Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
1987. május 9. 8 wÉPLJJSÁG ★ HORIZOm^ CSEHSZLOVÁKIA A gyógyító hideg A Szlovák Tudományos Akadémia kassai kísérleti fizikai intézetében figyelemreméltó sikereket értek el az alacsony hőmérsékletek tanulmányozásában. A kutatási eredményeket már több helyütt alkalmazzák a termelésben és hasznosítják az orvostudományban is. Az intézet munkatársai L Kovács mérnökkandidátus vezetésével olyan köny- nyen kezelhető kriogén berendezést fejlesztettek ki, amely alacsony hőmérsékletet biztosítva vesz részt a különféle bőrbetegségek gyógyításában. A berendezést a kassai egyetemi poliklinika bőrgyógyászati osztályán próbálták ki J. Uhrik főorvos irányításával. A főorvos Csehszlovákiában az alacsony hőmérsékletek bőrgyógyászati alkalmazásának úttörői közé tartozik. Részben neki köszönhető a kutatóintézet és a klinika jó együttműködése az új orvosi műszerek, kriogén berendezések megszerkesztése és kipróbálása terén. Az alacsony hőrmésékletek bőrgyógyászati hasznosításának gondolata nem új. A hideg kedvező hatása a bőrbetegségekre már a múlt században sem volt ismeretlen. Ám, mint gyógymódot, csak húsz évvel ezelőtt kezdték alkalmazni, amikor az alacsony hőmérsékletek különleges tulajdonságaira több tudományág képviselői is felfigyeltek. A kassai bőrgyógyászaton a kezelési eljárás mindennapi gyakorlattá vált. Ezt a kitűnő'eredmények csak elősegítették - 220 betegből 198 épült fel krfoterápia segítségével. A további kilátások is kedvezőek. Az eddig használt módszerekkel szemben a krioterápiának több előnye van. Például sikerrel kecsegtet a daganatos bőrbetegségek gyógyításában. Alkalmazása közben nincs vérzés, használata után nem maradnak hegek. Biztonságos, mivel nem okoz fertőzést, szövődményeket. A kezelés rövidebb ideig tart, mintha a régebbi módszereket követnék. Nem vált ki allergiás érzékenységet sem. A kriogén műszer úgy működik, hogy a beteg bőrfelületet folyékony nitrogénnel hirtelen lehűtik. A lehűlés alig néhány másodperc alatt megy végbe, attól függően, hány fokra kívánják lehűteni a bőrt. Ebből is kitűnik, hogy nem is annyira a hideg a fontos, mint inkább a hűtés és a felmelegedés sebessége. A kezelés annyiszor ismételhető, ahányszor javallott. A krioterápia most már a sebészeket és a szülészeket is kezdi érdekelni. Úgy tűnik, nagy lehetőségei vannak az urológiában és a kozmetikában is. VIETNAM Gyógyítás fülakupunktúrával A fülakupunktúra vagy másik nevén: mikroakupunktúra számos betegség gyógyításában és diagnosztizálásában bizonyul hatásosnak. A Hanoi Orvosegyetem és a Hagyományos Gyógymódok Intézetének kutatói szerint a fülakupunktúra több mint 110 betegség gyógyítására alkalmas, beleértve olyan súlyos kóreseteket is, mint a migrénes fejfájás, a paralízis vagy a simaizmok bénulása. A tudósok tüzetesen tanulmányozzák a fülkagyló és a belső szervek közötti kapcsolatot. Ma már a fülakupunktúra nem csupán az általános akupunktúra kiegészítő része, hanem önálló, független terápia. A kezdeti eredmények arra utalnak, hogy ez a módszer nemcsak gyógykezelésre használható, hanem egyben hatásos diagnosztikai és megelőző eljárás is. A statisztikák szerint a gyomorfekélyben, dizentériában, heveny és idült ízületi gyulladásban, lumbágóban, asztmában, neuraszténiában, féloldali bénulásban és más betegségekben szenvedő több mint 500 kezelt beteg 88,7 százalékánál lényeges javulás mutatokozott. A vietnami orvosok azt találták, hogy a legtöbb esetben a heveny betegségek - melyeket a fülkagylón mutattak ki - egybevágnak azokkal az eredményekkel, melyeket a modern orvostudomány módszereivel állapítottak meg. Néhány olyan esetben, amikor a modern módszerekkel felderített kórisme hibásnak bizonyult, a fülakupunktúrával megállapított diagnózis pontos volt. A Hagyományos Gyógymódok Intézetében 1965 óta foglalkoznak fülakupunktúrával. mm mm Amerikaiak Volgográdban A Volgográdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának meghívására egy hétig vendégeskedett amerikai delegáció a Volga parti hős városban. Cleve- landból, Ohio állam legnagyobb városából érkeztek. A delegáció egyik tagja, Donald Coul mondotta:- Tizenkilenc éves fiatalember voltam, amikor áthoztak az európai harcmezőkre. Minden háborús élményem eszembe jutott, amikor 1985-ben először mentem fel itt a Mamajev kurgánra. Otthon aztán kezdtem felkutatni az olyan embereket, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak és készek baráti kapcsolatokat kialakíLAOSZ A rizstermésért Laoszban jelenleg 130 ezer hektáron termelnek alapvető élelmiszernövényeket. Tavaly több öntözőművet adtak át rendeltetésének, s újabb 13 ezer hektár öntözésbe vonásához tették meg az előkészületeket. Az öntözési hálózatot főként a rizstermő területen bővítik. A tervek szerint 1990-ben már 85 ezer hektárnyi öntözött területen aratják az őszi rizst és 30 ezer hektárra növelik az öntözött nyári rizsvetést. tani szovjet városok lakóival. Donald Coul hazatérése után egy év alatt ezer levelet küldött szét háborús veteránoknak, a válaszolók támogatásukról biztosították és helyeselték a kapcsolatok felvételét. Az utazást a partnervárosok clevelandi bizottsága és több más tekintélyes társadalmi szervezet szervezte. Egy hét alatt megannyi ismerkedésre, beszélgetésre, baráti találkozóra nyílt lehetőség. A vendégek történelmi nevezetességű helyeket tekintettek meg. A hősök emlékcsarnokában és az elesett katonák terén az öröktüznél virágokat helyeztek el. „Éljenek békében a gyermekeink” Bosznia-Hercegovinában jelenleg 480 ezerre tehető az írástudatlanok száma, és a 15 évesnél idősebbek közül mintegy 600 ezren nem fejezték be az általános iskolát. Tekintettel arra, hogy a köztársaságnak valamivel több mint 4 millió lakosa van, nyilvánaló, hogy az írástudatlanság felszámolása nagyon is időszerű feladat. Egy szakszervezeti elemzés megállapította, hogy a kérdéssel mostanáig nem sokat törődtek. A köztársaság területén csak négy felnőttképző iskola működött a közelmúltig. Ezekben csak 11 osztályt írták be a vendégkönyvbe a Mamajev kurgánon. A vendégeket mindenütt örömmel, jó szívvel fogadták. Megtekintették a képzőművészeti múzeumot, voltak a Kazanyi székesegyházban, színházi előadáson, meglátogattak iskolákat és óvodákat... Az amerikaiakat családok is meghívták vendégségbe. Az utolsó napon ünnepséget rendeztek tiszteletükre a Volga partján. A vendégek egy üveg vizet öntöttek a nagy orosz folyóba. Otthonról hozták, a Cayuga folyóból és üres üvegüket újra töltötték a Volgából. A két nagy folyó vizének találkozása a Volgográdban szövődött barátságot szimbolizálta. nyitottak évi 177 tanulóval, ami az írástudatlanok számához viszonyítva elenyésző. A boszniai-hercegovinai szakszervezet ezért kötelezettséget vállalt, hogy saját munkájával is hozzájárul a dolgozók analfabetizmusának felszámolásához. Ezután a munkahelyeken nyilvántartásba veszik az írástudatlanokat és azokat a 45 évesnél fiatalabb dolgozókat, akik nem fejezték be az általános iskolát. Határidőt szabnak az írás és olvasás elsajátítására. Ezeket a dolgozókat külön ösztönzik a tanulásra: fizetett szabadságot, útiköltséget, ingyenes tankönyveket és tanszereket kapnak. JUGOSZLÁVIA Könyvet, ceruzát a felnőttek kezébe! Miről beszélnek a Szovjetunióban?- Szükségletek és fogyasztói szemlélet A szovjet központi televízió nemrégiben korrupcióról szóló dokumentumfilmet mutatott be. A film egyik „hősnőjénél", bizonyos Jemel- janovánál, aki egy Moszkva környéki kisváros szolgáltatási igazgatóságának vezetője volt, házkutatás során több mint 40 ezer rubelt, húsz irhabundát, több mint kétszáz étkészletet, 40 darab, 50 ezer rubel ösz- szértékű ékszert, több mint 2 tonna élelmiszert és sok egyéb dolgot foglaltak le. A központi sajtó ismertette Uszmanov, volt üzbég gyapottisztító-ipari miniszter és bűntársainak esetét, akiknél darabonként három-négyezer rubel értékű buharai aranyhímzésű köntösöket, ládákban őrzött prémsapkák garmadáit, több tucat vég drága szövetet és tejeskannákba rejtett, már málladozó pánzkötegeket találtak. Uszmanov egykori helyettese így vallott: „Faltunk, ittunk, fulladoztunk az ingyenvályúnál..." Most nem az a szándékunk, hogy próbáljuk megérteni azoknak az embereknek a lelkivilágát, akik kivetkőztek emberi mivoltukból, akik beteges kapzsiságuk miatt elveszítették emberi arculatukat, s akik mértéktelen igényeik kielégítésére mindenre készek voltak... A bűnözőket, kihágást elkövetőket azért is hívják így, mert áthágják a határt, amelyen túl a törvénytelen élet kezdődik. Lépésről lépésre... Rendszerint előbb vagy utóbb megkapják érte a magukét. Az említett személyeket már elérte a büntetés. De hagyjuk a probléma törvénytelen oldalát. Térjünkvissza a határ innenső oldalára. És önmagától adódik a kérdés: vajon a becsületes emberek, akik saját fizetésükből vagy esetleg valamilyen mellékes munkából élnek, ők vajon nem szeretnének napról napra jobban élni? Próbáljunk meg választ adni az örök kérdésre: sok kell vajon az embernek? Amikor a szakemberek megpróbálták összeállítani mindannak a listáját, hogy munkájához és létfenntartásához mire van szüksége az embernek - élelmiszerekre, munkaeszközökre, anyagokra - kiderült, hogy egy ilyen lista kb. 20 ezer megnevezést tartalmaz. Persze a köznapi életben kevesebbre van szükség, de így is éppen elég dolog merül fel, hogy némi zavarba jöjjünk. „Önálló lakás (lehetőleg a család minden tagja számára külön szobával), két-három bútorgarnitúra (hálószobái, étkező, konyhai), néhány étkészlet, néhány arany- és ezüsttárgy, egy-két szőnyeg, házikönyvtár, televízió, magnetofon (lehetőleg sztereókészülék)..." 30 évvel ezelőtt hasonló felsorolást leginkább csak a harácsolókat kigúnyoló tárcákban lehetett olvasni, vagy pedig sikkasztok ellen lefolytatott perek irataiban. Ma azonban a listát egy közelmúltban végzett szociológiai kutatásból vettem, amely képet adott napjaink emberének általános elképzeléseiről az anyagi jólétet illetően. Hozzátehetjük ehhez szociológusok következtetését, miszerint „számos fiatal gépkocsit szeretne magának, egyre többen szeretnének telket vagy hobbikertet’’. Hozzátesszük és elgondolkodunk... És tulajdonképpen mi a szokatlan az ilyen vágyakban? Voltaképpen semmi. Életszínvonalunk emelkedett, megnövekedtek szükségleteink is. Ez természetes és törvényszerű is. ...A háború utáni első években abban a városban, ahol laktam, ugyanúgy mint az országban mindenütt több órával az üzletek nyitása előtt hosszú sorok álltak kenyérért, lisztért, cukorért. Anyáink gyakran magukkal vittek minket, gyerekeket is, mert az élelmiszert szigorú fejadag szerint adták. Valószínű, sok mindenről beszélgettek azokban a hosszú sorokban, de én ezt jegyeztem meg: „Semmi baj, csak krumpli legyen elég és háború ne legyen - majd csak megélünk”. A háború előtti időkről szóló elbeszélések pedig mesének tűntek. Sajnos a sorok mindmáig megmaradtak. Persze ma nem kenyérért és nem cukorért állunk sorba. Déligyümölcsökért, import csemegeáruért, divatos textilújdonságért... Vajon nem ez a legjobb kommentár a szovjet statisztikai hivatal adataihoz, amelyek szerint a háború előtti utolsó, 1940-es évhez képest a szovjet lakosság egy főre jutó reáljövedelme csaknem 6,5-szeresére nőtt? Ma még nem minden családban tapasztalható bőség. De az általános tendencia olyan, hogy a szőnyegekkel és’ étkészletekkel tűzdelt fenti „kívánságlista" egyáltalán nem tűnik fantasztikusnak. És miért lenne mindez vágyálom? Előttem fekszenek a cseljabinszki vasmű dolgozói körében végzett közvéleménykutatás adatai. A dolgozókat kétszer kérdezték meg: 1968-ban és 1985-ben. Ez idő alatt a hűtőgéptulajdonosok aránya 58- ról 85 százalékra, a magnetofon-tulajdonosoké 13-ról 49 százalékra, a gépkocsi-tulajdonosok aránya 10-ről 26 százalékra növekedett, 18 helyett a megkérdezettek 94 százalékának volt étkészlete, 47 helyett 79 százaléknak szőnyege és a korábbi 10-zel szemben 57 százalékuknak voltak kristálytárgyai. Mindez szép, de van egy baj - ugyanazok a szociológusok állítják, hogy minden harnadik megkérdezett úgy véli: a jólét, az anyagi javak bősége fukarrá, kapzsivá és iriggyé teszi az embert. Az idősebb nemzedék így sóhajt fel: „Mi kibírtuk az éhség megpróbáltatásait, de vajon gyerekeink kibírják-e a bőség megpróbáltatásait?" A legkönnyebb lenne legyinteni az efajta aggodalmaskodásra: ezek is megtalálták, úgymond, hogy mivel ijesztgessenek. Eszembe jut egy régi keleti mese. Egy hajdani uralkodó elhatározta, kideríti, hogy országában ki a legigazibb költő. Ezért először halálbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy bárki verset írjon. Hárman nem ijedtek meg a fenyegetéstől. Akkor ezt a három embert minden földi jóval elhalmozta. Eltelt egy idő és kiderült, hogy a maradéktalan jólét ellenére csak egy nem hagyott fel közülük a költészettel. A mese nem igaz, de célzást találunk benne. És be kell ismernünk, hogy az általános életszínvonal emelkedésének mértékében mi is egyre többet kezdünk beszélni az anyagiasságról, a kispolgári nézetek és beállítottság megélénküléséről, a fogyasztói pszichológia megnyilvánulásairól... Mi is tehát az a jólét, amely miatt egyesek felhagynak kedvelt foglalkozásukkal, mások irigyekké válnak, megint mások pedig bűnözésre adják fejüket. Talán ki kellene irtanunk gyökerestől életünkből? Krumpli van elég - hála istennek! A becsületes becsületes marad, a költők pedig tovább írják verseiket... Persze hogy mindez badarság. Nem a krumpliról van szó, nem a jólétről, mint olyanról, hanem a jóléthez való viszonyról. A fogyasztói szemlélet akkor üti fel a fejét, amikor az anyagi javak öncélúakká válnak. Egy időben életünk minden kedvezőtlen jelenségét a múlt maradványainak számlájára írtuk. Kényelmes álláspont volt. Az SZKP XXVII. kongresszusa azonban másként fogalmazott: „Ha a magántulajdonosi szemlélet, az élősködés, az egyenlősdiség tendenciái jelentkeznek, ez azt jelenti, hogy munkánkban valami nincs rendben, ami a választott utakat és eszközöket illeti, s munkánk módosításra szorul". Ma sok minden megváltoztatásán munkálkodunk. A kezdetben felhozott példák mindezt alátámasztják. És mégcsak nem is arról van szó, hogy a jemeljanovák és az uszmanovok érdemeik szerint bűnhődnek. A törvény mindig is eléggé kemény volt a vesztegetőkkel és a harácsolók- kal szemben. Szerintem a lényeg abban van, hogy koszos ezer rubeles köpenyeiket és rothadó perselyeiket mindenki elítélje. Tisztább a ház, ha kiteregetjük a szennyest - mondja egy régi orosz közmondás, s ez mindannyiunknak szíve szerint való. Az SZKP programja világosan kimondja, hogy a párt szociálpolitikájának egyik legfontosabb feladata a szovjet emberek élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása. Társadalmunk számára azonban távolról sem közömbös, hogy mire irányulnak a szükségletek körét bővítő lehetőségek. Azért, mert marxista szempontból a szükségletek kielégítése nem öncélú, hanem az ember sokrétű fejlődését kell szolgálnia. Kérdezzük csak meg a szembeötlő anyagi jólétet sugárzó házaknál, hogy gazdáik vajon hányszor voltak családi utazáson, mikor voltak színházban, milyen kiállításra emlékeznek...? Bizony nem mindig fogunk ujjongani a választól. „Élni, éldegélni és egy kicsit gyarapodni” - mondja a régi mese, és mindez kell is és jó is. Akkor persze, ha gyarapodás alatt nemcsak az anyagi javak és szolgáltatások világát értjük. VALERIJ JEVSZEJEV Veteránok találkozója Volgográdban Egy üveg víz a Volgából (Dunáid Coul)
