Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
1987. június 13. NÉPÚJSÁG 11 Gellért-kutatások a szegedi egyetemen Gellert püspök, ez a tudós velencei, midőn I. István király uralkodása idején a magyarok országába érkezett, bizonyára sejtette, hogy előbb-utóbb vértanúként fogja bevégezni az életét, hiszen akkortájt ez eléggé elterjedt halálnem volt a térítő papok között. Arra azonban aligha gondolhatott: épp egy hegynek a tetejéről taszítják a mélybe a tarfejű paganusok, amelyet ezért később róla neveznek el. Hogy ez a bizonyos letaszítás kétkerekű taligával, vagy anélkül történt-e, ma is vita tárgyát képezi, ami halála szempontjából, tehát a végkifejlet felől nézve végül is részletkérdés. Gellértet, a székevesztett apátot rövidesen püspökké szentelték, mégpedig Csanádi püspökké. Ami pedig még ennél is fontosabb: az életműve. A szent férfiú legendái közismertek, de az már kevésbé, hogy Gellért a XI. század legjelentősebb gondolkodóinak egyike, amiért is sajnálhatjuk, hogy írásai - egy kivételével - nem maradtak korunkra. Ez az egy azonban (Deliberatio supra hymnum trium puerorum, azaz: Elmélkedés a három fiú himnuszáról) tökéletesen elég jelentőségének fölméréséhez, személyisége, valamint az adott történelmi korszak által megkívánt ideológiai és politikai alapállásának megítéléséhez. S hogy tulajdonképpen mi is ez a Deliberatio, miben áll jelentősége - a választ a Gellért-téma szegedi, országon kívül és belül egyaránt ismert kutatói, Karácsonyi Béla és Szegfű László adják meg; a két történésszel a tudomány- egyetem központi könyvtárának igazgatói szobájában beszélgettem, alig megszámlálható mennyiségű szakirodalom és latin szövegű fóliáns között.- A Deliberatio a maga nemében a korabeli Európában egyedülálló alkotás, és egyszersmind a magyarországi tudományos irodalom első jelentős terméke. Vaskos, több százoldalas teológiai mű, de bizonyos értelemben példázat is, mely egy ismert bibliai történet révén ábrázolja s bírálja a korabeli magyar viszonyokat. Lényegét tekintve élesen elitéli a zsarnok uralkodónak behódolókat (a bibliai despotának, Nabukodonozornak a trónbitorló Aba Sámuel király felel meg), függetlenül társadalmi he- lyezetüktől, rangjuktól.- Úgy tudom, a Gellért-kutatások érdemben a mai napig nem zárultak le, sőt...- Gellért műve felfedezése idején nagy tiszteletnek örvendezett azon kevesek körében, akik megfejtésére vállalkoztak, de aztán feledésbe merült. Az utóbbi időben például egy müncheni kutató, a téma egyik szakembere arra a következtetésre jutott, hogy Gellért munkája nem eredeti mű, tehát „felesleges lenne újra kiadni”. Aztán, egy évtized múltán, ugyanez a tudós mégis kiadta a szöveget, ami legalábbis véleményének bizonyos fokú megváltoztatására utal... Persze a mű megvallatása rendkívül nehéz, egyrészt a nyelvezete, másrészt a teológiai tartalom pontos értelmezése miatt. (Köztudott, hogy ilyen szövegek esetében akár egy vessző helytelen kitételével az eretnekség gyanújába keverhetnénk a szerzőt!) Egyébként a középkori latin nyelvű irodalom történetének legnagyobb szakértői szerint ez a mű eredeti és rendkívül értékes munka egy olyan korszakból, amikor alig keletkeztek irodalmi alkotások Európa-szerte. A mai tudományos értékelés - külföldi és magyar egyaránt - ezt csak megerősíteni tudja.- Az önök kutatásai hoztak újat az eddigi magyar és külföldi eredményekhez képest?- Sikerült pontosan „bemérnünk” Gellért munkásságát a korabeli tudományos élet, az állam és egyház viszonya, illetve az eretnekség és az ortodoxia kialakulása szempontjából. Történettudományunk s ennek nyomán felsőoktatásunk máris hasznosítja elért részeredményeinket, amelyek jelentős mértékben járulhatnak hozzá a XI. századi magyar történet még pontosabb, hitelesebb rekonstrukciójához. Miért beszélünk csak részeredményekről? Mert a téma kimeríthetetlen...- Gellért, mint Csanádi püspök jószerével itt tevékenykedett környékünkön. Ennek nyomát bizonyára munkásságában is meglelhetjük.- Annyi mindenképpen megállapítható, hogy műve egyértelműen magyar indíttatású: egyébként az országot, s szűkebb környezetét, püspöksége területét valóban jól ismerte. Munkásságának magyar vonatkozású részei híven tükrözik az akkori országos és helyi problémákat. Az országrész gazdasági viszonyaira is következtetni enged: tőle tudunk például az itteni vidék fejlett szőlőkultúrájáról, a helyi búzatermesztésről (ez utóbbit olyannyira eredményesnek tartja, hogy az árpát - ami másutt emberi táplálék ekkoriban - ő csak barmok eledelének ítéli); megemlíti az aranymosást, adóztatást, a hitbéli problémákat és még sok mást... Összefoglalva: a Deliberatio egy nagy lélegzetű, kétségtelenül eredeti, hazánkban keletkezett teológiai mű, amely ugyanakkor értékes irodalmi alkotásnak is tekinthető. Tudósít az akkori Magyarország gazdasági, társadalmi és politikai bonyodalmairól is. Bonyodalom pedig akadt bőven: jóllehet ezek egy részről már nem Gellért műve, hanem alkotójának haláláról készült források tudósítottak csupán. FARKAS CSABA Janusz Coliolontoo Oseka: reijeiemes Azt hiszem, valaki feljelentett. Lényeg az, hogy ketten is kijöttek. Házkutatás. Benéztek a szekrénybe, ahol több tucat teli pálinkásüveg sorakozott. A lehető legkülönbözőbb fajta: kisüsti, berkenye, barack, stb.- Alaposan bebiztosította magát! - jegyezték meg.- Véletlenül gyűlt össze... - ismertem be. Szigorú pillantást vetettek rám.- Alkohollal üzletelünk?- Ugyan kérem! - tiltakoztam.- Akkor minek magának ennyi ital? - kérdezték alig leplezett gúnnyal.- Egyszerű a magyarázat - nyugtattam meg őket. - A szívemen viselem a vendéglátóipar deficitjét. Gyanúsan méregettek.- Mit beszél itt össze-vissza? Mi köze ehhez a vendéglátóiparnak? Hosszú, aprólékos előadásba kezdtem:- Nagyon is sok. Az éttermeink állandó pénzszűkében vannak, és dotációra szorulnak. Szép kis summáról van szó! Például tíz esztendővel ezelőtt a hagymás rostélyos harminc zloty állami támogatást kapott. Öt évre rá már százötvenet! És még menynyi de mennyi különféle dotáció létezik! Félbeszakítottak:- Térjen a lényegre, és vallja be, ki a passzere?- Senkinek sem adom el - erős- ködtem. - Nézzék csak, minden üvegen rajta van egy-egy állami vendéglő bélyegzője! Megvizsgálták a palackokat, és valóban mindegyik le volt bélyegezve.- Az egész készlet a teljes absztinenciám következtében jött létre. Minden lépésemet az állampolgári kötelességérzet vezérelte. Hitetlenkedve bámultak rám.- Mondjuk, bemegyek egy vendéglőbe - magyaráztam -, és szép sorban megkérdezem minden egyes étel árát, majd megkérem a pincért, számítsa ki, mennyivel járul hozzá az állam egy-egy fogáshoz. A csülökhöz ennyivel, a köménymagos leveshez annyival, a mákos nudlihoz amannyival. A legolcsóbb ételt választom, hogy a lehető legkevesebb pénzt vegyem ki az állam zsebéből, dehát nekem is ennem kell. Szerencsére tudom, hogy a pálinkán nincs állami támogatás, sőt az étterem még keres is rajta valamicskét. No meg az állam! Mi mást tehet ezek után egy talpig becsületes állampolgár és jó hazafi? Az általam elfogyasztott paprikás krumpliból adódó költségvetési veszteséget álkoholrendeléssel egyenlítem ki. Mivel absztinens vagyok, tehát sohasem iszom, hazaviszem az italt. így jött létre az elmúlt néhány év során ez a készlet. Ennek ellenére régóta azon töröm a fejem, hogy abbahagyom a vendéglőbe járást, hiszen nincs is rá pénzem, meg aztán a üvegeknek sem tudok már helyet szorítani. Félrevonultak, sutyorogni kezdtek, bólintottak, és búcsúzóul megszorították a kezemet. Minden bizonnyal ki fognak tüntetni! Fordította: ADAMECZ KÁLMÁN Magyar Fotográfia 1987. A Művelődési Minisztérium, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, az OFOTÉRT Vállalat reprezentatív fotókiállítást rendezett a Műcsarnokban. A július 12-ig nyitva tartó kiállítás a fotográfia minden műfaját felöleli. (Fotó: HAUER LAJOS reprodukció - KS) Stekovics János: Meszes tanya - Kígyós Siklós Péter: A bizalmatlan Wéber Lajos: Az ikrek győzelme Péter Gábor: Szögesdrót és üres hóskampó Stalter György: Egy kép az Ebrendészet című.sorozatból
