Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-14 / 112. szám
2 Képújság 1987. május 14. Mihail Gorbacsov látogatása a bajkonuri űrrepülőtéren Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára május 11-13-án látogatást tett a bajkonuri űrrepülőtéren és a kazahsztáni Leninszk városában. Látogatása során Mihail Gorbacsov többször találkozott és beszélgetett tudósokkal, munkásokkal, műszaki szakemberekkel és a város lakóival. Az SZKP KB főtitkára a bajkonuri űrközpontban megtekintette a szovjet űrhajók indítására szolgáló berendezéseket, méltatta a bajkonuri dolgozó kollektívák munkájának kiemelkedő jelentőségét. Az űrrepülőtéren jelenleg új, univerzális rakétahordozó felbocsátásának előkészületei folynak. Az új eszközzel föld körüli pályára állíthatók lesznek különféle űrhajók, nagyméretű, tudományos és népgazdasági célokat szolgáló űrberendezések, közöttük az állandó űrállomásokhoz kapcsolható modulok is. A laboratóriumok, kísérleti létesítmények és indítóállások mellett épült fel az űrrepülőtér adminisztratív központja, Leninszk város. A találkozókon Mihail Gorbacsov nagy figyelmet fordított az űrrepülőtér dolgozóinak életkörülményeire, megtekintette Leninszk több közintézményét és elbeszélgetett a lakosokkal. Az SZKP KB főtitkárának beszélgetőpartnerei teljes támogatásukról biztosították a pártnak a társadalmi-gazdasági fejlődést gyorsító programját. Mihail Gorbacsov a leninszki művelődési palotában gyűlésen találkozott az űrrepülőtér és a város dolgozóival. Ezen az SZKP KB főtitkára beszédet mondott. PANORÁMA BUDAPEST - A szocialista országok igazságügy-minisztereinek Budapesten zajló IX. konzultatív találkozóján a szerdai programban önálló témaként szerepelt napirenden „A jogalkotás jogpolitikája, a jogalkotás és a jogszabály-előkészítés’ elvi és módszerbeli kérdései a szocialista társadalom építésének időszakában”. Dr. Petrik Ferenc igazságügyminiszterhelyettes mondta el a témához magyar részről kapcsolódó referátumot. BUKAREST - Szerdán Bukarestben befejeződött a szocialista országok kommunista és munkáspártjai szervezési kérdésekkel foglalkozó titkárainak tanácskozása. Az ülésről sajtóközlemény jelenik meg. Nocolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára fogadta a tanácskozáson részt vett küldöttségek vezetőit, köztük Horváth Istvánt, az MSZMP KB titkárát. VARSÓ - Bányász Rezső, államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke május 11. és 13. között hivatalos látogatást tett Varsóban. Megbeszélést folytatott a magyar-lengyel sajtó- kapcsolatok továbbfejlesztéséről. PRÁGA - Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági elnök szerdán fogadta a prágai Várban Viktor Kulikovot, a Szovjetunió marsallját, a Varsói Szerződés tagállamai egyesitett fegyveres erőinek főparancsnokát, valamint Anatolij Gribkov hadseregtábornokot, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek vezérkari főnökét, akik rövid munkalátogatáson tartózkodnak Csehszlovákiában. SZANAA - Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet VB elnöke szerdára virradóra megbeszéléseket folytatott Ali Abdullah Száleh ezredessel, a Jemeni Arab Köztársaság elnökével. NEW YORK - Az Egyesült Államok átutalja Iránnak az amerikai bankokban évek óta befagyasztott követelését: 454 millió dollárt. Erre a Hágai Nemzetközi Bíróság kötelezte Washingtont. Chnoupek Bonnban Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter a nyugatnémet vezetőkkel tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról és időszerű nemzetközi kérdésekről. A csehszlovák diplomácia vezetőjét fogadta Helmut Kohl kancellár is. (Telefotó) A Varsói Szerződés 32 éve A béke és biztonság szerződése A harmadik X-en inneni és a valamivel túli fiatalabb nemzedékekhez tartozók tudati és érzelemvilágában az Európában immár több mint 40 esztendeje élvezett béke - a feszültségi és enyhülési időszakok szabálytalan váltakozása ellenére - tulajdonképpen a „magától értetődő”, természetes állapotot jelenti. Földrészünk eddigi történelmében még soha nem nyúlt ilyen hosszúra a háborúmentes „természetes állapot”. Hogy ez így alakult, az a szocialista közösség három évtizedes szakadatlan politikai és védelmi erőfeszítéseinek is köszönhető. A lengyel fővárosban 1955. május 14-én aláírt sokoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés - a Varsói Szerződés - a testvéri szocialista országok számára olyan intézményi kereteket teremtett, amelyek mind magasabb színvonalon, egyre hatékonyabban garantálták - és garantálják - minden résztvevő fél nemzeti biztonságát, egyúttal, a kontinentális biztonságot is. Ma már a tárgyilagosan józanul ítélő nyugati politikusok sem vonják kétségbe, hogy a Varsói szerződés szervezetének életre hívása elkerülhetetlen válaszkényszer, jogos önvédelmi lépés volt egy rendkívül veszélyes, újabb világháborúval fenyegető helyzetben. Hat évvel a NATO megalakítása után, a nyugatnémet új- rafelfegyverzés felgyorsulásának körülményei között a szocialista országoknak nem volt más választásuk, minthogy a béke védelmének egyesített frontját állítsák szembe a háború szervezőinek széles körű frontjával. Ma is gyakran hivatkoznak arra, hogy a Varsói Szerződés szervezete - ellentétben a NATO-val - nem célként született meg, hanem kifejezetten eszközként jelent meg a nemzetközi élet porondján. Eszkőzszerepe kezdettől fogva két fő irányban bontakozott ki: egyrészt erőinek és eszközeinek összpontosításával kordában tartani, megfékezni a kalandorságra hajlamos legszélsőségesebb nyugati köröket, másrészt lépésről lépésre kikövezni az európai kollektív biztonság tető alá hozásához vezető utat. A szerződő felek egyébként már az 1955-ös alapitó okmányban leszögezték: amennyiben létrejön az európai békerendszer, a Varsói Szerződés az erre vonatkozó megállapodás hatályba lépésnek napján érvényét veszti. Ezzel egyidejűleg természetszerűen a NATO-t is meg kellene szüntetni. Miután azonban a tőkés hatalmak ragaszkodnak a földrészünk keleti és nyugati felét megosztó egymással szembeállító tömbpolitikájukhoz, s a külső feltételek alapjában véve változatlanok maradtak, a szocialista országok kénytelen voltak meghosszabbítani az 1985 nyarán lejárt sokoldalú szerződésüket. Ez azonban távolról sem jelenti azt, mintha lemondtak volna eredeti stratégiai céljaikról, az Európa közepén mesterségesen emelt akadályok fokozatos lebontásáról, mindenekelőtt a kiszámíthatatlan veszélyeket magában hordozó katonai konFegyverbarátság frontáció csökkentéséről, majd megszüntetéséről. A Varsói Szerződés szervezetének legfőbb irányító és koordináló szerve, a Politikai Tanácskozó Testület - amely május végén tartja soros ülését Berlinben -az elmúlt évtizedekben szinte megszámlálhatatlan javaslatot, konstruktív programtervezetet dolgozott ki az államok normális kapcsolatainak helyreállítására, az erőszakról való kölcsönös lemondásra, a két ellentétes koalíció meg nem támadási szerződésének kimunkálására, annak kötelező érvényű kimondására, hogy egymás ellen elsőnek nem vetnek be sem nukleáris, sem pedig hagyományos fegyvereket. Bár e célokat még nem sikerült teljességükben elérni, a részsikerek sem lebecsülhetők, sőt egyik-másik területén igen nagy horderejűek. Az 1970-es évek elején az NSZK és szomszédainak viszonyát rendező „keleti szerződések”, a közép-európai haderők és fegyverzetek redukálását napirendre tűző bécsi tárgyalások 1973-as megkezdése, majd az európai népek életében történelmi mérföldkövet jelentő 1975-ös helsinki csúcstalálkozó egyarántjelezte, hogy kölcsönös jóakarattal lehetséges a politikai légkör kedvező megváltoztatása, s a katonai enyhüléshez nélkülözhetetlen bizalom megteremtése. A 35 állam képviselőinek részvételével a múlt évben eredményesen zárult stockholmi konferencián elfogadott dokumentum a bizalmatlanság ködének oszlatásában - bízvást állíthatjuk - felér egy sokat ígérő „frontáttöréssel”. Remélhető, a helsinki folyamatba illeszkedő mostani bécsi utótalálkozó is meghozza majd a maga gyümölcseit. A Varsói Szerződés tagállamai - elsősorban politikai eszközökkel, de a mindenkor megkívánt védelmi felkészültségükkel is alátámasztottan, a hozzávetőleges hadászati egyensúly fenntartásának kényszerítő erejével - mindeddig sikerrel óvták a békét, az emberiséget a pusztító rakéta nukleáris katasztrófától. Ebben a küzdelemben - mindamellett, hogy valamennyi szövetséges tagállam, így hazánk is vállalja a felelősség arányosan reá eső részét - a Szovjetunió kiemelkedő szerepet játszik. Időszerű felidézni emlékezetünkben a Politikai Tanácskozó Testület 1986 júniusi budapesti ülésén megfogalmazott, a NATO- országokhoz intézett felhívásának kulcsmondatát: „A szövetséges államok sikra- szállnak a leszerelés kérdésének komplex megközelítéséért, azért, hogy a tömegpusztító fegyverek felszámolását a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet jelentős csökkentése támassza alá”, mégpedig megbízható és hatékony ellenőrzéssel. Nyugati részről tehát nem lehet semmiféle elfogadható érv a fegyverkezési verseny folytatásának igazolására Ma már a tőkés országok közvéleménye is egyre inkább tudatása ébred annak, hogy a Varsói Szerződés tagállamai - anyagi-szellemi erőforrásaikat a békés építőmunkára, politikai és gazdasági életük teljes átalakítására koncentrálva - valóban az általános és teljes leszerelést kívánják. SER FŐZŐ LÁSZLÓ alezredes Mai kommentárunk Moszkva és Párizs Egyenletes színvonalúnak, hullámhegyektől vagy hullámvölgyektől mentesnek alig nevezhető a Szovjetuniót és Franciaországot összekötő, kiterjedt történelmi gyökerekkel rendelkező, és napjainkban is rendkívül szerteágazó kapcsolatrendszer, egy dolog azonban bizonyos: a kétoldalú viszony napi állásától, az időnként esetleg felszínre kerülő nézetkülönbségektől függetlenül a Párizs és Moszkva közötti dialógus hagyományosan jelentős tényezője kontinensünk politikai összképének. Érthető tehát az a közfigyelem, amely a francia-szovjet csúcsdiplomácia újabb állomását, Jacques Chirac miniszterelnök most kezdődő látogatását megelőzte. A megfigyelők rámutattak, hogy az elmúlt időben több szempontból hűvösebbé vált a két ország viszonya, nemegyszer ellentmondásokat szül a sajátos párizsi „társbérlet” (vagyis a kormányfő és a szocialista párti Mitterrand államfő esetenkénti szembekerülése) és kedvezőtlen hatással jártak a Párizsban hangoztatott „kémvádak” is. A véleménykülönbségek azonban - mutatott rá a látogatás előestéjén például az APN hírügynökség kommentárja - semmit nem változtatnak a rendszeres, magas szintű találkozók fontosságán, azon a felelősségen, amely az európai és világpolitikai problémák ügyében a két országra hárul. Ilyen kiemelt kérdés (várhatóan a mostani moszkvai csúcs napirendjén is ez szerepel majd az első helyen) a fegyverzetkorlátozás és leszerelés. Közismert, hogy e téren - lévén Franciaország maga is atomhatalom - Párizs állásfoglalása befolyásolhatja a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról folyó megbeszéléseket éppúgy, mint az atomkísérletek betiltására tett szovjet kezdeményezések kilátásait. Emlékezetes az is, hogy a moszkvai javaslatok számos vonatkozásban figyelembe vették a francia (és a brit) atomütőerőre vonatkozó nyugati elképzeléseket. Joggal nehezményezik tehát a szovjet fővárosban, hogy mindeddig nem érkezett hasonlóan konstruktív jellegű válasz a szembenálló tárgyalóféltől. Chirac tárgyalásain nyilvánvalóan e témát is megkülönböztetett figyelemben részesítik. Flogy csupán a vélemények kifejtésére, avagy azok közeledésére lehet-e számítani, az jórészt a francia kormányfő „diplomáciai csomagjának” tartalmától függ. SZEGŐ GÁBOR Szovjet-francia viszony Az FKP támogatja a közös kapcsolatok fejlesztését Mihail Gorbacsov és Georges Marchais május negyediki moszkvai találkozója lehetőséget nyújtott az SZKP és az FKP együttműködésének továbbfejlesztésére - állapítja meg a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának szerdán közzé tett értékelése. A találkozó tartalma és meleg légköre egyaránt a pártközi kapcsolatok magas szintjéről tanúskodik - olvasható a francia kommunisták vezető testületének dokumentumában. Az FKP PB ismét támogatásáról biztosította a Szovjetunióban zajló mélyreható átalakítási folyamatot, amelynek az a célja, hogy új lendületet adjon a szocializmus fejlődésének. E folyamat középpontjában a demokrácia ki- szélesítése áll a gazdasági, a társadalmi és a politikai életben, valamint a kultúra területén. Az FKP Politikai Bizottságának nyilatkozata szerint Gorbacsov és Marchais azonosan látják a fő világproblémákat - a leszerelés, a fejlődés, az új nemzetközi gazdasági rend kialakításának kérdéseit. Az FKP támogatja a szovjet vezetésnek a szovjet-francia kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvését is. Ülést tartott a megyei tanács vb (Folytatás az 1. oldalról.) téssel, közülük hatnak kettős képesítése van. Valamennyi üzemorvosi rendelőben egészségügyi szakképesítéssel rendelkező főfoglalkozású ápolónő dolgozik, számuk 64. A rendelők tárgyi felszereltsége jó, több tekintetben meghaladják az országos átlagot. Ezt a tényt emelte ki felszólalásában dr. Birinyi Margit, a minisztérium osztályvezetője is. A megyében 30 üzemorvosi rendelő van, közülük 26 korszerű, minden igényt kielégítő. A VII. ötéves tervidőszakban már kisebb fejlesztést terveznek. Az eddig eltelt időben a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság és a Tamási Állami Gazdaság közösen foglalkoztat üzemorvost, még az idén belép a TÁÉV és a tanítóképző főiskola dolgozóinak ellátása érdekében Szekszárdon egy üzemorvos. A tervidőszakban tovább folytatják a megyében az üzemegészségügyi szakrendelések hálózatának fejlesztését. Ennek keretében Dombóváron és Tamásiban újabb szakrendeléseket indítanak be. A megyei tanács vb megállapította, hogy az üzemegészségügyi ellátás a megye ipari üzemeiben alapvetően biztosított. Az üzemi egészségügyi szolgálat fejlesztésé a terveknek megfelelően történt, a megye új, nagy ipari beruházásainak üzemorvosi ellátását megoldották. A munkaidőalap védelme közügy Sokakat érinö témát tárgyalt a végrehajtó bizottság tegnapi ülésén, amikor meghallgatta dr. Brebán Valéria munkaügyi és dr. Farkas László szervezési és jogi osztályvezetők előterjesztésében a munkaidőalap védelmében tett tanácsi intézkedések eredményéről szóló beszámolót. Az új ügyfélfogadási rend bevezetését a tanácsi apparátus vegyes érzelmekkel fogadta a korábbi - hét egy napján tartott - nyújtott ügyfélfogadási idő számottevő ügyfélforgalma miatt. Felméréseket készítettek 1987. február 1-től március 31- ig terjedő időre a meghosszabbított és a szombati ügyfélforgalmi időben végzett ügyintézés tapasztalatairól. A városi tanácsoknál 786 ügyfél jelent meg, ebből idézésre 63-an, idézés nélkül pedig 687- en intézték ügyeiket a meghosszabbított időben. A községi tanácsoknál a megjelenő ügyfelek száma minimális. Megemlíti a beszámoló, hogy legtöbb esetben, amikor munkaidőben történik az ügyintézés, igazolást nem kérnek az ügyfelek, mivel a vállalatok vezetői még mindig nem kellő szigorral kérik számon a tanácsi szervekhez való eltávozás szükségességét. A Tolna Megyei Tanács intézményeinél az ügyfélfogadást a tanácsokhoz hasonlóan szabályozták. A tanács határozattal kötelezte a lakosság igényeinek megfelelő szombati nyitva tartásra Tamásiban a könyvesboltot, Szekszárdon a könyvesboltot és az ezermesterboltot, a Széchenyi utcai Ofotért boltot, a Bizományi Áruházat. Módosították Szekszárdon a Kertészeti ABC nyitva tartási idejét és tervezik a Tüzép-telep szezonális nyitva tartásának rendezését. Több helyen a helyi tanács figyelembe vette a szolgáltató szervezetek érdekeit is, és így több kompromisszumos megoldás született. Szekszárdon az Autójavító és Szolgáltató Kisvállalat szombaton zárva tart, a megyei tanács vb indokoltnak tartja megszervezni a gyorsjavító szolgálatot a vállalatnál. Szó esett a tanács vb-n az 1987. szeptember 1-jén hatályba lépő új rendelkezésről, amely szerint a szolgáltatási tevékenységet végzők kötelesek 2-4 órás várakozási idő szerint megjelenni a megjelölt időpontban javítási munkák elvégzésére. Ez a rendelet szigorú, de betartása a munkaidőalap védelmét szolgálja. Megállapította a megyei tanács vb, hogy a közelmúltban hozott központi intézkedések eredményesen járulnak hozzá a munkaidőalap védelméhez. Ata- nácsok és intézményeik, a szolgáltató szervezetek, a lakosság részére ügyintézést végző nem tanácsi szervek új ügy- félfogadási és nyitva tartási rendje jobban igazodik - néhány kivételtől eltekintve - a lakossági érdekekhez. A megyei tanács végrehajtó bizottsága több napirendi pont tárgyalása után befejezésül 1987. május 22-re összehívta a megyei tanács üléfét.
