Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

1987. június 13. Munkásdinasztiák A Neicjitler család A mecseki bányászkolóniák olyanok, mint az ikertestvérek. Akár a Duna Gőz­hajózási Társaság, akár az Esztergom- Szászvári Kőszénbánya Rt. építtette is azokat. A több emberöltőt megélt geszte­nyefák árnyékában ma már nehezen is­merhető fel az eredeti szoba-konyha- kamrás, nyeregtetős épületek sora: a ké­sei leszármazottak többsége átalakította, bővítette otthonát. A kolónia egykoron zárt világ volt, a maga szigorú rendjével. A bányamaga­zinban hitelbe vásárolt a csillés és a vá­jár, amit aztán lefogott a boltos a szak- mányból, a schiht utáni nyári estéken sö­tétedésig döngött a kuglipálya palánkja, a munkásotthon nyitott ablakain át, a dal­árda zengő éneke szárnyalt... A telepi futballpályán mezítlábas gránergyere- kek klottgatyában kergették a labdát. Ak­kor még minden meccs rangadó volt, a lóvezetést, a csorgatisztítást követő tisz­ta szívű amatőrizmus. Elfogultnak látszom, de nem tudok szabadulni a gondolattól: a kései utódok mintha nem tisztelnék kellően dédapáink örökét! Némely családnak viszont féltve őrzött kincs a megsárgult, töredezett szélű fo­tó, másnak a húszas években fogalma­zott alkalmaztatás iránti alázatos kére­lem, amely a nagymányoki bányakórház orvosának, dr. Vitéz Lajos úrnak címezte- tett... A múlt zártsága ily módon lelhető fel ismét, a nagymányoki Neigitler és Csordás família jóvoltából. A valamikori kolónia egykori „termé­szetbeni lakásában” kettesben él anyja és fia, az ifj. Neigitler János. A család múltja és jelene erős szálakkal kötődik a bányához. Az első Neigitler - János nagyapja volt - Nyitrabányáról települt át Váraljára. Neigitler Lénárd az Eszter- gom-Szászvári Kőszénbánya Rt. alkal­mazásában aknászként dolgozott. A hét­gyerekes család a húszas évek végén már Nagymányokon él, ahol a helyi bá­nya ad kenyeret az elismert aknásznak. Az idők során a testvérek szétszóródtak: egyikük Ausztráliában, a másikaz NSZK- ban él, a többiek Budapesten, Dombóvá­ron és Hidason laknak.- Négyéves voltam, amikor a csalá­dunk Nagymányokra költözött Buda­pestről - említi Neigitler János édesany­ja. Bizonyságul féltve őrzött családi doku­mentumokat vesz elő, melyekből megtu­dom: Csordás Sándor, az Orvosi Köz­lönyben megjelent hirdetésből értesült, hogy a nagymányoki bányakórház be­tegápolót keres havi 2470 korona fizet­séggel, melyet természetbeni lakás, fű­tés, világítás és kedvezményes élelme­zés egészít ki. A Budapesti Önkéntes Mentőegyesület alkalmazottja, kérelmé­ben többek között ezt írja 1922 júliusá­ban: „A Mentő Egyesületnél teljesített szolgálatomat csupán azért vagyok kénytelen egy más állással felcserélni, mert a mai nehéz megélhetési viszonyok között ezen csekély fizetésemből megél­ni családommal képtelen vagyok". így telepedett hát le a Csordás család Nagymányokon és így ismerkedett meg „Irénke” későbbi férjével, akit nagytekin­télyű emberként ismertek a bányavidé­ken a szakmájában. Neigitler János Bonyhádon szabadult bádogossegéd­ként, de a vasasszakmának nem volt olyan ága, amit ne ismert volna. Évtize­dekkel ezelőtt egyik újságíró kollégám, a következőket írta róla: „Mesteri módon ért az összes motorokhoz. Nem véletlen, hogy annak idején a szovjet őrnagy, a bánya parancsnoka őt választotta futár gépkocsivezetőnek. Ment is kis Jeep-jé- vel, mint a villám. Élelmiszert hozott, fizetést hozott, és sérültet vitt. Aztán más feladatokkal bíz­ták meg. Két legkedvesebb szakmájából - a sok közül - a bádogosságból és a motorszerelésből vizsga nélkül adtak ne­Csordás Sándor - baloldalt - az ünneplők körében, a nagymányoki futballpálya 1932. áprilisi avatásán Váralja, 1930 telén. A gépkocsi előtt balra Neigitler János ki kiváló mester oklevelet. Ha a bányász­fiataloknak elromlik a motorjuk, mindig Jani bácsit kérik, hogy javítsa meg. Be­csülik tisztelik. Ha kell, megforgatja á nagy kalapácsot, kezeli a hegesztöpisz- tolyt, szétszereli a gépeket, cseréli a szál­lítóakna béléselemeit. Két fiát is vasas­nak nevelte, hogy ne szakadjon meg a láncolat.” Ifj. Neigitler János e sorok olvastán így emlékezik apjára:- Apám takarítóként kezdett a mányoki bányában, a katonaság után lett bánya­üzemi lakatos. De volt hegesztő, gépko­csivezető, villamosmozdony-vezető. Em­lékszem, mikor 1953-ban kimaradtam a nyolc általánosból, érthető módon első utunk a bányába vezetett. A tanuláshoz különösebben nem fűlt a fogam, meg az­tán nem is volt lehetőségem a műszerész szakma elsajátítására. így villanyszerelő­gyakornoknak vettek föl Nagymányokon. Magánúton tanultam, a szakkönyveket Bacsó Miklóstól, az MTH igazgatójától kaptam. így szabadultam föl három év múlva mint erősáramú villanyszerelő. De tulaj­donképpen apámról kezdtem beszélni! Dolgozott Hidason, és Szászváron is, majd a mányoki bánya 1965-ös bezá­rása után a helyi brikettüzembe került, ahol én vettem át az örökét. Ifjú Neigitler János meglehetősen zár­kózottá válik, mikor az ő életútjáról ér­deklődöm. Ebben jobb partner az édes­anyja, aki ma is elevenen emlékezik, hogy már kiskorában is érdekelték a gé­pek. Egy alkalommal észrevették, hogy a disznóól oldalára rajzolgatott min­denféle kapcsoló­kat, amiket a mozi­ban látott... Igen, a mozi. A mozi elválaszthatat­lan a családtól. Nem csupán az üzem­ben, hanem a má­nyoki moziban is át­vette apjától a gé- pészi feladatokat. Alig tizenhat éve­sen a Moziüzemi „A mőcsényi Völgység Népe Tsz-ben tudják: annak ellenére, hogy ezekben az években a beruházások tempója vissza­fogott, ahhoz, hogy a jövőben talpon maradjanak beruházni kell, hisz csak így lesz biztonságos a termelés és stabil a gazdaság”. (Tolna megyei Népújság 1985. aug. 3.) » „A PM, valamint a MÉM pályázatot hir­detett az eladósodott mezőgazdasági nagyüzemek részére, hogy jövedelem­termelésük kibontakozását, pénzügyi, gazdasági egyensúlyuk helyreállítását segítse. A meghirdetők meghatározták az eladósodás mértéke alapján a pályá­zatban részt vevő mezőgazdasági üze­mek körét. Tolna megyében négy terme­lőszövetkezet - Felsőnyék Egyetértés, Mőcsény Völgység Népe, Nagymányok Gábor Áron, Sárszentlőrinc Petőfi - ké­szített pályázatot a jövedelemtermelést avító terhek csökkentésére. A megfelelően megalapozott és ered­ményesen végrehajtott pályázati célkitű­zések eredményeként hitelek törlésére, átengedésére, illetve kamatterheik átme­neti felfüggesztésére került sor. Orszá­gosan erre a célra 5,1 milliárd forintot oiztosítottak az illetékes minisztériumok.” (Feljegyzés a mezőgazdasági ágazat helyzetéről 1987. április.) Kegyetlen dolog egykori határozott vé- eményével, kijelentésével szembesülni az újságírónak, s a riport alanyának Sik- abonyi Miklósnak, a téesz elnökének agyaránt. Jövőt építő, szép terveket re­méltünk másfél esztendeje Mőcsény- aen, hittünk abban, hogy valóban csak az boldogul, aki egy percre sem áll meg, aki töpreng, aki gondolkodik, és aki épít. Nem egészen így történt A mőcsényi téesz eladósodott, ennek az összege ez év elején 49 millió 912 ezer orint volt, most - pályázat útján - 24 mii­Szembesítés Szertefoszlott remények lió 941 ezer forintot kérnek, s azt ígérik, hogy duplájára, közel ötmillió forintra emelik á rnyereségüket. A körülmények A termelőszövetkezet földterülete 5595 hektár, melynek átlagos aranyko­rona értéke 9,84, szemben a Tolna me­gyei 22,4 aranykoronás átlaggal. Ezért az üzem kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetekhez tartozik. További ked­vezőtlen körülmény, hogy a földterületek 5 község határában terülnek el, a szántó­terület erősen tagolt, az átlagos tömb­nagyság 47 hektár. Az igen nagy erdőte­rületek miatt terméskiesést okoz a sze­gélyhatás és a vadállomány kártétele. A szántóterület aránya a termőterület 50,5 százalékát teszi ki, a gyepterület aránya több mint háromszorosa a me­gyei átlagnak. Az állatsűrűség az átla­gosnál nagyobb, ezért a szántó mintegy 50 százalékát takarmánytermeléssel kell lekötniük. Az állattenyésztésen belül legjelentő­sebb a szarvasmarha-tenyésztés: 1985. év végén 2047-es állományuk volt, ezen belül a magyartarka-HolsteinFríz tehén­létszám 705. A húshasznú tehénlétszám 1986. év végén 110 volt, az egy tehénre jutó tejtermelés pedig 5026 liter. A másik jelentős állatfaj a juh, a tavaly év végi anyajuh-létszám 2263. A haltermelés fej­lesztése érdekében 67 hektár halastó- felületet létesítettek. Az alaptevékenysé­gen kívül legjelentősebb a tejüzem, mely­ben a termelt tej feldolgozására kerül sor, zacskós tej, túró, tejföl készül itt. A varro- darészleg bérmunkában tréningruhákat állít össze, az éves árbevétel mintegy 3 millió forint Tervek... A termelőszövetkezetben a mostoha természeti adottságok miatt a növényter­melés intenzívebbé tétele reálisan nem megoldható. Ezért az eredmények javítá­sának módját, a kedvezőtlen helyzetből való kikerülés útját, a tagság életkörül­ményeinek és jövedelmi színvonalának javítását - számos - a gazdálkodásban jelentős változást hozó - intézkedéssel tartották megoldhatónak. Ennek érdeké­ben a VI. ötéves tervben a következő fej­lesztéseket hajtották végre. Napi 10 000 liter kapacitású tejüzemet és mellé szo­ciális létesítményt építettek, 100 hektár borszőlőültetvényt telepítettek, 840 férő­helyes anyag-és energiatakarékos tehe­nészeti telepet létesítettek, 40 hektárral növelték a halastavat 400 juhférőhelyet építettek, varrodát létesítettek, gépmű­hely és szerviztelep építésébe kezdtek, részt vettek a bonyhádi agrokémiai tár­sulás és az aparhanti szőlőfeldolgozó­üzem létrehozásában ... és tények A beruházások közül a legjelentőseb­bek a VII. ötéves terv elején fejeződnek be és lépnek produktív szakaszba. A te­henészeti telep az elmúlt év végén ké­szült el. A 100 hektár szőlő két évben is 1985-ben, és 1986-ban az erős fagykár miatt a tervezettnél később terem. A beruházások az üzem fejlesztési te­hetőségeit maximálisan lekötötték és a banki, KTA és egyéb hitetek igénybevé­tele következtében még hosszú időre te is kötik a fejlesztési pénzeszközöket. Ilyen forrást biztonságosan még néhány évig a képződő mintegy 8 millió 700 ezer forint amortizáció jelent, ugyanis a felvett hitetek esedékességekor az abból meg­valósított fejlesztések olyan mértékű eredménytöbbletet nem hoznak, mely fe­dezni tudná a törlesztőrészletet. Nagyratörő tervek, szomorú, vérsze­gény eredmények - itt áll pillanatnyilag a szövetkezet. A pályázatban kidolgozták a gazdálkodás eredményességének ja­vítására hozott intézkedéseket, ez a szö­vetkezet minden ágazatára kiterjed, egé­szen addig, hogy tovább kell javítani a ve­zetés színvonalát, és hatékonyságát. Mit mond az elnök? Szövetkezetünk 1980-tól a kedvezőt­len adottságú téeszek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy árkiegészítő támogatást kapunk. Ez nem könyöradomány, hisz nem tehetünk arról, hogy gyenge talajon, lejtős földterületen gazdálkodunk - mondja Sikabonyi Miklós. Majd így foly­tatja: a költségek azonban évről évre nőt­tek, s a szövetkezet vezetősége - bízva abban, hogy a mi termékeinkre is szük­ség van - remélte, hogy a támogatás mértéke is növekszik, vagy legalábbis megmarad. Igen ám, de 1985-ben felemelték az aranykorona-érték felső határát 19-re. Az üzemek száma megnövekedett, vi­szont az úgynevezett támogatási keret nem változott. Kevesebb pénz jutott ne­künk is, 1985-ben nyolcmillió, 1986-ban pedig 10 millió forinttal. Nagyon hiányzott ez a pénz főleg azért, mert mi a támogatás összegét nem ettük és nem ittuk meg, hanem fejlesztésre fordítottuk. Az év végén képző nyereség­ből olyan érdekeltségi alapot képeztünk, amiből a hiteteket vissza tudtuk fizetni. Képújság 7 Neigitler Lénárd Vállalat igazgatójának engedélyével már vetített és ezt teszi ma is hetente három napon. Ő a gépész, a pénztáros pedig az édesanyja, aki szomorkásán jegyzi meg, hogy jó ideje csökkent az érdeklődés a film iránt: 25 évvel ezelőtt 37 500 látoga­tója volt a mányoki mozielőadásoknak, ma alig 17 ezer jegyet váltanak évente. Neigitler János hajnalonta szürke munkaruhát ölt, az elmaradhatatlan ko­pottas táskát a hóna alá veszi, elhalad a telepi házak, a focipálya mellett és né­hány perc alatt a műhelyben van. Frank Imrétől, a Brikettüzem főmérnökétől tu­dom, hogy ifjú Neigitler János sem ismer lehetetlent, csakúgy mint apja egykoron. Mint villanyszerelő, ért az elektronikához is, holott erről semmiféle papírja nincs. Mikor a szakirodalom, a képzés után érdeklődöm, megélénkül. A másik szo­bába invitál, s a szekrényből számomra ismeretlen világ tárul föl. Pillanatok alatt tucatnyi szakkönyvet tesz elém, s magyarázza, melyiket miért forgatja... Szabadidejében a ház körüli munká­kat végzi, vagy szerel, most éppen ötven köbcentis Simsonjával bíbelődik. Búcsúzáskor az édesanya még meg­jegyzi:- Annyiszor mondtam a fiamnak nő­süljél már meg. Mi tesz veted, ha én elme­gyek apád után, hát még egy rántást sem tudsz megcsinálni. Ő viszont erre mindig azt válaszolja: jól van ez így, édesanyám! SALAMON GYULA Fizetni, de miből? A támogatás mértéke tehát 1985-ben csökkent, ekkor, év végén 47 millió 259 ezer forint volt a téesz adósságállomá­nya. Ezt az összeget a téesz csak egyet­len módon tudta visszafizetni: úgy, hogy az amortizációs összeget az adósság törlesztésére fordították. Más mód erre nem kínálkozott, hisz hiába igyekeztek növelni a nyereséget, a szarvasmarha- telep éppenhogy beindult, s a szőlő is 1989-ben fordul teljesen termőre. Azzal, hogy az amortizációból az adó- ságot fizetik ki, fennáll annak a veszélye, hogy a termelés technikai hátterét nem tudják biztosítani, magyarán nincs pén­zük gépek vásárlására, pótlására. Enél- kül pedig sem növényeket termelni, sem állatokat tartani nem tehet. Pénz kell tehát a szövetkezetnek, mégpedig minél előbb. Csak így tudják átvészelni azokat az éveket, amelyekben a nagy beruházá­sok szerényebb jövedelmet hoznak. Ezért nyújtották be a pályázatukat a PM- be illetőleg a MÉM-be. „Pályázatunk kedvező elbírálása ese­tén a felszabaduló fejlesztési forrásokkal a pótlásokat meg tudnánk oldani, és ez­zel elejét vehetnénk a további eladóso­dásnak. A létrehozott új termelőalapokat is figyelembe véve, gazdaságunk megfe­lelő működtetésével, rendkívüli elemi csapással és közgazdasági szabályozó- változással nem számolva a vállalt ered­ménynövelést teljesíteni tudjuk” - ígérik a pályázat végén a möcsényiek. » Mi történik akkor, ha nem nyeri el a pá­lyázatot a szövetkezet? Fennáll az a ve­szély, hogy a több millió forintos állami támogatással épült beruházások veszte­ségesek tesznek, leépülnek. Vajon jó-e, hogy egy több évre megfogalmazott üzemfejlesztési tervet ilyen drasztikus „eladósitással” lehetetlenné tesznek? A szövetkezet elnöke mindenesetre úgy véli: „ha tudjuk, hogy a szövetkezetünk eladósodik, nem valószínű, hogy a beru­házásokat egyáltalán elkezdjük”. D. Varga Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents