Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-29 / 151. szám

1987. június 29. NÉPÚJSÁG 5 Lobog-e még a Lobogó??? ...avagy rekviem a pingpongért Van-e megoldás? nng-pong és nagybetűvel írva: Lobogó! Azt hiszem, nagyon sokak előtt világos, hogy a tolnai asztaliteniszező lányokról lesz szó az alábbiakban. E sorok írója mielőtt elkezdené mondanivalója tálalását, az írógép előtt a papírra meredve azon töpreng: Lehet, hogy utoljára tehet eleget annak a kellemes kötelességének, hogy méltassa a Tolnai Vörös Lobogó országhatáron túlra is szóló sikereit? Ledől a bálvány, tovatűnik a Sáth-mítosz? Szinte máról holnapra atomjaira hullik egy sikerszakosztály, amely még ma is a magyar női asztalitenisz bázisa, vidéki fellegvár? Ezzel eltűnne Tol­na megye sporttérképéről az a szakosztály, amely immár egy évtizede a nemzetközi mércével is mérhető minőséget jelenti megyénkben? Igencsak fajsúlyos kérdések, melyek a megyeszerte található szimpatizánsaiknak - így első olvasásra - minden­képpen meghökkentő erejűek. Kérdezhetné az olvasó, hogy ily rövid idő leforgása alatt mi játszódhatott le a színfa­lak mögött, mitől vált ennyire világossá a helyzet? Első hallásra minden bizonnyal úgy tűnik, hogy Bolvári Ildikó NSZK-beli profiszerződéshez jutása - ami szinte már biztos- kavarta föl a vizet, a másik két, a hazai mezőnyben még mindig jegyzett „B”-betűs, - Balogh és Bolvári K. - is a divatos szlenggel élve „beadta az unalmast”, magyarán: így vagy úgy már jelezték, könnyen lehet, hogy ősztől ők sem a Tolnai Vörös Lobogóban folytatják sportpályafutásukat. Mert ha külföldi szerződésre nincs is enge­délyük, de pingpong tudományukat ők is szeretnék már aprópénzre váltani, olyan, a Tolnai Vörös Lobogónál gyengébb szakosztályhoz igazolni, ahol ők a kulcsemberek, akiktől azt várják, hogy a csapat rukkoljon előrébb néhány hellyel, s ezért cserébe legjobb esetben a havi tizenötös is leeshet, nem beszélve a kamat- vagy térítésmentes lakáskölcsönről. Nem ritkán olyat is hallani,hogy berendezett lakás várja a versenyzőt. Vörösmarty a Gondolatok a könyvtárban - már elnézést az ehhez a témához éppen nem illő irodalmi hasonlatért - cimű versében felteszi a kérdést: „...Ment-e a könyvek által előrébbre a világ...” Ennek analógiájára: ment-e előbbre azáltal a magyar asztalitenisz ügye, hogy a vá­logatottságtól, a nemzetközi élvonaltól fényévnyi messzeségben lavírozó szakosztá­lyok gazdag mecénásuk jóvoltából nagy-nagy összegeket invesztálnak be a sport­ágba a revizorok számára ellenőrizhetetlen csatornákon keresztül? Mert egy Kapos- plast léte - más csapat is lehetne - vagy nem léte, az nem oszt, nem szoroz. Tudjuk, hogy a gyár vezetőinek reklámot jelent a pingpongcsapat. Persze, önmagában már az is érdekes kérdés, hogy miért éppen a női asztalitanisz a reklámhordozó. Nem mer­nék mérget venni arra, hogy a sportág iránti nagy érdeklődést kielégítendő, amolyan alulról jövő kezdeményezést karolt föl a gyár, mint a sport nagy barátja, amely támoga­tásával enyhíti a magyar sportmozgalom financiális gondjait. A sport oldaláról nézve a dolgokat, a Vörösmarty kérdésére a válasz: egyértelmű nem. Ez, és úgy általában a sporterkölcs Íratlan szabályai a legkevésbé érdekelheti a má­sik két tolnai lányt. Akikről korábban nagyszerű eredményeik mellett úgy is szóltunk, mint a klubhüség szobrairól, akiket nem zavar, hogy a fővárosban és vidéken a sportfi- nanszirozás, a sportgazdálkodás elavultsága és ellentmondásosságából adódóan szürke középszerű játékosok mennyit vesznek fel a hó elején. Egyik pénzért, a másik kézfogásért - irtuk egyik bajnoki meccs után. Többek között arra is céloztunk, hogy a legnépszerűbb sportágak közé nem tartozó asztaliteniszben is eljutottunk már odáig, hogy a bajnoki meccseken pontpénzért játszanak a játékosok. A tolnaiaknál ilyen szin­te kizárt, nem létezik. Akkor mi van? Érdemes - végre - felfedni a kártyákat és utána­nézni, hogy milyen jövedelmet élvezett a hazai élvonalhoz és a jó erős nemzetközi kö­zépszinthez tartozó három játékos. Ha azt mondom, hogy átlagban nyolc-kilencezer forint körül mozgott az egy hónap­ra eső összeg, akkor nyilvánvaló, hogy egy szalagnál keményen dolgozó munkásnak egy-egy kohászatban dolgozó ívhegesztő zsebében kinyílik a bicska, s ha eddig elju­tott az olvasásban, dühödten földhöz vágja az újságot. Mert ugye, minden relatív és minden nézőpont kérdése, s az ö aspektusukból biztosan igazuk van. De van más opti­ka, aminek nagyobb a létjogosultsága, ez pedig a fenntebb már vázolt, a sportban ural­kodó viszonyokat visszatükröző lencse. Hofi Géza említette egyik paródiájában, hogy egyszer egy gépírónő kifakadva mondta neki, mégiscsak abszolút igazságtalanság, hogy ő előadóművészként tízszeresét keresi, mint ő. Erre a válasz: „Hölgyem, bizonyá­ra jól gépel, tessék kiplakátoltatni, hogy ön ekkor és itt gépelési bemutató tart és számolja meg a nézőket." Jó, jó, Balogh és a két Bolvári nem Hofi-színvonalú egyéni­ségek sportágukban. De már nem gyerekek, nyitott szemmel járnak a világban és tu­dásukból a szó igazi értelmében szeretnének tőkét kovácsolni, ha egyszer már erre mód és lehetőség nyilik. Nem kislányok már, akik fogadják a gratulációkat, hanem a felnőttkor elején, az egzisztenciateremtés idején állnak. A három éljátékos esetleges távozásával az összeomlás réme fenyeget. A megyei sportvezetés is kétségbeesetten áll a váratlan fejlemények előtt. Menteni kellene azt az értéket, amit a megye versenysportjában a tolnaiak jelentenek. De attól tartok, hogy az illetékes sportvezetők már a 24. órában vannak. A tolnaiak gondját eddig senki sem viselte úgy, ahogy azt megérdemelték volna. Mert a szálak Bolvári Ildikó profiszerződése nélkül is összegubancolódhatták volna, ha a lányok valamelyike korábban szül vagy átigazol. Sáthék kineveltek hármójukon kívül még él­vonalbeli pingpongosokat, gondolva a jövőre, kérték a sportvezetést, hogy legyen még egy olyan szakosztály a megyében, ahol ezeket foglalkoztatni, versenyeztetni le­hetne, mert mi van, ha Bolváriék befejezik pályafutásukat. Az ötlet az asztalfiókban ma­radt. Valahol igazuk van akkor a tolnaiaknak, amikor a sporthivatalra neheztelnek, hogy a sportági támogatások elosztásakor a kapott pénzből nem érezték, hogy a többi sportágat eredményességben utcahosszal verik. A sportpolitikának - ha egyáltalán még létezik ilyen - lett volna egy olyan - igaz rendkívül nehéz - feladata, hogy tolnai és környékbeli cégeknek nem tolnai sportot támogató legális, avagy illegális juttatását valahogy a pingpongosok kasszájába visszajuttassa, a sportérdekek képviseletével, ütköztetésével. Az ÁISH új koncepciója szerint a minőséget kell megfizetni, a langyos víz pedig szűnjön meg. Nálunk, Tolnában netán még ellenkezője érvényesült? Sáthék nem akarnak, de nem is tudnak elvegyülni a hazai langyos vizbe, ez a halálukat jelente­né. Herczig Jutkát és a többi igen tehetséges fiatal csöppséget is szeretnék felvinni a csúcsra. Összeült a héten a válságstáb. Várjuk, hogy valaki, vagy valakik mentőövet dobjanak. Mert hogy nincs megoldás, ez nem lehet igaz... BÁLINT B. GYÖRGY EB-ezüstérmes a Katona-Földi páros Wroclawban, a sportakrobatikai Euró- pa-bajnokságon az úgynevezett dinami­kus gyakorlatok bemutatása remekül si­került Katona Mária és Földi Eszter elő­adásában, így a magyar női páros ezüst­érmesként fejezte be a viadalt. Eredmé­nyek (a PAP hírügynökség csak a nem­zeteket nevezte meg, így a versenyzők névsora - a magyarok kivételével - isme­retlen): női páros: 1. Bulgária 29.50, 2. Magyarország (Katona Mária, Földi Esz­ter) 28.65, női hármas: 1. Bulgária 29.55 pont, ...6. Magyarország (Solti, Mazányi, Possuth) 28.30. Férfi páros: 1. Szovjet­unió 29.20 pont, ...4. Magyarország (Tóth, Takács) 28.10. Vegyespáros: 1. Bulgária 29.60 pont, ...4. Magyarország (Bajkai, Pat­kós) és Nagy-Britannia 28.20-28.20 pont. Kerékpáros MAGÉV-Mecsek Kupa Dupláztak a karl-marx-stadtiak Csapatversenyben: 6. Szekszárdi Spartacus Nyolcvannégyen kezdték - hetvenen fejezték be - a kerékpáros MAGÉV-Me­csek Kupát, amely három napon keresz­tül lázban tartott versenyzőt, rendezőt, bí­rót és edzőt egyaránt. A szombati utolsó napra maradt a legnagyobb feladat, a 168 kilométeres egyéni csapatverseny a Pécs-Mohács-Bátaszék-Szekszárd- Bonyhád-Komló-Pécs útvonalon. Az el­lenszél eléggé megnehezítette a kereke­sek dolgát, meg az is, hogy a korábban teljesített négy szakasz után 232 km már a lábakban volt. Nem is lehetett azon csodálkozni, hogy sokáig nem volt olyan szökési kísérlet, amely sikerrel kecsegtetett volna. A pé­csi cél előtt 16 kilométerrel a PMSC szí­neiben indult, de NDK-beli Lötch és a KSI-ből Eisenkrammer megszökött és előnyüket végig megtartva egymás kö­zött döntötték el az elsőséget. Győzött Lötch, mig a 3. Orvisky (Tlmace) lett. Ez annyit jelentett, hogy a két nap után ösz- szetettben vezető karl-marx-stadti Hol- ger Müller és csapata megtartotta vezető Holger Müller, az egyéni győztes 19 ezer 500 forintot „biciklizett össze” helyét, végeredményben ők végeztek a XXVIII. MAGÉV-Mecsek Kupa élén. Müller nem ment haza üres kézzel: a más szakaszokon elért különféle pré­miumpontok is hozzásegítették ahhoz, hogy összesen 19 ezer 500 forintot bicik­lizett össze a három nap alatt. Kellemet­len epizódja is akadt az utolsó szakasz­nak. A pécsi célba érkezés után rögtön a szekszárdi Liska és a karl-marx-stadti Pfeiffer még ott melegében összekülön­bözött. Veszekedtek, lökdösődtek és fel- döntötték egymás bringáját, majd kiosz­tottak egy-két pofont is egymásnak, majd szétválasztották őket. Ami a szekszárdi „nem ökölvívó” telje­sítményeket illeti, a legjobban a tolnaiak közül Sajó Péter kerekezett, ő az össze­tettben a 8. helyen végzett. Ugyanott Ka­sza a 17., Újvári a 25., Heffner a 26., Do- hóczki a 33., Liska a 34., Steig a 37., Schneider a 41., Taksonyi a 47., Jávor a 48., Auth pedig az 51. lett az értékelt 70 kerékpáros vetélkedésében. Csapatban a Szekszárdi Spartacus I. együttese a 6., a tartalékgárda a 10., míg a III. számú csapat a 11. helyet szerezte meg. Itt 16 együttes alkotta a mezőnyt. A részhajrákban a szekszárdiak közül Schneider jeleskedett, ebben az össze­sítésben a 11. helyen kötött ki. A hegyi­hajráknál azonban nem tündökölt sem ő, sem más spartacusos, hiszen egyikük sem került az első 15 hegyimenö közé. A csehszlovákok és az NDK-beliek ki­magaslottak a Mecsek Kupa mezőnyé­ből. Az történt, amit ők akartak. A jövőt illetően viszont örömteli, hogy az egyéni összetettben az első harmincba nyolc fiatal magyar került, közöttük három szekszárdi kerékpáros: Kasza, Újvári és Heffner is. A csapatban győztes Karl- Marx-Stadt ezúttal ötödször nyerte meg a kupát, ezzel végleg az NDK-belieké lett a gyönyörű zsolnai váza. Végeredmény: összetett egyéniben: 1. Holger Müller (Karl-Marx-Stadt) 10:14,10, 2. Lötch (Pécsi MSC I.) 10:14,52, 3. Eisenkrammer (KSI) 10:15,03, ...8. Sajó (Szekszárd) 10:15,29. Csapatban: 1. Karl-Marx-Stadt 30:46,28, 2. Tlmace 30:47,01,3. Dubnica 30:47,08, ...6. Szekszárdi Spartacus I. 30:47,58.- horváth ­A világ sportja Buenos Aires: Argentínában megkezdődött a dél­amerikai labdarúgó-bajnokság, amelyen 10 nemzet válogatottja küzd. A nyitómér­kőzést a hagyományoknak megfelelően a rendező ország együttese játszotta. A bemutatkozó 90 perc azonban nem sok örömet hozott a világbajnok Argentína számára: „A” csoport: Argentína-Peru 1 - 1 (0-0), gólszerzők: Maradona (48. p), il­letve Reyna (60. p). Az „A” csoport állása: Argentína, Peru (1 -1), Ecuador még nem játszott. Milánó: A „Mundialito” elnevezésű labdarúgó- torna újabb találkozója: Barcelona (spa- nyol)-FC Porto (portugál) 1-1 (1-0). Az állás: 1. AC Milan (olasz) 5 pont (3 mérkő­zés), 2. Internazionale (olasz) 4 (4), 3. FC Porto 3 (3), 4. Barcelona 3 (3), 5. Paris SG (francia) 1 (3). Löbnitz: Az NDK-beli városban rendezték meg a nagy hagyományú lovasviadalt, ame­lyen a magyar díjugartó és díjlovagló vá­logatott is indult. A küzdelmekben kima­gasló eredményt ért el Dallos Gyula. Bor­dal nevű lovával megnyerte az Inter Me- diaiel-t, az olimpiai nagydíjat és az olim­piai nagydíj speciál versenyét is. A csa­pat többi tagja is értékes helyezéseket szerzett. 1. Vasas-CZ Jena végeredmény 0-2 2 2. Ú. Dózsa-Halmstad végeredmény 4-2 1 3. Naestved-Tatabánya végeredmény 0-4 2 4. Aarhus-Lausanne 2-1 1 5. Chaux-de-Fonds-Hammarby 1-3 2 6. Szpartak Várna-Wismut Aue 2-2 X 7. Dunajska Streda-Bellinzona 4-0 1 8. Malmö FF-Grasshoppers 2-0 1 9. AIK Stockholm-Lech Poznan 4-1 1 Dallos ezzel a győzelemmel két héten belül másodszor aratott elsöprő sikert új lovával. Róma: Nem lesz hosszabbítás a következő idény olasz labdarúgó kupamérkőzé­sein. Ha 90 perc után döntetlen lenne az állás, akkor büntetőket rúgnak a csapa­tok. A tizenegyesekkel győztes együttes két pontot kap. Az, amelyik a 90 perces játékidőben győz, hármat. Az Olasz Lab­darúgó Szövetség ettől az újítástól azt re­méli, hogy az idegenbeli mérkőzéseken nem lesz a vendégek egyedüli célja dön­tetlent kierőszakolni, azaz támadóbb szellemű játékot várnak a kupaküzdel­mektől az olasz labdarúgósport vezetői. London: Az Angol Labdarúgó Szövetség végér­vényesen megtiltotta, hogy az ország bajnoki vagy kupamérkőzéseit mű­anyagfüves pályán bonyolítsák le. Bonn: Az NSZK kormánya nem hajlandó az igényelt 25 millió márkát az ország lab­darúgó szövetsége rendelkezésére bo­csátani azért, hogy a jövő évi EB nyolcas döntőjének stadionjait modernizálják. Hi­vatalos kormányközlemény szerint a lé­tesítmények állapota kielégítő, amint azt az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) „környezettanulmánya” is igazolta. 10. Lyngby-Plastik Nitra 2-1 1 11. Etir-Cheb 5-2 1 12. Beitar Jerusalem-Bröndby 0-1 2 13. Yehuda Tel Aviv-VfL Bochum 2-2 X Pótmérkőzések: 14. Vasas-CZ Jena I. félidő 0-1 2 15. Ú. Dózsa-Halmstad I. félidő 2-2 X 16. Naestved-Tatabánya I. félidő 0-0 X Áttekinthetetlen szövevény a kulisszák mögött A Komuniszt, a JKSZ hetilapja átfogó kom­mentárt közölt az ország labdarúgásának helyzetéről. Egyebek között a következő­ket állapította meg: A FIFA beavatkozása a jugoszláv futball ügyeibe komoly figyelmeztetés az ország labdarúgó szervezeteiben tevékenykedő romboló csoportok számára. A jugoszláv labdarúgás olyan helyzetbe került, amely valóban komoly és nemcsak sportszempontból viseli a súlyos válság tüne­teit. Ezért legfőbb ideje megtalálni a válság­ból kivezető utat. Ma már nyugodtan elmondható, hogy a ju­goszláv labdarúgásban a tavaly júniusi rend­kívüli intézkedések új szakasz kezdetét jelzik. A JLSZ legfelsőbb szerve jogosan semmisí­tette meg 1985-1986-os bajnokság első osz­tálya utolsó fordulójának eredményeit. Csu­pán abban az egy fordulóban is annyi mérkő­zésen bundáztak, hogy valamit tenni kellett a lehetetlen helyzet megszüntetésére. A labdarúgás válsága bizonyos összefüg­gésben áll az ország egész társadalmát gyöt­rő válsággal. A klubérdekek mindent össze­zavarnak. A klubok csak saját előnyeiket né­zik. ______ Elgon dolkoztató, hogy a sajtó egy része is klubérdekeket véd. A JLSZ elnöksége ellen valóságos hadjárat indult, s ezt az tjjságokis támogatják. A jugoszláv labdarúgásban számos nega­tív jelenség észlelhető, amelyek a szocialista erkölcs tagadásáról tanúskodnak. Helyi és klubérdekek érvényesülnek, minden egyesü­let rendelkezik „fekete pénzalapokkal”, a ku­lisszák mögötti mesterkedések áttekinthetet­len szövevényt képeznek. Mindezért a tár­sadalom súlyos árat fizet. Jó lenne, ha ezekre a kérdésekre az egész társadalom odafigyel­ne. Hallassák szavukat a politikai és a társa­dalmi szervezetek, elsősorban a szocialista szövetség (népfront). Állásfoglalásuk nem­csak kívánatos lenne, hanem szükséges is - emelte ki a Komuniszt. így kellett volna Pécsett is látványos küzdelmet hozott a háztömbkörüli verseny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents