Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
8 'nÉPÜJSÁG 1987. június 20. KNDK Föld alatt és víz felett Új bányák Kecson a Koreai NDK középső részén terül el. Itt találhatók az ország legjelentősebb feketeszénbányái. A bányavállalat, amelyhez több közép- és kisüzem tartozik, az ötvenes években kezdte meg a magas fütőértékű, kiváló minőségű fe- ketszén kibányászását. Jelenleg húsz nagyüzem - kiszolgáló és feldolgozó létesítmények sora - alkotja a kombinátot, a bányavidék központi üzemét. A vastag, nagy mélységig lenyúló szénrétegek újabb és újabb bányák megnyitását teszik lehetővé. Az utóbbi néhány évben öt aknát nyitottak. A kombinát termelése tíz év alatt csaknem megkétszereződött, gépesítettsége hasonló arányban növekedett. Duzzasztógátak Tedongon Az ötödik duzzasztógát épül a Koreai NDK nyugati partvidékén, a Tedong-fo- lyón. Ezt a gátat közvetlenül a folyó torkolatánál létesítik, zsilipkapuján egyidejűleg két hajó kelhet át. Hidján széles autóút és gyalogos járda vezet keresztül mindkét irányba. Létesítményei módot nyújtanak a tengeri teheráru-szállítás bővítésére. Építőanyaggyárak Korszerű építőanyaggyárak épülnek KNDK-szerte olyan nagyvárosokban, mint Andzsu, Hamhung vagy Pihjon. Ezekben elsősorban szilikáttéglát gyártanak - a dinamikusan fejlődő építőipar alapépitőelemét. A téglafajta hazai nyersanyagokból készül, homok, mészkő és egyéb adalékanyagok hozzáadásával. A több színben gyártott téglával változatosabbá tehető a lakótelepek arculata, s általában a városi és falusi építkezés. A korszerű technológiával, kiváló alapanyagokból előállított szilikáttégla felhasználásával épülő objektumokhoz a korábbinál kevesebb cementre és acélra van szükség. SZOVJETUNIÓ / Az átalakítás ösztönző ereje „Mit kell tenni a jövő évi termelési terv teljesítéséért? Kérjük az Önök javaslatait." Ezt a plakátot a „Vörös proletár” moszkvai szerszámgépipari egyesülés egyik üzemében láttam meg. Alatta - egy kis doboz az ötletek számára. Megálltam egy ideig a műszak után, de senki sem ment oda a dobozhoz. A tervosztályon minden világossá vált. „Elkésett, fiatalember! A plakát már három Í hete van kinn, s aki akart már nyilatkozott.” Sőt, mint kiderült, a dolog.nem ért véget a dobozzal. Néhányan egész dolgozatot hoztak arról, hogyan lehetne javítani a munkát. „íme, az átalakítás eredménye” - mutatott az összegyűlt javaslatok halmára a tervosztály vezetője. Elismerte, hogy közöttük voltak olyanok is, amelyek az irányításban dolgozók számára vallomásnak bizonyultak. De valószínűleg ebben nincs semmi ! csodálatos: a munkás ismeri legjobban azokat a „réseket” amelyeken keresztül „elszivárog” a munka termelékenysége. Most az a legfontosabb, tartják a tervosztályon, hogy támogassák a kezdeményezéseket, s az ajánlásokat egységes „csomagba” foglalják. Ez segíti az üzemet abban, hogy elérje az évi termelésnövekedés tervezett szintjét, a négy százalékot. A dolgozói I kollektíva gyűlésén rendkívül nagy érdeklődés közepette vitatták meg ezt a témát. Arról van szó, hogy a szovjet vállalatok és egyesülések többségének átállása a gazdálkodás új feltételeire a korábbinál szorosabbá tette a fizetések és a munka konkrét eredményei közötti kapcsolatot. Az állam által megalapított szabályozók rendszere a gazdaságosabb munkát is ösztönzi. Ha kisebbek a ráfordítások, akkor nagyobb pénzügyi alapok képződnek a vállalatnál. Azaz többet költhet lakások, sportlétesítmények, óvodák, üdülők építésére. A „Vörös proletár” üzemében a terv tervezetének megvitatásakor néhány ajánlatot éppen azért utasítottak vissza, mert megvalósításuk nagy ráfordításokat igényelt volna. Viszont gyakorlatilag az összes olyan javaslatot elfogadták, mely a termékek minőségének növelésére irányult. Ennek egyszerű a magyarázata. Ha az itt gyártott szerszámgépek jellemzői elérik vagy meghaladják a világszínvonalat, akkor az értékesítés is nagyobb összeget hoz. Az elavult berendezések árából viszont jócskán engedni kell, ami a vállalat bevételeinek, s a prémiumra fordítható összegek csökkentéséhez vezet. I A tét tehát a kezdeményezőkészség és az önállóság fejlődése. És mi van a centralizmussal, kérdezhetik önök? Lehet, hogy már nincs is rá szükség? A centralizmusra szükség van, s ebben senki sem kételkedik a Szovjetunióban. De olyan centralizmusra, mely nem ássa alá a vállalatok önállóságát. Példaként a köny- nyűiparban bevezetett rendszert lehetne felhozni. Ott a vállalatok maguk állítják ösz- sze a megrendeléseket, kapcsolatba lépve a kereskedelemmel és saját szállítóikkal. Abból a célból pedig, hogy például a gyermekruhákat az önköltségnél olcsóbban forgalmazó vállalatok ne törekedjenek az árak felemelésére, az állam kiegészíti bevételeiket. I Ha azonban általában akarunk beszélni, úgy a központi gazdasági szervek átalakítása lassabban történik, mint az kívánatos lenne. Ideális esetben a szovjet Állami Tervbizottság tevékenységét a perspektivikus gazdasági problémák megoldására kellene koncentrálni - mindenekelőtt az ágazatközi és területi arányok betartására. És a minisztériumok, az ágazati irányítás központjai? Az ő feladatuk valószínűleg a műszaki politika és az ágazaton belüli arányok kérdéseinek megoldása marad. Ami a vállalatokat illeti, önállóságuk a gazdálkodás területén egyre szélesedik az átalakítás során. Egyidejűleg viszont nő a felelősségük is. A vállalatok jogait és kötelességeit a különböző tevékenységi területeken jogilag az új Vállalati Törvény rögzíti, melynek tervezetét nemrég vitték megvitatásra a széles körű nyilvánosság elé. Ebben a tervezetben természetesen vannak vitás pontok is - elég csak a szovjet sajtóban megjelent visszhangokra utalni. De fontosabb az, hogy tartalmát tekintve a tervezet meggyőzően bizonyítja a szovjet vezetésnek a gazdasági mechanizmus radikális reformjára, az irányítás és tervezés területén végbemenő határozott változásokra irányuló törekvését. Szergej Abramov A Marsai Rokosszovszkij motoroshajó lehorgonyzott a novotallinni kikötőben. Ez az első eset, hogy 100 000 tonna vízki- szorítású óceánjáró hajó befutott a szovjet Baltikumban lévő kikötőbe. Ezt a kikötőt az észt fővárostól, Tallinntól 20 kilométernyire lévő Muuga öbölben építették meg. Rakpartjaihoz bármely olyan hajó beállhat, amely áthaladt a dán öblön. A novotallinni kikötő, amely a terv szerint júniusban éri el teljes kapacitását, a legnagyobb mélyvízű szovjet kikötő a Baltikumban. Kimélyítése céljából körülbelül 7 millió köbméter talajt emeltek ki az öböl fenekéről. A munkálatok befejeztével a fekete-tengeri lljicsov és a csendes-óceáni Vosztocsnij után ez lesz a Szovjetunió legnagyobb teherforgalmat lebonyolító harmadik kikötője. Tervezett kapacitása évi 5,5 millió tonna rakomány. Százezer tonnás hajó Atomenergiaipar Lengyelországban Az ötvenes-hatvanas években alakult ki az atomenergiaipar Lengyelországban. Ma az iparág bázisát a swierki Atomkutatási Központ, a krakkói Magfizikai Intézet, a varsói Központi Sugárzásvédelmi Laboratórium és a Pólón magfizikai berendezéseket előállító vállalat alkotja. A Szovjetunió segítségével Lengyelországnak két atomreaktora és részecskegyorsítója van. A magtechnikát ma már széles körben alkalmazzák a gyógyászatban és az iparban. A lengyel kutatóközpontok lényeges mértékben hozzájárulnka az atom- és reaktorfizikai, magkémiai, magelektornikai és sugárbiológiai alapkutatásokhoz. Képünkön "a „Maria” atomreaktor irányítóközpontja a Varsó környéki Swierkben Vásárfia A Sao Vang - Arany Csillag - megbízható védjegy a vietnami piacon. A Sao Vang gyár sikerrel mutatta be gumiabroncsait tavaly a Ili. hanoi gazdasági és műszaki vásáron is. ■ A gyár többféle abroncsot kínál személyautókra, katonai járművekre, tehergépkocsikra, kamionokra. Itt újítják fel a vadászgépek gumiabroncsainak futófelületét, készítenek különleges ruházatot a haditengerészeti kommandóalakulatoknak, zajvédőket a tüzéreknek, gumicsöveket orvosi célokra, sebészeti fel- használásra. Jól hasznosítja a Sao Vang termékeit a mezőgazdaság is. Előállítanak gumiabroncsokat mezőgazdasági gépekhez, öntözőszivattyúkhoz. Jó hírnek örvendenek a kerékpárgumik is, ezekből sokat értékesítenék külföldön. Hanoiból A külföldi vevők elégedettek a Sao Vang védjegyével szállított áruval. A minőség eléri a nemzetközi színvonalat. A termékeket megbízható alapanyagból állítják elő, de kétségtelenül több és még jobb áru kerülne le a gyártósorokról, ha korszerűbb berendezésekkel rendelkezhetne a nagyüzem. Dél-Vietnam felszabadulása előtt a gyár csak a jelentéktelen északi gumiül- tetvérjyekröl kapta a nyersanyagot. A háború után javult a nyersanyagellátás is. A jobb munkakörülmények következtében pedig szélesedehetett a választék, nőtt a dolgozók létszáma. Ma több mint 400 olyan műszaki dolgozik az üzemben, aki közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik. BULGARIA 360 ezer új otthon A legutóbbi évtizedekben gyorsan nőttek, gyarapodtak a bolgár városok. A legjobb példa erre Szófia. A száz éve még 12 ezres bolgár főváros 40 éve 340 ezer, tavaly már 1,2 millió lakost számlált. Ez az oka annak, hogy a város vendége mindenütt lázas építkezés nyomaira bukkan. A nagyüzemi lakáséápítés irányítói kezdetben csak a mennyiségre törekedtek, így a legtöbb helyen sablonos, uniformizált, órási méretű, de kis lakásokból álló házak, lakónegyedek alakultak ki. A hibákból azóta már szerencsére tanultak a tervezők és az építők. Az új országos lakásépítési program célja, hogy a megépülő lakásoknak legalább a fele háromszobás vagy még nagyobb legyen, s hosszú ideig szolgálhassák a családok kényelmét. Egyre inkább előtérbe lépnek a szabadabb építési formák. Szép példája ennek a kedves nevű,tavaszt idéző Április lakótelep, amely szellős, tágas . térmegoldásával, sok zöldfelületével nyerte el a lakosság tetszését. Vidéken is törekszenek a nem hagyományos megoldásokra. Lovecs- ben olyan lakótelep épült, amelyet a jövő század építkezésének neveztek. A lakások gazdaságos beosztásukkal és kényelmükkel, praktikus épületgépészeti berendezéseikkel tűnnek ki. Az épületek pedig valósággal beolvadnak a környezetbe, a dús vegetációba. Jelenleg kétféle lakásépítési mód érvényesül: az állami és a magánerős. Állami lakást a rászorulók, főleg a nagy- családosok kapnak. A magánerős építkezés épitőszövetkezetek keretében valósul meg, de sokan vállalkoznak családi házak felépítésére is. A lakásépítéshez hosszú lejáratú állami kölcsönt igényelhet az építtető. 1985 júliusa óta törvény biztosítja a kedvezményeket az új házasoknak, akik 15 ezer levás építési kölcsönt vehetnek fel 30 éves visszafizetéssel. Összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy egy 90 négyzetméteres lakás mintegy 20 ezer levába kerül. A fiatal házasok ötezer leva erejéig lakberendezési hitelt is felvehetnek. Az építkezési kölcsönből a második gyerek megszületése után háromezer, a harmadik gyerek világrajövetelével négyezer levát elengednek. A jelenlegi ötéves tervben - 1986-1990 között - Bulgáriában 360 ezer új lakást adnak át rendeltetésének. Ebből százezret a fővárosiak kapnak meg.
