Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-14 / 112. szám
1987. május 14. KÉPÚJSÁG 5 „Bízom a jövőben” Beszélgetés Tengelic-Szőlőhegyen Ahogy a népfronttitkár látja „Már nem hívnak föl éjszaka telefonon...” Pályarajz dr. Farkas Miklós nyugállományú rendőr ezredesről Katz Krisztina barátnője, Böröcz Márta (jobbról) vakációzni még visszajár a nagymamához Az egyik óvodás, Drobni Tivadar kevesen mentek el. Van még egy igen elhanyagolt kocsmánk... Úgyhogy a fiatalok már eleve úgy dolgoznak, hogy gyűjtik a pénzt a fészekrakáshoz, ami valahol másutt lesz.- Azért új házak is vannak.- Tavaly mindössze két ház épült. Hiába vagyunk nagyon jó helyen, elmaradoznak innen az emberek. Pedig nem élünk rosszul, jövedelmez a háztáji is. Viszont munkalehetőség alig van. A téeszből sem maradt semmi, az egyesülés óta minden Tengelicen van.- Orvoshoz is oda kell járni?- Hetente kétszer jön. Meg lakik itt egy asszonyka, aki beadja az injekciókat, hogy azért ne kelljen a betegeknek utazgatniuk.- Elkeseredettséget érzek a hangjában. A falu sorsa, aggasztja, vagy a mozgalmi munkáját érzi sikertelennek?- Ha bent vagyok Szekszárdon népfrontülésen, sokszor látom, hogy rosszabb helyzetben levő települések is vannak, de azért szomorú vagyok, hogy látom elöregedni ezt a jó kis falut. Mégis úgy érzem, a népfrontos munkát érdemes csinálni, mert reménytelen, hogy lesz valami változás. Nagy csodának kellene ugyan történnie ahhoz, hogy az emberek idefelé kezdjenek jönni, nem el innen, de hátha... Most például van egy házaspár, akiknek az itt lakó öregjeit a másik gyermekeik veszik magukhoz, s ők - ha jól tudom - hazaköltöznek Pestről. Talán végleg itt maradnak. Bízom benne, hogy tiz év múlva nemcsak 2 fiatal lakik majd a mi utcánkban sem, mint most. Jöjjenek el akkor, nézzük meg együtt! CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY kenyér legyen mindig, de bizony a tengelici sütödéből hol érkezik elég péksütemény, hol nem. S ha sok a házaknál a kismalac, tejből sem jut midenkinek a kis vegyesboltban. Áprilistól a disznóvágásokig hentesárut is kapunk néha, de nem vagyunk e téren sem elkényeztetve. Hogy visszatérjek az iskolára, az bizony nagyon is fájó pont nekünk. Évente mindössze 3 újszülött van Szőlőhegyen. Óvodába járhatnak itt helyben a gyerekek - két éve már reggel 6-tól fogadják őket az óvónők, hogy az ingázó anyukák elérjék a buszt - de ha- Idejövet láttuk a kultúrházat. Nem valami szívderítő látvány...- Tiz éve még színházi előadások voltak itt, de ma már kinek jöjjepek? Inkább tévét néznek az emberek, főleg az idősebbek nem mozdulnak ki szívesen. Sokan a gyűlésekre sem jönnek el.- És a fiatalok?- A kultúrház még a hatvanas években készült, nagyon elhanyagolt. A 90-es évekre ígérik a felújítását, de addigra még többe fog kerülni. Van benne két könyvesszekrény és kész. Egyszer volt diszkó, de még a költségek sem térültek meg, olyan A 314 lakost számláló Tengelic- Szőlőhegyen 9 tagú népfrontbizottság működik, titkára 6 éve Rikk Jó- zsefné. Őt kerestük fel, hogy mozgalmi munkájáról, annak lehetőségeiről, a településről kérdezzük. A fiatalasz- szony hangjában, míg lakóhelyéről beszél - hiába mosolyog közben - szomorúság bújkál.- Pici ez a falu - mondja -, annyira tudunk népfrontmunkát végezni, amennyire az egy ilyen kis helyen lehetséges. Kevesen vagyunk, fiatalabbak, inkább idősek, nyugdíjasok élnek itt. Hozzájuk kötődünk, értük kell küszködnünk, megtennünk, amit tudunk. A körzetesítéskor legtöbben elmentek Szekszárdra, Tolnára, Paksra, Faddra. Csak hétvégeken járnak vissza az öregjeikhez. Meg mikor iskolai szünet van, akkor népesülnek be az utcák. Olyankor öröm elmenni a boltba, annyi a nagyszülőknél vakációzó gyerek.- Ha már a boltról esett szó, az ellátással nincsenek gondok? Feltehetően nemcsak az iskola hiánya vitte el az embereket.- Sajnos ez így van. Próbáltunk is tenni azért valamit, hogy legalább tej, iskolás korba kerülnek, be kell járniuk Tengelicre. Az emberecskéink kicsit jobban keresnek, de nekünk, fiatalabb nagymamáknak dolgoznunk kell, mi sem tudunk vigyázni az apróságokra. „Ahány diák, annyi virág” Dél-dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalat pályázatot hirdet üzletkötői állás betöltésére. Elsősorban szekszárdi lakosok jelentkezését várjuk. Gépkocsivezetői jogosítvány szükséges, kereskedői képesítéssel, vagy gyakorlattal előnyben. Dél-dunántúli Cipőkereskedelmi Vállalat, Szekszárd, Sport u. Tel.: 15-318 (353) A virágok szerető gazdája A Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola hivatalsegédje Füri Józsefné. Az asszony szenvedélyesen szereti a virágokat - no és annyi mindent az életben. A kedélye mindig jó, mindenkihez van kedves szava és annyi népdalt, nótát ismer, hogy azok végigéneklése bizonyára sok napon át tartana. De most a virágokról van szó. Nemcsak otthon, hanem munkahelyén is sokat foglalatoskodik a virágoskertben, amint öt perc ideje van, máris gyomlál, vagy igazít a bokrok ágain... Az iskola kertje gyönyörű. Százával pompáznak most a tulipánok - színek szerint „csoportosítva” - majd a következő időszakban rózsaszín, aztán piros lesz minden... A hetek szezonvirágai rendre - és évek óta - váltják egymást. A tanárok, diákok szívesen gyönyörködnek a pompázó ágyásokban. Füri Józsefné pedig azt mondja:- Ahány diák, annyi virág... Dr. Farkas Miklós nyugállományú rendőr ezredes, új életet kezdett. A megyei rendőrfőkapitány nyugállományba vonult egyik helyettesével abban a szobában beszélgetünk, ahol több, mint egy évtizedig dolgozott. Ahonnan a bűnüldözés munkáját irányította. Elvszerü vezetőként ő kérte, hogy még egy évet eltöltsön az állományban, aztán átadhassa helyét a rátermett utódoknak. A kapuügyeletesnek is ő szólt, hogy a főkapitányságba belépve már ne jelentsen neki. A beszélgetés során néhányszor döcögtek a szavak, elmélázott a tekintet, vagy felcsillantak a szemek, mert tehetséges nyomozókról volt szó. Aztán a szeretet is feltűnt a tekintetében, amikor a feleségéről beszélt. Munkáscsaládból származom. Édesapámat alig ismertem, édesanyám Siófok különböző üdülőiben szobaasz- szonyként és házilányként dolgozott. 1949-ben Balatonmárián éltem, akkor ismerkedtem meg a feleségemmel. Az ő testvérbátyja, Móricz Géza akkor már a rendőrtiszti iskolán tanult, az ő inspirációjára, rábeszélésére lettem rendőr. A balatonberényi rendőrőrs parancsnoka keresett meg engem, én addig segédmunkásként a fővárosban, a Donnáth Vasöntőben dolgoztam.- 1950. október 25-én vonultam be alapfokú tanfolyamra. Ennek elvégzése után kerültem a villányi őrsre próbarendőrnek. Területfelelös lettem. Ezt követően átkerültem az Államvédelmi Hatósághoz, ahol 1956. február 1 -jóig, azÁVH sellyei kirendeltségén teljesítettem szolgálatot. Saját kérésemre mentem vissza a sellyei kapitányságra alhadnagyként, bűnügyi nyomozónak.- Nagyon sok munkánk volt. Engem emellett hajtott a tanulás utáni vágy is. Erre pedig a rendőrség hihetetlen perspektívát kínált. A kommunista, aktív, munkás származású embereket nagyitóval keresték. Kellettek a pártot szolgáló fiatalok, 1957-ben annyi beosztásom volt, hogy felsorolni is lehetetlen. A Rendőr- tiszti Akadémiát is ezekben az években végeztem el, majd 1961-ben a Pécsi Városi Rendőrkapitányság bűnüldözési osztályának lettem a vezetője.- A bűnüldözési munka gyakorlatát Pécsett tanultam meg. Rengeteg tapasztalatra tettem ott szert és a pontos munkavégzést is ott tanultam meg. Eközben - 1962-ben - elkezdtem a jogtudományi egyetemet, majd saját kérésemre, hogy dolgozni és tanulni is tudjak egy időben, átkértem magam Mohácsra bűnügyi alosztályvezetőnek. Hogy mit kaptam Mohácson? A szép munka örömét. Egymástól tanultunk a legtöbbet, a munkában, a nyomozásban és emberként is. ©- Életemet három megyében, Somogybán, Baranyában és Tolnában éltem le eddig. A megyei rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztály alosztályvezetőjének 1971. március 1-jén neveztek ki. Újabb, magasabb szintű munkát kaptam. Nagyon jó elvtársakkal voltam körülvéve. A magam szíve szerint az ott végzett munka ki is elégített volna nyugdíjig, nem is vágytam magasabbra. A parancsnok azt tartotta fontosnak, hogy 1973- ban a betegsége miatt nyugállományba Dr. Farkas Miklós vonult Sülé József alezredes helyére lépjek.- Konfliktusokat éltem át az első időben, mert engem mindig az érdekelt, amit nem ismerek. Nyugtalan természetű ember vagyok, sokáig nem szeretek egy helyben maradni. Rá kellett jönnöm, hogy nyomozóim azonnal indulnak a helyszínre, én nem mehetek velük, mert nekem egy értekezleten a helyem. Mégis, ez a tizenhárom év sok-sok eredménnyel teli. A bűnüldözésben a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság országosan elismert eredményeket ért el. Olyan nagy számban derítettünk fel bűncselekményeket, hogy annak nagyon komoly híre lett. Visszaemlékszem több bűncselekményre, ahol a tettes az ember, a bennem mindig meglévő embert ismerte fel. Elismert olyan bűncselekményeket is, amelyeknek közlése korábban eszében sem volt. ©- Sok-sok szép napot töltöttem el ebben az épületben. Neveltem az állománynak tehetséges nyomozókat. Ám, azt is elmondom, hogy készültem a nyugdíjba. Sokan nem is értették, hogy miért akarom átadni a helyem egy fiatalnak, amikor senki sem akar elküldeni.- Ezredes lettem, korán. Ennek örültem, meg annak is, hogy a bűnüldözési munkában országosan is ismert vagyok. Közelgett a nyugdíj napja és én gondolkodni kezdtem; mi lesz, ha nem hívnak fel éjszakánként kétszer, háromszor és nem jön autó értem, amikor valami nagyon fontos dolog történt...- Nem hiszem, hogy a környezetemben munkájáért kapott valaki annyi elismerést és kitüntetést, mint én. Öt Elnöki Tanácsi és hét másik kitüntetés birtokosa vagyok, a miniszteri és miniszterhelyettesi jutalmakról nem is beszélve. Minden percben éreztem, hogy megbecsülnek, hogy fontosnak tartanak, hogy bíznak bennem.- Tizenegyszer költöztünk. Feleségem mindig zokszó nélkül jött velem. Harminchat éve vagyunk házasok, nagyon jól tudom, hogy nélküle most nem lennék itt.- Kérdezi, hogy mit várókéi utódomtól; Bátorfi György alezredestől, az új főkapitány-helyettestől? Azt, hogy nagyon, de nagyon szeresse a munkánkat, legyen ott mindenütt, és bízzon az elvtársakban. Az eredményekből pedig egy jottányit se engedjen. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS A búcsúztatáskor dr. Lehel Ferenc rendőr vezérőrnagy méltatta a főkapitányhelyettes munkáját
