Azt tapasztalták, hogy a vizsgálatokat a továbbiakban már a ku­koricára összpontosították. A készítmé­nyek kukoricagyomirtó-szerként való forgalmazásához most várják az enge­délyt. Az építők napjára készülnek Az építőipari munkások Tolna megyei szak- szervezeti titkárságán érdeklődtünk az 1987. évi ünnepi programról. Az épltőmunkások megemlékezéseiket munkahelyeiken tartják, illetve gazdag kulturális és sportrendezvé­nyek teszik ismét emlékezetessé ezeket a jú­nius 12-i, 13-i hét végi napokat. B A néhány éves gyakorlathoz híven idén is a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat köz­ponti telepén lesz az ünnepség. Ide hozzák a nagyobb építkezésekről a dolgozók képvise­lőit, közel ezer személyre számítanak. Pénte­ken 14 órakor kezdődik az építők napi ünnep­ség. Köszöntő hangzik el, a Magyarország cí­mű hetilap szervezi a műsort, neves poli­tikusok és művészek részvételével. A sportte­lepen vetélkedők lesznek, este pedig az épí­tők bálját tartják. A TÁÉV leányvállalatánál szombaton, Tamásiban a lovaspályán tartják az ünnepséget. Itt is megemlékeznek az építők napjáról, kitüntetik a kiváló dolgozókat, majd családi összejövetelre kerül sor. A Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Sze­relőipari Vállalat központi ünnepét szombaton a saját sportpályájukon tartják, Szekszárdon, a Keselyűsi úton 9,30-kor. Itt is a hagyomá­nyokhoz híven részt vesznek a vállalat nyugdí­jasai, az építésvezetőségek dolgozóinak kép­viselői. Jutalmakkal ismerik el a szép köszöntő szavak mellett a legjobbak munkáját. Az ün­nepség fénypontja minden bizonnyal a Babits Mihály Művelődési Központ táncosainak mű­sora lesz. B A Tolna Megyei Tervező Vállalatnál és a Tol­na Megyei Beruházó Vállalatnál pénteken lesz az ünnepség. Délelőtt a politikai tartalmú ren­dezvényekre kerül sor. A tervezők székházuk­ban emlékeznek az építők napjára. A beruhá­zók ugyancsak a saját központjukban tartják az építők juniálisát a Szekszárdi Dózsa sport­telepen. B A szekszárdi 505-ös Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben is megemlékeznek az építők napjáról. A különféle építőipari osztályok ta­nulói vetélkedőt tartanak. Sport- és szakmai kérdésekben mérik össze tudásukat a jövö építőipari szakemberei. Az intézet tanulói most kezdik hagyományossá tenni ezt a szép megemlékezést. Meghívnak néhány veteránt is, akik az építőipari munkásmozgalmi rendez­vényeken sok éven át részt vettek. » ’ A paksi - szinte egybefüggő építkezéseken - minden részleg megemlékezést tart. Mivel több mint két tucat különböző vállalat tevé­kenykedik az atomváros építésénél, így az ün­nepi események is sokrétűek. Van, ahol már pénteken délelőtt, másutt délután, de előfor­dul majd hogy ott, ahol folyamatos mun­karendben dolgoznak - „menet közben” em­lékeznek meg az építők napjáról. Egyébként a sok kirendeltség, gyáregység, részleg képvi­selői részt vesznek a vállalatok központi ün­nepségen is, ahol ugyancsak ünnepi beszé­dek méltatják az építőket. -Pj­Kukoricabarát gyomirtó szer A XV. század első évtizedeiben emelt vár negyedik bástyája feltárási mun­káit végzik Ozora: gondok, örömök, tervek A szép fekvésű, dombok között megbúvó faluban a helybéliek legna­gyobb „átka” a kiadós esőzés. Évtizedek óta elhanyagolták ugyanis a vízelvezetést, de még a meglévő árkok karbantartását is Ozorán, ma pedig kevés pénzből csak lassan lehet pótolni a lemaradást. Kétezer-háromszázán élnek itt és az utóbbi években nemigen fogy a lakosság. A fiatalok a termelőszövetkezet által kiadott telke­ken építenek, vagy régi, romos házakat újítanak fel. A település szellemi életében kiemelkedő szerepe van a ma integrált in­tézményként, Általános Művelődési Központ néven működő általános isko­lának. Már 1977 óta szaktantermi rendszerben tanulnak a felső tagozato­sok, a tervek között szerepel, hogy alsó tagozatban is iskolaotthonos, az idősebbeknél a „klubnapközi” oktatási formát vezetik be. Az idei évben tsz- kooperációval készül el a régi mellett még egy mélyfuratú kút és őszre sze­retnék átadni a most készülő benzinkutat is. takács-kapfinger A múlt héten „Önerőből” címmel videofelvételt készített a Tolna Megyei Pedagó­giai Intézet az iskolában Mészáros Mihályné (balra) és Kovács Józsefné az Árpád utcából: „Az élel­miszert meg tudjuk helyben vásárolni, de olcsó lábbeliért például Tamásiba utazunk.” Önköltség, termelői ár, fogyasztói ár Mibe kerül, ami bekerül? Cipőgyártás - szalagrendszerben (archív felvétel) Az áruházak cipőosztályán a cipőárak és a pénztárcám tartalma közti arányta­lanság általában azt a kérdést sugallja, hogy mi kerül ezen a cipőn - pláne a há­rom pántból álló szandálon -1300 forint­ba. Vajon aki 28 éve dolgozik a Bonyhádi Cipőgyárban, az tudja-e hogy miért drá­ga a cipő? - kérdeztem Szabó Nándort, aki nemcsak Szabó, de szabász is, még­hozzá a pár napja zajlott verseny ered­ménye szerint az országban a legkitű­nőbb. A felhasznált, többnyire importból származó bőr kerül nagyon sokba - vála­szolja - ezért nagyon sok múlik a sza­bász szaktudásán, hozzáállásán, hogy adott bőrből a lehető legtöbbet hozza ki. Mit tud a dolgozó az önköltségről? Dr. Sós Csaba gazdasági igazgatóhe­lyettes nem tartja jónak azt az elterjedt gyakorlatot, hogy nem azzal foglalko­zunk igazán, ami a mi feladatunk, hanem alsóbb vagy fölsőbb szintek gondjait vál­laljuk magunkra. Nem hisz abban, hogy a dolgozónak olyan kérdésekkel is kell foglalkozni - gazdálkodni vagy éppen az önköltség alakulásával törődni -, ami nem az ő hatáskörébe tartozik. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy a gaz­daszemlélet, a rábízott eszközökkel, anyagokkal való takarékos gazdálkodás a termelés valamennyi résztvevőjétől el­várható. Természetesnek kellene lenni, hogy úgy viselkedjünk, mint otthon, ami­kor lekapcsoljuk a fölöslegesen égő vil­lanyt anélkül, hogy az energia költségei jutnának eszünkbe. A vállalkozói szemlélet fokozására a Botondnál komoly terveket dolgoztak ki, de mivel még a kísérleti bevezetésre is várni kell, az általános takarékoságot ösztönzik. A közvetlen költségek döntő hányada A teljes önköltségnek 67-70 százalé­kát a közvetlen anyagköltség teszi ki. Ezen belül is a legjelentősebb a felsőbőr költsége, hiszen Bonyhádon csak termé­szetes bőrből készítenek cipőt. Magas az import alapanyag aránya, ezért az alap­vető vállalati érdek mellett népgazdasági szempontból is fontos a takarékos anyagfelhasználás. A tervezés után elkészült mintacipő alapján ezért - a nemrégen vásárolt fran­cia gép segítségével - nagyon pontos anyagszükségletet - normákat írnak elő. Az utókalkuláció két tizedes pontosság­gal tartalmazza az adott cipőhöz felhasz­nálható felsőbőr mennyiségét négyzet- deciméterben, de a bélésbőrtől és vá­szontól a sarokkoptatóig minden alkat­részből pontosan előírják a felhasznál­ható mennyiséget. Az anyagnormát átla­gos minőségű anyagra állapítják meg, ezért a dolgozónak, elsősorban a sza­básznak lehetősége van a megtakarítás­ra. Bajka József szakmunkástól láttam, hogy a bőr látható hibáit hogyan lehet úgy kikerülni, hogy a legkedvezőbb anyagfelhasználás a Salamander által megkívánt minőséggel párosuljon. Mo­hácsi Bálint 40 éve forgatja úgy a mintát, hogy minél kevesebb bőr menjen ve­szendőbe, s ha emiatt teljesítménye ala­csonyabb, azt az anyagtakarékosság után fizetett - minőséggel kombinált - prémium pótolja. A közvetlen teljesítménybér 30 száza­lékát is elérheti az anyagtakarékossági prémium, bizonyára jórészt ennek kö­szönhető az évi 10-14 millió forintos anyagmegtakarítás. A pontos normák előírása és a dolgo­zók ösztönzése mellett termék-és tech­nológiai szerkezetváltásra is sor került az elmúlt években. A magas anyaghányad­dal készülő termékek aránya csökkent, kismértékű élőmunka többletfelhaszná­lással is sikerült anyagot megtakarítani. A célt szolgálta új célgép és külön futó­szalag beállítása, valamint a dolgozók át­képzése is. Kínálati piacon A bérkalkuláció is hasonlóan pontos műszaki normák szerint készül. Egy vé­letlenszerűen kiválasztott cipő szabá­szai munkáira 5,66 perc, teljes elkészíté­séhez 86,87 perc a norma. Százszázalé­kos teljesítményre pontosan meghatáro­zott a bér is, túlteljesítés esetén lineáris a többletbér alakulása. Az üzemi és a vállalati általános költsé­gekben - elsősorban külső hatások miatt- állandóan növekvő tendencia figyelhe­tő meg, és ezek részaránya olyan magas a gyárban, ami - bár hazai szinten elfo­gadható - nemzetközi összehasonlítás­ban ronthatja a versenypozíciót. A már említett várható szervezeti változások alapvető célja éppen az, hogy ezekben a költségekben érjenek el megtakarítást. A termelői árnak a teljes önköltségen felüli alkotórészére - mondta Sós Csaba- az elvonási rendszer kényszerpályát jelöl ki, meghatározva azt a minimális nyereségszintet, amit érvényesíteni kell a piacon. A stagnáló kereslet, a bővebb im­portválaszték, és nem utolsósorban a magas cipőárak miatt kínálati piac ala­kult ki, ezért a gyártók gyakran nem tud­ják költségeiket maradéktalanul érvé­nyesíteni az árakban. A versenyhelyzet tehát nemcsak jobb minőségre, intenzívebb reklámra ösztön­zi a vállalatot, hanem - bármilyen hihetet­len is ez a vevő számára - szerényebb jö­vedelmezőséggel is be kell érniük. A je­lenlegi elvonási rendszer mellett 10 szá­zalék körüli nyereségszintre van szükség ahhoz, hogy a vállalat meg tudjon élni. A versenyben elfoglalt pozíciójától füg­gően ettől eltérhet. Persze a cipő nem annyiba kerül, amennyibe kerül, hiszen a termelői árra rárakódik a fogyasztói forgalmi adó, va­lamint a nagykeresedelmi és a kiskeres­kedelmi árrés. A dotált termékek - a gyermekcipők - pedig állami támogatást kapnak, azaz fogyasztói áruk alacso­nyabb a termelőinél. Akkor mi is kerül azon a szandálon 1300 forintba? ROSTÁS ILONA Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents