Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-11 / 109. szám

1987. május 11. “ÍNÉPÜJSÁG 3 Az autóklub életéből ^ Közlekedésbiztonsági nap Bonyhádon Az autóklub bonyhádi műszaki állomásán szombaton közlekedés- biztonsági napot rendeztek. Díjta­lan műszaki szolgáltatás között CO- mérés, fényszóró-beállítás is szere­pelt. Kérésre és a gépjármű megfe­lelése esetén műszaki vizsgát is vé­geztek. Lehetőség volt a Kresz-is- meretek felelevenítésére is - teszt­lapok kitöltésével. A Közlekedésbiztonsági Tanács Bonyhád Városi Bizottsága, közle­kedési tárgyú és az autóklub életét, szolgáltatásait bemutató videofil­mek vetítésével tette színesebbé a nap programját. Az érdeklődésre jellemző volt, hogy reggel nyolc órától délelőtt tízig 20 személygép­kocsi-tulajdonos kereste fel a mű­szaki állomás szakembereit taná­csért, a gépkocsi átvizsgálásáért, vagy pusztán hasznos kikapcsoló­dásért. Kresz-teszt Vásárzárás Plovdivban Május 9-en bezárta kapuit a tavaszi Plovüivi Nemzetközi Vásár, mely a fogyasztási cikkek kiállítása volt. A magyar kiállítás, amely a Hungexpo szerve­zésében 200 négyzetméteren mutatta be hét vál­lalat árukínálatát, nagy sikert aratott a bolgár lá­togatók és szakemberek előtt. A vásáron több magyar üzletkötés is született, 900 ezer rubel értékben bolgár árucikkek im­portjáról, 300 ezer rubel értékben pedig magyar exportról sikerült megállapodni. A legnagyobb érdeklődést a Fridzsideripari és Szolgáltató Kisszövetkezet fagylaltkészítő és tá­roló gépei keltették, melyeket egy bolgár vállalat meg is vásárolt. A plovdivi vásárt meglátogatta Berecz Frigyes, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki a bol­gár-magyar gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormánybizottság magyar ta­gozatának új elnökeként tett látogatást Bulgáriá­ban. Berecz Frigyes megtekintette a magyar kiál­lítást és ellátogatott több, korszerű árucikkeket bemutató bolgár pavilonba is. Erőmű magyar közreműködéssel A Mélyépítési Tervező Vállalatnak és a török STFA nagyvállalatnak Isztambulban működő kö­zös vállalata a megalakulás óta eltelt másfél év alatt elismerést, jó hírnevet szerzett Törökor­szágban, s az ott dolgozó világcégek körében. A magyar licenc szerinti csúszózsaius berendezé­seivel a műszaki világszínvonalhoz méltó gyor­sasággal és jó minőségben betonozzák az új lé­tesítmények szerkezeteit. Isztambulban most építik a negyedik 20 szintes toronyházat, amely­nek falait a csúszózsaius betonozással naponta másfél emelettel magasítják. Az orhaneli új erő­műnél épített 88 méter magas hűtőtorony alul 70 és felül 40 méter átmérőjű betonpalástja pedig már elkészült. A magyar-török közös vállalat legnagyobb munkája az új Boszporusz-hídhoz vezető mint­egy 100 kilométer hosszú autópályához tartozó viadukt-hidak pilléreinek építése. Az óriási, 60-80 méter magas „H” alakú pilonokból mint­egy 200-at kell felépíteni, főleg az európai konti­nens, kisebb részben Kisázsia területén. Korhű gázlámpa és FÉG-embléma f A FEG szekszárdi, Széchenyi utcai új kirendeltsége Az épület homlokzatán korhű gázlám­pa világít. Híd az egykori mesterek és utódaik, a külhonban is ismert Fegyver és Gázkészülék Gyár között. A portál nem hivalkodó, sokkal inkább alkalmaz­kodik a történelmi épülethez. Szekszárd, Széchenyi utca 32. Hétfő­től itt fogadja ügyfeleit a FÉG Gázkészü­lék Javító és Szogláltató Leányvállalat szekszárdi vevőszolgálati irodája, amely egyben új otthont is ad a Baranya illetve Tolna megyében működő kirendeltség­nek. A cég, amely korábban a Kandó Kál­mán utcában működtette irodáját, kultu­rált körülmények között végezheti a to­vábbiakban a szaktanácsadást, vállalja a gáz- és központi fűtés tervezését, illetve kivitelezését. A tizennégy személyt fog­lalkoztató kirendeltség az elmúlt eszten­dőben megközelítőleg 16 millió forintos eredményt ért el. Ezt dr. Tóth Tibor, a FÉG Gázkészülék Javító és Szolgáltató Leányvállalat igazgatója az ünnepélyes megnyitón bejelentette. A vevőszolgálati iroda csütörtökön es­te hat óráig, hétfőn, kedden, szerdán és pénteken pedig délután fél négy óráig tart nyitva. Az első vevőket ma 7 óra 15 perctől fogadják... S. Gy. Holnapi terveinket a ma örömeire, gondjaira építjük. Ennek megfelelően születnek közelebbi, távolabbi céljaink. Tegna­pok emlékével indulnak a remények, biztosan, vagy bátorta­lanul mozdulva. Nakon május hatodikán arra a kérdésre ke­restünk választ, hogy az ott élők mit csinálnak a következő hét első napján, ma május tizenegyedikén, amikor e sorok ol­vashatók. Megsározom a házamat Vörös Ferencné a Fő utca 174-es szá­mú ház bejáratánál, szomszédasszonyá­val beszélget. A feltett kérdésre kíván­csian visszakérdez, majd a lakásába tes­sékel, ahol egyedül él. Az épület hátsó helyisége télen a konyhát, hálószobát is jelenti. Televízió az egyik sarokban, rádió az asztalon. Jelzői, hogy a világ esemé­nyeit érdeklődés kíséri.- Jaj, mit mondjak? - igazít fejkendő­jén a hetvennégy esztendős asszony, mikor maga is helyet foglal. Nem akarom, hogy a fiam megharagudjon. Nem szere­tek én ilyen helyen beszélni. A fiáról esik szó, aki az általános iskolát Nakon kezdte, majd érettségi után Gö­döllőn tanult. A felesége gyermekorvos. Toponáron élnek két gyermekükkel.- Csak ilyen öregeket talál már itt a fa­luban - tereli gondolatait. Mi vagyunk már többen. Néhány ház a szomszédban teljesen üresen áll. Régen volt itt minde­nünk, jegyzőnk, kántortanítónk, papunk. Most a tanács is más községben van. Fi­zetem én a községfejlesztést, vagy minek is mondják? Tehónak ugye? Nem tudom mire használják. Bár most vezették ép­pen itt a pincém fölött a telefont... Na, látja ilyeneket beszélek. Hétfőn, ha az idő en­gedi azt terveztem, hogy megsározom a házamat, tudja a vakolatot javítom itt- ott. Napsugár volt, de...- Volna tennivaló bőven - válaszol a köszönés után, szinte egyszerre Farkas Gáborné és fia, Lajos. A kertben felegye­nesednek kapálás közben, míg sorolják a számtalan teendőt. Az özvegyasszony egyedül él a naki házban. Az egyik fia, aki éppen itthon van, Budapestről, Mátyás­földről jár haza, amikor csak teheti. A testvére - Ernő - hasonlóan tesz, csak ő Marcaliból. Egyikük sem találta meg a boldogulást itt a szülőfaluban. Ma annyi­ból változott a helyzet, hogy - mint mond­ják - a téesz jó lett.- Akkor Napsugár volt a neve, de min­dig alkonyatot mutatott - tréfálkozik a múlton Farkas Gáborné, majd büszkén hozzáteszi, most a Dózsával már a hete­dik alkalommal lettünk kiválóak. Rövid sétára invitál a ház körüli kis gazdaságában. A tyúkólakban kotlösok lapulnak a fény felé hunyorgatva. A disz­nóólból hiányzik még a hízónak való, de a tervben már a jövő hét eseményei között szerepel a vásárlás.- Ahogy tudom se­gítem a gyerekeket - néz fiára. Most is ho­zott már dobozokat, amibe csomagolha­tok sonkát, szalámit, zöldséget, ezt-azt. A jövő héten megint jön majd. Hétfőn kukori­cát vetnék, mert el­maradtam vele az idő miatt... Akkor lesz ti- zenegyedike? Izgalmat ad Kőszegi Zsuzsa egy levelet bont fel ba­rátnője, Schmidtné Durczi Márta társa­ságában. A feladó a Pécsi Janus Panno­nius Tudományegyetem Közgazdaság- tudományi kara. Arról értesíti a címzett Kőszegi Zsuzsát, hogy mikor és hol lesz a felvételi vizsgája. A két barátnő éppen a huszadik életévébe lépett. Néhány hó­nap választja őket egymástól, de már óvodába is együtt jártak. Mind a ketten a naki Dózsa Mgtsz-ben dolgoznak.- Május tizenegyedikén fizetésnap lesz. Pénztáros vagyok, ezért ad elég iz­galmat ez a dátum - lapoz naptárába Schmidtné. Ekkor 180-200 borítékot kell pontosan elkészíteni, hogy délután kettő órakor tudjunk fizetni... de hétfőn klubo- zunk is. Van ám itt élet! Igaz, én a szom­széd faluból Inámból járok át, de itt jól ér­zem magam. A férjem Dombóvárról jön, leszáll a buszról és maradunk a klubban. Zenét hallgatunk, sakkozunk, beszélge- tünk. videózunk... Nem vagyunk tizenöt­nél többen, de ennyi elég is. Más napo­kon otthon gazdaságot próbálunk alakí­tani a férjemmel, hogy legyen mellékes is. Ha gyereket akarunk, akkor biztos háttér kell. Kőszegi Zsuzsa csendben fi­gyeli barátnőjét. Amikor megszólal, arról beszél, ami a faluhoz köti. Elsősorban a családi, szülői házról. Édesanyja és ö maga is könyvelő a téeszben. Szereti a falut, a táj szépségét, az itt élő embereket. Ezért szívesen játszik a gondolattal, ha nem sikerül a felvételi a közgazdasági karra, jövőre a tanítóképzőt választja. Ak­kor az sem lehetetlen, hogy Nakra jönne tanítani, ahova most visszaszerezték az iskolát. Vállalkozásához május tizen­egyedikén tanulnia kell. Fiatalokért, a faluért Nakon 1940-ben ezerkétszáznyolc- van lakos volt 300 házban. A felszabadu­lástól 1970-ig 30 új lakóház épült. Jelen­leg hétszáznyolcvanan élnek itt és e száfn 50 százaléka a nyugdíjasokat jelzi. Az elöregedés mindennapos gondjairól beszél Czink Béla is. Öt a filmvászonról, televízió-képernyőről, újságból ismerik országszerte. Nem zárkózik el, hogy a szövetkezet életéről, amelynek az elnö­ke, részletesen tájékoztasson. Mindent elkövet, hogy a gazdaság eredményeit a falu lehetséges fejlesztésére is fordítsa. Az iskola felújítására például 1 millió 200 ezer forintot áldoznak. Létfontosságúnak érzik a helyben tanítás, tanulás lehetősé­gét. A műszaki értelmiség letelepítésé­nek feltétele, hogy a fiatal szakember gyermeke ne a szomszéd falu iskolájába járjon. így fonódik a község és a termelő- szövetkezet élete. Az elnök május tizenegyedikén reggel 9 órától - a kialakult gyakorlatnak megfe­lelően - vezetői megbeszélést tart. Itt az egyes ágazatok felelősei beszámolnak a múlt hét tervének teljesítéséről, megha­tározzák a következő hét nap teendőit, a szövetkezetért, a fiatalokért, a faluért, Nakért. DECSI KISS JÁNOS Legforgalmasabb épület a Dózsa tsz székháza Özvegy Farkas Gáborné és a budapesti lakos fia Vlit csinál május tizenegyedikén? Új vevőszolgálati iroda Szekszárdon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents