Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
10 IrsÉPÜJSÁG 1987. június 13. Felmérés Az iskolareformok alaposan megváltoztatták az iskolát az elmúlt századok folyamán. Minden változott, csak a felmérés maradt. Ez nagyon örvendetes, hisz a felmérés biztosítja egyrészt a pedagógusok akár éjszakába is nyúló folyamatos elfoglaltságát, másrészt bő teret nyújt diákjaink alkotó tevékenységének. Hisz a felmérés a maga gazdag kérdéskultúrájával munkára serkenti a diák példátlanul gazdag fantáziáját, kombináló készségét és szunnyadó felfedező kedvét. Ha itt-ott találkozni is apró tárgyi tévedéssel, a diákok többsége gazdag kép- zelőerövel, váratlan és meghökkentő újszerűséggel oldja meg feladatát. A következőkben - mindannyiunk épülésére - megleshetjük egy kultúrtörténeti felmérés néhány érdekesebb, eddig nem hallott megállapításait. KI VOLT? Antigoné: Antigon felesége. Spartacus: Kiváló sportoló. Spártáig futott, hogy jelentse, hogy megtalálta a termoszt. Eszelősen vágtázott el a szoros mellett közben fogta termoszát. A város falai alatt összeesett, de üres termoszát nem engedte el. Nevét a magyar Spartacus SK-nak köszönheti. Hunyadi János: Ejtőernyős partizán. A Kárpátokban tevékenykedett. Ott találkozott Ferenc Józseffel. Nagyon kedvelte a kapucinert. (Lásd Kapisztrán!) Csokonai: Betegsége hosszabbra nyúlt rövid életénél. Nem messze a haláltól nyomta betegágyát, miközben lágy trillák illatoztak kertjében. Petőfi: Pontosan ma sem tudjuk, hogy hol született. Ennek következtében korán halt meg. Egyszer nagyon ravaszul nagyot csapott botjával egy szamár fejére. Ezen a területen nekünk is lenne még mit tennünk! Petőfi azért volt mindig nyugtalan, mert bántotta egy gondolat. Balassi Bálint: Nagyon szerette a szép nőket és a szép lovakat. Ha nem volt nő a közelben (Balassi végvári vitéz volt), egy- egy szép lónak is örült. Ady Endre: Hétszilvafán született. Dózsa György unokája. Gyermeki szeretettel tisztelte nagyapját. Sok szép verset írt hozzá. Petőfi barátja volt. Együtt írtak verset Dózsa Györgyről. KIEGÉSZÍTŐ FELADATOK IGÉNYESEBBEKNEK Mi volt Johann Sebastian Bach zene- történeti jelentősége? 19 gyereke volt (egy fiú válasza). Mire emlékeztet bennünket magyarokat a déli harangszó? Arra, hogy ne felejtsünk el ebédezni! Milyen nemzetiségű Csingiz Ajtmatov kirgiz író? Csingiz. Milyen aktuális üzenetet találsz Petőfi A nép nevében c. versében? Igényes megoldás: Fontos a kocogás! Petőfi már a múlt században felvillantja a megoldást, amikor igy folytatja költeményét: „Mikor emeltek már emlékszobrot A sok hős lábnak..." Még igényesebb megoldás: A vers legnagyobb értékét Petőfi virtuozitása adja, amivel a kezdő sorok mozgalmas tűz-képét a vers végén tűzvédelmi felhívássá nemesíti (művészi ellentét): ...úgy vigyázzatok: I smét pusztíthat e láng rajtatok!" Üvegművészet az NDK-ból Régi és új üvegekből nyílt kiállítás az Iparművészeti Múzeumban a lipcsei Grassimuseum anyagából. Budapesti bemutató után a kiállítás Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban is vendégszerepei Fodor András: Mozdulat Kikönyökölök minden este csillagtalan égre, Odalenn megvakult falak, utak kietlen pusztasága. Cirádák, ormok értelmetlen csendje. Az ablakrésen át kilódult horkolások ütemébe belesikong a villamoskerék. És mindig, mindig ugyanúgy. S friert vállaltam az állhatatosságot, el kell viselnem, hogy a látszat siket kőszurdokában élek. Miként merev üveghasábok fehér hágcsói csüngenek az égen, sorsom elrendelt mértanában feszengve nekem is igy kell várnom. Tudom, hogy minden percemet az anyag béna közönyébe vésték, de csontjaim hordják az ismeretlent: a mozdulat megváltó robbanását. Szépen magyarul - szépen emberül A karakán ember határozott, talpraesett, szókimondó. Néha azonban kerülgetjük a forró kását, igyekszünk elkerülni az őszinte szót, a szomorú tényeket jobbaknak tüntetjük fel. Egy csődbe jutott vállalatvezetője például így nyilatkozottá rádióban: „El kell ismernünk, hogy a múlt évi gazdálkodásunk eredményei nem voltak kiemelkedők.” Vagyis azt sugallja, mintha többé-kevésbé eredményesen gazdálkodtak volna, holott - mint később kiderült - 75 millió forint hiánnyal zárták az évet. Szépítgetünk... Eufemizmusnak nevezik a kellemetlen, illetlen vagy nyers jelenségeknek, fogyatékosságoknak enyhítő, szépítő megnevezését. A kereskedelemben sem hiánycikk az eufemizmus. Az árut „súlycsonkítással adni”, vagy „súlycsonkitást elkövetni” valójában annyit tesz, mint becsapni a vevőt. S aki ezt sorozatosan elköveti, nyilván felelőtlenül, gondtalanul, hozzá nem értő módon végzi a munkáját, s nem igaz, hogy „pillanatnyi figyelmetlenségből néhányszor pontatlanul mér” - ahogyan az egyik rádióriportban hallhattuk. Ismeretes, hogy a szocialista szektorban az emberek kevesebbet keresnek, mint a magánszektorban. Ezt a sajnálatos tényt egy üzemi lap igy adja hírül: „A szocialista szektorban a munkaköri kereseti arányokra a kiteljesedés hiánya jellemző.” Tehát nem a pénz, nem a magasabb fizetés, hiányzik, hanem a kiteljesedés. Akadályközlés, begyűrűzés, kapacitás hiánya, szűk keresztmetszet mögé bújtatják a valódi hiányosságot, a felelősség elhárítását. Ez a szépitgetés hovatovább addig fajulhat, hogy a beszélőtől függetlenül bekövetkező kellemetlen eseményeket, a kudarcot is eredménynek igyekeznek feltüntetni: „Amikor az 1985-ös vizsgálatok kimutatták, hogy a vetések 18 százaléka jó, 33 százaléka közepes, 52 százaléka pedig gyenge minőségű, azt hittük, hogy ez már a vég, ettől (helyesen: ennél) rosszabb már nem jöhet. Aztán mégiscsak jött, hiszen a tavalyi év minden elképzelésünket túlszárnyalt. Az ősszel elvetett 84 ezer hektár nem kelt ki, ez pedig azt jelenti, hogy az időjárás segítségével az utóbbi tíz év leggyengébb kelési állapotát sikerült produkálni.” - Sikerült biztosítani, hogy a mostoha időjárás okozta nehézségeket figyelembe vegyük.” - „Az egyik eredményünk az volt, hogy az aszály által okozott termés kiesését hiányként könyveltük el.” - „Egyúttal azt is megoldottuk, hogy figyelemmel voltunk az állatállomány pusztulására. ” - „A munkafegyelemmel nálunk eddig mindig baj volt, de most sikerült elérnünk, hogy ebben a vonatkozásban legalább negatív változás ne álljon elő." Dr. SALGA ATTILA z ablak frissen mázolt rácsáA tól az irodában szúrós levegő terjengett. Kint még a szél is elmenekült a somogyi dombok mögé, igy a kánikulai ______ melegben csak a tikkadt e perfa árnyéka adott némi fellendülést. A három fiú némán kuporgott az irodában. Egy-egy közeli motorzúgás szakította meg a rájuk telepedő bágyadt csendet. Koszos rövidnadrágban, gyűrött, átizzadt trikóban vártak. A legöregebb lassan föltápászkodott, és az ablakhoz botorkált.- Szerintem elmúlt nyolc.- És akkor mi van? - nézett a széke elé a kövér.- Itt alszunk? - nyöszögte Zoli az ablaknál álló felé. A kövér höhörészni kezdett, miközben az olajos falba vájva a körmét, rajzolga- tott.- Majrézol.mi?- Ha van anyád vagy apád, már jönnek érted. Tutti, hogy útban vannak, aztán borulhatsz a nyakukba. Mehetsz haza! Vagy intézetis vagy? - fordult a legöregebb fiú Zolihoz.- Nem, á, dehogy - rázta rémülten a fejét a kicsi.- Mi azok vagyunk - bökött a kövérre, majd Zoli mellé huppant a földre. - Volt valami balhéd?- Semmi.- Oké. így gilt. Senkinek semmi köze ahhoz, amit előadtál. Még ezeknek se itt! Az ősökről nem is beszélve! Az ajtóban hirtelen megzörrent a kulcs. Civil ruhás férfi lépett be, mögötte kint három rendőr állt.- Fiúk, gyertek! Mentek haza! A kövér és a langaléta kelletlen mozdulatokkal összeszedték a cókmókjukat, és csoszogva slattyogtak az ajtó felé.- Haza? Hö-hö! - vigyorgott társára a kövér.- Te még maradsz! Nem jöttek még érted - húzta be maga mögött az ajtót a civil ruhás. Zoli bágyadtan visszahuppant a székre. Mikor fog hazamenni? Ki fog ér- tejönni? Óra nem volt nála, az idő múlását a be- sötétedésből érzékelte, aztán már abból sem.- Éhes vagy? - nyitotta rá az ajtót egy fiatal nő. Zoli megrázta a fejét. Még ha beledög- lene se kellene tőlük a kaja, gondolta. Majd otthon! Csak ne Anya jönne érte! Az nem tud mást, csak sírni, meg jajveszé- kelni. Pedig ő igazán leírta, hogy hová megy. „Elmentem a Balcsira a haverokkal, hétfőn jövünk, csűrni mindkettőtöknek!” Nem lett volna semmi baj, ha elég az ötszázas, amit kiemelt azapja pénztárcájából. De Laca kiszúrta, hogy van nála. Rögtön az,első nap elköltötték. Rengeteg piát vettek rajta, ő életében annyi üveget nem látott egyhalomban, mint akkor. Pontosan nem emlékezett rá, de valahol Siófok körül húzódtak meg éjszakára egy kőházban. Igen, Laca törte fel. Mindenki majrézott, senki nem ment vele, de szólni sem mert a bandából senki, hogy ez nem lesz nyerő. Zoli tudta, hogy ha szólni mer, hazazavarják, mint kisfiút. Ez volt élete első kalandja, gondolta, az első nap után nem fog hazakullogni, hogy utána lent a téren mindenki őrajta röhögjön. Akkor este, már az első pohár bortól táncolt körülötte a szoba. És lányok is voltak, valahol Szántódnál csatlakoztak hozzájuk. Egy közülük nagyon rendes volt hozzá, simogatta, meg mindenfélét csinált vele. Először megijedt, de az ötödik pohár után már lebegett a lány karjaiban. Igen! A haverok befogadták, öt is egyenlő felnőttszámba vették. Nem ugratták, nem gúnyolták. Sajnálta akkor este, hogy csak ötszáz forintot hozott el, pedig az anyjánál legalább volt még három ötszázas. Másnap délután összepakolt a társaság, és továbbállt. Magukkal vitték a lányokat is. Zoli remekül érezte magát, a sok bortól még mindig kótyagos volt. A délutánt a Balatonban töltötték. Átmásztak a strand kerítésén, a lányokat átemelgették, és nem kellett fizetni. Este Laca új ötlettel állt elő. Tíz kilométerrel odébb, mondta, van egy eldugott kisbolt. Néhány év óta rendszeresen ki szokta rámolni, pia van bőven, ismeri a helyi viszonyokat. Ha szomjas a társaság, akkor irány a bolt! Zoli most se mert aggályoskodni. Sze- pezdi, a hatodik emeletről, aki csak egy évvel volt nála idősebb - most járta a nyolcadikat -, célzásokat tett a buli veszélyességére, de a többiek körberö- högték, sőt a fenébe akarták elküldeni, ha ilyen majrés. Zoli kényszeredetten vigyorgott a többiekkel, de titokban Sze- pezdinek adott igazat, és sajnálta, hogy mindenki ugratja. De hát, gondolta, ez kisebb fiú, mint én. Az akció sikerült. Óriási zsákmánnyal fölpakolva baktattak a közeli erdőbe. Laca ismerte a helyet, a társaságot ő vezényelte. Azt mondta, hogy hálából azért, amit tettetek értem a télen, és a gépházba hordtátok a kaját, most én vendégellek meg benneteket! Egyébként a társaságból senki sem tudta, hogy ki ez a Laca, és hogyan kavarodott a telepre. Náluk három-négy évvel biztos, hogy idősebb volt, fantasztikus izmokkal, és szenzációs szöveggel. A lakótelep összes lánya bele volt esve Lacába. És aki Lacával haver, az biztos, hogy nagyobb eséllyel hódíthat meg egy lányt, hiszen kidüllesz- tett tyúkmellével lezseren közölheti, hogy kisanyám, majd szólok a Lacának. Zoli az erdei tisztáson teljesen elérzé- kenyült, de senkinek sem mondta el, nehogy kigúnyolják. Mint a mesékben! A fiú elindult szerencsét próbálni, és elér egy nagy kerek erdőbe... - gondolta, és örült, hogy a sok-sok balhé, amit csináltak az első két nap alatt, valahogy az erdő fái között végleg eltűnnek. A zsákmányt kisorsolták, vita nem lehetett. Zolinak 4 üveg bor, 2 doboz cigaretta és 1 darab pattanásos képű lány, valamint egy zörgő bokor jutott. A lány nem volt megelégedve a kisorsolt borral, ezért fogta magát, és elbotorkált a sötétben. Zoli a káromkodásokból, vihogásokból, üvegcsörrenésekből következtetett a pattanásos útjára. Már az alvás határán volt, amikor a lány egy üveget ko- tyogtatott a füléhez.- Hapikám, ez a kemény! Ezt kóstold meg! - azzal fölhajtott egy kortyot, és Zoli kezébe nyomta. Zoli kuttyantott egy-két kortyot, és elkezdett csuklani. A lány szentségelve döngette a hátát. Aztán elcsitult az egész társaság. Néhol ernyedt szuszogást, horkantást, lihegést lehetett hallani, de aztán csak a tücskök és a közeli mocsár békáinak kánonja lengedezett a fák között. A díszes társaság, akár az úttörőtáborok éjszakai riadóinál, kemény szavakra ébredt.- Gyerünk! Felkelni! Egy-kettő! - villogtak a zseblámpák. A kábulatból csak az őrszobán tért magához Zoli. A banda, Laca kivételével, ott bóbiskolt, gyúródott az előtérben. Mikor pattanhatott meg Laca? Zoli a frissen festett ablakrácshoz ment. Az eget kémlelte, hátha valamilyen csillag utat mutatna neki! Mindegy, nézett a foltos Holdra, az a lényeg, hogy Apa egy szuperfej, aki őt megérti, és mindjárt itt lesz! Az eperfára egy macska kúszott fel. A sötétben csak a szeme villogott, és a farka neszezett a levelek között.- Cicc, ci-ciccc! - súgta a fiú. A macska megállt, dermedten nézett farkasszemet a fiúval, aztán egykedvűen folytatta az útját. Zoli leült, nem volt mit továbbgondolnia. Apját várta. Minden idegszálával az ajtóra figyelt. Igen, apa biztosan megérti őt, hiszen jó fej, haver. Apa mindjárt itt lesz, és kihúzza őt ebből az egész grimbuszból. Minden rendbejön. Elmegy nyáron még egy hónapra valamit szedni egy téeszbe, és összejön anya ötszázasa. Nem gond! Nem lehet gond. Laca egy szemét, mondta a nyomozó is, hogy régi ügyfele a rendőrségnek. Miatta van ez az egész. Apa, hát persze, ő az egyetlen, aki megértheti. Csak már itt lenne! Csak már... Összerezzent, amikor az ajtóban újra megrezzent a kulcs. Végre! Megjött Apa! A civillruhás most rendőrök nélkül jött.- Gyere, kisfiam! Hazaviszlek. Zoli fürgén összepakolta kis bugyrát, és ment a nyomozó után. Amikor beültek a rendőrségi autóba, a férfi megsimogatta a fiú fejét.- Ne búsulj, öreg! öli mosolyogva nézett a férfira. Apa is mindig ezt szokta mondani neki. Jóleső érzéssel fúrta magát az ülésbe. Néhány perc múlva egy kétemeletes családi ház előtt állt meg az autó.- Apa hol van?- Nem tudom. Reggel hazaviszlek, de mos itt alszol nálam. Lefürdesz, ezzel, hunysz egy nagyot. Na ugrás! Zoli nem moccant.- Apa hol van? A férfi kényszeredetten megvakarta a fejét.- Apukádék azt üzenik, hogy nem érnek rá érted jönni, csak holnap. Gondoltam, ne az őrszobán bóbiskolj, azért hoztalak haza, ide hozzánk. Zoli kidülledt szemmel nézte a férfit. Hang nem jött ki a torkán, csak a szája mozgott.- Nem érnek rá? Nem érnek rá? A nagyfiú
