Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-14 / 112. szám
( TOLNA A 4-KÉPÚJSÁG 1987. május 14. Bélyeggyűjtőknek Postabélyeget raboltak Fiatalkorúak bandája áll Duisburg város bírósága előtt. Orgazdájuk hívta fel a figyelmüket, hogy postákon könnyen arathatnak. Legnagyobb fogásuk a frankfurti filatelistairoda volt, ahol 1,2 millió márkáért zsákmányoltak bélyeget. Ezt a névérték feléért azonnal eladták csakúgy, mint a többi posta kifosztásából származó bélyeget. A postahivatalok között nem vetették meg a magánvillákat, úgyhogy saját házukból luxusautón jártak betörni éjszaka és a munkanélküli segélyt felvenni nappal. Tóth László: Találós vers Háta van, de melle nincs, nyaka van, de feje nincs, ujja van, de karja nincs. Mi az? Hát az ing, az ing! Szára van, de nem fán termett, nem is réten, erdőn termett, s nem is termett, hanem varrták. Mi az? A nadrág, a nadrág! Arnyékvetők, kerti térelválasztók Családi házak kertjében, hétvégi telek üde zöldjében kellemes, hangulatos színfoltot jelent egy-egy Ízlésesen tervezett, s praktikusan kialakított térelválasztó, árnyékvetó. A) ábránk egy sarokmegoldású térelválasztót mutat be; a két téglalap formátumú keretben V-alakú elemek váltakoznak. B) ábránkon virágvályúkkal kombinált, aszimmetrikus keresztlécekkel díszített ár- nyékvetö látható. A virágvályúkba ültetett, egész nyáron nyíló növények, például a piros muskátlik sokasága, különösen üde látvány a heti munkában megfáradt, pihenni vágyó családnak. A kész elemeket védeni kell az időjárásviszontagságaitól. Ezért fontos, hogy megfelelő páccal kenjük le a felületeket, majd ha teljesen megszáradt, csónaklakkal kétszer lakkozzuk le. e||HV jászon :s?i!aj6aw Ó01I0>| e ix inAuaujpaja sjojBfde>j joaou qjiqjj jeABeui ÁBa ‘azssp >|0)esseA|0 uaqpuaj -jós seÁiaq uaqsadai pjnj jipjaq ojqo ze oh Ha dacos a kisgyermek A " második-harmadik életév táján a legtöbb gyermeknél megfigyelhetünk egy olyan túlérzékenységi, fokozottan ingerlékenységre valló életszakaszt, amelyben halmozottan fordulhatnak elő a felnőttekkel szemben dacreakciók. Ezért úgynevezett dackorszakról - pontosabban: az első dackorszakról, a másodikat ugyanis a serdülőkorra teszik - beszélünk, és feltételezzük, hogy a dacos magatartás a fejlődés által megszabott, a szeméyiségalakulásnak szinte elkerülhetetlen velejárója. Sok szülő megnyugtatására mondhatjuk azt, hogy csupán a túlzott erősségű indulatkitörések, vagy az időszaknak túl sokáig elhúzódó volta esetében ajánlatos pszichológushoz fordulniok.tanácsért. A kisgyermek a saját dacosságán általában túlnő anélkül, hogy különösebb kezelésre szorulna. A fejlődés által a szó valódi értelmében megszabottnak mégsem a gyermek dacosságát nevezhetjük, hanem a saját én-jének a felfedezését, amelyik ebben, a 2-3 év körüli időszakban megy végbe. Feltételezzük továbbá azt is, hogy az én-nek a külvilággal való összeolvadásából, összemosódásából való kiemelkedése, a környezet és az én különválása egyrészt a többi emberrel, elsősorban az anyával való kapcsolatteremtésből, érintkezésből, találkozásokból, valamint a gondolkodás ugrásszerű fejlődéséből, másrészt a saját testről szerzett tapasztalatok, képzetek körének a bővüléséből származik. Önmagunk azonosságának (szakkifejezéssel: identitásának) első élménye azzal a felfedezéssel összhangban zajlik, hogy a gyermek kezd már terveket készíteni, és a tulajdon akaratát a külvilág elvárásaival szembehelyezi, ütközteti. Az én a fe-vel; a Másikkal való viszonyban, az ismétlődő összeütközésekben, azok feldolgozásában alakúi. Jeleit jól ismerjük: a beszélni kezdő gyermek kijelenti: én akarom, én egyedül, én csinálom, én, én, én... Miközben a gyermek az első alkalmakkor próbálja szándékosan érvényesíteni az akaratát, kovácsolja már első terveit, amelyekhez olykor makacsul, keményen ragaszkodik, múlhatatlanul konfliktusokba keveredik környezete tagjaival. Nemcsak a csökönyössége háborítja fel sokszor a szülőket, hanem az, hogy gyakran értelmetlennek, sőt képtelennek tűnő tervekkel állhat elő. A szülők a hétköznapok gyakorlatából szerzett fenyegetésekkel élnek, hogy meghiúsítsák gyermeküknek a számukra elfogadhatatlan vágyait; például, hogy ő nekiindul a nagyvilágba, autót vezet, vagy ha hirtelen megmakacsolja magát, és nem akarja engedni, hogy megmosdassák, vagy ellenáll annak, hogy ágyba küldjék, illetve nem akar levegőzni, a sétából pedig hazamenni, és folytathatnánk tovább a sort. A felnőtt több-kevesebb pedagógiai ismereteket eláruló módszereivel igyekszik keresztülhúzni a gyermek számításait: rábeszélés, ijesztgetés, verés, a tévé-nézés megvonásával fenyegetőzés, amelyet a gyermek akadályoztatásként, vágyai, szándékai gátlásaként, azaz kudarcaként él át. A kudarcokat azonban, különösen ebben az életszakaszban, nagyon nehéz elviselni! A gyermek olyan heves érzelmi kitörésekkel reagálhat a korlátozó szülők, felnőttek szavaira, amelyek időnként nyílt agresszív jelleget öltenek: a földre veti magát, rúgkapál, sír, ordít, futkos. Az, hogy fellépnek-e a kisgyermeknél ezek a heves dacreakciók, s hogy milyen sűrűséget öltenek, mindez elsősorban a nevelők személyiségétől és módszereitől függ. Olyan országokban, ahol a gyermek életkorától függetlenül személyiségének őszinte elismerésére törekszenek, ahol az önállósági törekvéseit inkább bátorítják, mint korlátozzák, az akarat kifejezése, az énérvényesítés módja többnyire minden különösebb drámai színezet nélkül valósul meg. Néhány ősi szokásait őrző, tőlünk távoli kultúrában is, amelyek semmiféle drasztikus nevelői eszközt sem alkalmaznak, a 2-3 év körüli életszakasz jellegzetes megnyilvánulásai nem éleződnek ki szélsőséges viselkedésformákban, és zökkenömenteseb- ben állnak az énfejlődés szolgálatába. Nálunk a tekintélyelvre épülő nevelés hagyományait szigorúan őrző családokban a leggyakoribb a dacreakciók előfordulása. Igaz, hogy a gyermek elevensége, életereje, vérmérsékletének hevessége is belejátszik a dacosság erősségébe, tartósságába, nem beszélve az anyák viszontválaszairól! A gyermek akaratát megtörni kívánó, az énhangsúlyozást rosszaságnak tekintő anya, apa csak növeli a dac kifejezésre juttatását, hiszen a dac az elnyomottak fegyvere, mondja a régi nevelői gyakorlat. Érdekes, hogy az óvodákban az igazi drámai lefolyású dacosság jóval ritkábban figyelhető meg, mint a szülői házban. A pedagógus kevesebb elfogultságot képes tanúsítani a gyermekek iránt; nem érzi magát sértve, ha a gyermek fokról fokra próbára teszi, meddig terjedhet akarata megvalósításában, hol vannak a határok, amelyeknél meg kell állnia függetlenedésében. Minden egyes nevelő, aki a személyes önállóság jelzéseire megértőén válaszol, elősegíti hogy a gyermek mihamarabb megtanulja a saját kívánságait összhangba hozni a külvilág követelményeivel. Néhány hónap múltán képes elfogadni a gyermek, hogy nem teljesülhetnek azonnal a kívánságai, s nem reagál heves kitörésekkel, felduzzadt agresszív indulatokkal minden tiltásra. hhez azonban az is szükséges, hogy megtapaszE tálja: nevelői szeretik öt, magát biztonságban érezheti mellettük, s nem éri meg kockáztatni a szülők, nevelők szeretetének csökkenését, hacsak rövid időre történő visszavonását is. A ______ szülők számára viszont világossá és egyértelművé kell válnia annak, hogy a gyermek első akarásai és tervezései - legyenek bár mégoly képtelennek tűnőek Is - az első és legfontosabb lépések az ember önszabályozása fejlődésének utján. mirtse Márta Ú j tavasz - új nadrág Kihíztuk ezt is. A kedvenc nadrágunkat. De ne keseredjünk el, mert úgyis hozzá kellett volna nyúlni ezen a tavaszon: a nagyon szűk szár a divat Nincs más tennivaló, mint lebontani a derékpántot, kiengedni a szűkítő varrásokat (ez legalább hat-nyolc centi bőséget ad) és szétfejteni a szárak külső oldalát. Á rajz szerint szűkítjük a szárakat, és a derékra gumiövet varrunk (4 centi széles gumiból). Az öv horgaskapoccsal csukódik. Az így megújított nadrág kiegészítője a selyemtunika, és a csípőre ejtett széles öv. Akár színházba is mehetünk benne. Ne feledjük, hogy ehhez az öltözékhez csak a magassarkú cipő illik! Szöveg és rajz: PÁLFFY JUDIT Mit főzzünk vasárnap? Ragoncsa Istvánnak, a Gemenc Szálló konyhafőnökének ajánlata Új rovatot indítunk ismét, melynek állandó címe: a „Mit főzzünk vasárnap?” lesz. Ebben olyan ételek receptjeit közöljük, melyek egyszerűen, gyorsan elkészíthessek, ízletesek és - nem utolsósorban - olcsók. Májrolád Hozzávalók 5 főre: 60 dkg sertésmáj, 15 dkg füstölt szalonna, 1 csomag zöldhagyma, 20 dkg sampinyon gomba, 20 dkg trappista sajt, 2 dkg só, 0,5 dkg őrölt bors, 5 dkg vaj. A májból szép nagy szeleteket vágunk, gyengén kiverjük. A füstölt szalonnát, gombát felszeleteljük, s a májszeleteket betöltjük a következő módon: a májszeletekre a gomba- és szalonnaszeleteket ráhelyezzük, majd egy egész tisztított zöldhagymát, gyengén sózzuk és borsozzuk, apró vajdarabkákkal megszórjuk az egészet, felgöngyöljük, alufóliába csomagolva tepsibe tesszük. Forró sütőben, kevés vízzel 20-25 percig sütjük. Sütés után a fóliából kicsomagolva a májroládokat a sajtszeletekkel beborítjuk és ismét visszatesszük a sütőbe. Ha a sajt barnul, kész az étel. Hideg saláta készítése i Hozzávalók: 1 doboz konzerv kukorica, 1 fej saláta, 1 pohár tejfel, 1,5 dkg só, 1 főtt tojás, kaporpor és citromlé tetszés szerint. Egy doboz konzerv kukoricát lecsurgatunk, 1 fej megmosott, megtisztított fejes salátát metéltre vágunk, 1 egész főtt tojást lereszelünk, 1 pohár tejfellel, sóval, citrommal és kaporral az egészét összekeverjük - tálalásig hűtőben tartjuk. Az étel elkészítési ideje 35-40 perc. Tálalása: lapos tányérra salátalevelet helyezünk, halomba ráhelyezzük az elkészített kevert salátát és egy darab máj- roládot (szeletelve, vagy egyben). Kacsingatós A játékosok párba állnak. Párt csak egy fiú és egy lány alkothat. Kört alakítanak, a lányok a fiúk elé állnak. így egy belső lány-kör és egy külső fiú-kör alakul. Egy fiú pár nélkül áll, és igyekszik a lány-körből valakit kacsintgatással magához csalogatni. Ha a lány erre hajlandó, akkor visszakacsint, és várja a kedvező alkalmat, hogy választottjához futhasson. Ha ez sikerül, akkor a pár nélkül maradt fiú igyekszik valakit kacsintással magához inteni. A hátul álló fiúk igyekeznek megakadályozni azt, hogy párjuk elhagyja őket. Ha észreveszik, hogy az egyedül álló játékos az ő partnerükre kacsint, akkor fokozottabban ügyelnek, hiszen nem tudhatják, hogy az a kacsintást viszonozta-e, vagy sem. Ha el akar futni előlük, megfogják. Már az érintés is megfogásnak számít. Ilyenkor a „hűtlen szerető” kénytelen eredeti párjánál maradni. Szökési kísérlet előtt a párt megfogni tilos. Hol vagy Jancsi? Hol vagy Juliska? Egy fiút és egy lányt kiválasztunk (vagy kisorsolunk). Mindkettőnek bekötjük a szemét egy sötét színű, sűrű szövésű kendővel. Egymástól jó messzire vezetjük őket, az egyiket a terem egyik sarkába, a másikat az ehhez mérten legtávolabbi sarokba. Ezután a lány elkezd kiabálni: - Hol vagy Jancsi? - Az pedig ráfelel: - Itt vagyok. - A lánynak úgy kell ügyeskednie, hogy minél hamarabb megtalálja a fiút, a hangjelzések alapján. A fiú viszont azon igyekszik, hogy minél később tudja őt a lány megfogni. A hangját elváltoztatnia nem szabad. Ha sikerült a lánynak megfognia őt, akkor szerepet cserélnek, a fiú keresi „Juliskát”. Kettőjük közül az nyer, akinek hamarabb sikerül megfogni a másikat. A következő fordulóhoz párt választ magának, és folytatódik a játék. Megy a kosár - (Népi párválasztó játék) A játék vezetője, a „Bíró”, s a játéknak meghatározott - pár mondatos - szövege van. Bíró: Megy a kosár. Lányok: Ki megy benne? (vagy: Ki ül benne?) Bíró: Aranybúza, aranykalász. Neked adom... (X. Y.-t.) Erre az a lány, akire a bíró rámutatott - ha tetszik neki a fiú, s elfogadja párjának -, azt feleli: „Jó lesz nekem ő.” Amennyiben nem tetszik, a válasz: „Add csak'tovább, kinek adod?” A bíró akkor másik lánynak ajánlja a fiút. Ha ő elfogadja párjának, újabb fiút kezd ajánlani a bíró. Amennyiben a második, harmadik, negyedik leány sem fogadja el az ajánlgatott legényt, addig kell ajánlgatni, amíg valamelyik leány elfogadja. A játék addig tart, amíg minden fiút elfogadott valaki párjának. Ádám, Éva A játékosok egy fiút és három lányt választanak ki. Mindegyikük szemét bekötik. A fiút és a lányokat messze vezetik egymástól, de azért hallótávolságon belül legyenek. A lányok „Ádámtól” legalább három-öt méterre; és egyenlő távolságra kerüljenek. A három lány egyszerre kiáltja el magát: - Ádám, hol vagy? - A fiú válaszol: - Itt vagyok! - Erre mindhárman elkezdenek a hang irányába menni. Amelyikük előbb megtalálja a fiút, azé lesz. Sorban, az összes fiút „megszerezhetik” maguknak a lányok. Az a legügyesebb köztük, aki a legtöbb fiút „gyűjtötte" össze. Ezután fordul a kocka, a fiúk próbálnak maguknak minél több lányt, Évát szerezni. Kellékek: négy sűrű szövésű kendő. DR. PADISÁK JUDIT Párválasztó játékok
