Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

10 IrsÉPÜJSÁG 1987. június 13. Felmérés Az iskolareformok alaposan megvál­toztatták az iskolát az elmúlt századok folyamán. Minden változott, csak a felmé­rés maradt. Ez nagyon örvendetes, hisz a felmérés biztosítja egyrészt a pedagógusok akár éjszakába is nyúló folyamatos elfoglalt­ságát, másrészt bő teret nyújt diákjaink alkotó tevékenységének. Hisz a felmérés a maga gazdag kér­déskultúrájával munkára serkenti a diák példátlanul gazdag fantáziáját, kombiná­ló készségét és szunnyadó felfedező kedvét. Ha itt-ott találkozni is apró tárgyi téve­déssel, a diákok többsége gazdag kép- zelőerövel, váratlan és meghökkentő új­szerűséggel oldja meg feladatát. A követ­kezőkben - mindannyiunk épülésére - megleshetjük egy kultúrtörténeti felmé­rés néhány érdekesebb, eddig nem hal­lott megállapításait. KI VOLT? Antigoné: Antigon felesége. Spartacus: Kiváló sportoló. Spártáig futott, hogy jelentse, hogy megtalálta a termoszt. Eszelősen vágtázott el a szoros mellett közben fogta termoszát. A város falai alatt összeesett, de üres termoszát nem engedte el. Nevét a magyar Sparta­cus SK-nak köszönheti. Hunyadi János: Ejtőernyős partizán. A Kárpátokban tevékenykedett. Ott talál­kozott Ferenc Józseffel. Nagyon kedvelte a kapucinert. (Lásd Kapisztrán!) Csokonai: Betegsége hosszabbra nyúlt rövid életénél. Nem messze a halál­tól nyomta betegágyát, miközben lágy trillák illatoztak kertjében. Petőfi: Pontosan ma sem tudjuk, hogy hol született. Ennek következtében korán halt meg. Egyszer nagyon ravaszul na­gyot csapott botjával egy szamár fejére. Ezen a területen nekünk is lenne még mit tennünk! Petőfi azért volt mindig nyugta­lan, mert bántotta egy gondolat. Balassi Bálint: Nagyon szerette a szép nőket és a szép lovakat. Ha nem volt nő a közelben (Balassi végvári vitéz volt), egy- egy szép lónak is örült. Ady Endre: Hétszilvafán született. Dó­zsa György unokája. Gyermeki szeretet­tel tisztelte nagyapját. Sok szép verset írt hozzá. Petőfi barátja volt. Együtt írtak verset Dózsa Györgyről. KIEGÉSZÍTŐ FELADATOK IGÉNYESEBBEKNEK Mi volt Johann Sebastian Bach zene- történeti jelentősége? 19 gyereke volt (egy fiú válasza). Mire emlékeztet bennünket magyaro­kat a déli harangszó? Arra, hogy ne fe­lejtsünk el ebédezni! Milyen nemzetiségű Csingiz Ajtmatov kirgiz író? Csingiz. Milyen aktuális üzenetet találsz Petőfi A nép nevében c. versében? Igényes megoldás: Fontos a kocogás! Petőfi már a múlt században felvillantja a megol­dást, amikor igy folytatja költeményét: „Mikor emeltek már emlékszobrot A sok hős lábnak..." Még igényesebb megoldás: A vers legnagyobb értékét Petőfi virtuozitása adja, amivel a kezdő sorok mozgalmas tűz-képét a vers végén tűzvédelmi felhí­vássá nemesíti (művészi ellentét): ...úgy vigyázzatok: I smét pusztíthat e láng rajtatok!" Üvegművészet az NDK-ból Régi és új üvegekből nyílt kiállítás az Iparművészeti Múzeumban a lipcsei Grassimuseum anyagából. Budapesti bemutató után a kiállítás Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban is vendégszerepei Fodor András: Mozdulat Kikönyökölök minden este csillagtalan égre, Odalenn megvakult falak, utak kietlen pusztasága. Cirádák, ormok értelmetlen csendje. Az ablakrésen át kilódult horkolások ütemébe belesikong a villamoskerék. És mindig, mindig ugyanúgy. S friert vállaltam az állhatatosságot, el kell viselnem, hogy a látszat siket kőszurdokában élek. Miként merev üveghasábok fehér hágcsói csüngenek az égen, sorsom elrendelt mértanában feszengve nekem is igy kell várnom. Tudom, hogy minden percemet az anyag béna közönyébe vésték, de csontjaim hordják az ismeretlent: a mozdulat megváltó robbanását. Szépen magyarul - szépen emberül A karakán ember határozott, talpraesett, szókimondó. Néha azonban kerülgetjük a forró kását, igyekszünk elkerülni az őszinte szót, a szomorú tényeket jobbaknak tün­tetjük fel. Egy csődbe jutott vállalatvezetője például így nyilatkozottá rádióban: „El kell ismernünk, hogy a múlt évi gazdálkodásunk eredményei nem voltak kiemelkedők.” Vagyis azt sugallja, mintha többé-kevésbé eredményesen gazdálkodtak volna, holott - mint később kiderült - 75 millió forint hiánnyal zárták az évet. Szépítgetünk... Eufemizmusnak nevezik a kellemetlen, illetlen vagy nyers jelenségeknek, fogyaté­kosságoknak enyhítő, szépítő megnevezését. A kereskedelemben sem hiánycikk az eufemizmus. Az árut „súlycsonkítással adni”, vagy „súlycsonkitást elkövetni” valójá­ban annyit tesz, mint becsapni a vevőt. S aki ezt sorozatosan elköveti, nyilván felelőtle­nül, gondtalanul, hozzá nem értő módon végzi a munkáját, s nem igaz, hogy „pillanat­nyi figyelmetlenségből néhányszor pontatlanul mér” - ahogyan az egyik rádióriport­ban hallhattuk. Ismeretes, hogy a szocialista szektorban az emberek kevesebbet keresnek, mint a magánszektorban. Ezt a sajnálatos tényt egy üzemi lap igy adja hírül: „A szocia­lista szektorban a munkaköri kereseti arányokra a kiteljesedés hiánya jellemző.” Tehát nem a pénz, nem a magasabb fizetés, hiányzik, hanem a kiteljesedés. Akadályközlés, begyűrűzés, kapacitás hiánya, szűk keresztmetszet mögé bújtatják a valódi hiányossá­got, a felelősség elhárítását. Ez a szépitgetés hovatovább addig fajulhat, hogy a beszélőtől függetlenül bekövet­kező kellemetlen eseményeket, a kudarcot is eredménynek igyekeznek feltüntetni: „Amikor az 1985-ös vizsgálatok kimutatták, hogy a vetések 18 százaléka jó, 33 száza­léka közepes, 52 százaléka pedig gyenge minőségű, azt hittük, hogy ez már a vég, ettől (helyesen: ennél) rosszabb már nem jöhet. Aztán mégiscsak jött, hiszen a tavalyi év minden elképzelésünket túlszárnyalt. Az ősszel elvetett 84 ezer hektár nem kelt ki, ez pedig azt jelenti, hogy az időjárás segítségével az utóbbi tíz év leggyengébb kelési álla­potát sikerült produkálni.” - Sikerült biztosítani, hogy a mostoha időjárás okozta nehéz­ségeket figyelembe vegyük.” - „Az egyik eredményünk az volt, hogy az aszály által okozott termés kiesését hiányként könyveltük el.” - „Egyúttal azt is megoldottuk, hogy figyelemmel voltunk az állatállomány pusztulására. ” - „A munkafegyelemmel ná­lunk eddig mindig baj volt, de most sikerült elérnünk, hogy ebben a vonatkozásban leg­alább negatív változás ne álljon elő." Dr. SALGA ATTILA z ablak frissen mázolt rácsá­A tól az irodában szúrós levegő terjengett. Kint még a szél is elmenekült a somogyi dom­bok mögé, igy a kánikulai ______ melegben csak a tikkadt e perfa árnyéka adott némi fellendülést. A három fiú némán kuporgott az irodá­ban. Egy-egy közeli motorzúgás szakí­totta meg a rájuk telepedő bágyadt csen­det. Koszos rövidnadrágban, gyűrött, átizzadt trikóban vártak. A legöregebb lassan föltápászkodott, és az ablakhoz botorkált.- Szerintem elmúlt nyolc.- És akkor mi van? - nézett a széke elé a kövér.- Itt alszunk? - nyöszögte Zoli az ab­laknál álló felé. A kövér höhörészni kezdett, miközben az olajos falba vájva a körmét, rajzolga- tott.- Majrézol.mi?- Ha van anyád vagy apád, már jönnek érted. Tutti, hogy útban vannak, aztán bo­rulhatsz a nyakukba. Mehetsz haza! Vagy intézetis vagy? - fordult a legöre­gebb fiú Zolihoz.- Nem, á, dehogy - rázta rémülten a fe­jét a kicsi.- Mi azok vagyunk - bökött a kövérre, majd Zoli mellé huppant a földre. - Volt valami balhéd?- Semmi.- Oké. így gilt. Senkinek semmi köze ahhoz, amit előadtál. Még ezeknek se itt! Az ősökről nem is beszélve! Az ajtóban hirtelen megzörrent a kulcs. Civil ruhás férfi lépett be, mögötte kint há­rom rendőr állt.- Fiúk, gyertek! Mentek haza! A kövér és a langaléta kelletlen moz­dulatokkal összeszedték a cókmókjukat, és csoszogva slattyogtak az ajtó felé.- Haza? Hö-hö! - vigyorgott társára a kövér.- Te még maradsz! Nem jöttek még ér­ted - húzta be maga mögött az ajtót a ci­vil ruhás. Zoli bágyadtan visszahuppant a székre. Mikor fog hazamenni? Ki fog ér- tejönni? Óra nem volt nála, az idő múlását a be- sötétedésből érzékelte, aztán már abból sem.- Éhes vagy? - nyitotta rá az ajtót egy fiatal nő. Zoli megrázta a fejét. Még ha beledög- lene se kellene tőlük a kaja, gondolta. Majd otthon! Csak ne Anya jönne érte! Az nem tud mást, csak sírni, meg jajveszé- kelni. Pedig ő igazán leírta, hogy hová megy. „Elmentem a Balcsira a haverok­kal, hétfőn jövünk, csűrni mindkettőtök­nek!” Nem lett volna semmi baj, ha elég az ötszázas, amit kiemelt azapja pénztárcá­jából. De Laca kiszúrta, hogy van nála. Rögtön az,első nap elköltötték. Rengeteg piát vettek rajta, ő életében annyi üveget nem látott egyhalomban, mint akkor. Pontosan nem emlékezett rá, de valahol Siófok körül húzódtak meg éjszakára egy kőházban. Igen, Laca törte fel. Min­denki majrézott, senki nem ment vele, de szólni sem mert a bandából senki, hogy ez nem lesz nyerő. Zoli tudta, hogy ha szólni mer, hazazavarják, mint kisfiút. Ez volt élete első kalandja, gondolta, az első nap után nem fog hazakullogni, hogy utána lent a téren mindenki őrajta röhög­jön. Akkor este, már az első pohár bortól táncolt körülötte a szoba. És lányok is voltak, valahol Szántódnál csatlakoztak hozzájuk. Egy közülük nagyon rendes volt hozzá, simogatta, meg mindenfélét csinált vele. Először megijedt, de az ötö­dik pohár után már lebegett a lány karjai­ban. Igen! A haverok befogadták, öt is egyenlő felnőttszámba vették. Nem ug­ratták, nem gúnyolták. Sajnálta akkor es­te, hogy csak ötszáz forintot hozott el, pe­dig az anyjánál legalább volt még három ötszázas. Másnap délután összepakolt a társaság, és továbbállt. Magukkal vitték a lányokat is. Zoli remekül érezte magát, a sok bortól még mindig kótyagos volt. A délutánt a Balatonban töltötték. Átmász­tak a strand kerítésén, a lányokat átemel­gették, és nem kellett fizetni. Este Laca új ötlettel állt elő. Tíz kilomé­terrel odébb, mondta, van egy eldugott kisbolt. Néhány év óta rendszeresen ki szokta rámolni, pia van bőven, ismeri a helyi viszonyokat. Ha szomjas a társa­ság, akkor irány a bolt! Zoli most se mert aggályoskodni. Sze- pezdi, a hatodik emeletről, aki csak egy évvel volt nála idősebb - most járta a nyolcadikat -, célzásokat tett a buli ve­szélyességére, de a többiek körberö- högték, sőt a fenébe akarták elküldeni, ha ilyen majrés. Zoli kényszeredetten vi­gyorgott a többiekkel, de titokban Sze- pezdinek adott igazat, és sajnálta, hogy mindenki ugratja. De hát, gondolta, ez ki­sebb fiú, mint én. Az akció sikerült. Óriási zsákmánnyal fölpakolva baktattak a közeli erdőbe. La­ca ismerte a helyet, a társaságot ő vezé­nyelte. Azt mondta, hogy hálából azért, amit tettetek értem a télen, és a gépházba hordtátok a kaját, most én vendégellek meg benneteket! Egyébként a társaság­ból senki sem tudta, hogy ki ez a Laca, és hogyan kavarodott a telepre. Náluk há­rom-négy évvel biztos, hogy idősebb volt, fantasztikus izmokkal, és szenzá­ciós szöveggel. A lakótelep összes lánya bele volt esve Lacába. És aki Lacával ha­ver, az biztos, hogy nagyobb eséllyel hódíthat meg egy lányt, hiszen kidüllesz- tett tyúkmellével lezseren közölheti, hogy kisanyám, majd szólok a Lacának. Zoli az erdei tisztáson teljesen elérzé- kenyült, de senkinek sem mondta el, ne­hogy kigúnyolják. Mint a mesékben! A fiú elindult szerencsét próbálni, és elér egy nagy kerek erdőbe... - gondolta, és örült, hogy a sok-sok balhé, amit csináltak az első két nap alatt, valahogy az erdő fái között végleg eltűnnek. A zsákmányt kisorsolták, vita nem le­hetett. Zolinak 4 üveg bor, 2 doboz ciga­retta és 1 darab pattanásos képű lány, valamint egy zörgő bokor jutott. A lány nem volt megelégedve a kisorsolt borral, ezért fogta magát, és elbotorkált a sötét­ben. Zoli a káromkodásokból, vihogá­sokból, üvegcsörrenésekből következte­tett a pattanásos útjára. Már az alvás ha­tárán volt, amikor a lány egy üveget ko- tyogtatott a füléhez.- Hapikám, ez a kemény! Ezt kóstold meg! - azzal fölhajtott egy kortyot, és Zoli kezébe nyomta. Zoli kuttyantott egy-két kortyot, és elkezdett csuklani. A lány szentségelve döngette a hátát. Aztán el­csitult az egész társaság. Néhol ernyedt szuszogást, horkantást, lihegést lehetett hallani, de aztán csak a tücskök és a kö­zeli mocsár békáinak kánonja lengede­zett a fák között. A díszes társaság, akár az úttörőtábo­rok éjszakai riadóinál, kemény szavakra ébredt.- Gyerünk! Felkelni! Egy-kettő! - vil­logtak a zseblámpák. A kábulatból csak az őrszobán tért ma­gához Zoli. A banda, Laca kivételével, ott bóbiskolt, gyúródott az előtérben. Mikor pattanhatott meg Laca? Zoli a frissen festett ablakrácshoz ment. Az eget kémlelte, hátha valamilyen csillag utat mutatna neki! Mindegy, nézett a fol­tos Holdra, az a lényeg, hogy Apa egy szuperfej, aki őt megérti, és mindjárt itt lesz! Az eperfára egy macska kúszott fel. A sötétben csak a szeme villogott, és a farka neszezett a levelek között.- Cicc, ci-ciccc! - súgta a fiú. A macska megállt, dermedten nézett farkasszemet a fiúval, aztán egykedvűen folytatta az útját. Zoli leült, nem volt mit to­vábbgondolnia. Apját várta. Minden idegszálával az ajtóra figyelt. Igen, apa biztosan megérti őt, hiszen jó fej, haver. Apa mindjárt itt lesz, és kihúzza őt ebből az egész grimbuszból. Minden rendbe­jön. Elmegy nyáron még egy hónapra va­lamit szedni egy téeszbe, és összejön anya ötszázasa. Nem gond! Nem lehet gond. Laca egy szemét, mondta a nyo­mozó is, hogy régi ügyfele a rendőrség­nek. Miatta van ez az egész. Apa, hát per­sze, ő az egyetlen, aki megértheti. Csak már itt lenne! Csak már... Összerezzent, amikor az ajtóban újra megrezzent a kulcs. Végre! Megjött Apa! A civillruhás most rendőrök nélkül jött.- Gyere, kisfiam! Hazaviszlek. Zoli fürgén összepakolta kis bugyrát, és ment a nyomozó után. Amikor beültek a rendőrségi autóba, a férfi megsimogat­ta a fiú fejét.- Ne búsulj, öreg! öli mosolyogva nézett a férfi­ra. Apa is mindig ezt szokta mondani neki. Jóleső érzés­sel fúrta magát az ülésbe. Néhány perc múlva egy kétemeletes családi ház előtt állt meg az autó.- Apa hol van?- Nem tudom. Reggel hazaviszlek, de mos itt alszol nálam. Lefürdesz, ezzel, hunysz egy nagyot. Na ugrás! Zoli nem moccant.- Apa hol van? A férfi kényszeredetten megvakarta a fejét.- Apukádék azt üzenik, hogy nem ér­nek rá érted jönni, csak holnap. Gon­doltam, ne az őrszobán bóbiskolj, azért hoztalak haza, ide hozzánk. Zoli kidülledt szemmel nézte a férfit. Hang nem jött ki a torkán, csak a szája mozgott.- Nem érnek rá? Nem érnek rá? A nagyfiú

Next

/
Thumbnails
Contents