Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

1987. június 8. NÉPÚJSÁG 3 Helyreállítás rekordidőt?) alatt Felvételünk május 22-én a Bartina utca 23. számú ház előtt készült Nehézség szálljon a kaptáraitokra! Lapunk május 18-i számában rövid tudósítás jelent meg arról, hogy* a szekszárdi Bartina utca 23. számú ház előtt - melynek lakói húsvétkor víz­hiányt jelentettek be a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál, s kide­rült hogy azt csőtörés okozta, május 15-én(!) felbontották az utat, lezárták a forgalmat. A felelősség és a költség- viselő kiléte nem dőlt el a helyszíni szemlén részt vett szervek között. Gondok kapun belül, és kívül A hír arról még nem számolt be, hogy a lakók, Gelencsér Mária és csa­ládja háza az alatta levő, valamint az úttest alatt húzódó pince beázása miatt (oda folyt be a törött csőből a viz), megrepedezett, életveszélyessé vált. A városi tanács műszaki osztálya május 11 -én kelt határozatában a lakást élet- veszélyessé nyilvánítja. „Megkeresi a VGAMESZT, hogy a pince megszünte­téséről intézkedjen. Kötelezi a lakót az épület aláducolására, a közvetlen élet­veszély elhárítására, és a megrongá­lódott épületrész áramtalanltására, a vízvezeték lezárására... Kötelezi továb­bá a lakót a pince megszüntetése után az épületrész helyreállítására. A hely­reállítást a pince megszüntetése után azonnal meg kell kezdeni, és 60 napon belül be kell fejezni. Megkeresi az igaz­gatási osztályt, hogy a lakók részére szükséglakásba való költözésről gon­doskodjon...” Azóta három hét telt el. A ház utca fe­lőli szobái aládúcolva, megrepedezve, életveszélyes állapotban, a lakók a hátsó helyiségekben laknak. Miért nem szükséglakásban? Mert azt ugyán kiutaltak részükre, de beköltöz­ni nem tudtak, mert más önkényes la­kásfoglalók előbb érkeztek oda... A 16 napig tartó útlezárás miatt Szekszárd amúgy is mostoha körül­mények között levő része, a felsőváros lehetetlen helyzetbe került. Rossz köz­lekedési viszonyai miatt megközelíteni terelőútakon lehetett, ami igencsak nehezítette az idős emberek, munkába járók életét, s akik igencsak várták az áldatlan állapot megszüntetését. Az út­testen június 1-től lehet újra közele- kedni. Kerestük az illetékest A tisztánlátás érdekében az érintett szervektől, vállalatoktól írásbeli tájé­koztatást kértünk. Álljon itt néhány részlet az érkezett levelekből. Szekszárdi Városgazdálkodási Vál­lalat: „Vállalatunk képviselői a VGA- MESZ, mint megbízó meghívására je­lentek meg, és a tőlünk kért azonnali munkák elvégzését - forgalomeltere­lés, forgalomszabályozás, feltárás megkezdése - jegyzőkönyvben vállal­ták és teljesítették. A feltárási munkák során tisztázódott, hogy az úttest alatt tömedékeletlen pince van. A szak­szerű feltárás és a tömedékelés fel­adatait a VGAMESZ szervezi. Vállala­tunk nem illetékes... (Orbán György ig.) ÁHami Biztosító: ...a károsodás oka a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kezelésében lévő mérőhelyen kívüli csőtörés következménye. A be­következett kárért a Tolna Megyei Víz- és Csatornanlű Vállalat tartozik fele­lősséggel. Kétségtelen, hogy a káro­sult (Gelencsér Sándor - kiemelés a szerzőtől) rendelkezik „Épület- és La­kásbiztosítással”, ennek alapján azon­ban térítési kötelezettségünk nincs, mert az ilyen jellegű káreseményekért a biztosítási szerződésben kockázatot nem vállaltunk... Az ügyben intézetünk nem illetékes eljárni (Papp Júlia ig.) ­Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat: „1987. április 18-án vállala­tunk ügyeletére vízhiányt jelentettek be a Szekszárd, Bartina u. 23. sz. alatti házból. Műszaki munkatársaink a be­jelentés napján kimentek a helyszínre. Először a vízórát ellenőrizték, mint tipi­kus hibaforrást. A szerelés során kide­rült, hogy a bekötővezetéken keletke­zett lyukon keresztül folyt el a víz és okozta a vízhiányt. A bekötővezeték hi­báját kijavítottuk, ekkor még Gelen­csérék épületében kár nem jelentke­zett. 1987. április 22-én... a lakos kár­térítési igényt jelentett be a vállalatunk­nál. Biztosítási szerződésünk szerint - a csőtörés és a bejelentett kár közötti okozati összefüggés megállapítása után - a lakók felmerült kárát a Hungá­ria Biztosító Szekszárdi Igazgatóságá­tól kértük megtéríteni, a fennálló elis­mert felelősségünk alapján. A hely­reállítást késlelteti az eddig ismeretlen pince feltárása, illetve eltömedékelése. Ezen munkákat a VGAMESZ megbízá­sa alapján a Bányászati Aknamélyítö Vállalat végzi.” (Dr. Király Ernő ig.) Hungária Biztósító: A felelősségre vonatkozó írásbeli nyilatkozatát a víz­mű május 14-én megtette. A kiszámolt kártérítési összeget még ezen a napon utalni akartuk, de a károsult megjelent ismét még ezen a napon - és közölte hogy újabb károsodást észléit az'épü- leten, ezért a kifizetés függőben ma­radt, majd újabb többszöri helyszíni szemlén a végleges kárkép tisztázó­dott és felmérésre került... A kárt meg­térítjük az épületben, a kerítésben és károsult pincéjében... Érthetetlen, hogy az útszakaszt miért kellett felbon­tani és az utat lezárni, ugyanis az út­szakasz és az alatta levő talaj nem ká­rosodott...” (Rochi László ig.) Szekszárdi Városi Tanács: „A cikk­ben szereplő szervek, igaz, hogy a fe­lelősség és a helyreállítás költségvise­lőjén vitáztak, de a feltáró, kivitelezés jellegű munkát még aznap megkezd­ték. Május 15-én... a Városgazdálko­dási Vállalat felbontotta a járdát, út­padkát és feltárta az ott húzódó köz­műveket. A feltárás során egyértelművé vált, hogy a közutat félszélességben fel kell bontani, amire - tekintettel a hét végé­re és a speciális markológép köl­csönzésére - hétfői, május 18-i napon került sor. A pincetömedékelés május „ 21-én megkezdődött... (KovácsJános' tanácselnök) Szeleczky József műszaki osztály­vezető, valamint Flotz Jánosné a VGÁ- MESZ képviselője szóban a követke­zőkkel egészítette ki a levelet: Vélemé­nyük szerint az út helyreállítása a vá­rosban még nem tapasztalt gyorsa­sággal történt, mindent megtettek azért, hogy a közlekedés minél előbb beindulhasson. Nehezítette munkáju­kat, hogy az eset hét végén történt, amikor nem lehetett megfelelő marko­lógépet előteremteni. Márpedig a mindössze hattagú bányászbrigád ha­gyományos módszerekkel csak több hét alatt tudta volna feltárni az ismeret­len pincét. A munkákat azért sem lehetett gyor­sabban elvégezni, mert a tömedéke- lőanyag kötési idejére is várni kellett. Ebben az időszakban egyébként több hasonló esettel is foglalkozott a ta­nács, de az erőket mind a Bartina utcai helyreállításhoz összpontosították. Tanulság helyett Érvek és ellenérvek. Jelen pillanat­ban tovább „nyomozni” nincs értelme, egyébként az utat már megnyitották. Néhány kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan. 1. A Bartina utcában az elmúlt években is sokszor okozott már gondot pincebeszakadás. Van-e lehetőség egy ilyen esetben is hasz­nálható, autóbuszközlekedésre alkal­mas terelőút kialakítására? 2. Nem le­hetne-e a városnak egy olyan - meg­felelő munkagépekkel rendelkező - szervezete, ügyelete, amely sürgős esetekben (hét végén is) riasztható? 3. A Gelencséréknek kiküldött, őket há­zuk helyreállítására kötelező határo­zatban az áll: Határidő - azonnal. Ez csak az állampolgárokra vonatkozik? CSER ILDIKÓ GOTTVALD KÁROLY Szusz János a kalauzunk. A nagydo­rogi áfész területén ö foglalkozik a mé­hészekkel, a vándorlókkal és a helyiek­kel egyaránt. Éppen kőrútról tért vissza, megnézte, miként települtek le a Ba- konyból, Vas és Pest megyéből érkezet­tek. Összesen negyven vándorméhész legeltet a nagydorogi akácosokban, hozzávetőlegesen félezer hektárnyi te­rületen. >K Paks felé szalad velünk az autó, egy kanyarnál jobbra térünk. Homokos úton, csúszkálva jutunk előre, mert az éjszaka 18 milliméter eső volt. Másfél kilométer után balra kanyarodunk, s tisztes távol­ban fékezünk a szürke ládáktól. Azaz a nagyboconádi fekvő kaptárak állanak előttünk, a felhőnyi bogár, azaz a méhek szép hangjától kábulunk el. Az akác illata is hozzájárul ehhez. Meg az a sajátos hangulat, amely a méhészeti tele­peket körülfogja. A táborhelyen - előre­gyártott, szétszedhető bódé - az asztal­nál egy jókötésü ember ül. Gombát válo­gat. Abbahagyja a nagy figyelmet kívánó, szünidőt kitöltő munkát, mert most a mé­hek dolgoznak, s a vendégeket fogadja. Kísérőnket ismerősként, bennünket pedig nagy szeretettel invitál asztalhoz.- Két hét késésben vagyunk - mondja a Csetényből jött méhész, Molnár János, aki vasutasként ment nyugdíjba. Indítványára beljebb megyünk az er­dőbe. Érdemes, hiszen a száz méterre lé­vő két telepen is élénk az élet. Itt települt Körmendi József és testvére, István. Ők is nyugdíjasok. Az asszony ebédfőzéshez készülődik. Az asztalon itt is gomba. A környező legelők, tisztások termését szedik össze, s a hét végén, ha jönnek a gyerekek, akkor hazaviszik és szárítják, vagy más módon elteszik télire. Most az ebéd természetesen gombapörkölt lesz. A méhekkel kapcsolatosan jöttünk, hát kérdezzünk a bogarakról.- Mennyi családdal jöttek?- Molnár 52-t, a két Körmendi ponto­san százat rakott tehergépkocsira, de itt van még a társuk, tán egy kilométerre, a Tóth Józsi, ő negyven családdal jött - mondja az áfész képviselője. - Körülbelül ezer méhcsalád dolgozik most az akácvi­rágzás idején a térségben. Szedresen, Bikácson meg egyebütt. Végeztek a rep­cével, kipörgették, üresítették a kerete­ket, s várják az akáchordást.- Milyen termésre számítanak?- Nem lehet előre tudni. A tegnapi esőzés, a kései virágzás, a gyönge szárú, hirtelen kihajtott virágfü­zérről törik a termés, a nektárképződés­hez jó idő kellene. Igen jó meleg, szél­csendes idő, akkor tíz nap alatt végez­hetnénk itt. - Körmendi József mondja ezeket. S még hozzáteszi, hogy egy méh­családban 70 000-80 000 dolgozó gyűjti a mézet. Egy méhcsalád képes arra, ha Korszerű fémforgács-szállitó rendszer telepítésére vállalkozik a csehszlovákiai Skoda Autógyárban az Intranszmas magyar-bolgár tár­saság budapesti vállalata. Az Intranszmas által tervezett és kivite­lezett berendezést az autógyár Mla- da Boleslav-i szerelőcsarnokában minden összejön, hogy 25 kiló akácmé­zet gyűjtsön. Most nem lesz.meg a 14 kiló sem.- Mikor érkeztek ide a Bezzegpuszta körüli erdőségbe?- Szombaton. Este 21 órakor otthon felrakodtunk, a péntektől szombatra vir­radó éjszakát ébren töltöttük, lestük az eget, a széljárást. S hajnalban indultunk, de itt már hét órakor kinyitottuk a röpnyílásokat - vála­szol Körmendi István. Aztán Molnár Já­nos kiegészíti azzal, hogy már a tizenne­gyedik évet, szezont töltik itt. Kitűnő az akácos, bő a termés, ha kedvező az idő­járás, érdemes utazni. Amint itt vége lesz az akáchordásnak, fölpakolnak a teherautóra, és irány az or­szág nyugati vége, ott két-három hét ké­séssel később virágzik az akác. S ha majd ott is végeznek, akkor ismét vissza­térnek e vidékre, mert akkorra éppen a vaddohány virágzik, amelyből talán még jobb mézet lehet hordatni, mint az akácból.- Mi a jó méznek a titka?- A tisztaság. A szép sárga szín. Más színe van a fenyőfából készített kaptár­ban lévő méznek, s megint más a konté­neres méhészetből pergetettnek. Egyéb­ként hazánk nagyhatalomnak számít mézügyben. Az akácméznél az egész világon a H- etalon, azaz a magyar akácméz a mérce.- És mennyit fizetnek a méhészeknek?- Egy kiló méz felvásárlási ára idén 58 forint. Ám a mézpiacon is sok az eszkimó, tucatnyi cég felvásárol, és külföldön árul - egymásra licitálnak, s végül a népgaz­daság látja kárát. Meg nemcsak az ár miatt, hanem ahány cég, annyiféle ízü- cukortartalmú-tisztátalan, vagy tiszta helyzik üzembe, ott, ahol jelenleg az új típusú elsőkerék-meghajtású sze­mélygépkocsik sorozatgyártását ké­szítik elő. Az Intranszmas az ipari berende­zést a két ország közötti árucsere­egyezményben meghatározott kon­tingensen felül szállítja, elősegítve a mézet visz piacra. Ez a sokarcúság nem jó a magyar méhészkultúrának - tájékoz­tat Szüsz János. Egyébként a nagydorogi áfész a mé­hészek települési helyén veszi meg a mézet. Már mindenkinek kiadták a kan­nákat. A pergetés idején pedig jönnek a kocsikkal, cserekannákkal és akár ván­dorolhat is a méhész. A pénzt is azon nyomban a kezükbe adják. Viszont az is tény, hogy az összes termést nem szer­ződik le. Hiszen az otthoniakra is kell gondolni, meg a későbbi piaci helyzet változására is. Szóval a méz kényes áru, vigyázni kell minden csöppjére. A bogarak általában öt kilométeres körzetig tudnak repülni. Ha esős az idő, ha szél van, igen sok méhecske elpusztul - nagy terhével nem tud megbirkózni az elemekkel. Ácsorgunk a kaptársorok mögött. Ezernyi bogár röpdös, a kaptárnyílások zsúfoltak, látható azonban a rend: van olyan része a lyuknak, ahol csak befelé, másiknál pedig kifelé megy a forgalom. Ha jól odafigyelek, még azt is észrevehe- tem, hogy közlekedést irányitó méhecs­ke is van közöttük. Sok figyelésre nincs idő. A lábam alatt vakarcsnyi kutya kap a hátához, meg­csípte tán egy méhecske? Ki tudja? Fotó- riporter kollégám viszont már megkapta az „oltást”... Sietve elköszönünk. Mit is kell kívánni a méhésznek? - kérdem Molnár János­tól. „Nehézség szálljon a kaptáraitokra.” Ezt kívánjuk. csehszlovákiai autógyártás korsze­rűsítését. Cserébe a Motokov külke­reskedelmi vállalat - az államközi szerződésben meghatározottakon felül - 388 Skoda gépkocsi exportjá­ra vállalkozik. A közkedvelt autók 1988-ban érkeznek Magyarország­ra. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Czakó Sándor Egy kaptár röpnyílása Nagyboconádi fekvő kaptárak - még üres keretekkel, de nagy munkában levő dolgozókkal Magyar ipari berendezésért Skoda személygépkocsik Molnár János - balról - és a Körmendi testvérek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents