Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-29 / 151. szám
4 Képújság 1987. június 29. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Kell-e adót fizetnie? Szabó Lajos dunaszentgyörgyi olvasónk 1976-ban vásárolt családi házat, mely tipikus parasztház. A szobák után kamra, aztán a tüzelőtároló, majd az istálló van sorrendben. Ebben az istállóban - aminek alapterülete 18 négyzet- méter és 2,5 méter magas - tárolja Trabant gépkocsiját. De itt van raktáron tűzifa, a hordó, s más egyéb dolgok. A probléma az, hogy a helyi tanácstól kapott egy garázsra szóló adó- bevallási nyomtatványt. Érdeklődött, a garázs fogalmáról, a tanácsnál azt a választ kapta, hogy ami a rendeletben is foglaltatik, hogy garázs az, amelyik gépkocsi tárolására szolgál. Ez a válasz őt nem elégíti ki, túl tömör, száraz, szerinte a garázsnak egészen más értelme van. A Tolna Megyei Tanács V. B. pénzügyi osztályának vezetője Priger József válasza:- Gépjárműtároló (garázs) az a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben, vagy egészen elválasztott teret alkotó épület, helyiségcsoport, helyiség, amely gépjármütárolás céljára szolgál. Olvasójuk a gépkocsiját az említett feltételeknek megfelelő helyiségben tárolja, az istálló jelen esetben gépjárműtárolásra szolgál, függetlenül attól, hogy a gépjármű elhelyezésén kívül tüzelőt, hordót is tárol benne. A nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló 1985. évi 23. tvr. 1. paragrafus (1) bekezdése alapján adóköteles építmény a magánszemély tulajdonában álló - állandó, vagy ideiglenes jellegű - üdülő és más nem lakás céljára szolgáló épület (épületrész). Ugyanennek a jogszabálynak az 1986. évi 25. számú törvényerejű rendelet 10. paragrafusa által módosított 2. paragrafus d) pontja szerint a gépjármű tárolására szolgáló épület (épületrész) alapterületéből - kivéve az üdülővel egybeépült, vagy az üdülőtelkén létesített gépjárműtárolót - 16 négyzetméter adómentes. Az 1985. évi 23. tvr. végrehajtására kiadott 62/1985. (XII. 30.) PM. számú rendelet 5. paragrafusa kimondja, hogyha a tvr. 2. paragrafus b) pontjában megjelölt gazdasági épületet, helyiségcsoportot, vagy helyiséget (szerszámkamra, ól, istálló, présház, termény- vagy gyümölcstároló, mezőgazdasági termék előállítására szolgáló egyéb helyiség) - akár ideiglenesen - nem rendeltetésszerűen használják, az a használat jellege szerint adóköteles. A vitatott garázs (istálló) alapterülete 18 négyzetméter, melyből 16 adómentes, az adóköteles alapterület 2 négyzetméter. Az 5. paragrafus (5) bekezdése alapján ha az adó fizetésére kötelezett kizárólag a gépjármű tárolására szolgáló épület (épületrész) után fizet adót, az évi adó legkisebb mértéke 400 forint. Van-e elegendő kenyér Faddon? Kissné aláírással egy faddi olvasónk a helyi kenyérellátásról azt írta: a pék egy éve már, hogy a községben tevékenykedik. Akkor még úgy volt, hogy reggel és délután is lesz kenyér, a valóság az, hogy előfordul, amikor már reggel 3/4 6-kor nem lehet kenyeret vásárolni. Péksütemény ugyan van, de sokkal jobb lenne, ha kenyeret is tudnának vásárolni. Antus Andrásnak, a Fadd Nagyközségi Tanács elnökének továbbítottuk a panaszt, aki megvizsgáltatta a nagyközségben üzemelő magánpék által lesütött pékáruk mennyiségét, és ezt válaszolta:- A pék a pékség berendezésével folyamatos üzemeltetéssel napi 10-12 mázsa kenyér előállítására képes. Az induláskor előállított 7-8 mázsa kenyér lesütése helyett választékbővítés céljára és az igények kielégítésére vezette be a különböző sütőipari termékek előállítását és forgalmazását, melyet ma már a lakosság jobban igényel, mint a kenyeret. A pék a lakosság igényére reggel 5 órakor nyit és addig van nyitva, amíg van mit árulnia. Csak nagyobb ünnepek előtti napokon árul délután pékárut. A magánpék nem a teljes ellátásra, hanem a szövetkezeti élelmiszer- boltok által is árusított pékáru választékbővítését segíti elő. A lakosság teljes ellátását nem tudja biztosítani, csak kiegészíti a sütőipari termékek választékát és a kora reggeli időszakban történő vásárlás lehetőségét segíti elő. Jogosult-e a nyereségre? Egy olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - írta, hogy az elmúlt év januárjától 8 hónapon át a termelőszövetkezet alkalmazottjaként dolgozott, mint betanított varrónő. A varroda azonban más községbe költözött, s az utazást ő már nem tudta vállalni. Azt kérdezte, hogy a termelőszövetkezet nyereségéből ő miért nem részesülhetett? Barsi Mihály, a Tolna Megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek titkára válaszolt a kérdésére:- A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény a végrehajtása tárgyában kiadott 7/1977. (III. 12.) MT. sz. rendelet 14. paragrafus b pontja értelmében a volt alkalmazottat a belső szabályzat rendelkezéseitől függően illeti meg az éves eredménytől függő részesedés arányos része. Ebben az esetben a termelőszövetkezet belső szabályzata a hivatkozott rendelet alapján úgy rendelkezik, hogy a tagsági viszonyát, illetve munkaviszonyát év közben megszüntető tag, illetve alkalmazottév végi nyereségrészesedésre nem jogosult. A nyereségrészesedés iránti igény a belső szabályzat rendelkezése alapján utasította el a termelőszövetkezet. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Ez alkalommal néhány olyan iránymutatásra, elvi állásfoglalásra, tájékoztatóra hívjuk fel a figyelmet, amely a dolgozók érdeklődésére csak közvetve, de az érintettekére közvetlenül is számot kell hogy tartson. A Munkaügyi Közlöny idei 6. számában elvi állásfoglalás olvasható a gyermekgondozási segély mellett munkát vállaló által a gyermekintézményekben fizetendő téritési díjról. Az állásfoglalás utal arra, hogy a gyermekgondozási segély mellett munkát vállaló a gyermekgondozási segély korlátozása nélkül elhelyezheti gyermekét bölcsődében, óvodában, majd rögzíti, hogy a táppénz- szabályok értelmében - ami a díjmegállapításnál is irányadó - ameny- nyiben nincs előző évi igazolható jövedelem, vagy munkahelyváltozás történik, úgy a folyó évi, illetve az új munkahelyen elért jövedelmet kell figyelembe venni, s hogy a díjalap megállapítása szempontjából a „gyes” is jövedelemnek minősül, tehát a térítési díj megállapításakor ezt a jövedelmet is be kell számítani. Ugyanitt tájékoztató olvasható a gazdálkodó szervezetek felszámolásával összefüggő szociális kérdések rendezéséről. A tájékoztató foglalkozik a munkásszálláson állandó bejelentővel lakó dolgozók elhelyezésével, a felső- és középfokú oktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytatók ösztöndíjával, illetőleg keresetével, a dolgozók lakásépítésével, lakáshoz jutásával kapcsolatos kérdésekkel, a felszámolásra kerülő vállalatok jóléti, szociális, kulturális és sportintézményeinek sorsával, a megváltozott képességű dolgozók további sorsával stb. A vállalati bérlakásokkal kapcsolatban kimondja a tájékoztató, hogy ebben a tekintetben a felszámolónak nincs felmondási joga, „ezért ezek esetében a megoldás az lehet, hogy a vállalati bérlakás jelleg megszüntetése után a felszámoló felajánlja megvételre a benne lakónak vagy másnak az állami bérlakások elidegenítésével azonos feltételekkel.” A nyugdíjasok a vállalat megszűnése esetén több tekintetben hátrányos helyzetbe kerülnek, indokolt tehát, hogy a szakszervezet a rászorulók esetében kezdeményezze ezek támogatását a tanácsi szociális gondoskodás keretében, a felszámolás alatt álló vállalatok szakmunkástanulói esetében pedig elsősorban megfelelő gazdálkodó szervhez történő átirányítás lehet a megoldás. A Munkaügyi Közlöny idei 7. számában irányelv olvasható a polgári védelmi kötelezettség teljesítéséről, amely iránymutatásból itt csupán ennyit idézünk: „A polgári védelem államigazgatási vezetőinek meg kell teremteniük a szükséges feltéte- Jeket ahhoz, hogy az állampolgárok a polgári védelmi megjelenési és bejelentési kötelezettségüknek munkaidőn kívül tehessenek eleget.” A Művelődési Közlöny idei 8. számában jelent meg a művelődési miniszter útmutatója a felnőttek iskolai oktatásának, továbbá tanfolyami képzésének megszervezéséről. Az útmutató kihangsúlyozza, miszerint a munkáltató jogos elvárása, hogy a dolgozó csak annyi ideig legyen távol a munkából, amennyire feltétlenül szükség van ahhoz, hogy tanulmányi kötelezettségeinek eleget tegyen, majd különböző olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelyre a nevelési-oktatási intézménynek a felnőttek iskolai oktatása megszervezésénél figyelemmel kell lennie, így - többi között - kimondja azt is, hogy: „A felnőttek részére az oktatást lehetőleg a délutáni és az esti órákban kell szervezni.” DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Ez a gabonaőrlő Kocsolán egy vízimalomban szolgált Ekék, boronák Múzeum az üdülőtelepen Zelen István nyugdíjas vendéglős múzeumot rendezett be a Gunaras-fürdőn lévő háza körül. Négy év óta gyűjti a falusi emberek használta mezőgazdasági eszközöket. Az első szerzemény egy járgány volt, aztán morzsolók, majd kukorica- és terménydarálók, szivattyúk kerültek birtokába, részben saját vásárlás, részben ajándékozás révén. Látható például egyszáz évnél idősebb daráló, egy vízimalom hengerszéke is a régiségek közé tartozik, de különféle malomkövek, boronák, kocsi és ekék is gyarapítják a gyűjteményt. A Láng Gépgyár Fazekas József vezette brigádja újította fel az eszközöket, és részt vett a múzeum anyagának összeállításában Dévényi György, dr. Varga Ferenc, Vidóczy László, dr. Gál Máté és mások. A kercseligeti származású Zelen István egész életében a dombóváriakat szolgálta a vendéglőiben, majd pedig ő nyitotta meg a város első halászcsárdáját is. A mostani múzeum ugyancsak öregbíti hírét, hiszen naponta több százan térnek be a szépen rendezett gépek közé. Pálkovács - Czakó Nyitva a múzeum Egy naki család az üdülés közben megtekinti a kiállítást Ez a szivattyú a dombóvári Korona 1 vendéglő előtt állt, 1899-től 1951 -ig ! adta a vizet, a múzeum egyik legbecsesebb darabjának tartja Zelen István
