Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-14 / 112. szám

( TOLNA A 4-KÉPÚJSÁG 1987. május 14. Bélyeggyűjtőknek Postabélyeget raboltak Fiatalkorúak bandája áll Duisburg vá­ros bírósága előtt. Orgazdájuk hívta fel a figyelmüket, hogy postákon könnyen arathatnak. Legnagyobb fogásuk a frankfurti filatelistairoda volt, ahol 1,2 mil­lió márkáért zsákmányoltak bélyeget. Ezt a névérték feléért azonnal eladták csak­úgy, mint a többi posta kifosztásából származó bélyeget. A postahivatalok között nem vetették meg a magánvillákat, úgyhogy saját há­zukból luxusautón jártak betörni éjszaka és a munkanélküli segélyt felvenni nap­pal. Tóth László: Találós vers Háta van, de melle nincs, nyaka van, de feje nincs, ujja van, de karja nincs. Mi az? Hát az ing, az ing! Szára van, de nem fán termett, nem is réten, erdőn termett, s nem is termett, hanem varrták. Mi az? A nadrág, a nadrág! Arnyékvetők, kerti térelválasztók Családi házak kertjében, hétvégi telek üde zöldjében kellemes, hangulatos színfoltot je­lent egy-egy Ízlésesen tervezett, s praktikusan kialakított térelválasztó, árnyékvetó. A) ábránk egy sarokmegoldású térelválasz­tót mutat be; a két téglalap formátumú keret­ben V-alakú elemek váltakoznak. B) ábránkon virágvályúkkal kombinált, aszimmetrikus keresztlécekkel díszített ár- nyékvetö látható. A virágvályúkba ültetett, egész nyáron nyíló növények, például a piros muskátlik sokasága, különösen üde látvány a heti munkában megfáradt, pihenni vágyó csa­ládnak. A kész elemeket védeni kell az időjá­rásviszontagságaitól. Ezért fontos, hogy meg­felelő páccal kenjük le a felületeket, majd ha teljesen megszáradt, csónaklakkal kétszer lakkozzuk le. e||HV jászon :s?i!aj6aw Ó01I0>| e ix inAuaujpaja sjojBfde>j joaou qjiqjj jeABeui ÁBa ‘azssp >|0)esseA|0 uaqpuaj -jós seÁiaq uaqsadai pjnj jipjaq ojqo ze oh Ha dacos a kisgyermek A " második-harmadik életév táján a legtöbb gyer­meknél megfigyelhetünk egy olyan túlérzékeny­ségi, fokozottan ingerlékenységre valló életsza­kaszt, amelyben halmozottan fordulhatnak elő a felnőttekkel szemben dacreakciók. Ezért úgy­nevezett dackorszakról - pontosabban: az első dackorszakról, a másodikat ugyanis a serdülőkorra teszik - beszélünk, és feltételezzük, hogy a dacos magatartás a fejlő­dés által megszabott, a szeméyiségalakulásnak szinte elke­rülhetetlen velejárója. Sok szülő megnyugtatására mondhat­juk azt, hogy csupán a túlzott erősségű indulatkitörések, vagy az időszaknak túl sokáig elhúzódó volta esetében ajánlatos pszichológushoz fordulniok.tanácsért. A kisgyermek a saját dacosságán általában túlnő anélkül, hogy különösebb keze­lésre szorulna. A fejlődés által a szó valódi értelmében megszabottnak mégsem a gyermek dacosságát nevezhetjük, hanem a saját én-jének a felfedezését, amelyik ebben, a 2-3 év körüli idő­szakban megy végbe. Feltételezzük továbbá azt is, hogy az én-nek a külvilággal való összeolvadásából, összemosódá­sából való kiemelkedése, a környezet és az én különválása egyrészt a többi emberrel, elsősorban az anyával való kap­csolatteremtésből, érintkezésből, találkozásokból, valamint a gondolkodás ugrásszerű fejlődéséből, másrészt a saját test­ről szerzett tapasztalatok, képzetek körének a bővüléséből származik. Önmagunk azonosságának (szakkifejezéssel: identitásának) első élménye azzal a felfedezéssel összhang­ban zajlik, hogy a gyermek kezd már terveket készíteni, és a tulajdon akaratát a külvilág elvárásaival szembehelyezi, üt­közteti. Az én a fe-vel; a Másikkal való viszonyban, az ismétlő­dő összeütközésekben, azok feldolgozásában alakúi. Jeleit jól ismerjük: a beszélni kezdő gyermek kijelenti: én akarom, én egyedül, én csinálom, én, én, én... Miközben a gyermek az első alkalmakkor próbálja szándé­kosan érvényesíteni az akaratát, kovácsolja már első terveit, amelyekhez olykor makacsul, keményen ragaszkodik, múl­hatatlanul konfliktusokba keveredik környezete tagjaival. Nemcsak a csökönyössége háborítja fel sokszor a szülőket, hanem az, hogy gyakran értelmetlennek, sőt képtelennek tű­nő tervekkel állhat elő. A szülők a hétköznapok gyakorlatából szerzett fenyegetésekkel élnek, hogy meghiúsítsák gyerme­küknek a számukra elfogadhatatlan vágyait; például, hogy ő nekiindul a nagyvilágba, autót vezet, vagy ha hirtelen megma­kacsolja magát, és nem akarja engedni, hogy megmosdas­sák, vagy ellenáll annak, hogy ágyba küldjék, illetve nem akar levegőzni, a sétából pedig hazamenni, és folytathatnánk to­vább a sort. A felnőtt több-kevesebb pedagógiai ismereteket eláruló módszereivel igyekszik keresztülhúzni a gyermek számításait: rábeszélés, ijesztgetés, verés, a tévé-nézés megvonásával fenyegetőzés, amelyet a gyermek akadályoz­tatásként, vágyai, szándékai gátlásaként, azaz kudarcaként él át. A kudarcokat azonban, különösen ebben az életsza­kaszban, nagyon nehéz elviselni! A gyermek olyan heves ér­zelmi kitörésekkel reagálhat a korlátozó szülők, felnőttek sza­vaira, amelyek időnként nyílt agresszív jelleget öltenek: a földre veti magát, rúgkapál, sír, ordít, futkos. Az, hogy fellépnek-e a kisgyermeknél ezek a heves dac­reakciók, s hogy milyen sűrűséget öltenek, mindez elsősor­ban a nevelők személyiségétől és módszereitől függ. Olyan országokban, ahol a gyermek életkorától függetlenül szemé­lyiségének őszinte elismerésére törekszenek, ahol az önálló­sági törekvéseit inkább bátorítják, mint korlátozzák, az akarat kifejezése, az énérvényesítés módja többnyire minden külö­nösebb drámai színezet nélkül valósul meg. Néhány ősi szo­kásait őrző, tőlünk távoli kultúrában is, amelyek semmiféle drasztikus nevelői eszközt sem alkalmaznak, a 2-3 év körüli életszakasz jellegzetes megnyilvánulásai nem éleződnek ki szélsőséges viselkedésformákban, és zökkenömenteseb- ben állnak az énfejlődés szolgálatába. Nálunk a tekintélyelvre épülő nevelés hagyományait szigorúan őrző családokban a leggyakoribb a dacreakciók előfordulása. Igaz, hogy a gyer­mek elevensége, életereje, vérmérsékletének hevessége is belejátszik a dacosság erősségébe, tartósságába, nem be­szélve az anyák viszontválaszairól! A gyermek akaratát meg­törni kívánó, az énhangsúlyozást rosszaságnak tekintő anya, apa csak növeli a dac kifejezésre juttatását, hiszen a dac az elnyomottak fegyvere, mondja a régi nevelői gyakorlat. Érdekes, hogy az óvodákban az igazi drámai lefolyású da­cosság jóval ritkábban figyelhető meg, mint a szülői házban. A pedagógus kevesebb elfogultságot képes tanúsítani a gyermekek iránt; nem érzi magát sértve, ha a gyermek fokról fokra próbára teszi, meddig terjedhet akarata megvalósításá­ban, hol vannak a határok, amelyeknél meg kell állnia függet­lenedésében. Minden egyes nevelő, aki a személyes önálló­ság jelzéseire megértőén válaszol, elősegíti hogy a gyermek mihamarabb megtanulja a saját kívánságait összhangba hozni a külvilág követelményeivel. Néhány hónap múltán ké­pes elfogadni a gyermek, hogy nem teljesülhetnek azonnal a kívánságai, s nem reagál heves kitörésekkel, felduzzadt agresszív indulatokkal minden tiltásra. hhez azonban az is szükséges, hogy megtapasz­E tálja: nevelői szeretik öt, magát biztonságban érezheti mellettük, s nem éri meg kockáztatni a szülők, nevelők szeretetének csökkenését, ha­csak rövid időre történő visszavonását is. A ______ szülők számára viszont világossá és egyértelmű­vé kell válnia annak, hogy a gyermek első akarásai és terve­zései - legyenek bár mégoly képtelennek tűnőek Is - az első és legfontosabb lépések az ember önszabályozása fejlődé­sének utján. mirtse Márta Ú j tavasz - új nadrág Kihíztuk ezt is. A kedvenc nadrágun­kat. De ne keseredjünk el, mert úgyis hozzá kellett volna nyúlni ezen a tava­szon: a nagyon szűk szár a divat Nincs más tennivaló, mint lebontani a derék­pántot, kiengedni a szűkítő varrásokat (ez legalább hat-nyolc centi bőséget ad) és szétfejteni a szárak külső oldalát. Á rajz szerint szűkítjük a szárakat, és a de­rékra gumiövet varrunk (4 centi széles gumiból). Az öv horgaskapoccsal csu­kódik. Az így megújított nadrág kiegé­szítője a selyemtunika, és a csípőre ej­tett széles öv. Akár színházba is mehe­tünk benne. Ne feledjük, hogy ehhez az öltözékhez csak a magassarkú cipő illik! Szöveg és rajz: PÁLFFY JUDIT Mit főzzünk vasárnap? Ragoncsa Istvánnak, a Gemenc Szálló konyhafőnökének ajánlata Új rovatot indítunk ismét, melynek ál­landó címe: a „Mit főzzünk vasárnap?” lesz. Ebben olyan ételek receptjeit közöl­jük, melyek egyszerűen, gyorsan elké­szíthessek, ízletesek és - nem utolsósor­ban - olcsók. Májrolád Hozzávalók 5 főre: 60 dkg sertésmáj, 15 dkg füstölt szalonna, 1 csomag zöld­hagyma, 20 dkg sampinyon gomba, 20 dkg trappista sajt, 2 dkg só, 0,5 dkg őrölt bors, 5 dkg vaj. A májból szép nagy sze­leteket vágunk, gyengén kiverjük. A füstölt szalonnát, gombát felszeletel­jük, s a májszeleteket betöltjük a követ­kező módon: a májszeletekre a gomba- és szalonnaszeleteket ráhelyezzük, majd egy egész tisztított zöldhagymát, gyen­gén sózzuk és borsozzuk, apró vajdarab­kákkal megszórjuk az egészet, felgön­gyöljük, alufóliába csomagolva tepsibe tesszük. Forró sütőben, kevés vízzel 20-25 percig sütjük. Sütés után a fóliá­ból kicsomagolva a májroládokat a sajt­szeletekkel beborítjuk és ismét vissza­tesszük a sütőbe. Ha a sajt barnul, kész az étel. Hideg saláta készítése i Hozzávalók: 1 doboz konzerv kukori­ca, 1 fej saláta, 1 pohár tejfel, 1,5 dkg só, 1 főtt tojás, kaporpor és citromlé tetszés szerint. Egy doboz konzerv kukoricát le­csurgatunk, 1 fej megmosott, megtisztí­tott fejes salátát metéltre vágunk, 1 egész főtt tojást lereszelünk, 1 pohár tejfellel, sóval, citrommal és kaporral az egészét összekeverjük - tálalásig hűtőben tart­juk. Az étel elkészítési ideje 35-40 perc. Tálalása: lapos tányérra salátalevelet helyezünk, halomba ráhelyezzük az el­készített kevert salátát és egy darab máj- roládot (szeletelve, vagy egyben). Kacsingatós A játékosok párba állnak. Párt csak egy fiú és egy lány alkothat. Kört alakíta­nak, a lányok a fiúk elé állnak. így egy belső lány-kör és egy külső fiú-kör ala­kul. Egy fiú pár nélkül áll, és igyekszik a lány-körből valakit kacsintgatással ma­gához csalogatni. Ha a lány erre hajlan­dó, akkor visszakacsint, és várja a ked­vező alkalmat, hogy választottjához fut­hasson. Ha ez sikerül, akkor a pár nélkül maradt fiú igyekszik valakit kacsintással magához inteni. A hátul álló fiúk igyekez­nek megakadályozni azt, hogy párjuk el­hagyja őket. Ha észreveszik, hogy az egyedül álló játékos az ő partnerükre ka­csint, akkor fokozottabban ügyelnek, hi­szen nem tudhatják, hogy az a kacsintást viszonozta-e, vagy sem. Ha el akar futni előlük, megfogják. Már az érintés is meg­fogásnak számít. Ilyenkor a „hűtlen sze­rető” kénytelen eredeti párjánál maradni. Szökési kísérlet előtt a párt megfogni tilos. Hol vagy Jancsi? Hol vagy Juliska? Egy fiút és egy lányt kiválasztunk (vagy kisorsolunk). Mindkettőnek bekötjük a szemét egy sötét színű, sűrű szövésű kendővel. Egymástól jó messzire vezet­jük őket, az egyiket a terem egyik sarká­ba, a másikat az ehhez mérten legtávo­labbi sarokba. Ezután a lány elkezd kia­bálni: - Hol vagy Jancsi? - Az pedig ráfe­lel: - Itt vagyok. - A lánynak úgy kell ügyeskednie, hogy minél hamarabb megtalálja a fiút, a hangjelzések alapján. A fiú viszont azon igyekszik, hogy minél később tudja őt a lány megfogni. A hang­ját elváltoztatnia nem szabad. Ha sikerült a lánynak megfognia őt, akkor szerepet cserélnek, a fiú keresi „Juliskát”. Kettőjük közül az nyer, akinek hamarabb sikerül megfogni a másikat. A következő fordu­lóhoz párt választ magának, és folytató­dik a játék. Megy a kosár - (Népi párválasztó játék) A játék vezetője, a „Bíró”, s a játéknak meghatározott - pár mondatos - szöve­ge van. Bíró: Megy a kosár. Lányok: Ki megy benne? (vagy: Ki ül benne?) Bíró: Aranybúza, aranykalász. Neked adom... (X. Y.-t.) Erre az a lány, akire a bíró rámutatott - ha tetszik neki a fiú, s elfogadja párjának -, azt feleli: „Jó lesz nekem ő.” Amennyiben nem tetszik, a válasz: „Add csak'tovább, kinek adod?” A bíró akkor másik lánynak ajánlja a fiút. Ha ő elfogadja párjának, újabb fiút kezd ajánlani a bíró. Amennyiben a má­sodik, harmadik, negyedik leány sem fo­gadja el az ajánlgatott legényt, addig kell ajánlgatni, amíg valamelyik leány elfo­gadja. A játék addig tart, amíg minden fiút el­fogadott valaki párjának. Ádám, Éva A játékosok egy fiút és három lányt vá­lasztanak ki. Mindegyikük szemét bekö­tik. A fiút és a lányokat messze vezetik egymástól, de azért hallótávolságon be­lül legyenek. A lányok „Ádámtól” leg­alább három-öt méterre; és egyenlő tá­volságra kerüljenek. A három lány egy­szerre kiáltja el magát: - Ádám, hol vagy? - A fiú válaszol: - Itt vagyok! - Erre mind­hárman elkezdenek a hang irányába menni. Amelyikük előbb megtalálja a fiút, azé lesz. Sorban, az összes fiút „megsze­rezhetik” maguknak a lányok. Az a leg­ügyesebb köztük, aki a legtöbb fiút „gyűj­tötte" össze. Ezután fordul a kocka, a fiúk próbálnak maguknak minél több lányt, Évát szerezni. Kellékek: négy sűrű szövésű kendő. DR. PADISÁK JUDIT Párválasztó játékok

Next

/
Thumbnails
Contents