Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-25 / 148. szám
1987. június 25. Képújság 3 Pakson: Napirenden a város és környéke kapcsolata Tegnap délután ülést tartott Pakson a városi tanács. Első napirendként Biró György rendőr alezredes előterjesztésében a város közrendjéről, közbiztonságának helyzetéről tárgyalt a testület. Elhangzott, hogy a város Tolna megyén belül bűnügyileg továbbra is a második legfertőzöttebb területnek számít. A jelentős számú megelőző intézkedések ellenére az elmúlt évek folyamán az ismertté vált bűncselekmények száma emelkedett. Igaz, az 1986-os évet kivéve a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a megye egész területén, így a Duna-parti településen is csökken az ismertté vált bűncselekmények száma. Ezt követően dr. Tóth Lajos vb-titkár a városkörnyéki társadalmi, gazdasági kapcsolatokról számolt be. A napirend aktuális volt, hiszen 1984 után a városnak, mint városkörnyéki központnak új szerepet kellett vállalnia a községek irányításában. A városkörnyék 11 községi tanácsából Dunaföldvár közvetlen megyei irányítás alá tartozik. A települések adottsága, lehetősége nagyon különböző, egy vonásuk azonban közös: az érintett összesen 33 ezer főnyi lakosság minél színvonalasabb ellátása, kulturált életkörülmények biztosítása, a legfontosabb - mondta dr. Tóth Lajos. Ehhez pedig partneri viszonyra van szükség a felülről építkező kapcsolatrendszer helyett. Szó esett többek között a mellérendeltségi viszonyban született együttműködési megállapodásokról, melyek eddig Paks város és Dunaföldvár, valamint Nagydorog között köttettek. Hasonló jellegű megállapodás jött létre a szomszéd községek, Dunaföldvár és Bölcske tanácsai között. Az előterjesztésben elhangzott továbbá a városkörnyéki pénzalap létrehozása, az igazgatási kapcsolatok alakulása is. Ezután a nem lakás céljára szolgáló építmények adóztatásáról szóló tanács- rendelet módosítását fogadta el a testület. A tanácsülés bejeletésekkel, interpellációkkal ért véget. Bátaszéken a Mészöv elnöksége Tegnap Bátaszéken tartotta ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének elnöksége Csapó Jenő elnökletével. Első napirendként a vezető testület jóváhagyta a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról és az elmúlt ülés óta tett főbb intézkedésekről szóló elnöki jelentést, majd Helle Jánosné a takarékszövetkezet, Bodony Lajos az áfész elnöke ■előterjesztése alapján megtárgyalta a takarékszövetkezet, illetve az áfész gazdálkodási-szövetkezetpolitikai tevékenységéről és a további feladatokról szóló előterjesztéseket. Mindkét bátaszéki fogyasztási szövetkezet a jól prosperáló szövetkezetek közé tartozik. Fejlődésük töretlen, vezető testületeik igyekeznek a működési területükön élő tagság, lakosság igényeit - a lehetőségekhez mérten - egyre magasabb szinten kielégíteni. A takarékszövetkezet ez év elején ünnepelte megalakulása 30. évfordulóját. Az alakuláskor belépő 310 tag létszáma közel 11 ezerre növekedett. Működése 11 községre és Szekszárd városra terjed. A tagok által jegyzett részjegyek összege meghaladja a 25 milliót. Betétállománya az év végén 237,5 millió Ft volt. A hagyományos betétfajták mellett 1986-ban már 537 ifjúsági betétet is kezeltek. A takarékszövetkezet az engedélyezett rövid- és középlejáratú hitelkeretét igyekezett kifolyósítani. Az elmúlt évben közel 56 millió Ft építési és lakásvásárlási és 101 millió egyéb kölcsönt folyósított tagjainak. A személyi hiteleken túl - 33 millió - kiemelkedő - 8 millió - a háztáji és kisgazdaságok termelését segítő termelési hitel. Gazdálkodásukat a takarékosság jellemzi. A 26 főnyi apparátus az elmúlt évben több mint 8,6 millió Ft nyereséget gazdálkodott ki. Munkájuk elismeréseként elnyerték fennállásuk óta 19. alkalommal a Kiváló Szövetkezet kitüntető címet. Az áfész működési területe 7 községre terjed ki. Taglétszáma 3570, 220 Ft-os átlagrészjeggyel, célrészjegy-állománya 1,3 millió Ft. Választott vezetőségei alapszabály szerint működnek, ellátják a tagság, ezen belül a tagok rétegérdekeit. 13 szocialista brigád működik 92 taggal, akik a szocialista munkaverseny élenjárói. A szövetkezet 370 millió Ft-os árbevételt ért el a múlt évben. Felvásárlásnál 1,1 millióval, vendéglátásnál 1 millióval, bolti kiskereskedelemnél 6 millióval többet az előző évinél. Nyereségük meghaladta a 10 millió Ft-ot, ami 800 ezer Ft-tal (8%) magasabb az előző évinél. Közel 200 dolgozóval látják el a szerteágazó szövetkezetpolitikai, gazdasági feladataikat. Az elnökség tagjai és a meghívott vendégek értékelték a szövetkezet tevékenységét, s az előterjesztéseket az elnökség - az elhangzott javaslatokkal és kiegészítésekkel - elfogadta. Utolsó napirendként a testület jóváhagyta második félévi munkatervét és a tágérdekeltségi alap képzéséről és fel- használásáról készített tájékoztatót. SZOBOSZLAI JENŐ A tartásra kötelezett személy akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásáról nem gondoskodik, A kiskorút megillető tartásdíjat a szülői felügyeletet gyakorló szülő (gyám) - indokolt esetben a gyermeket gondozó más személy - részére kell kifizetni, aki azt köteles a gyermek szükségleteire fordítani. Többek között tartásdíj fizetésére kötelezett személy munkáltatóját, szövetkezetét, illetőleg a járandóságát folyósító más szervet a letiltásra vonatkozó határozat kézhezvételével fel lehet hívni a megállapított összeg levonására és a jogosult részére történő folyósítására, ha kioktatás után ilyen kérelmet a jogosult előterjeszt. A gyermektartásdíj előlegezése A bíróság a nem peres eljárás keretén belül akkor rendeli el a gyermektartásdíj előlegezését, ha a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen, és a gyermeket gondozó személy nem képes a gyermek részére a szükséges tartást nyújtani. Természetesen a kötelezett az így előlegezett tartásdíjat köteles a folyósító szervnek megtéríteni. Gyermektartásdíj előlegezésére akkor van lehetőség, ha a bíróság a tartásdíjat jogerős határozatában már megállapította, és az a bíróság illetékes, ahol a jogerős határozatot meghozták. Az eljárás keretén belül le kell ellenőrizni a behajthatatlanságot, fel kell tárni a jogosult személy jövedelmi, kereseti és családi viszonyait, meg kell kísérelni a kötelezett ugyanezen viszonyainak feltárását is. Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, az előlegezett gyermektartásdij összege az az összeg, amelyet a bíróság a tartásdij megfieztésére kötelező határozatában határozott összegként megállapít. Ennél alacsonyabb csak akkor folyósítható, ha a gyermek szükséglete - a gondozó személy jövedelmére figyelemmel - így is kielégíthető. Mindezek mellett is azonban lejárt tartásdij előlegezésének nincs helye. Az előlegezés az alapul szolgáló okok előrelátható fennállásáig, legfeljebb azonban az első ízben történt kifizetéstől számított három évig tart. Amennyiben a feltételek továbbra is fennállnak a bíróság - kérelemre - a tartásdij előlegezését indokolt esetben ismét elrendelheti. Nagyon lényeges azon jogszabályi rendelkezés is, mely szerint a jogosult, valamint egyéb érdekeltek kötelesek bejelenteni az előlegezést elrendelő bíróságnál, ha a kötelezett munkahelyéről, illetve időközbeni teljesítéséről tudomást szereznek, illetve ha a kiskorú gyermek tartásra nem szorul. Amennyiben a jogosult e kötelezettségét elmulasztja, akkor köteles visszafizetni azt az összeget, amelyet jogosulatlanul vett fel, míg a kötelezett a jog szerint előlegezett gyer- mektartásdíjat kamataival együtt meg kell, hogy az államnak térítse. dr. nyíró Géza megyei bírósági elnökhelyettes bírósági főtanácsos Emlékek az anyák világkongresszusáról, az életről Lausanneban, ebben a szépséges svájci városban 1955-ben tartották az anyák világkongresszusát. Az egyik küldöttet Hermann Károlynénak hívták, egyszerű parasztasszony volt, és Varsádon élt. Hogyan lett az egykori cselédasz- szonyból országgyűlési pótképviselő, kongresszusi küldött, számos funkció birtokosa. Ezt meséli el a most, 67 esztendős, hatgyerekes asszony, aki gyermekgondozóként ment nyugdíjba, s Szekszárdon, egy lakótelepi egyszobás - hálófülkés lakásban él a férjével. Úgy esett a dolog, hogy 1950-ben Varsádon téeszelnöknek választottak, 29. évemet töltöttem be éppen és már négy gyereket szültem. Csak három hónapig voltam téeszelnök, mert a helyi földszöv igazgatósági elnöke lemondott, s úgy gondolták, hogy ezt a feladatot el tudom látni. Nem voltam itt egészen egy évig, mikor a kölesdi földszövbe vittek elnöknek. Az ötödik gyerekkel voltam terhes, amikor elküldték hathónapos tanfolyamra, Tápió- györgyére. Júniusban szültem, szeptemberben pedig behívtak a gyönki járási pártbizottságra, mondták: mivel a járási MNDSZ titkári funkció megüresedett, rám gondoltak. Varsádon laktak, ezért hát Hermann Károlyné kapott egy szolgálati biciklit, és azzal járt Gyünkre, illetve a járás 19 községébe. Mi volt a dolga? Ahogy fogalmaz: a nők politikai megmozdításának elősegítése, a gyűlések szervezése, a női problémák segítése, a téesz szervezése, iskoláztatás, kapcsolattartás a párttal, a népfronttal. A napjai úgy indultak, egy- egy faluban, hogy fölkereste először a tömegszervezeteket, s megkérdezte, hol kezdje a munkát. Például ott, hogy szétválasztotta a verekedő házastársakat, a férfi verte az asszonyt, a gyerekek az ágyban sikoltoztak. Megmondta a férfinak: ha valaki iszik, hát húzza össze magát, és bújjon el, hogy senki se lássa. Ennek a házasságnak válás lett a vége, sőt még tanúnak is beidézték. Párttagnak 1952-ben vettek fel, a kölesdi fmsz-nél dolgoztam éppen. A munkásmozgalomban 194 7-től már részt vettem. Mi ugyanis a felszabadulás előtt gazdasági cselédek voltunk Szabatonban Müller Henriknél. Nem volt nagy gazda, hét cselédet tartott csupán. Mi hatan laktunk egy szobában, felnőttek mind, fél konyha tartozott a szobához. Ide szültem én még három gyereket, két fiút, meg egy lányt. Szűkösen voltunk, és igen-igen szegényesen. Az apósommal együtt 10 tehenét fejtünk, gondoztunk. Szerettünk dolgozni, így aztán ami kellett, megvolt. Két tehenet tartottunk, két növendéket, 10-15 sertést, aprójószágot. Szabatonból 45- ben mentünk Varsádra - itt biztosítottak a nincsteleneknek lakást. A mienket 24 ezerért vettük - részletre. Földet kaptunk, és 1949-ig az apósomékkal 30 holdon gazdálkodtunk. Igen sok volt a beszolgáltatás, gyakran ettünk sózott vöröshagymát üres kenyérrel. Névadó ünnepségen Kistormáson 1962-ben i r i zvs i i &T r Bjpfrwitßn käreiyn<’‘, a ayöttlt» ‘kt-m'iA»'!*?, süí Vn\ *k Viiágknnc: HÄ*«- kulijaiM? ■— o m*tí> ál •i\ns7. A Nők Lapja címoldalán 1955-ben, a nők világkongresszusa előtt A téeszszervezés jókor jött a Hermann családnak, rögtön ahogy megalakult a Szabadság Téesz, beléptek. Hermann Károly alapító tag, innen a varsádi téesz- ből is ment nyugdíjba. A téesz szervezés után kezdtek történni az igazán nagydolgok Hermann Károlynéval, előbb elnök lett, s érdekességként: a férje lett az utóda. Nem volt különleges teremtés, egyszerűen szerette az embereket, mindig segített másokon, s két szót nem ismert: azt, hogy nem, és azt, hogy nincs. Gyön- kön 1956-ig volt MNDSZ-titkár, az ellen- forradalom után pedig népfronttitkár. Ment megintcsak faluról falura, sok munkát adott a termelés újra beindítása. Az iskolai végzettsége 6 elemi, s ugyanakkor azoknak az iskolaigazgatóknak tartott előadást, akiktől neki is tanulni kellett volna. Nőtanácstitkár lett a járásban, s a nőmozgalomban dolgozott 1962-ig. Mint nőmozgalmi aktivista kerültem ki Svájcba, az anyák világkongresszusára. Terhes volt akkor is, az utolsóval, a hatodikkal. Még az év elején volt egy országos MNDSZ-konferencia, ezen küldöttként részt vettem, a falusi nők helyzetéről beszéltem. Akkor már nem jártam népviseletben, de népviseletbe öltöztem. A konferencián jelöltek küldöttnek a munkám után. Tizen ketten utaztunk, ott volt Ruttkái Éva, Erdei Lászlóné, Vas Istvánná az ismertebbek közül-én egyedül népviseletben. A legtöbbet az arab és latin-amerikai nők, a nőmozgalom problémáiról beszéltünk, meghatároztuk a feladatokat. Hatvanhatországból 1570-en voltunk, és fülhallgatóval tolmácsoltak. A Genfi-tó partján volta szállás, kivilágítottak mindent. Itt láttam először emeletes hidat. Jó volt az ellátás, csak igen nyugatiasán főztek - előételekkel. És komornyik is volt, meg minden, bitumenút, nyaralók, kaskában őszibarack, nem őrizték se a pénzt, se a barackot. A dűlőúton nem lovaskocsi, hanem autó állt. Szóval tiszta romantika volt minden. Mikor hazajöttem beszámolókat is tartottam, Baján úgy megtapsoltak, hogy pirultam tetőtől talpig. Az újság rosszul írta, Hermann Károlyné nem képviselő, hanem pótképviselő volt. Országgyűlésen egyáltalán nem járt, de mikor megválasztották rettegett: „még az inamon is folyt a víz, mit fogok én csinálni ennyi művelt, kulturált ember mellett?” Életében nagy fordulatot jelentett a gyönki járás megszüntetése. A községben ekkor jött létre a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet, itt helyezkedett el gyermekfelügyelőként. Amikor az intézet Gyönkön megszűnt, jött utána SzekPortré 1987-ből szárdra, s lakást vettek. A nyugdíjazásáig, 1977-ig itt dolgozott, csendben, minden feltűnés és ceremónia nélkül jött el a munkahelyéről. Mikor az én gyerekeim megnőttek, lett helyettük másik, több, az intézetben. Lányok mellett voltam, helyettesítettük az anyjukat, szoktattuk őket a rendre. Az én gyerekeim szép sorban kirepültek. A Karcsi agrármérnök Balatonkenesén, de három évig Algírban is volt, bennünket is kivitetett. Erzsi a számítástechnikánál telefonközpontos, Jóska asztalos a varsádi téeszben, Marika bölcsődevezető, Ibolya könyvelő a malomiparnál, Rózsika dadus. Hat gyerek, tizenhárom unoka, két dédunoka, ennyien vagyunk. Az anyósom szegény, aki rengeteget segített nekem abban az időben, már meghalt. Nevelte a gyerekeket, főzött, mosott, takarított. Dolgoznom kellett, hisz a férjem zárszámadáskor 500 forintot hozott haza, nagy volt a család, kellett a pénz. Beosztottuk mindig ami volt, sose bővelkedtünk a pénzben. Nyugdíjba 2216 forinttal mentem, azóta emelkedett: most 3518 forint, a férjemé se sokkal több, másodállást vállalt. Az is hoz valamint a konyhára, hogy vettünk itt a közelben egy 345 öles telket, présház van rajta, szőlő, gyümölcsös, ka- pálgatom mindennap. Üldögélek a tanya előtt, nézelődöm és gondolkodom sokat az elmúlt időkön, azon, hogy megtettem-e mindet azért, amit most öregségemre megkaptam. p VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ
