Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-26 / 149. szám
2*EPÜJSÄG 1987. június 26. Megkezdődött az Országgyűlés nyári ülésszaka Az Országházban Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke előtt Grósz Károly miniszterelnök és Horváth István miniszterelnök-helyettes letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, az MSZMP főtitkára, Kállai Gyula, a HNF OT elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. (Folytatás az 1. oldalról.) tervezettől, a támogatások pedig - az elkülönített alapok támogatási többletét is ideszámítva -16 milliárd forinttal meghaladták az előirányzottat. Felhalmozási célra a költségvetés az előirányzottnál kétmilliárd forinttal nagyobb összeget költött, döntően a lakásépítés támogatása miatt. A társadalombiztosítási kiadások egymilliárd forinttal, a központi költségvetési szervek kiadásai 900 millió forinttal, a tanácsi támogatások 500 millió forinttal haladták meg a tervezettet. A nagy exportárveszteségeket, amelyek főként az élelmiszer-gazdaságot és a kőolaj-feldolgozást sújtották, az állam részben magára vállalta. A Konjunktúra- és Piackutató Intézet idén több mint kétezer vállalatnál közvéleménykutatást tartott. A vállalati vezetők a magyar gazdaság helyzetét nehéznek, saját helyzetüket ugyanakkor javulónak Ítélték meg. Ez valóságos ellentmondás. Aközött választhatunk, hogy vagy az eddigihez hasonlóan, a gazdaság egyes részterületein jelentkező feszültségeket a társadalom egészére terheljük, s ezzel felmentjük a nehézségeket okozókat a feltételekhez való igazodás felelőssége és kényszere alól, vagy megváltozott gazdaságpolitikai magatartással, a gazdaságirányítás megújított eszközrendszerének segítségével az adott helyen vállaltatjuk és vállaljuk el a problémákat. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján világossá vált, hogy az első utat járva még jelenlegi gazdasági helyzetünk is veszélybe kerülhet. Ezért a kormány, a Központi Bizottság elmúlt év novemberi határozatára építve, fokozottan a második utat szorgalmazza. Fokról fokra kiépíti a szociális garanciákat, az átképzési, az elhelyezkedési támogatást azért, hogy vállalni lehessen egy-egy munkahelyen a foglalkoztatás mérséklését, megszüntetését. Az életszínvonal és az életkörülmények alakulása- Az államháztartás kiadásainak fele közvetlenül összefügg az életszínvonallal, illetőleg az életkörülményekkel. Mintegy 220 milliárd forintot fordítottak 1986- ban a központi és a tanácsi költségvetési intézmények működésre és fenntartásra, 142 milliárd forint társadalombiztosítási célokat szolgált, és 43 milliárd forintot használtak fel a tanácsok fejlesztésre. Bár a közkiadások csak 6,3 százalékkal növekedtek, ezen belül az egészség- ügyi, szociális és oktatási intézetek működésére és fenntartására fordított ösz- szegek emelkedése nyolc százalék volt. Ez fedezetet nyújtott a bővülő intézmény- hálózat feladatainak ellátására, de ebből az ellátási színvonal reálértékét általában nem lehetett megőrizni. A költségvetési intézmények 1986-ban gondokkal küszködtek, sőt a tanácsok működési és fenntartási előirányzataik tervezettnél kisebb felhasználására kényszerültek. Az állami kiadások másik nagy része a tanácsi gazdálkodás. A múlt évben a tanácsok szabályozási, gazdálkodási rendszere jelentősen megváltozott. A cél a helyi tanácsi önállóság és érdekeltség növelése, valamint az volt, hogy a tanácsi forrásokat is hozzáigazítsuk a népgazdaságban megtermelt jövedelemhez. E céMedgyessy Péter pénzügyminiszter lók megvalósultak, de ebből gondok is adódtak. Tavaly a tervezettnél 3,2 milliárd forinttal kevesebb szabályozott bevétel keletkezett, döntően az előirányzottnál kevesebb városi és községi hozzájárulás, béradó és intézményi bevétel miatt. Ezt az ötszázmillió forinttal több tanácsi támogatás nem tudta ellensúlyozni. A hiány nagyjából arányos a népgazdasági jövedelemhiánnyal. A társadalombiztosítási kiadások 1986-ban az előző évekénél valamelyest szerényebb mértékben, nyolc százalékkal növekedtek, noha néhány szociálpolitikai intézkedést tavaly is hoztunk. A gyermekgondozási dijat a szülők a gyermek másfél éves koráig vehetik igénybe, a hetven éven felüliek nyugdíja az átlagos fogyasztói árváltozásnak megfelelően növekszik. Jóllehet igyekszünk segíteni a nagycsaládosok és az egyedül élő nyugdíjasok helyzetén, az előrehaladást nem tekinthetjük kielégítőnek, ézért elengedhetetlen a juttatási rendszer mielőbbi felülvizsgálata. A jelentős mértékű és növekvő támogatás ellenére a lakáshelyzet feszültségei összességében, különösen a fővárosban és Miskolcon, alig enyhültek. Ez is indokolja, hogy hosszabb távú programunkat a lakáshoz jutás kérdésében felülvizsgáljuk, fejlesszük és az adóreform kidolgozásakor nagy figyelmet fordítsunk arra, hogy a lakásépítést és a lakás- vásárlást, az azt célzó takarékoskodást preferáljuk.- A megnövekedett képviselői aktivitás és felelősségtudat a bizottsági viták során megmutatkozott abban is, hogy számon kérték a jóváhagyott és a megvalósított állami költségvetés nagy eltérését. A kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a jövőben az adott évi folyamatokról, a költségvetést érintő és intézkedéseket igénylő kérdésekről az Országgyűlést az eddigieknél részletesebben tájékoztassa és a szükséges gazdasági lépéssorozatokra felhatalmazást kérjen. Ennek megfelelően a kormány nevében arra kérem a Tisztelt Országgyűlést, támogassa a kormány azon törekvéseit, hogy a nemzetközi pénzügyi egyensúly javítása, a belföldi felhasználás mérséklése érdekében a költségvetés hiánya 1987. évben a jóváhagyott 43,8 milliárd forint helyett inkább a 30 milliárd forintot közelítse. A vállalatok ösztönzése Célunk, még ha kezdetbén szerény méretekben is, de a jól dolgozó vállalatok pénzügyi lehetőségeinek bővítése, a hatékonyan gazdálkodó vállalatok fejlesztési lehetőségének és mozgásterének növelése, az exportérdekeltség fokozása. Mindez rövid távon költségvetési kiadással, bevétel-elmaradással is járhat, de mégis ezt kell tenni azért, hogy a hatékony területek élénkítésével fokozódjék a jövedelemtermelés és később a költségvetési ráfordítások haszonnal térüljenek meg. A vállalati szektort és a lakosságot közvetlenül érintő intézkedések mellett idén sem mondhatunk le a költségvetési intézmények pénzügyi előirányzatának szűkítéséről. Az Országgyűléstől kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács a központi költségvetési szervek három- százalékos támogatási tartalékát elvonta, s hasonló módon járt el az egyszázalékos tanácsi támogatási tartalékkal is. A belföldi felhasználás tervezett szintjének tartása érdekében további mérséklések is szükségessé váltak mind a központi, mind a tanácsi költségvetési intézmények körében. Ennek keretében kérem az Országgyűlést, járuljon hozzá a tanácsi támogatásoknak a törvénytervezetben előterjesztett kétszázalékos mintegy másfél milliárd forintos csökkentéséhez. Egyúttal tájékoztatom a Tisztelt Ország- gyűlést, hogy a költségvetési tehervállalás mérséklése érdekében a Minisztertanács a költségvetési intézményrendszer szervezetének, gazdálkodásának, finanszírozásának átfogó felülvizsgálatát indította el. Tudjuk, hogy ezek az intézkedések mind a vállalatok, a költségvetési intézmények, mind a lakosság nagy részére terheket rónak. A megváltozott gazdasági feltételekhez való alkalmazkodás első, és bizony fájdalmas szakaszán még nem jutottunk túl. További nehéz, népszerűtlen intézkedések is szükségesek ahhoz, hogy a valóságos gazdasági fellendülés hazánkban meginduljon. Van esélyünk a kibontakozásra, erőnk a megújulásra, de ehhez gondjainkról őszintén kell szólni, hogy világos és következetes programmal mozgósítani tudjuk egész társadalmunkat a cselekvésre. A kibontakozás megvalósításához garanciák is szükségesek. Ilyen biztosíték a jól megválasztott eszközrendszer, a gazdasági mechanizmus fejlesztése. Folytatódik a gazdasági mechanizmus reformja Tavaly, a Központi Bizottság 1984. áprilisi állásfoglalásának megfelelően kialakítottuk a kétszintű bankrendszer szervezeti kereteit, korszerűsítettük a biztosítási intézményi rendszert, befejeződött az állami vállalatoknál az új vállalatirányítási formák bevezetése. A reformfolyamatot folytatni kell és ki kell terjeszteni. Elképzeléseinket vitákban, nyilvánosan alakítjuk ki. Szükség van adó- és árreformra, a keresetszabályozás, a szociálpolitika, a vállalati jövedelemszabályozás ezzel ösz- szehangolt módosítására is. A társadalom ezekre a kérdésekre természetesen nagyon érzékenyen reagál. Az elkövetkező néhány hónapban ezért olyan konkrét megoldások kialakítására kell törekednünk, amelyekből világossá válik, hogy a közterhek viselésében mindannyiunknak jövedelmünk arányában kell részt vennünk. De az adóviselő képességet a gyerekek száma, kora és a szociális helyzet egyéb tényezői alapvetően behatárolják. Az adórendszert ezzel mindenképpen össze kell hangolnunk. A fő gond abból ered, hogy az adó- és árreformra meglehetősen kedvezőtlen gazdasági helyzetben kell felkészülnünk, s a hátteret jelentő szociálpolitikai ellátási rendszerek fejlesztésére csak kevés pénzügyi forrás áll rendelkezésre. De mivel fontos követelménye az adó- s árreform bevezetésének a szociális biztonság megőrzése, ezért a bevezetés időpontjában széles körű, az időskorúakat és a gyermekes családokat érintő kompenzálást kell megvalósítanunk. Hosz- szabb távon az ösztönzést, az igazi társadalmi értékrendet csak a jó bérrendszer képes közvetíteni. Ezt a további munka során lehetőségeinkkel összhangban figyelembe vesszük. Az 1986-os költségvetés számai is világosan mutatják, hogy a gazdaság problémáit - beleértve az életszínvonalét is -, nem az adó- és árreform okozza. Legfeljebb az itt bekövetkező változások a feszültségeket nyíltabban felszínre hozzák. De éppen ez segít létrehozni a gondok megoldásának lehetőségét is. A jövőt tervezve és erre stratégiát kialakítva azzal is számolni kell, hogy gazdasági helyzetünk stabilizálása, fejlődésünk megalapozása érdekében olyan lépések is szükségesek, amelyek érdekütközéseket váltanak ki. Ezek feltárásához és szocialista elveinkkel egyező megoldásához is kérjük az Országgyűlés támogatását. A társadalom energiáinak, szellemi teljesítőképességének, megújuló készségének teljes mozgósítására van szükség ahhoz, hogy a stagnálás után az előttünk álló konszolidációt tartós, az egész társadalomnak távlatokat nyújtó kibontakozási szakasz kövesse. Ezt kell szolgálnia az élet minden területén a reformok továbbfolytatásának is - mondotta végezetül a pénzügyminiszter. A költségvetés vitája KISS DEZSŐ (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 8. vk.), a Borsodi Szénbányák vezér- igazgatója, a törvényjavaslat bizottsági előadója kiemelte: tavajy - mint a költségvetés adatai bizonyítják - az irányt helyesen meghatározó gazdaságpolitika, az ezt szolgáló irányítási mechanizmus és a következetes végrehajtás között hiányzott a kellő összhang. A kormányzati intézkedések nem voltak elég mélyrehatóak, ezért hatásuk is korlátozott maradt. RUJSZ LÁSZLÓNÉ (Vas m„ 3. vk.), a Sabaria Cipőgyár személyzeti és oktatási főosztályvezetője egyebek között szólt azokról a túlzott félelmekről, amelyek a szelektív fejlesztés során fellépő esetleges munkanélküliség, illetve az átmenetileg áldozatokat vállaló szociálpolitika kapcsán felmerülnek. OROSS IMRE (Győr-Sopron m., 5. vk.), a bácsai Kossuth Mgtsz elnöke a képviselők fokozott felelősségét hangsúlyozta. NAGY ENDRÉNÉ (Heves m. 12. vk.), a Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet osztályvezetője kifejtette: a gazdaság ma is lépéshátrányban van. Fontos, hogy átfogó, egymás hatását erősítő folyamatok induljanak meg, olyanok, amelyek kikényszerítik az eredményt. DR. NEMES TAMÁS (Komárom m„ 6. vk.), az Esztergomi Városi Tanács egyesített kórházának másodfőorvosa Eszr tergom infrastruktúrájának elmaradottságáról és a város ebből fakadó gondjairól, valamint a helyi lakásgazdálkodás problémáiról beszélt felszólalásában. PUSKÁS SÁNDOR (Heves m„ 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank vezérigazgató-helyettese kiemelte, hogy a legfőbb gond nem önmagában a költségvetés hiányának növekedése, hanem a mögötte lévő negatív gazdasági tendencia. Véleménye szerint a költségvetési gazdálkodás ellenőrzésében a parlamentnek az eddiginél nagyobb szerepet kell kapnia. Ezzel kapcsolatban javasolta: a jövőben a pénzügyminiszter év közben is tájékoztassa a parlamentet a tervezettől eltérő hiányról, s az esetleges többlet kialakulásakor. KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő riportere a kibontakozáshoz vezető út feltárásához megoldást kínálva a reális helyzetértékelést és a közelmúlt folyamatainak mélyreható elemzését, a hibák feltárását tartotta a legfontosabbnak. Javasolta: az Országgyűlés még a nyáron szenteljen egy újabb ülésszakot a helyzet elemzésének. A költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, az elhangzottakra Med- gyessy Péter válaszolt A vitában elhangzottakat összefoglalva elsősorban azt emelte ki, hogy a képviselők nem új igényeket fogalmaztak meg a költségvetéssel szemben, hanem szigorúbb, következetes magatartást kértek a kormánytól. A pénzügyminiszter egyetértését fejezte ki azzal a javaslattal, Markója Imre igazságügy-miniszter hogy a Parlament az eddigieknél gyakrabban kapjon tájékoztatást a költségvetés végrehajtásának helyzetéről, s adott esetben a kormány kérjen felhatalmazást az Országgyűléstől a korábban már elfogadott költségvetési tételek megváltoztatásához. Medgyessy Péter hangsúlyozta: annak eldöntése nem a kormány, hanem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, hogy az elmúlt időszak értékelésére, a Minisztertanács feladatainak áttekintésére a Parlament külön ülésszakon kerítsen-e sort. A kibontakozás fő irányát illetően a miniszter kiemelte a szerkezetátalakítás és a műszaki, technikai fejlődés jelentőségét. Az 1988. évi terv előkészítésekor, valamint a jövő évi szabályozás kialakítása kapcsán a pénzügyi kormányzat külön foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a fejlesztések, a beruházások megvalósítása jobban segítse a fő célokat. Keresik például annak a módját, hogyan lehetne megszüntetni a jelenlegi felhalmozási adót. A foglalkoztatottság kérdéséről szólva a miniszter felhívta a figyelmet: a kérdés jelentőségét nem szabad alábecsülni, de megvannak a foglalkoztatási gondok mérséklésének eszközei, s ezekkel élni kell. A kpltségvetési vitában gyakran elhangzott „kivétel” szóval kapcsolatban kérte a képviselők segítségét, hogy a túl sok prioritás, támogatás ne csak a zárszámadáskor legyen vita tárgya, hanem a kormány kapjon támogatást az Országgyűléstől már a terv kidolgozásakor, törvényerőre emelésekor is abban, hogy a kivételek száma minimális legyen. Határozathozatal következett: az Országgyűlés az 1986. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot - öt ellenszavazattal és tizennégy tartózkodással - elfogadta. Ezt követően - az elfogadott napirendnek megfelelően - dr. Markója Imre igazságügy-miniszter expozéja következett a Büntetötörvénykönyvet és a büntető eljárási törvényt módosító törvényjavaslatról. Dr. Markója Imre bevezetőben - egyebek között - hangsúlyozta, hogy a java sóit módosítások nem célozzák a jogterület átfogó felülvizsgálatát, sem az alap elvek, illetve az intézményrendszer gyö keres reformját, és nincs szükség a bűn tetőpolitika átalakítására sem. Nen hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azo kát a társadalmi-gazdasági változásokat amelyek a szóban forgó törvények me galkotása - 1973, illetve 1978 - óta be következtek. Dr. Markója Imre ezután a beterjesztet két törvényjavaslat részletes elemzésé vei és indoklásával folytatta beszédét:- Elsődleges célunk az volt, hogy jogalkotás eszközeivel javítsuk a bűnül döző szerveknek a bűncselekménye felderítésére irányuló tevékenységét, é fokozzuk a büntető felelősségrevoná visszatartó hatását. Ami a büntetési rendszer továbbfe lesztését illeti: a javasolt módosítások e fogadása esetén általánossá válik az a ternatív büntetések rendszere. A törvén tehát a bűncselekmények jelentős rí szére többféle büntetést rendel, és eze közül az ítélkező bíró választja ki a léc Az igazságügy-miniszter expozéja Eskütétel az Országházban
