Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
4 KÉPÚJSÁG 1987. május 9. Több munka - nagyobb lehetőségek A tanácsi önállóság tapasztalatai Interjú dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével Az 1985-ös általános választások óta eltelt időszakban hatalmas feladatok hárultak a tanácsokra. Korszerűsítették a tanácsi gazdálkodást, ügyintézést, de generálisan a tanácsi gondolkodást is, ugyanakkor megváltoztatták, még demokratikusabbá tették a tanácsok és a választópolgárok kapcsolatát, viszonyát. Az eltelt több mint másfél év tapasztalatairól beszélgettünk dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével.- Államtitkár elvtárs, hogyan értékeli az 1985-ös tanácsi választások óta eltelt időszak munkáját?- Az elmúlt másfél évben a tanácsok feladata tovább bővült, főleg a helyi tanácsokhoz újabb feladatok kerültek. A tanácsi tisztségviselőknek és a szakapparátus dolgozóinak túlnyomó többsége a változó körülményekhez igazodva, hozzáértéssel, felelősséggel és mind öntevékenyebben végezte munkáját. A minden eddiginél demokratikusabb választásokat követően alakult tanácstestületek kisebb létszámúak, munkaképesebbek, a testületi üléseken nagyobb az aktivitás, a vitakészség, több a kezdeményezés, jobban felszínre kerülnek, ütköznek a különböző érdekek. A tanácsok ilyen formán alkalmasak jelenlegi, de a jövőben várhatóan tovább növekvő feladataik ellátására is. A tanácsi rendszer fejlődése érdekében hozott nagyszabású intézkedések valóra váltását kell folytatni, „rendszerbe állítani”. Ez sok energiát kívánó, felelősségteljes feladat. Ahhoz, hogy lépést tarthassanak a társadalmi-gazdasági fejlődéssel, szükség van tevékenységük további javítására, munkastílusuk fejlesztésére, munkájuk személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek folyamatos javítására.- Választási rendszerünk korszerűsítése, annak demokratikusabbá tétele eredményesnek bizonyult, s az eredmények közé sorolható az elöljáróságok megalakulása és működése. Mi a véleménye az elöljáróságok eddigi munkájáról?- Az 1985. évi választásokkal a közös tanácsok 1569 nem székhely társközségében helyi népképviseleti-önkormányzati testületként megalakultak az elöljáróságok. Eddigi tevékenységük egyértelműen igazolja létrehozásuk szükségességét. Munkájuk révén hatékonyabbá vált a nem székhely társközségek érdekeinek a képviselete, élénkült e községek közélete. Az elöljáróságok felelősen döntenek a Minisztertanács által hatáskörükbe utalt ügyekben. A közös tanácsok nagy többsége széles körű egyetértési, véleményezési jogot adott az elöljáróságoknak, a lakosság szélesebb körét érintő feladatok intézéséhez. A legtöbb helyen jó együttműködés alakult ki a közös tanács vezetői és az elöljárók között. Ugyanakkor vannak olyan települések, ahol a tanácsi vezetők és elöljárók kapcsolata még nem kielégítő, vannak helyek, ahol a tanácsi vezetők munkamódszere még nem igazodott a társközségek megnövekedett önállóságához. Alapkövetelmény, hogy a községi tanácsi vezetők mindenütt tekintsék partnernek az elöljáróságokat, segítsék munkájukat, tartsák tiszteletben, bátorítsák önállóságukat.- Az eddigi tapasztalatok szerint sok helyen nem konfliktus- mentes a közös tanácshoz tartozó társközségek viszonya. Hogyan ítéli meg a helyzetet?- A kisebb települések korszerű igazgatását más országokban is az integráció, a társulás valamilyen formájával oldják meg. Mi a közös tanácsi szervezeti formát választottuk. A település fejlesztésével, a lakossági ügyek intézésével kapcsolatos feladatok, döntések helyben történő ellátásának feltételeit csak így lehetett megteremteni. A községi közös tanácsokat megalakulásuktól társulásként fogjuk fel. Ez a szervezeti forma gazdasági, igazgatási szempontból hatékony. Ilyen nagyméretű átszervezés viszont magában hordja az ütközés lehetőségét. Az elöljáróságok megalakulásával a községi közös tanácsok új helyzet előtt állnak. Az egyes társközségek eltérő érdekei - most már az elöljárósági képviselet útján - élesebben jelennek meg, ütköznek is. Ez az érdekegyeztetés új mechanizmusát kényszeríti ki, a régi már nem hoz megoldást. Nem sok helyen, de néhány községben van ilyen konfliktus. Ennek oka helyen- kint, hogy a közös tanácsi vezetésből hiányzik a kellő rugalmasság, az új helyzethez való igazodás képessége. Máshol az elöljáróságból hiányzik a megértés, mert túlzott, a lehetőségeket meghaladó követeléseket támasztanak, vagy racionális érvek helyett szubjektív indítékokat hangoztatnak. Meggyőződésem, hogy ezeket a konfliktusokat elsősorban a közös tanácson belül, helyben kell feloldani, az érdekek egyeztetésével, ha kell kompromisszumokkal is. Egy-két helyen vélt vagy jogos sérelmek miatt az elválás útját is keresik. Úgy gondolom, ezt megelőzően a problémákat, gondokat kell orvosolni, az akadályokat megszüntetni. A kiválással, amellett, hogy drágítja a közigazgatást, elveszítik a társulásban rejlő előnyöket, holott ezek még jobb kihasználására kell törekedni.- Meglehetősen nagy port vert fel a teho hazánkban. Milyen tanulságok szűrhetők le a településfejlesztési hozzájárulás ügyéből?- A településfejlesztési hozzájárulás bevezetésének kezdeti tapasztalatairól beszélhetünk. Ezeket megtárgyalta az Ország- gyűlés Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottsága a múlt év végén. Igazi tanulságait azonban majd öt év múlva szűrhetjük le, amikor a kitűzött célok megvalósulását látjuk, azt, hogy ahol megszavazták a tehót, hogyan szolgálta a település fejlődését, lakosságának jobb ellátását, ahol nem, mitől maradtak el. Tény, hogy a helyi tanácsok, a Hazafias Népfront, valamint a társadalmi és tömegszervezetek együttes munkájának eredményeként az ország 3079 települése közül 2740-ben az érintett állampolgárok többsége egyetértett a javasolt fejlesztési célokkal és megszavazta a településfejlesztési hozzájárulást. Szeretném hangsúlyozni, hogy a településfejlesztés ilyen formájú lakossági támogatásának, a gazdasági mellett, igen jelentős a településpolitikai és erkölcsi értéke is, mert a lakóhelyhez kötődés az öntevékeny tenni akarás megnyilvánulása. Bevezetése a legdemokratikusabb módon történt. Máris leszűrhető tanulságunk azonban az, hogy az ilyen jellegű intézkedéseket központilag és helyileg is gondosabban kell előkészíteni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a településfejlesztési hozzájárulás bevezetése egy lehetőség, alkalmazása helyi ügy, annak szervezéséről, valamint a lakossági közreműködés formáiról, módszereiről is helyben kell dönteni.- Természetesen nem a teho a lakosság egyetlen lehetősége lakóhelyének fejlesztésére.- Tudnivaló, hogy a településfejlesztési hozzájárulás mellett más formái is vannak a lakossági közreműködésnek, például az önkéntes társadalmi hozzájárulás, legyen az pénzbeli, szellemi, fizikai munka, vagy a különböző társulásokban való részvétel. Fontos, hogy a helyi tanácsok, kerülve az adminisztratív módszereket, szigorúan ügyelve az önkéntességre, a helyi igények és lehetőségek, az érintett lakosok véleményének ismeretében döntsék el, hogyan kívánják a lakossági erőforrásokat mozgósítani a település fejlesztésére, az életkörülmények javítására. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy a helyi tanácsok folyamatosan gondoskodjanak arról, hogy az állampolgárok még jobban ismerjék a helyi problémákat, elmondhassák véleményüket, részt vehessenek a tanácsi tervek kialakításában, majd végrehajtásában.- Az 1986-os esztendő több szempontból is meghatározó volt a tanácsok életében, gazdálkodásában. Mik voltak a legmarkánsabb jellemzői a tanácsok múlt évi munkájának?- A tavaly január elsejével életbe lépett korszerűsített tanácsi tervezési és pénzügyi szabályozási rendszer, a pénzeszközök feletti tényleges rendelkezési jogukat, gazdálkodási önállóságukat és mozgásterüket növelte meg jelentősen. Az 1986-os év fontos jellemzője volt tehát, hogy a tanácsi munka súlypontja egyértelműen a helyi tanácsokhoz helyeződött, ide összpontosultak a tanácsi feladatok és az anyagi eszközök is. Ebben a helyzetben a korábbiaknál nagyobb felelősség hárult a helyi tanácsokra. A tanácsok gazdasági munkájáról szólva, szinte jelszóvá vált az önállóság kifejezés. Nem véletlenül, hiszen a változások leglényegesebb elemére utal. Nem teljesen új azonban, anyagi eszközei kisebb-nagyobb hányada fölött korábban is önállóan rendelkeztek a tanácsok. A korlátozási előírások megszűnésével és az egységes pénzalap létrehozásával azonban döntési joguk és lehetőségük csaknem teljes körűvé vált. Az 1986. évi tervezés, valamint a múlt évi gazdálkodás eredménye azt mutatta, hogy bevált a korszerűsített tanácsi tervezési és pénzügyi szabályozási rendszer, a tanácsok összességében, szakszerűen, a korábbiaknál öntevékenyebben, felelősebben éltek megnövekedett hatáskörükkel. Az önállóság egyben azt is jelenti, hogy a tanácsi intézményeknek és vállalatoknak lehetőségük nyílik arra, hogy ésszerű vállalkozásokkal, a tevékenységi kör bővítésével fokozzák bevételeiket és ezzel tehermentesítsék a tanácsi költségvetést. Persze, úgy érzem az önállóságot nyugodtan tekinthetjük kötelességnek is.- A tanácsi munka folyamatos, körültekintő, államigazgatási és most már gazdálkodási feladatokat jelent. Mi várható a területen 1987-ben?- A tanácsok számára ez az év is nehéznek ígérkezik. Nem elsősorban az új feladatok miatt, hanem abból adódóan, hogy a feladatokat eredményesebben, minőségileg jobban, ugyanakkor kedvezőtlenebb - évközben is változó - anyagi feltételek mellett kell megoldaniuk. Úgy érzem, nagyon fontos az 1987. évi célkitűzések gondos, az igényeket szigorúan rangsoroló teljesítése. Társadalompolitikai szempontból is követelmény, hogy a lakossági szolgáltatást nyújtó intézmények zavartalanul működjenek és felépüljenek az előirányzott lakások, iskolák és kórházi létesítmények, fokozatosan minden település jusson egészséges vízhez. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha a helyi tanácsok a végrehajtásba is bevonják a lakosságot, az üzemeket, intézményeket, szövetkezeteket, vagyis mozgósítják a helyi erőforrásokat, növelik bevételeiket, s egyben az eddigieknél is hatékonyabban, takarékosabban és célirányosabban használják fel azokat. Úgy gondolom, nemcsak 1987- re szóló feladat, de társadalmi előrehaladásunk kulcskérdése is a szocialista demokrácia további kibontakoztatása. A tanácstestületek, élve növekvő hatáskörükkel, még teljesebben kérjék számon döntéseik végrehajtását, gyakoroljanak erőteljesebb társadalmi ellenőrzést a végrehajtó bizottság és a tanácsapparátus munkája felett. A vezetők bátrak, kezdeménye- zőek legyenek a helyi közélet pezsgőbbé tételében, a lehetőségek kihasználásában. A feladatok nem kicsik, de éppen a társadalmi felelősség, az erősödő szocialista demokrácia és a növekvő tanácsi önállóság adta lehetőségek révén és segítségé- -vel megvalósíthatók. s. B. A. Látogatás Finnországban Hogyan építenek? Emberléptékű, nyitott lakások A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat és egy finn építőipari konszern utóbbi években kialakult jó kapcsolata révén Juhász József, a szekszárdi központú vállalat szakszerelőipari főüzemének vezetője tavaly ősszel másfél hónapig az „ezer tó országában” tartózk odhatott. Elsősorban a fővárosban, Helsinkiben tanulmányozhatta a testvérvállalat munkáját. A harmincegy éves vezető kinti tapasztalataira főként a szakmabeliek voltak kíváncsiak, de véleménye általánosabb tanulságokkal is szolgál. Juhász József a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán végzett, jelenleg hő-, hang- és vízszigetelési szakon szeretne szakmérnöki képesítést szerezni. Szekszárdon él, nős, két kislány édesapja. A konszern egyik vállalatának, ahol jártam, mondhatni, saját szakmunkásgárdája nincs is, az itt dolgozó 2500 ember gyakorlatilag műszakiakból, közgazdászokból, számitógépes szakemberekből és az alkalmazotti állományból tevődik össze. A szervezés, a tervező-irányító munka a feladatuk - mindent alvállalkozókkal végeztetnek. A munkaszervezés számítógépes programon fut, a kivitelező munka önköltséges rendszerre épül. A munka az úgynevezett befejező szakmákban - tehát a nyílászárók szerelésében, burkolómunkában, festésben - is sokkal iparosodottabb, mint nálunk.- Ez jókora technológiai előnyt is jelenthet.- Megmondom őszintén, semmi olyan alapvető technikai-technológiai újdonságot nem láttam, amit többé-kevésbé ne alkalmaznánk, vagy ne alkalmazhatnánk mi is. Inkább szemléleti különbségekről van szó. A szakszervezetek rendkívül kemény szabályokat, munkavédelmi előírásokat érvényesítenek a dolgozók érdekében. Bizonyos túlkínálat is van munkaerőből és építőanyagból. Szervezni, munkát irányítani is könnyebb úgy, ha kilenc jelentkező közül lehet választani.- Ez a versenytárgyalások kialakult gyakorlatát jelenti...- Szigorú áralku van. A név kötelez. Helsinkiben van igazán nagy verseny. Például egy irodaházat két versenytárs végül közösen épített, mert számukra és a munkáltató számára is így volt a leggazdaságosabb.- Itthon mi kevésbé tudnánk számolni?- Nem hiszem. Ott a vállalati költségelszámolás rendszere sokkal egyszerűbb, áttekinthetőbb. Csak kiadást és bevételt számolnak, sallangok nélkül. Mindenkinek az az érdeke, hogy csökkentse a kiadásokat, és aki a szerződésben foglaltakat nem teljesíti, veheti a kalapját. Ha egy művezető a hatásköre alá tartozó feladatot 1 százalékkal olcsóbban végzi el, igen komoly prémiumot kap. A piacról igen pontos ismereteik vannak.- Mit lehetne hasznosítani a tapasztaltakból idehaza?- Ismét csak szemléletbeli, gondolkodásbeli sajátosságokra tudok utalni. Lehet, hogy volnának elleshető technikai trükkök, fogások, esetleg technológiai újdonságok is, de meggyőződésem, hogy nem ez a döntő. A határozott vezetésnek köszönhetően ennél a vállalatnál mindenki tudta, hogy mit kell csinálnia. Ahhoz pedig, hogy a kivitelezői munka során a legfontosabb feladatra tudjunk koncentrálni - jobb szervezés kell. Egyébként az építőiparral szemben mindig is maximálisak voltak a követelmények. Nálunk is egy cipőre ráragaszthatják, hogy gyengén vízálló, egy épületfödém készítője azt a luxust - legalábbis elvben - soha nem engedheti meg magának. Akik kritizálják az építőipart, nem gondolnak arra, hogy mi is ki vagyunk szolgáltatva az alapanyagárak növekedésének, a termékekben megtestesülő minőségnek - amellett saját gondokkal is küzdünk. Elsősorban is a géppark szorul fejlesztésre. Az idei évkezdet a TÁÉV számára is igen kedvezőtlenül alakult.- Mi a benyomása a finnekről, életformájukról?- A finnek zárkózott, nehezen nyíló, amellett kedves emberek. Háromemeletesnél magasabb, lift nélküli épületbe a finnek nem szívesen költöznek, ma már nem is igen építenek ilyet. Hazai értelemben vett falvaik talán nincsenek is - de jellemző a városokhoz kapcsolódó, kiterjedt zöldövezet. A természet iránt végtelen alázatuk közismert: inkább körbeépítenek egy fát, semhogy kivágják. Ugyanilyen mélyről fakadó megbecsülés és tisztelet övezi a termőföldeket is. A nálunk jóval mostohább körülmények közt erre rá is vannak kényszerítve. BÓKA RÓBERT Juhász József főüzemvezető
