Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

1987. május 9.

/'touüT'n

6 ÜÉPÜJSÁG- Először is arra kérem, hogy most ne beszéljünk arról, hogy a béke a lelkünk békéjével kezdődik, mert ez egyrészt igaz, másrészt pedig már sokat beszéltünk róla.- Ez is igaz, sőt már sokszor és sok helyen el is mondtam felszólalásomban, de meggyőződésem, hogy csak akkor van esélyünk a világbéke megteremtésére, ha magunkban és az egymás közötti kapcsolatainkban sikerül megtalálni a békés megoldásokat. Ilyen értelemben a béke rend is, bennünk és körülöttünk. Ezek szerint már megint csak azt tudom mondani, amit eddig.

I- Nem bánom, de akkor tulajdonképpen mi kell az ön lelkének békéjéhez?- Csak az, hogy végezhessem a munkámat, itt a Csavaripari Vállalat négyes számú gyárában, Dombóvárott, ahol mint minőségellenőrzési csoportvezető dolgozom, és persze a mozgalomban.

■ - Van ennek valami akadálya?- Olyan nincs, ami lehetetlenné tenné a munkát, olyan viszont sok van, ami akadályozza, vagy legalábbis hátráltatja. A termelőmunkában a köztudott dolgok. A gépek műszaki állapotát, az anyagellátás gondjait, értem ez alatt a szállítási határidők be nem tartását, a beérkező anyagok minőségét, és persze az emberi hibákat, a rossz munkát. Ennek eredője ugyanaz, ami a társadalmi munkában is jelentkezik: a közömbösség. Természetesen nem gondolkodunk, nem is gondolkodhatunk egyformán. Az ifjúsági mozgalomban új nehézségek jelentkeztek. A húsz év körüliek, vagy a még fiatalabbak közömbösek - legalábbis azok, akikkel itt a gyárban és a város mozgalmi életében kapcsolatba kerülök -, az idősebbek pedig nem érnek rá. Dolgoznak a munkahelyükön, a gmk-ban, a háztájiban. Ennek ellenére rájuk még inkább lehet számítani. Tulajdonképpen /ez a korosztály alkotja ma is a gyár KISZ- szervezetét. Nem tetszik nekem az el- anyagiasodás, hogy mindenki minél gyorsabban péhzt akar keresni, ugyanakkor tény, hogy ma egy lakás egymillió forintba kerül.

I- Mindennek ellenére a KlSZ-szer- vezet már kétszer elnyerte a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját- A harminc körüliek korosztályával értük el ezt az eredményt. Fiatal ez a gyár, a háromszázharminc dolgozónak mintegy a fele harmincöt év alatt, körülbelül ennek a fele vesz részt a mozgalomban. Éppen most csökkent tovább a KISZ-ta- gok létszáma.

I- A kilépők mivel indokolták döntésüket?- Nem ettől fogy az alapszervezet, hanem attól, hogy a fiatalok nem lépnek be, ami azért nem vet túl jó fényt a szakmunkásképzőkben zajló mozgalmi életre. Nem vonzza a KISZ a fiatalokat.

I- Miért, annak idején mi vonzotta az ifjúsági szövetségbe?- Maga a mozgalom. Talán sokszínűbb volt, érdekesebb; közösségibb élet zajlott, mint most. Lehet, hogy akkor köny- nyebb volt a megélhetés is.

I- Nem hiszem, mert én még jártam mackónadrágban általános iskolába, a mi gyerekeink pedig több mint ezer forintos farmerben feszítenek.- Valószínűleg az igények változtak meg. Ma mindenki az anyagi javakat hajszolja, kultúrára, közéletre alig jut idő és pénz. Valamikor a KISZ-be „jó bulik” voltak, kirándulások, sportrendezvények. Azt hiszem, akkor sokkal nagyobb rangja volt a közéletiségnek. Hat évvel ezelőtt még ki akartak zárni a KISZ-böl egy munkahelyi fegyelmi miatt. Akkor elhatároztam, hogy megmutatom, mégis alkalmas vagyok a KISZ-tagságra, másfél év múlva titkárnak választottak meg. Ma már nem hiszem, hogy ki akarnák zárni azt, aki fegyelmit kap és ha akarnák is, nem tekintené az illető nagy büntetésnek. Nyilvánvalónak látszik, hogy a mi nemzedékünk - harminckét éves vagyok - nem tudja megújítani az ifjúsági mozgalmat, ezt a fiatalabbaknak kell megcsinálniuk. Magam is azt tervezem, hogy jövőre leköszönök, persze azért az ifjúsági mozgalomtól nem tudnék végleg elszakadni. Korábban tagja voltam a városi és a megyei KISZ-bizottságnak, most már csak itt a gyáron belül dolgozom. Kicsit a városnak is, hiszen mi fiúkból állunk, vannak kapcsolataink - mozgalmi jellegűek - lányokból álló alapszervezetekkel. Az utóbbi években a kitüntetések is formálisakká váltak, van keretszám, ki kell adni, hát kiadják őket.- Bocsánat, de a két kollektív kitüntetés mellett, amit az alapszervezet kapott, van még önnek KISZ KB Dicsérő Oklevele, Aranykoszorús KISZ- jelvénye, Kiváló Ifjúsági Vezető, kétszeres Kiváló Dolgozó és a legutóbbi békekonferencián megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát Érdemtelenül?- Nem mondhatom, hogy érdemtelenül osztogatják a kitüntetéseket, csak azt, hogy néha automatikusan adják, nem elég körültekintően. Nem mindig az kapja, akinek éppen és akkor kellene megkapnia. A munkahelyi elismerésekért remélem megdolgoztam. Az ifjúsági mozgalomban is sürögtem-forogtam, véleményem szerint a Béketanácstól a Munka Érdemrendet egy kicsit korán kaptam meg. Meglepetés volt, nagyon örültem is, de előlegezett bizalomnak fogom fel, aminek még ezután kell megfelelni.

I- Elég rezignáltan, hogy azt ne mondjam kiábrándultán indult a beszélgetésünk, ezért meg kell kérdeznem: mindenben benne kell lennie?- A békemozgalomban igen, azt nem lehet kihagyni. 1982-ben a KISZ küldött a konferenciára, ott választottak meg az OBT tagjának, később pedig az ifjúsági bizottságnak is tagja lettem. Az az igazság, hogy előtte azt sem tudtam, hogy az Országos Béketanács a világon van. Az viszont rögtön az elején látszott, hogy a békemunkát végezni nemcsak jó, de értelme is van. Hamarosan megalakítottuk az itteni békeközösséget, klubot, mindegy, hogy minek nevezzük. Megszerveztük az ifjúsági békeközösségek első - eddig még utolsó - országos találkozóját Dombóvárott. Azóta az ország szinte valamennyi békerendezvényén, találkozóján ott voltunk. Szerencsém volt, mert ott lehettem Ungváron, a szocialista országok békemozgalmi találkozóján is. Alakulgatnak a nemzetközi kapcsolataink is. Osztrák fiatalok már voltak nálunk, hamarosan olaszok jönnek.

I- Igazán azt gondolja, hogy 15-20 dombóvári fiatal tehet valamit az emberiség békéjéért?- Igazán azt gondolom, illetve meg vagyok győződve róla, hogy tettünk is valamit. Sikeresnek nevezhetem a rajzpályázatunkat és az árnyékfestési akciót is. Ilyen még Dombóváron nem volt. Az OBT ajánlotta, hogy a hirosimai áldozatok emlékére - mint más országokban is - emberi körvonalakat fessünk az utakra, járdákra. Közben pedig békemozgalmi röplapokat osztogattunk. Volt aki elfordult és hülyeségnek nevezte az egészet, mások megdöbbentek, megint mások elfogadták a röplapot és talán el is gondolkoztak rajta. Nemrég két általános iskolában is beszélgettem a gyerekekkel arról, hogy szerintük mi a béke? Azt mondták béke az, hogy szép ruhában járunk, hogy van mit ennünk, hogy szeretnek bennünket, hogy játszhatunk. Csak legvégül mondták azt, hogy a béke a háborúnélküliséget jelenti. Mi már el sem tudjuk képzelni, hogy milyen a háború. Természetesen az ellen is küzdeni kell, hogy ne legyen. Azért is, hogy ahol most éppen harcolnak, legyen béke, de nekünk a saját békénket kell építeni. És ez azt jelenti...

I- Tudom, a magunk, a családunk, a munkahelyünk, a városunk, a hazánk békéjét..- Igenis azt... Mindazoknak az értékeknek a felmutatását, amelyeknek csak békében van értelmük és létezési módjuk. Életem egyik legnagyobb élménye a moszkvai VIT volt, meg se rendezhették volna, ha háború van. Lám, ezt az élményt is a mozgalomnak köszönhetem. Gondolom, már eddig is kiderült, hogy nem választom szeletekre a mozgalmat és nem akarom részenként sem értelmezni, sem pedig adminisztrálni önmagamat.

I- Mi a helyzet a kallódó gyerekekkel?- Kallódnak most is. Az első perctől kezdve nyilvánvaló volt számomra, hogy

mit kellene csinálni. A város tele van lődörgő fiatalokkal, akik csak állnak az utcasarkon, lötyögnek mindenféle üres zenére, és nem csinálnak semmit. Velük kellene valamit kezdeni. Lehetne is, mert sok mindenki, akit hívtunk a KISZ-be, nem jött. Arra még nem volt példa, hogy békerendezvényre nem jöttek volna el az emberek. És ha egyszer már egy értelmes célért együtt vannak, akkor már sok mindent lehet csinálni - együtt. Például társadalmi munkát, hogy szebb legyen környezetünk, például moziba járni, és utána beszélni is a látottakról, mert ezek a gyerekek nem tudják magukat kifejezni, az érzéseiket talán önmaguknak sem tudnák megfogalmazni. Ha már sikerül a hiányokat feltérképezni, akkor tudunk is nyújtani nekik értékeket, közösséget, élményt. Amit el lehet mesélni, amit meg lehet osztani másokkal. Innen már igazán csak egy lépés az értelmes munka megtalálása, és a társadalmi cselekvés. Ennek volna értelme, hasznos is lenne, de eddig még nem sikerült megvalósítani. Mert nincs terem, mert senki nem akar elvállalni bennünket, mert nincs pénz. Ha nem volna itt a gyárban KISZ-szeryezet, már a békeklub sem létezhetne. így is előfordul - ha a béketanács sem tud segíteni -, hogy saját kocsin és költségen megyünk el egy-egy rendezvényre. A városi népfront és a KISZ is támogat bennünket erkölcsileg, de pénzük nincsen.

I- Érdekes, az üzemek, szövetkezetek harmadosztályú focicsapatokra is költenek, akkor a békemozgalomra miért nem?- Ezt nem én mondtam, de mivel társadalmi mozgalomról van szó, bizonnyal jó lenne, ha volna egy társadalmi támogatási hálózat is. Persze a békemunkának nem minden része látványos, és azt sem tudhatjuk, hogy amit eddig tettünk, az miként és mikor fog majd tettekben realizálódni, de azért hiszünk benne, hogy fog. Az erkölcsi értékek végül is nem fejezhetők ki pénzben, de biztos vagyok benne, hogy az élet minden területét, így a gazdasági munkát is áthatják, áttételesen azért mégiscsak van anyagi haszna, még a békemunkának is.

I- Elfoglalt esték és hétvégék, szervezés, autózások saját pénzen, mit szól ehhez a család?- Megszokták, tudomásul vették. Sajnos a munka és a mozgalom mögött, csak a harmadik lehet a család. Bár, ahogy most meggondolom a sorrend azért megfordítható, ugyanis nyugodt családi légkör nélkül ezt egyszerűen nem lehetne megcsinálni. A feleségem ápolónő, három műszakban dolgozik. Ebből következik, hogy azért nekem is kell őt esetenként helyettesítenem. Nemcsak e miatt az a véleményem, hogy a gyerekneveléshez ketten kellenek, egy apa és egy anya. Igyekszem is megfelelni ennek a feladatnak is, de sajnos valóban sokkal kevesebb időt tölthetek a családommal, mint amennyit szeretnék. A feleségemnek köszönhetem, hogy két-há- rom napra, sőt esetenként egy hétre is elmehetek otthonról nyugodtan, mert tudom, hogy ő helytáll helyettem is. A gyerekeink - negyedikes a fiú és másodikos a kislány -, szerencsére kitűnő tanulók. A fiam máris mindenben benne van, amiben egy általános iskolában benne lehet lenni.

I- írjunk valamit a másik családról, az indíttatásról.- írhatunk, mert vállalom, csak nehogy az legyen az eredménye, hogy én egy hátrányos helyzetű gyerek vagyok.

I- Éppen ellenkezőleg, be lehetne mutatni, hogy ami hátrány, az előny is lehet, ha valaki vagyon akarja. I- Szüleim már kiskoromban elváltak - többek között - azért, mert apám ivott. Körülbelül 16 éves lehettem, amikor elment mellettem az utcán és nem ismert meg. Akkor elhatároztam, hogy nem leszek olyan amilyen ő. Ez is életprogram volt, sikerült is betartanom. Sokat köszönhetek édesanyámnak, a nevelőapámnak és természetesen a mozgalomnak, mert ott lettem felnőtt, és egész ember.

IHAROSI IBOLYA Fotó: Dombai István

MÚLTÚNKBÓL

Óriási vihar - egy pohár vízben, amely mintegy fél esztendőn át tartott, összerúgta a port a dombóvári járási főszolgabíró, a csendőrség, meg a dombóvári es- peresi kerület. Történt, hogy 1931. október 7-én megtartotta rendes őszi ülését a dombóvári esperesi kerület Szakoson. Annak rendje-módja szerint megvitatták az egyházat foglalkoztató kérdéseket és megfelelő határozatokat hoztak. Már mindenki szinte sima tanácskozásnak könyvelte el a közgyűlést, amikor az „Indítványok” című napirend következett. A megjelent plébánosok feltűnően nagy aktivitást tanúsítottak. Azért tiltakoztak, mert az ellenzék győzelme után tömegesen büntették meg az ellenzéki szavazókat. Idézzük a jegyzőkönyv egy részletét:

„E pontnál a kerület több plébánosa felszólal és sajnálattal állapítja meg, hogy a választások alkalmával kitörni szokott szenvedélyek hullámai még mindig nem csendesedtek el. A szolgabirói hivatal a csendőrség felhasználásával nyugtalanítja a községek lakóit, főleg Kocsolán, Nakon, Szakoson és Gyulajon, és mindig csak azon embereknél találnak kifogásolni valót, akik őrgróf Pallavicini Györgyre adták szavazatukat.”

Néhány sorral lejjebb pedig ez olvasható:

„... itt csak általánosságban annyit említenek meg az érdekelt plébánosok, hogy tűzrendészeti, gabona hazahordási és cséplési ügyekben talál a hatóság az ellenzékiek ellen kifogást. Polgár János kocsolai plébánost szénája miatt büntette meg a szolgabiró 10 pengőre, most meg kormányzó és kormány sértés miatt indítottak ellene eljárást, majd választási rendbe ütköző kihágás címén nyugtalanítják.”

A közgyűlés az alispán közbelépését kéri, mert amint a jegyzőkönyven írták:

„A mai robbanásig feszült ínséges időben, amikor minden módon és minden eszközzel a béke létrehozásán és ápolásán kell mindenkinek munkálkodnia, ha csak a még megmaradt csonka hazának sírját nem akarjuk megásni, az említett községek plébánosainak s derék magyar népének nevében kéri a dombóvári esperesi kerület a vármegye alispánját, hogy bölcs intézkedésével a községek békéjének helyreállítását eszközölni, s azt megszilárdítani méltóztassék.”

Az október 7-i közgyűlés jegyzőkönyvét október 30-án küldték el az alispánhoz. Ez azt jelentette, hogy az esperesi kerület nevében Vargha Kálmán kanonok-esperes feljelentette a dombóvári járás főszolgabíráját.

Az alispán november 6-án foglalkozott először az üggyel. Felvilágosító és igazoló jelentésre szólította fel a főszolgabírót, Kenézy Lászlót, a kanonoktól pedig a konkrét törvénysértési esetek leírását igényelte. Ment levél a IV. csendőrkerület dombóvári szárnyához is, jelentést kérve a parancsnoktól.

Elsőként a csendörparancsnoktól érkezett meg a terjedelmes jelentés. Érdemes kissé részletesebben idézni belőle, mert számos ismeret birtokába juthatunk:

„Nemcsak a folyó, de az előző években is a gazdasági évad alatt, a dombóvári járás területén működő őrsök gazdasági vonatkozású kihágásokért jóval több egyént jelentettek fel, mint a szintén működési területemhez tartozó tamási járásban. 1931

a a

dombóvári- tamásiban

ban

májusában

156

94

júniusában

224

136

júliusában

1064

335

augusztusában

64

62

szeptemberében

65

55

közigazgatási kihágási feljelentés tétetett az őrsök által. A feljelentettek zöme mind két járásban gazdasági vonatkozású kihágások miatt szolgáltatott okot a feljelentésre.”

Ezt követően arról ad számot a szárnyparancsnok, hogy a választás után mindkét járásban megközelítően azonos volt a feljelentések száma, tehát szó sincs üldözésről még a választás után is. Ezt követően a május-júliusi magas szám magyarázatára térve a helyzetelemzése a következő:

„Az a körülmény, pedig, hogy a választás előtti két hónapban két annyi volt a feljelentés a dombóvári járásban, azzal magyarázható, hogy e járás földműves népe alaptermészeténél fogva kevésbé tartotta tiszteletben a különböző gazdasági vonatkozású törvényeket, rendeleteket és így a csendőrség az ő utasításaiban gyökerező jogánál és kötelességénél fogva intenzívebben, még idejében beavatkozni kényszerült, anélkül, hogy erre a hatóságtól sarkalást várt, vagy kapott volna.”

A csendőrparancsnok fenti érvelése legalábbis sántít, hogyan lehetséges hogy a választások előtt nem volt törvénytisztelő a dombóvári járás lakossága, augusztusban pedig a választás után azzá lett?

A fenti indokláshoz a parancsnok siet hozzátenni, hogy:

„A feljelentettek személye soha se politikai pártállása szerint választotta meg, mint ahogy az állítják, mert ezt döntően cáfolja az, hogy sok kormánypárti is feljelentett. Mivel azonban a feljelentésben írt községek zöme ellenzéki volt, természetes, hogy a feljelentettek többsége is ellenzéki lakósokból került ki, s a látszat alapján könnyen kimondható, hogy a csendőrök csak őrgróf Pallavicinire szavazó embereknél találtak kifogásolni valót.”

A jelentés második részében a csendőrség növekvő szerepéről szólt a nyugalom megőrzésében, majd a járási főszolgabírót méltatta, mint törvénytisztelő embert.

Egy héttel később (november 17-én) a járás főszolgabírája is megküldte igazoló jelentését. Ebben határozottan visszautasítja az esperesi kerület minden panaszát. A feljelentések magas számára az alábbi magyarázatot adta:

„Amennyiben a f. év nyári időszakában talán lényegesen nagyobb számban jelentettek fel egyesek tűzrendészeti vagy betakarítási kihágás miatt, az nem a választási időszaknak tulajdonítható, hanem annak, hogy a csendőrség egyrészt kötelességükből kifolyólag, másrészt az általam minden évben kiadni szokott felhívásom alapján teljesített nyomatékosabb ellenőrzése több feljelentést produkált a korábbi évekhez képest. A kihágási ügyeket tárgyaló szolgabíró pedig a feljelentéseket mindenkor a rendőri büntető szabályzat alapján bírálja el s azoknak megfelelően minden politikai célzat nélkül jár el.”

Magyarázkodás... Ugyanis, ha minden esztendőben nyomatékkai hívta fel a csendőrség figyelmét a nyári tűzrendészet! és betakarítási szabályok betartására, miért éppen a választások évében volt kiemelkedően magas a feljelentettek száma? A jelentés erre nem tér ki...

Vargha Kálmán kanonok-esperes nem válaszolt az alispáni felhívásra, ezért november 24-én sürgető felhívást intézett hozzá az alispáni hivatal, ismételten kérve, a sérelmek konkrét felsorolását. Erre már megfogalmazták a választ. íme:

„... a dombóvári esperesi kerületnek az ügyben érdekelt plébánosai közül az egyik öt heti távoliét után csak a napokban érkezett haza, egy másik pedig a pécsi klinikán betegen fekszik, s így tőlük a concrét adatokat még nem szerezhettem be. Különben is a dombóvári főszolgabíró úr a dombóvári plébános úr útján lépéseket tett a kerületi papságnál az ügy sima és békés elintézése céljából a fejleményekről a tek. alispáni hivatalt értesíteni fogom.”

Nos, ígéretének eleget tett a kanonok- esperes. 1932. január 18-án másfél oldalas levelében a többi között ezt irta:

„... a nehéz gazdasági viszonyok miatt a nép között amúgy is észlelt nyomasztó s a bírságolások következtében már-már elkeseredéssé fajult hangulatot akarta a kerületi papság az esetleges további - általános vélemény szerint talán politikai okokból is származó - bírságolások csökkentésével vagy megszüntetésével mérsékelni.”

A jelentés befejező gondolatai szerint mind a főszolgabíró, mind a papság részéről kinyilvánították egymás iránti bizalmukat. „Ezek után mély tisztelettel hozom Méltóságod nb. tudomására, hogy a kényes ügy kölcsönös megértéssel és jó indulattal békésen elintéztetett.”

Az ügy végére az alispán tett pontot. Terjedelmes határozatban indokolatlannak mondotta ki a papság nyugtalanságát, majd tudomásul vette a felek békés megegyezését.

«

Mit fűzhetünk a fentiekhez még? Talán annyit: Pallavicini polgári ellenzékként lépett fel - nem volt baloldali beállítottságú - és győzött, 1931. június 28-án a képviselőválasztáson megsemmisítő vereséget mért az Egységes Párt jelöltjére, Kállay Miklós államtitkárra. Ez nem tetszett a kormánypárti közigazgatási apparátusnak... a papság az őrgrófot támogatta. Megjegyezzük még, hogy a megyében a választási küzdelem idején csendöri fegyverhasználatra is sor került.

K. BALOG JÁNOS