Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
1987. május 9. KÉPÚJSÁG 7 Leszakadt pincék, életveszélyes házak Két család szükséglakásban Ki fizeti a költségeket? Szekszardon, a Remete utca 51. szám alatt február elején még takaros kis családi ház állt. A most arra járókat megdöbbentő látvány fogadja: az épület utca felőli sarka kidőlt, a csatorna és a villanyvezetékek a levegőben lógnak. Mögöttük óriási rés tátong, amelyen át látni a kitapétázott szobát, a leszakadt álmennyezetet és az előszoba világos falambériáját. A lakás árva, az ajtóra szögezett céduláról tudjuk meg a tulajdonos nevét és tartózkodási helyét: Jeremiás Tibor, Gróf P. utca 6. IX. emelet 26. Csengetésünkre Jeremiás Tiborné nyit ajtót, s amikor mondjuk, mi járatban vagyunk, szinte kérdés nélkül folyik belőle a szó:- Kistormásról jöttünk be Szekszárdra 1974-ben, akkor kaptunk a férjem volt munkahelye segítségével egy másfél szobás lakást. De nem szerettünk panelben lakni, ezért megvettük a Remete utcai kis házat. Rokonoktól, OTP-től kölcsönkértünk 150 ezer forintot, és rendbehoztuk az épületet. Tavaly szeptemberben lett kész. Még jó, hogy a tetőre nem volt pénz, mert most az is odalenne...- Mi történt valójában?- Február 13-án este vettük észre, hogy a kiskapu oszlopa kidőlt, és a ház sarka alatt egy lyuk tátong. Másnap bejelentettük a Gamesz-nél, ahol azt mondták, hogy mivel a kapun belül - tehát nem közterületen - van a gödör, saját költségünkön kell betemettetnünk. Ajánlottak kisiparosokat is, meg megígérték, hogy a bányászok kijönnek feltárni az üreget. Van épületbiztosításunk, ezért voltunk az Állami Biztosítónál is, ahol beleegyeztek, hogy a bányászok kijöjjenek, de közölték, hogy ők csak akkor fizetnek, ha az üreg beomlott.- Aztán teltek a napok, az ablakok mellett meg a szekrény mögött elrepedezett a fal. Alig mertünk aludni, féltünk, hogy ránk szakad a ház. Ez így ment húsvét előttig. Közben jöttek a bányászok, lementek, s kiderült, hogy egy pincéről van szó, ami az egész ház alatt végighúzódik.- Addig nem tudtak róla?- Nem, mert nincs sehol lejárata. Állítólag a szomszédunk se tudott róla, akinek az udvarából indul, de amikor az aknamélyítők eltömedékelték a nyolc méteres pincét, még kártérítést követelt tőlünk, sőt, az előző lakótól is.- Térjünk vissza az eseményekhez. Mi történt aztán?- Másnap leszakadt a szoba alja. A húsvét előtti szerdán, mire hazaértem a biztosítótól, már szétrepedt a fal. Fél egykor kipakoltunk a lakásból, s háromnegyed kettőkor kidőlt a ház oldala. Este a sógornőméknél aludtunk, aztán másnap bementünk a tanácshoz. Flatározat született arról, hogy életveszélyes a ház és csak a saját felelősségünkre lakhatunk benne. Kiutaltak egy szükséglakást egy évre, de a lakásügyön veszekednem kellett azért, hogy ne csak az ünnepek után kapjuk meg. Végül átvehettük a kulcsot, és most itt vagyunk a három gyerekkel ebben a két szobában. A csirkék meg a rokonoknál, mert a háznál nem hagyhattuk őket.- A lakbért ki fizeti?- Három hónapra a biztosító - utólag - fizet családtagonként 200 forintot, de ha hosszabb ideig kényszerülünk itt maradni, az már a saját zsebünkre megy.- Mennyi a havi jövedelmük?- Nincs tízezer forint. Ebből törlesztjük a havi 1200 forintot, mindhárom fiú tanul, a két nagyobbiknak ebben a hónapban lesz a ballagása. Nem is tudom, mi lesz velünk. A biztosító pedig csak a kidőlt fal árát akarja megtéríteni, pedig jóval több a veszteségünk.- Most tehát mihez kezdenek?- Várjuk a maszek kivitelezőt, aki végre vállalta, hogy kulcsátadással helyreállítja a házunkat. A költségvetését bevisszük a biztosítóhoz, ahol megmondják, hogy ki- fizetik-e vagy sem. Addig pedig várunk. Mikor elköszönünk, még utánunk szól:- A Vöröséknek is ki kellett költözniük a 73/A-ból, itt laknak a Tambov presszó felett. A Remete utca 73/A számú házon kívülről semmi sem látszik. Vörös József azonban, akit éppen ott találtunk, a bányászokra várt, mutatta a bejárat előtt lefedett lyukat, ami az épület alá is behúzódik, a megrepedezett falakat és a megsüllyedt mozaiklapot a már kiürített előszobában. Két, egymásra merőleges pince van a ház alatt, melyek bármelyik pillanatban beomolhatnak.- Úgy két hete betonozni akartuk a teraszt, akkor vettünk észre egy húsz centiméter átmérőjű lyukat. Bementem a tanácshoz, kijöttek, lefényképezték. Aztán a Gamesz-nél voltam, akik kiküldték a bányászokat, hogy tárják fel a pincét. Azt már tudjuk, hogy a szomszéd telken levő vízóraaknától indul az egyik.- Nem volt tudomásuk a pincékről?- Mikor négy éve beköltöztünk, az előző tulajdonos azt mondta, volt itt egy pince, de betömték. Elhittük, mert lejárat sehol nincs. Most itt állunk a felújított házunkkal, ami már félmillióban van nekünk, és lehet, hogy összedől. Volt, hogy éjszaka hallottuk a hálószobában, ahogy alattunk potyog a föld az omladozó pincében. Félelmetes volt.- Most mekkora lakásban laknak?- Egy garzont ultat ki ideiglenesen a tanács, ott vannak összezsúfolva a bútoraink. Kivéve a hűtőszekrényt, amit épp most mértem meg. Talán befér. A nagyobbik kislányom iskolás, gyakran panaszkodik, hogy nem tud tanulni, zavarjuk. Áldatlan állapot.- Biztosításuk van?- Igen, de a biztosító és a Gamesz egymásra mutogat. Az előbbi azt mondja, hogy „föld alatti építmény újraépítését” Jeremiásék háza egy hónapja lakhatatlan Vörös József: ....várom a bányászokat...” nem fizeti, az utóbbi meg erősíti, hogy mivel magánterületről van szó, nekünk kell állnunk a költségeket.- Akkor most mi a teendő?- Várni. Ez az idegek harca, hogy ki bírja tovább. A Gamesz-nál Varga János műszaki főelőadótól kértünk tájékoztatást az ügyben.- A mi feladatunk elsősorban a közterületek alatti üregek megszüntetése. Erre kapjuk a megyei tanács közvetítésével az ÉVM-től a pénzt. Természetesen attól sem zárkózunk el, ha magánszemély kéri a segíségünket. Most is így történt. Jere- miásékhoz kiküldtük a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozóit, feltárták a pincét, betömedékelték, ezt mi ki is fizettük. A ház helyreállítási költségei viszont már nem minket terhelnek. Hogy ezt nem is fogják követelni tőlünk, sorról Jeremiásék még a munkák előtt aláírtak egy nyilatkozatot. Vörösék pincéjének feltárásával is megbíztuk a bányászokat, el is tömedé- kelik, de a további munkák már a lakóra tartoznak. Az Állami Biztosító álláspontjáról Fo- garassy Lajos lakossági osztályvezetőt kérdeztük.- Először akkor fordult hozzánk Jeremiás Tibor, amikor még úgy látszott, hogy üregbeszakadásról van szó. Akkor meg is előlegeztünk nekik 27 ezer forintot a falrepedések kijavítására, mázolásra, festésre. A pincéről később készült fotók alapján azonban úgy tűnik, hogy az nem is omlott be. Márpedig ha a károk nem üregbeszakadásból, hanem például helytelen csapadékelvezetésből származnak, akkor minket nem terhel fizetési kötelezettség.- Szerintünk egyébként az aknamélyítők hibájából dőlt ki a fal, mert a feltáráskor nem támasztották ki, nem ducolták alá. Most budapesti szakértőink vizsgálják a dokumentumokat. Ha tisztázódik, hogy a pince beszakadása okozta a kárt, akkor fizetünk, de az aknamélyitő vállalatot bepereljük a költségekért.- Az ügyfél pedig a per befejeztéig nem kap kártérítést. Meddig húzódhat el egy ilyen eljárás?- Van olyan ügyünk, ami egy éve tart, és még nincs vége. A „nyomozást” ezen a ponton befejeztük. Végeredmény egyelőre nincs. Egykét tényt azonban leszögezhetünk. A pincék - a tulajdonosok hibáján kívül - beszakadtak, a lakók szükséglakásba kényszerültek, a helyreállítás óriási ösz- szegekbe kerül. Az idő pedig egyre csak múNk. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Termékek a világ minden tájára a Bátafémtől Tolna megye ipari szövetkezetei sorában a Bátaszéki Fémipari Szövetkezet több mutató alapján is az elsők között foglal helyet. A szövetkezet alaptevékenysége a termelés 60 százalékát kitevő fémtömegcikk-forgácsolás, de gyártanak hegesztett idomokat műanyagcsövekből, valamint munkavédelmi eszközöket is, a múlt év januárjától pedig faipari termelés is tartozik profiljukba. Az utóbbi két termékcsoport került szóba, amikor Fazekas Pált, a szövetkezet elnökét a népgazdaság szempontjából is oly fontos tőkés export felől kérdeztem. Világszínvonalon - még Ausztráliában is- Szövetkezetünk termelési értéke a múlt évben 143,5 millió forint volt, ebből tőkés exportunk 22 millió forintot tett ki. Erre az évre mindkét összeg szerény növelését terveztük, miközben a létszámot 15 fővel csökkenteni fogjuk. Megrendeléseink már március végére a tervek 96 százalékának megfelelőek voltak, ez vonatkozik tőkés exportunkra is - kezdte az elnök. Az 1987-re tervezett 25 millió forintos exportbevételből mintegy 16 millió forintot hoz majd a faipari tevékenység, a fennmaradó összeg pedig a húsipari védőfelszerelések exportjából származik. Ez utóbbi - azaz a kis láncszemekből „szabott és varrt” kesztyű, valamint az alumínium lapocskákból készült kötény - tekinthető a szövetkezet „hagyományos” exporttermékének, hiszen 1978- 79 óta szállítanak ezekből külföldre. Ekkor léptek színre a világon három, hasonló termékeket előállító cég mellé negyedikként. Fazekas Pál elmondta, hogy a kezdeti 2-2,5 millió forintos forgalmat nagyon nehezen lehetett az évek során 5-5,5 millióra növelni, mert a vevők bizalmatlanok voltak az új szállító termékei iránt. Áttörést csak az 1985-ös év hozott, amikor a nyugatnémet vizsgálat eredményeként a termékek olyan, a minőségről szóló tanusitójegyet szereztek, amelyet szerte a világon elismernek. A tanúsító- védjegy eredményeként az éves árbevétel ugrásszerűen 8,5 millió forintra emelkedett és ma is azon a szinten van.- Milyen lehetőségeket lát az export volumenének növelésére? - kérdeztem az elnöktől.- Az export növelésének egyetlen kerékkötője az importlehetőségek szűkössége. A kesztyű „szövetét” ugyanis nyugatról hozzuk be, mert azt sem itthon, sem a KGST-ben nem tudják előállítani. A mi kapacitásainkat viszonylag köny- nyen tudnánk bővíteni. A kötény hazai alapanyagból készül, de a vevő azt többnyire ott szerzi be, ahol kesztyűt is kap hozzá. Ezt a fajta védőkesztyűt egyébként a világon mindenütt - ami mindössze négy előállítót jelent - kézzel készítik. Ezért versenyképes ebben a Bátafém - mondja az elnök. Na és bizonyára azért is, mert a piaci információk alapján a vevő igényeinek megfelelően folyamatos módosításokat hajtanak végre. Kétévente a düsseldorfi munkavédelmi világkiállításon mutatkoznak be. Nemcsak előállítják, javítják is a védő- felszereléseket Bátaszéken. A „kinti” magas javítási költségek miatt még a szállítási költségeket figyelembevéve is megéri a közelebbi nyugati partnereknek, hogy itt javíttassanak. Összecsukható fűrészbaktól a sámfafeszítőig A Bátaszéki Fémipari Szövetkezet 1986. január 1 -i hatállyal lépett „házasságra" a Kádár- és Faipari Szövetkezettel, akik korábban is exportáltak faipari termékeket tőkés piacra. A fúzió után új cikkekkel is jelentkeztek, illetve a régebbiek közül többet korszerűsítettek. Fazekas Pál elmondta, hogy itt különben is zömében a hobbit, szabadidő eltöltését szolgáló cikkekről van szó, amelyek a divat változásának erősen ki vannak téve, legalább néhány évenként feltétlenül termékváltásra van szükség. A megrendelések erre az évre már lekötötték a kapacitásokat. Az export csak a hazai ellátás rovására lenne bővíthető, mert új gépek beszerzése - amelyekkel esetleg pontosabb, komolyabb, felületkezelt termékeket is elő lehetne állítani - meghaladja a szövetkezet lehetőségeit. Utolsó kérdésemet megelőzve mondja Fazekas Pál a forint többszöri leértékelésének hatását a szövetkezet exportjára. Az alapanyagok - például a fa - árának emelkedése jócskán csökkentette azt a jótékony hatást, amit az árfolyamváltozás termékeik versenyképességét illetően kifejtett. A magas importhányaddal készülő kesztyűk esetében pedig valószínűleg többet veszítettek a vámon, mint nyertek a réven.- ri így fest az 51. számú ház egyik szobája belülről
