Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
1987. június 20. NÉPÚJSÁG 7 Időszakos zavarok az alap- és segédanyagfronton Napi gondjukká vált a polyuretán hab hiánya. Az Észak-Magyarországi Vegyiművek a tavalyi mennyiség 80 százalékos szállítását vállalta, ám mint Honvéd István anyag- és áruforgalmi osztályvezető elmondta, a sajóbábonyiák ezt a vállalásukat sem teljesítették eddig. Amennyiben nem lesz változás e téren, veszélybe kerülhet a vállalat részéről, a szerződésekben szentesített kötelezettségek teljesítése. Csak példaként említjük, hogy a SZOT beruházásában készülő szegedi szállodához 330 garnitúra szállítását vállalták, ám az alapanyaghiány miatt ezidáig mindössze százat tudtak legyártani. Az előkészített alkatrészeket addig is raktározniuk kell, a pénzük benne fekszik... Mivel nem számíthatnak belátható időn belüli változásra a polyuretánfronton, egy másik tornai cég közreműködésével árucsere formájában kívánják biztosítani a nélkülözhetetlen alapanyagot, ami az NDK-ból érkezik majd, de várhatóan csak a harmadik negyedévtől. Úgy tűnik tehát, hogy a már ominózussá vált csavarhiány, a vegyianyagok - lakkok, ragasztók - késedelmes szállítása, a polyuretán hab tartós hiányával párosul, amelyen a Bútoripari Egyesülés sem képes segíteni, az esetleges gyári anyag átcsoportosításokkal! SALAMON GYULA CZAKÓ SÁNDOR felvételei Nehézségek a kötelezettségek teljesítésében A cégnek október 30-ig százezer pár csizmát kell legyártani, a hetvenezret az NDK, harmincezret pedig a csehszlovák partnernek. Az említettekből is érzékelhető az a feszültség, hogy magas devizahányadú termékeket vagyunk kénytelen exportálni, mert a hazai alap- és segédanyaggyártók minőségben ezidáig képtelenek felvenni a versenyt, a műszaki és technológiai elmaradottság következtében. BHG 4. Számú Gyár Ha a BHG Híradástechnikai Vállalat 4. Számú Gyárának elmúlt öt évét tekintjük, megállapítható: alapanyag-ellátási gondjaik alapvetően nem voltak. Mindez annak tudható be, hogy a nagyvállalati szinten kialakított számitógépes anyag- beszerezési-nyilvántartási rendszer jól funkcionál, és a termelési programot háromnegyed évet megelőzően az anyag- ellátási főosztly ismeri kinek mikorra és mire van szüksége. Ugyanígy naprakészen tudják a készletet is. A cég az általa előállított illetve továbbfejlesztett elektronikus telefonközpontokba nem elhanyagolható mennyiségű importanyagot használ föl, amelyek elsősorban segédanyagok. Ilyen a műanyag granulátum, különböző festékek és galvanizálószerek. A devizakorlátozás hatásait egyébként Szekszárdon is érzékelték már az elmúlt esztendőben is, így van ez idén is. Amint Tamási István termelési vezető elmondta, áprilisban ötvenszázalékos kapacitással dolgozott a festőüzemük két héten át, mert a szóráshoz szükséges anyag elfogyott. Ezért a második műszakot átmenetileg átcsoportosították a galvanizálóba. Hasonló gondot jelentett a Noryl és Polykarbonát átmeneti hiánya a műanyag-fröccsöntőüzemben, a késedelmes beérkezés miatt. Emiatt csúszott a szerelési program, és más gyártmány összeállítását végezték a szalagokon márciustól, május utolsó napjaiig. Az említett gondok ellenére úgy tartják, hogy az első félévre előírtakat teljesítik, ugyanakkor alig egyhónapos készlettel rendelkeznek festékből. Attól tartanak, hogy az esetleges késedelmes szállítások ismét fennakadásokat okozhatnak az eredetileg tervezett termelési programban. Szekszárdi Bútoripari Vállalat A kizárólag kárpitosipari termékeket előállító cég az év eleje óta szinte vegetál. sza a kényszerű leállás, annyi információval rendelkezik, hogy a cég áruforgalmi osztályvezetője ez ügyben tárgyal a TANNINPEX-nél Budapesten. Addig is, még a csizmákhoz nélkülözhetetlen talp- és sarokszállítmány nem érkezik meg, az úgynevezett „alja szalagon” elvégzik a karbantartást az üzem szakemberei... A „Bony-KS” - mint általában a hazai szakmabéli üzemek - az alap-és kellékanyagok megközelítőleg háromnegyed részét kényszerűségből nyugatról importálja, mert a magyar cérnagyárak, a ragasztót előállító üzemek, a műbőrkészítő Graboplast termékeiből a lábbelit készítő cégek versenyképtelenné váltak többek között az NDK és a csehszlovák piacon. Tavaly például a „Bony-KS” szekszárdi telepén előállított 70 ezer pár női csizma öt százaléka vált selejtessé a nem megfelelő hazai műbőr miatt. A Graboplast mindezt elismerve, kifizette a szövetkezetnek az anyag- és festéshiba miatti kárt. Az idei üzleti tárgyalásokon a szocialista partnerek viszont már nem fogadták el a magyar alapanyagú termékeket, azóta Olaszországból importálja a „Bony-KS” a szattyán puhaságú és egyenletes festésű bőröket. Mind többször hallani: az alap- és segédanyagok időszakos hiánya, vagy nem megfelelő minősége egyre inkább gondot okoz az üzemekben, zavarja a folyamatos termelést. E miatt nem egyszer el kell térni az eredeti programtól, amely óhatatlanul emberek átcsoportosításával, egyes részlegek időleges átszervezésével jár. Ebben a helyzetben a vezetőkre sokkal nagyobb felelősség hárul már csak azért is, mert a munkások foglalkoztatását biztosítani kell, ami végül is a megfogalmazott tervek teljesítésének is feltétele. Összeállításunkban három különböző profilú Tolna megyei céget kerestünk föl, s azt kutattuk, vajon mennyire vetette vissza tevékenységüket az időről időre jelentkező anyaghiány, az importanyagok beérkezésének hullámzása. „Bony-KS” szekszárdi üzeme Június 15-től várhatóan egyhetes időtartamra több mint negyven munkásuk ment kényszerszabadságra, mert a nyugatnémet importból származó talp és sarok nem érkezett meg. Mikor az iránt érdeklődöm Gáncs István telepvetőtől, hogy vajon milyen okokra vezethető viszA „Bony-KS” szekszárdi telepén kényszerszabadságra küldték az „aljaszalag” dolgozóit A BHG-nál két héten át fél kapacitással működött a festőüzem Mestersége címere: panel- és betonszerelő Aki a jövőt építve kereste kenyerét A Tolnai Építőmunkás újság májusi számában ott pompázik a képe az első sorban, az 1987. évi építőknapi kitüntetettek között. Nem szokott a hivalkodáshoz, pedig megélt már egyet s mást, kenyere a munka volt mindig, nem a nagy- zolás. A Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés tulajdonosa. Hatvanadik évét tapossa, ez a megbecsülés már az utolsó így hivatalból Máté Mihálynak, aki 1927- ben született. Ha már a számoknál tartunk, hát kiderül, éppen 27 esztendeje van annak is, hogy a TÁÉV munkása lett 1960-ban. Panelszerelőként kezdte, aztán 1983-tól már mint betonozó dolgozik. Azt tartják róla, átlagon felüli a munkabírása, jó szervező, tud irányítani, így a brigád javaslatára 1976-ban brigádvezető lett. Szakmai rutinja, szorgalma a vállalat mélyépítési munkái során mindig az első sorba vitte. * Tikkasztó hőség, Kisdorogon még a levegő is „megállt”. Szél sem rebben, talán csak azt a fuvallatot érzi az ember, amelyet a házak fölött repülő gólya kiterpesztett szárnyaival ver. A vállalati buszt várom Szekszárdról. Meg azt a vékony- dongájú, madárcsontú embert, akiről mindenütt csak azt hallani: csendes, dolgos, egész életét nagylapáttal dolgozta végig. Megjött a járat. Barnára sült keménykezű munkásgárda széled szét pillanatok alatt, én meg csak topogok, kapkodok. Nem ismerem föld? Nyúlok a fénykép után, kutatok a siető arcok között. Néznek is rám alaposan, mint az idegenre dukál is. Megszánnak. Küldenek a Fel- szabadulás utca 256-ba, ahol „Miska bácsi” már nyugdíját élvezi. Május 7-én dolgozott utoljára, úgyhogy nem rosszul, inkább rosszkor kerestem a buszon. Számolom a házakat, itt még egyesével növekszik a szám, a 255 előtt megakadok. Szép nagy ház, új típusú, beugrós erkéllyel. Falun az idegen nem marad rejtve, főleg ha üres az utca. Mondom a konyhaajtón kipillantó hölgynek, hogy Mátéékat keresem.- Itt is, ott is megtalálja őket, csak az új házban a fiamék laknak - szól ki Máté Mi- hályné - míg ebben a kisebben mi, a papával meg a legkisebb fiúnkkal. Az első szoba nyitott ajtajából előbukkan a nemrég még panelt és betont mozgató Máté Mihály. Festés alá javítja a falat, vakolatot. Kockás ing, kék munkás- nadrág, fehér mészfoltokkal, és hatvan nyarat megélt tüskés ősz haj. Mosolyog, kedvesen, csendesen fogad. Nyugtat, a tábla csak figyelmeztetőnek van kinn, de a harapós kutya láncon vár a hátsó udvarban. Jó masszív kis parasztházba vezet, ami télen meleg, nyáron hüs. Várja a fiát, aki ki fogja festeni az idén is a szobákat. Máté Mihályné mosogatás közben van, ő folytatja, de mi kerüljünk beljebb csak. Asztalhoz ülünk, itt valóban hüs van, kis kanapé csábítgatna pihenésre, de Máté Mihály nem egy pihenős típus, ugyan már ideje engedné, de reggel hatkor már kel.- Hat szép gyermekünk van, az unokák közül egy itt is van, így nem unatkozunk. Meg aztán egy ház körül mindig akad tennivaló. Nem vagyok kocsmás típus, dolgozni pedig mindig szerettem. Átmegy az első szobába, kezében az építőknapi kitüntetéssel tér vissza. Büszkeségnek nyoma sincs mozdulataiban, ahogy nyitja a kis díszdobozt, kemény, lapáthoz szokott keze mintha mégis simogatna.- A vállalattól kijöttek, külön szóltak nekem, hogy okvetlenül menjek be az ünnepségre. Akkor én már gondoltam, hogy nyugdíjba vonulásomra kapok valamit. Örülök, hogyne örülnék, hiszen ez megbecsülés, a Somogyi miniszter írta alá az enyémet is. A múltba röpítem gondolatait, arra az időszakra kérdezek, amikora Felvidékről idekerültek, Dorogra.- Lassan negyven éve lesz, már annak, hisz 1948-ban volt. A feleségem is Pozsony mellől került ide, aztán 1951-ben házasodtunk össze.- Kisdorog?! Ide bejutni nagy dolog... akkoriban ezt mondogatták mindenütt - említi meg Juliska néni aki éppen töröl- get. - Akkora volt a sár, hogy a menyasz- szonyi ruhám alja nehéz lett tőle. Pillanatok alatt fényképek kerülnek elő, esküvői képek. A gyerekeké. No és persze az unokák képei. Már színesben.- Ez a Józsiék lakodalmán volt, itt a Ro- bika a képen, ő pedig a legkisebb fiúnk. Lányunk orvos, egyik fiú katonatiszt és mérnök, a másik építészmérnök, a szomszédban, aki a nagy házat építette a segítségünkkel festő és tapétázó, a legkisebb fiúnk még főiskolás, egy pedig lakatos a TÁÉV-nél, de ő is érettségizett. Mesélik ketten, hogy.bizony volt miért küzdeni, hajtani és beosztani. Mihály bácsi a kezdetre tér vissza.- Az anyósomnál kezdtem - mosolyog huncutul -, műveltük a földet, nősülés, jöttek a gyerekek, téesz-szervezés és a terményforgalmi, azután az aszfaltútépítő vállalat, majd 1960-tól a TÁÉV. Mi építettük azt az épületet is, ami most magukat, újságírókat szolgálja - a régi bankot -, a Korzó áruházat, a megyei kapitánysággal szembeni lakásokat, az SZMT-szék- házat, a megyei pártbizottság épületét, de ott voltam az első gabonasiló építési munkáinál is. Érzem a beszédjén, hogy büszke egy kicsit, de szóval sem említi ezt, csak annyit mond, jó érzés ránézni a házakra, ha Szekszárdon jár. De máris kalandoznak a gondolatok, ismét a gyerekek jönnek elő, a család. Kérdem is, kinek „köszönhető”, hogy ilyen jól tanultak a gyerekeik, és ennyire vitték.- Nem tudom, a férjemnek milyen bizonyítványa volt szám szerint, de nekem végig jó osztályzataim voltak - törli kötényébe a kezét a feleség. - Igaz, a férjem is jól vitte, már emlékszem. Közeleg a kisdorogi búcsú, akkor mindannyian hazajönnek. Van már mindegyiknek autója, összejön a család, még a karácsonyi ünnep ilyen csodálatos. Sok kacsa, liba meg kakas bánja a nagy ünnepet, de így dukál.- Ami van, azt fogjuk - nevet az anyuka, aki sorolja az unokák születésnapjait, az ujján számolva hozzá: Krisztián márMáté Mihály nyugdíjba vonulása alkalmából miniszteri kitüntetést kapott cius 19, Robi április 15, Tamás május 31, Anita július 21, Dávid pedig a „kokárdás gyerek", hisz március 15-i. A férj szerint a feleség beosztó, ügyes, szorgos, a feleség említi, csak úgy tudtak hat gyermeket tisztességben nevelni, taníttatni, hogy a férj egész életét, minden idejét munkával töltötte. Most pihenhet a panel- és betonszerelő szakember. Vasárnap a meccsre kijár.- Úgy is, hogy kiesett a csapat?!- Mindenki fönnt sem lehet - summáz. Amikor itt az udvarban unokák szaladgálnak, és sorban állnak a gyerekek autói, hát annál nincs is jobb annyi bizonyos - cseng még a fülemben, amikor elválunk. SZABÓ SÁNDOR
