Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
1987. május 9. 'tolna' IínTÉPCUSÁG 5 Feladatok és feltételek Bizonyára sokan olvasták Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című nagyszerű könyvét. A diákélet fonákját bemutató kis írásművek egyikében a nebuló éppen a bizonyítványát magyarázza, s a végén azt mondja a felbőszült atyának, hogy ne is próbáljon bemenni az iskolába, mert nem lehet. Ugyanis levették a kaput... Ez a történet legtöbbször akkor jut eszembe, ha a „nem voltak adottak a feltételek” kezdetű monológot meghallom. Olyan vonatkozásban mégpedig, amikor ezen okból nem készült el valamilyen feladattal a hivatkozó. Vitathatatlan, hogy jól, megfelelően dolgozni csak kellő előkészítés, felkészülés után, a kívánatos anyagi és tárgyi segéderők - egyszerűbben: feltételek - birtokában lehet. Ám gyakori az is, hogy a fent említett körülmények, eszközök nem vagy csak részben állnak rendelkezésre. Mi történik ilyenkor? Sokszor láttuk-hallottuk, vagy olvastuk már, hogy X gyárban, vagy Y üzemben kis híján le kellett állni egy termék gyártásával, mert hiánycikk lett egy-egy szükséges nyersanyag, vagy - importáruról lévén szó - elfogyott a devizakeret. Mégis úrrá lettek a nehézségeken, mert megtalálták (feltalálták, kitalálták) a megoldást, nem ritkán jelentős egyszerűsítést, anyagmegtakarítást érve el ezzel. A feltételek nem voltak „biztosítottak” a gyártáshoz, mégis megoldódott a feladat. És ez elsősorban nem objektív dolgokon, hanem az érdekelt embereken múlott. Nyavalygás, felelősségelhárítás helyett gondolkodtak, sőt cselekedtek, mindenki javára. Ügy vélem, sokan értelmezik rosszul az „adott feltételeket”, ha meg kell olda- niok valamit. Elfeledkeznek arról, hogy kifogásolás helyett változtathatnának is a dolgokon. Hiányzó feltételeket például nemcsak pótolni, vagy helyettesíteni lehet. Mindenek előtt annak is utána kell nézni, valóban szükség van-e mindegyikre, így, ilyen formában, ilyen számban. Mert botorság azt hinni és állítani, hogy a feltételek mindig állandóak. Ha Így lenne, akkor például a tűzgyújtás feltétele még ma is csak a kovakő, a tapló és a száraz moha lenne, mint évezredekkel ezelőtt. A szükséges feltételek ugyanúgy változnak, egyszerűsödnek vagy bonyolódnak, csökkennek vagy bővülnek, mint a megoldást váró feladatok. Nem alkotnak szigorú, zárt rendszert, amit nem lehet megtörni, amin nem lehet változtatni. Annak sincs azonban igaza, aki a fentieket úgy értelmezi, hogy bármit meg lehet csinálni csupán hittel, lelkesedéssel, akarattal. Az emberi tényező prioritását nem tagadva, az őt megillető súllyal kell figyelembe venni a tárgyi-anyagi feltételeket is. Ezek szükségességének, objektivitásának elvitatása szintén nagy hiba volna. Másként kimondva, fából valóban nem lehet vaskarikát készíteni. Aki kiadja a feladatokat, aki biztosítja a feltételeket, annak ügyelnie kell ezek egységére, kiegyensúlyozott kapcsolatára is. Lehetetlent senkitől nem lehet kérni. S rossz úton jár az a munkahelyi vagy szervezeti vezető, főnök, aki azt hiszi, hangzatos szavakkal megfogalmazott, és látványosan kiadott, de teljesíthetetlen, vagy látszatfeladatokkal elismertebbé és tartalmasabbá teheti saját munkáját. Életünk során állandóan feladatokat oldunk meg, hol jó, hol közepes, hol rossz feltételek mellett. S bár a feladatok legtöbbször „adottak”, rajtunk múlik, hogy hogyan boldogulunk a feltételekkel. Azonos pályán ki így, ki úgy. Mert nem vagyunk egyformák, s nem azonosak a képességeink sem. Mindenki magának teremti meg a harmonikus, vagy disszonáns kapcsolatot feladatok és feltételek között. Ötszáztizenhatosok Dombóvárott működik az 516. Számú Udvari Vince Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola. A megye egyik legszebb iskolájának hatszáztíz növendéke van. Jelenleg tizennyolc plusz egy szakmát lehet itt elsajátítani. A plusz eggyel az idén gazdagodtak, ugyanis indult egy szakközépiskolai osztály, ahol mezőgazdasági gépszerelőket képeznek. Az intézetben a fiúk vannak többségben: félezerre tehető a számuk. Közülük legtöbben dizelmozdony-szerelők lesznek, de népszerű a festő és tapétázó szakma is. A lányok inkább a betűszedés és a kesztyűkészítés mesterségét tanulják. Az intézmény nem rendelkezik saját műhelyekkel. A gyerekek a város üzemeiben végzik szakmai gyakorlataikat, huszonkét iskolai és ugyanennyi vállalati szakoktató irányításával. A tanulmányi időn túl a fiatalok nyolc szakkör, tizenkét egyéb szabadidő eltöltési forma között választhatnak. Százharmincketten igazolt egyesületi sportolók. Az ötszáztizenhatosok a tanulmányi és kulturális versenyeken is több megyei és országos helyezést értek el. Például Nagy Ildikó másodéves tanuló a „Szép magyar beszéd” országos döntőjében aranyérmet nyert. CZAKÓ SÁNDOR Munka közben a vasúti villanyszerelők. Háttérben a tanműhely Tisztelgés a névadó előtt WENTER M. Dombóvárott... A városkép szép dísze az 516-os Lépcsőházi csendélet délidöben Berki Attila gépmester a magasnyomású gép működését magyarázza Fazekas Dezső és Till Gyula dízelszerelők, a MÁV kiváló tanulói A harmadévesek már teljesítménybérben dolgoznak
