Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

2 Képújság 1987. június 17. Reagan a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolását javasolja Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközök számának gyökeres csökkentéséről szóló szerződésbe „szerves részként" foglaljanak bele megállapodást valamennyi szovjet és amerikai rövidebb hatótávolságú rakéta világméretű felszámolásáról is. Ezt Reagan elnök jelentette be hétfői televíziós beszédében. Rea­gan közölte: utasítást adott az ameri­kai küldöttségnek, hogy Genfben terjesszék elő ezt a javaslatot. Mint ismeretes, a rövidebb hatótá­volságú eszközök felszámolását a Szovjetunió javasolta eredetileg az Európa területén levő ilyen rakéták­kal kapcsolatban. Az Egyesült Álla­moknak jelenleg nincsenek olyan fegyverei, amelyek ebbe a kategó­riába tartoznak, azonban tervbe vet­te, hogy a Nyugat-Európába telepí­tett Pershing-2 rakéták átalakításá­val létrehozza saját rövidebb hatótá­volságú rakétáit. Az elnök ezúttal is azt mondotta, hogy a genfi tárgyalások „történelmi jelentőségű leszerelési egyezmény­hez vezethetnek” a közepes hatótá­volságú eszközökről. Kijelentette, hogy a NATO Reykjavíkban megtar­tott értekezletén „tökéletes egyetér­tés jött létre a tárgyalási álláspont­ról", s az amerikai elképzeléseket korábban Velencében a vezető tő­kés országok is támogatták. Szerinte Velencében abban is egyetértettek, hogy „nyomást kell gyakorolni a Szovjetunóra a leszere­lési tárgyalások más fontos terüle­tein történő előrehaladás érdeké­ben”, így például a hadászati nukleá­ris fegyverek számának ötvenszáza­lékos csökkentéséért. Mindössze húszperces beszéde egy részét Reagan arra használta, hogy bizonygassa: a velencei csúcstalálkozó - az általános véle­ménnyel ellentétben - hasznos és az Egyesült Államok számára eredmé­nyes volt. A TASZSZ szovjet hírügynökség washingtoni tudósítója Reagan hétfő esti televíziós nyilatkozatáról beszá­molva felteszi a kérdést, valóban kész-e már az Egyesült Államok a hadműveleti-harcászati rakéták fel­számolására? Majd kiemeli, hogy Reagan „sokat jelentő hallgatással siklottéi a hetvenkét darab Pershing- 1A kérdése fölött. Ezek a rakéták a bonni Bundeswehr fegyvertárában vannak, de a hozzájuk tartozó robba­nófejeket az Egyesült Államok tartja kézben”. Az elnök semmit sem szólt azokról a hadműveleti-hadászati ra­kétákról sem, amelyekkel az ameri­kai haditengerészet hajóit és a légi­erő repülőgépeit szerelték fel, s ame­lyek vagy európai vizeken, a szovjet határok közelében tartózkodnak, vagy pedig a Szovjetunió területének tőszomszédságában állomásoz­nak”. A TASZSZ szerint megállapítható, hogy Reagan beszéde több kérdést hagyott válasz nélkül, mint amennyi­re választ adott. Vendégünk: Eduard Sevardnadze Eduard Amvroszijevics Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere 1928-ban születet. Nemzetisége grúz. Elvégezte a Grúz KP Központi Bizottságának pártisko­láját és a kutaiszi pedagógiai főiskolát. Azután a Komszomol különböző szervei­ben dolgozott, s egy ideig a Grúz Kommu­nista Párt kutaiszi városi bizottságának instruktora volt. 1961 -ben a grúziai mohe- tai járási pártbizottság, később a tbiliszi Pervomajszki kerületi pártbizottság, majd 1972-ben a Tbiliszi városi pártbizottság első titkárává választották. Még abban az évben megválasztották a Grúz Kommu­nista Párt Központi Bizottságának első tit­kárává. Eduard Sevardnadze 1976 óta tagja az SZKP Központi Bizottságának, 1978-tól a KB Politikai Bizottságának póttagja volt, s 1985 óta tagja az SZKP KB Politikai Bizott­ságának. A politikus pártfunkcióin kívül számos állami funkciót is betöltött. 1964- ben kinevezték a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság belügyminiszter-helyettesé­vé, majd egy évvel később belügyminisz­terévé. Az utóbbi három választási ciklus­ban a Szovjetunió és a Grúz SZSZK Leg­felsőbb Tanácsának küldötte. 1985 óta a Szovjetunió külügyminisztere. Közéleti tevékenységét számos kitün­tetéssel ismerték már el: birtokosa a Szo­cialista Munka Hőse kitüntetésnek is. Kuba és a „hátsó udvar” A közelmúltban politikai eseményekés állásfoglalások sora tehette egyértelmű­vé minden kételkedő számára, hogy az Egyesült Államok „hátsó udvarának” te­kintett Latin-Amerika nemcsak véglege­sen visszafogadta az általa sokáig kire­kesztett Kubát, hanem számos térségbeli ország rendszeres és termékeny párbe­szédet alakított ki vele. Ez a folyamat jelzi egyben a közvetlen amerikai külpoli­tikai befolyás gyengülését a térség or­szágaiban. A washingtoni kormányzat a kubai for­radalom győzelme után nyomást gyako­rolt a dél- és közép-amerikai államokra, melyek egy része amúgy is bizalmatlanul szemlélte a „cukorszigeten” végbemenő példátlan átalakulásokat. Az Amerikai Ál­lamok Szervezete emiatt 1964-ben Ku­bát elítélő és az AASZ-ból kizáró határo­zatot fogadott el, s a szigetország csak­nem magára maradt: csupán az amerikai erőpolitika miatt talán a legtöbbet veszí­tett Mexikó védelmezte kitartóan a népek önrendelkezési jogát és nem szakított Kubával. A kubai külpolitika hatvanas évekbeli latin-amerikai megítélését befolyásolta egyebek között az a tény, hogy a sziget- ország támogatást nyújtott a térségbeli országokban - így Bolíviában Che Gue­vara vezetésével - kifejlődő gerillamoz­galmaknak. Időközben módosultak a földrész politikai realitásai, s a hetvenes évtizedben Kuba közös hangot talált több latin-amerikai ország - így Peru, Pa­nama, egy ideig Chile - kormányával. 1974-ben helyreállt diplomáciai viszo­nya Argentínával, mellyel akkor széles körű árucsere-forgalmat alakított ki. Az áttörést a nyolcvanas évek gazda­sági és politikai fejleményeinek hatásai hozták meg. Mindenekelőtt a Falkland- (Malvin)-szigetekért folyt brit-argentin háború, a valamennyi országot érintő adósságválság és a közép-amerikai konfliktus változtatott Latin-Amerika gondolkodásmódján: az amerikai straté­giai prioritások érvényre juttatását a leg­kevésbé sem kérdőjelezhetik meg a tér­ség fejlődő országainak érdekei. A kato­nai uralomtól megszabadult Uruguay, Fidel Castro és Lopez Portilló mexi­kói elnök találkozásai rendszere­sen ismétlődtek a Kuba elleni haj­sza csúcspontján is majd nagyjelentőségű lépésként Brazília is helyreállította tavaly teljes körű diplo­máciai viszonyát Kubával, ami a latin- amerikai-kubai kapcsolatrendszerben új szakasz kezdetét sejtette, Kuba és Latin-Amerika kapcsolatai je­lenleg jobbak, mint eddig bármikor - ezt hangsúlyozta a napokban Havannában újságíróknak Ricardo Alarcon kubai kül­ügyminiszter-helyettes. A latin-amerikai és karibi országok közül Kuba Mexikó­val, Bolíviával, Uruguay-jal, Brazíliával, Ecuadorral, Peruval, Argentínával, Pana­mával, Nicaraguával, Guyanával, Trini­dad ésTobagóval és Barbados-szal léte­sített eddig diplomáciai viszonyt. Kuba és a latin-amerikai országok kö­zeledését még ma is befolyásolja az Egyesült Államok jelenléte és hatása a térség államaira. Joaquin Balaguer, a Dominikai Köztársaság államfője nyíltan is megfogalmazta, hogy támogatja a két­oldalú sport- és kulturális kapcsolatok fejlesztését Kubával, de az Egyesült Álla­moktól való függőség miatt nem lehet szó a hivatalos viszony helyreállításáról. Nem lehetne állítani, hogy a latin-ameri­kai országok ideológiailag feltétlenül ro­konszenveznének Kubával, de vitathatat­lan, hogy a mai latin-amerikai politikai szemlélet nem azonos a negyedszázad­dal ezelőttivel. Az elmúlt két évben az ecuadori és az argentin államfő, a leg­utóbbi hónapokban egyebek között az Uruguay-i és a brazil külügyminiszter tár­gyalt Havannában. Máig, s a jövőben is ható következmé­nyei vannak az emberi jogok bizottságá­nak márciusi, genfi ülésszakán Kubával kapcsolatban lezajlott vitának, illetve az akkori szavazásnak. Az Egyesült Államok az emberi jogok megsértésére hivatkoz­va Kubát elítélő határozattervezetet ter­jesztett be a genfi fórumon. Az amerikai számításokkal ellentétben a 43 tagor­szágból álló testület az indítvány ellen foglalt állást. Éppen az bizonyult döntő­nek, hogy a latin-amerikai országok kö­zül Argentína, Kolumbia, Mexikó, Nicara­gua és Venezuela nem támogatta az amerikai elképzelést, ezt fejezte ki a bra­zil tartózkodás is, miközben Costa Rica állt csak az Egyesült Államok oldalára. Vernon Walters amerikai ENSZ-nagykö- vet meglepetten tapasztalhatta, hogy a Kubával diplomáciai viszonyban nem lé­vő Kolumbia és Venezuela sem követte a megszokott módon az amerikai kor­mányzatot. Kuba tagja a Latin-amerikai Parla­mentnek, a térségbeli gazdasági együtt­működést előmozdítani szándékozó SE- LA-nak és ALADI-nak, melyek valamilyen formában egyúttal kihívást is jelentenek az észak-amerikai diktátummal szem­ben. Kuba és a latin-amerikai országok gazdasági kapcsolatai ugyanakkor még nem bővültek ugrásszerűen. Az utóbbi időben több magas rangú kubai küldött­ség tárgyalt latin-amerikai országokban, és sor került viszontlátogatásokra is. Ku­ba szívesen váltaná fel a Nyugat-Európá- val és Japánnal fennálló árucsere-for­galmának egy részét a közelebbi, konti­nensben országokkal kialakítandó szállí­tásokkal. A Havannában járt latin-ameri­kai küldöttségek állásfoglalásai szerint országaik ugyancsak készek a kapcso­latok fejlesztésére a gazdaság területén IS SIMÁRDI TAMÁS (Havanna) Mai kommentárunk Tiberis-parti változások Vasárnap délig még úgy tűnt, hogy teljes érdektelenség kiséri az előrehozott olaszországi választásokat, mert az állampolgárok többsége a kánikulában inkább a hüsölésre alkalmas helyeket kereste fel a szavazóhelyiségek helyett. Ám estére teljes fordulat következett be, amely hétfő délelőtt is folytatódott - különösen, hogy a gyárak, intézmények e napon kivételesen nem büntettek a tetemes reggeli késé­sekért. S amennyire közömbösség volt megfigyelhető a szavazás előtt, meglepő módon annyira felfokozott várakozás kísérte az első eredmények nyilvánosságra hozását. Nos, a számok ismeretében már elmondhatjuk, hogy a túlzott várakozás tulaj­donképpen feleslegesnek bizonyult: az itáliai erőviszonyokban nem következett be alapvető változás - mint ahogyan már évtizedek óta. A Kereszténydemokrata Párt megmaradt az ország legerősebb pártjának, a kommunisták követik őket, míg a szocialisták jelentősen lemaradva a harmadikak. Más kérdés, hogy nem egyformán örül mindenki, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a kereszténydemokratákat és a szo­cialistákat elégedettséggel tölti el a megizmosodás, míg a kommunisták keserű szájízzel konstatálhatják újbóli szavazatveszteségüket. (Úgy tűnik, hogy a különbö­ző kis pártok, baloldali irányzatú csoportosulások leginkább az OKP-tól vettek el voksokat.) Az olasz viszonyokat ismerve nehéz még pontos jóslatokba bocsátkozni, kik is fognak végül kormányozni „csizmaországban”, hiszen mint ismeretes, éppen az utóbbi időben sikerrel tevékenykedő ötpárti kabinet megoldhatatlan viszályai miatt kényszerültek a tervezettnél korábban az urnákhoz. Most pedig a legnagyobb való­színűsége ismét csak a fenti kormányzási módnak van, mivel a második legna­gyobb politikai erő, az OKP hatalomba kerülésére nincs esély. Elkezdődnek tehát a pártközi alkudozások, amelyek akár hosszú hetekig is eltarthatnak. A kérdések kérdése, hogy a Bettino Craxi vezette szocialisták milyen álláspontra helyezkednek az alkudozások során. Feltehetően Craxi - aki mellesleg rekordhosszúságú időt töltött s nem is eredménytelenül a kormányrúdnál - ismét miniszterelnöki bár­sonyszék felé kacsintgat. Ám a kereszténydemokraták természetesen saját jelöltjü­ket szeretnék látni az említett székben. (Mondván: elég volt a kisebbségi Craxi dik­tatórikus módszereiből, s különben is, a szavazatok megmutatták ki a vezető erő.) A szocialisták, ha ismét adnak is minisztereket a kormányba - vezetni minden bi­zonnyal nem fogják azt. Ha pedig ez így nem felel meg nekik, lehet, hogy önmagu­kat zárják ki a koalícióból. Akkor viszont felbukkan a Tiberis partján nem ritka kérdés: meddig lehet működőképes egy ekkora ellenzékkel rendelkező kabi­net? Pedig mihamarabb szükség lenne egy eredményesen tevékenykedő kor­mányra ahhoz, hogy megőrizhessék az olasz líra előkelő helyét az európai valuta­háborúban, s hogy megoldást találjanak az energiapolitika és a közszolgáltatások egyre sokasodó problémájára. DARÓCZI Irán kész lenne beszüntetni az Öbölben a hajók támadását Kuranari Tadasi japán külügyminiszter - aki vasárnap este érkezettTeheránba - hétfőn iráni kollégájával folytatott meg­beszélésén kijelentette, hogy „semmi sem igazolhatja az öbölbeli hajók elleni iráni és iraki támadásokat”. A hajózás kérdése fontos szerepet kap Tadasi tárgyalásain, mert Japán e tér­ségből kapja olajszükségletének hatvan százalékát. Tadasit egyébként Velajati után még hétfőn fogadta Ali Hamenei irá­ni államfő is. Irán szerint nem szabad összekötni az iraki-iráni háború, illetve az öbölbeli biztonság kérdéseit. Ha Irak befejezné a hajók elleni támadásokat, „többé egyet­len hajót sem érne támadás” - idézi az ÍRNA teheráni hírügynökség Hamenei szavait. Az iráni államfő kijelentése kapcsán az AP amerikai hírügynökség emlékeztet rá, hogy a Stark amerikai fregatt elleni május 17-i támadás óta Irak egyetlen iráni tar­tályhajót sem támadott meg az Öbölben. Ennek ellenére Latif Naszif Dzsaszem bagdadi tájékoztatási miniszter hétfőn újságírók előtt kijelentette, hogy országa nem állította le az iráni olajszállítók elleni légitámadásokat, s az iraki fél továbbra is tüzet nyit majd minden hajóra, amely be­lép a Bagdad által az Öböl északi részén létesített „kizárási övezetbe”. PANORÁMA MOSZKVA - Mathias Rust szülei hétfőn a Szovjetunióba érkeztek, és kedden a nyugatnémet konzul jelenlétében talál­koztak fogságban lévő fiukkal, valamint az ügyében vizsgálatot folytató illetékes­sel. A sportrepülőn Moszkvába repült fia­tal ügyében számos kérdésre még nem adott választ a nyomozás, a vizsgálatot folytatják. PRAGA - A csehszlovák biztonsági szervek letartóztatták azokat a bűnöző­ket, akik május 31-én vandál cselekmé­nyeket hajtottak végre a prágai Olsany temetőben - közölte a CTK csehszlovák hírügynökség. Az Olsanyban eltemetett szovjet katonák és bolgár antifasiszták sírjait két büntetett előéletű személy gya- lázta meg. BÉCS - Az osztrák kormány diplomá­ciai jegyzékben tiltakozott az Egyesült Ál­lamoknál a Waldheim-ügyben, illetve az egykori mauthauseni koncentrációs tá­bor egyik őrének Ausztriába toloncolása miatt, közölte kedden Alois Mock alkan- cellár és külügyminiszter. „ . LONDON - Paul Channon brit közle­kedési miniszter bejelentette, hogy „piacra dobják” a szigetország repülőte­reit: jövő héten prospektust hoznak nyil­vánosságra az állami tulajdonban lévő részvények megvásárlásának feltételei­ről, majd július elsején megkezdődik a Brit Repülőtér Hatóság (BAA - British Air­port Authority) részvényeinek eladása. A kiárusításra kerülő BAA értékét 1,2 mil­liárd fontra becsülik. BELGRÁD - Joseph Blatter főtitkár aláírásával a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségtől (FIFA) kedden telexüzenet érkezett a Jugoszláv Labdarúgó Szövet­séghez. Az üzenet követeli, hogy a JLSZ ne fellebbezze meg a belgrádi társult munkaügyi bíróság ítéletét, hanem szólít­sa fel a bírósági pert elindító klubokat, hogy azonnal vonják vissza keresetüket, kérjék a bírósági eljárás megszüntetését. A RFA - hangzik az üzenet - diszkvalifi­kálni fogja azokat a klubokat, amelyek nem tartják tiszteletben nemzeti labdarú­gó-szövetségük döntéseit. A FIFA fel­ajánlja a JLSZ-nek, hogy az egyesületek­kel támadt vitájában elvállalja a döntőbí­ró szerepét. PEKING - Kína és India megállapo­dott abban, hogy ez év második felében - ezúttal Új-Delhiben - újrakezdik a vitatott határkérdések rendezését célzó tárgya­lásokat. Narajan DattTivari indiai külügy­miniszter kedden fejezte be háromnapos - nem hivatalosnak minősített - pekingi látogatását. Mind a kínai, mind az indiai fél megerősítette azon szándékát, hogy fenntartja a békét és a nyugalmat a ha­tárvidéken - közölte Tivari hazautazása előtti nyilatkozatában. BRÜSSZEL - Dél-Afrika első helyen áll azoknak az országoknak a sorában, amelyek durván megsértik a szakszerve­zeti jogokat. Ez derül ki a Szabad Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetsége (CISL) jelentéséből. A beszámoló megál­lapítja, hogy a dél-afrikai hatóságok ta­valy 3400 szakszervezeti vezetőt, aktivis­tát börtönöztek be. Ez év áprilisában a rezsim rendőrei öt tüntető vasutast lőt­tek agyon egy megmozduláson.

Next

/
Thumbnails
Contents